Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-04 / 80. szám

1998. április 4., szombat HATTER Galambok szelik a levegőt Gazdasági hasznot nem nagyon hoz, munkát, kötöttséget annál inkább Balogh Géza Sóstéhegy (KM) — Gondolták volna -e, hogy a galambok hosszú távon gyorsab­bak az autónál is? Persze nem a városi tereken totyogó, elhí­zott galambok, hanem a megfelelő edzésben tartott postagalam­bok. Azok, megfelelő időjáráskor akár nyolcvan kilométeres átlagot is tudnak, és ellentétben az ember­rel, szinte sosem té­vednek el. E fantasztikus képessé­get a génjeikben őrzik. Erre alapoz az ember is, amikor benevezi ked­ves madarait a világ versenyeire. A magyar postagalambászok a vi­lág élvonalába tartoz­nak, s a szabolcsiakat is a legjobbak között em­legetik az országban. Igaz, a belgák, a hollan­dok a magyarok előtt járnak, de nekünk is van mire büszkének lenni: pél­dául van olimpiai bajnokunk. Hit és megszállottság Hit, és megszállottság, talán e két szóval lehetne leginkább jellemezni a galambászokat. Gazdasági hasznot ugyanis nem nagyon hoz a galambte­nyésztés, munkát, kötöttséget annál inkább. Mi hajtja hát ezeket az embereket? — Valami fantasztikusan jó érzés az, amikor feltűnnek az ember galambjai az otthoni égen — adja a magyarázatot dr. Bánhidi László a szabolcsi postagalambászok egyik legis- mertebbike, aki ráadásul nem csak versenyzőként, de állat­orvosként is sok-sok tapaszta­latot szerzett kedves madarai­nak tanulmányozása során. — Gondoljanak bele: elviszik a galambokat, mondjuk Moson­magyaróvárra, és mi tudjuk, hogy öt-hat óra elteltével meg fognak érkezni. Az érkezés előtt persze a A postagalambászok Nyíregyházán négy egye­sülettel rendelkeznek, a megyében egyesületük van még Nyírbátorban, Kisvárdán, és nemrég Na- gyecseden is megalakul­tak. Hozzájuk csatlakoz­nak a sátoraljaújhelyi és a sárospataki galambászok is, így alkotnak ők egy ke­rületet. • A postagalambokat is edzeni kell; akárcsak egy jó futót. És megfelelően táplálni persze. Attól pél­dául minden galambász retteg, hogy valahol a ha­tárban lakik jói a mada­ra. Félnek ugyanis az agyonvegyszerezett búzá­tól, árpától, kukoricától. • A kellően gondozott ga­lambok meglepően hosz- szú ideig élnek. Dr. Bán­hidi Lászlónak például van tizenhat éves madara is, de öt-hat évesen a leg­több galambbal iildomos abbahagyatni a verseny­zést. A postagalambok külön kasztot képviselnek a galam­bok között Harasztosi Pál felvétele legtöbben már másfél-két órá­val kiülnek az udvarra, s vár­ják a madarakat. Nem kevés aggodalommal, mert menet­közben bármi megtörténhet. A röptetés előtt ugyan minden információt igyekeznek meg­szerezni, de egy-egy váratlan vihart szinte sohasem lehet ki­védeni. Tavaly például elpusztult a magyar postagalambok jelen­tős része. Egész Közép-Euró- pa fölött hatalmas ciklon ör­vénylett — nyomában öntöt­ték el a folyók fél Cseh- és Lengyelországot —, néhány nagyokos magyar versenyző tanácsára mégis elröptették a galambokat Berlinben. Szép summa Bánhidi doktornak csak a har­madik nap elteltével kezdtek feltűnni az első madarai, de húszból mindössze hat volt ké­pes hazavergődni. Nagy érvágás volt mindez, hiszen egy-egy kiváló galamb kitenyésztése nem kevés mun­kát, és időt jelent. S pénzt is persze, mert egy-egy jobb ga­lambért szép summát adnak. A magyar galambokat mostaná­ban kezdik igazán felfedezni, mind több vásárló érkezik a Távol-Keletről, és Dél-Afriká- ból. Szenvedély — A magyarok azonban nem a pénzért galambászkodnak — mondja Bánhidi doktor. — Ez egy olyan szenvedély, amely­ből nincsen gyógyulás. Én ma­gam is egészen kisgyermek­ként kezdtem, és ma sem tud­nám elképzelni életemet ga­lambok nélkül. Pedig, mint ál­latorvosnak van alkalmam ta­lálkozni épp elégszer az álla­tokkal. De a galamb, az más. Ha köztük vagyok, az idő is megáll. Citromdíj autósoknak Kisvárda (KM) — Jól sike­rült közlekedésrendészeti akciót szervezett a kisvárdai rendőrkapitányság a Teich- mann Vilmos Általános Is­kola közreműködésével áp­rilis 3-án. A közúti ellenőrzés során a szabályosan közlekedő és ira­taikat rendben tartó autósok narancsot kaptak jutalmul az iskola negyedik osztályosai­tól. A gyorshajtók és egyéb szabálytalanságot elkövetők a helyszíni figyelmeztetés mel­lett citromdíjban részesültek a nebulók jóvoltából. Hasznos együttműködés­ként értékelték a szervezők, hogy a tanulók a gyakorlatban ismerkedtek a közlekedés sza­bályaival, a rendőrök életével, munkájával és a közlekedők sem vették zokon a zord ellen­őrzőket. Köszönet az akcióért a rend­őrkapitányság vezetésének, az akció vezetőjének és a Kisvár­dai Felső-Szabolcsi Vízgaz­dálkodási Társulat vezetőjé­nek, aki szponzorálta a ren­dezvényt és biztosította a „dí­jakat”. Ű sszel úgy határoz­tunk, hogy levágjuk. Nagyon jól termő, egészséges hajtás, de egy ki­csit feltöltöttük, megemeltük kertünknek ezt a részét, és most a nagy hatulalmafa egyik ága majdnem a földet érintette. Útban volt. Hanem ősszel erre nem került sor, így azután április eleje lett, mire fűrészt akasz­tottam az ágba. Gondoltam: még jókor. Abban az évben a tavasz nagyon késett, még nem indult meg a nedvkerin­gés. Azután megint más gon­dok jöttek, s az ág eltakarí- tatlanul, legallyazatlanul ott maradt a fa alatt. Ablakom­ból éppen odaláttam. Az almaág élt. Szemtele­nül és buján. Az anyafával egyszerre kezdett rügyezni, de levelei már gyorsabban fejlődtek, nagyobbak voltak, szinte mégegyszer akkorák, mint a megmaradt ágakon, s úgy látszott, valami lázas igyekezettel próbálja meg­előzni, elhagyni a nagy tava­szi hajrában az egész kertet. Hogy micsoda erő, élnia- karás tud lenni egy vékony almavesszőben is. Emlék­szem: ennek a fának az ala­nyát egy tavaszi sétámon szemeltem ki magamnak. A Dajbóc-hegy túlsó oldalán találtam, ösztövér kis vadal­ma csemete volt. Akkor is ké­sett a tavasz, éjjel még fel is fagyott a föld, de az én kis —— tem, figyelmet versenyfutá­sát az ép fával, és szinte fél­tem tőle, hogy még majd ki is virágzik. S néhány nap múl­va valóban megjelentek raj­ta a virágrügyek, egészsége­sek, duzzadtak, kicsatt anó- ak. Hanem a balladáknak tragikus a végük: arra már Almaágballada / % if'- ' v '' fám már telisteli volt bimbó­val. Mikor arra jártam, épp a reggeli széllel marakodott. Marakodott, mert mozdula­taiban, rugalmas kis törzsé­nek kemény odacsapásaiban határozottan volt valami az ellenállásból, a harcból. Egész nyáron szorítottam, hogy ősszel még meglegyen és mikor átköltöztettem s a rákövetkező márciusban kis batulgallyat oltottam belé, tudtam, hogy pár év múlva a portám dísze lesz. Most már öreg fa, és mennyi erő van még mindig egyetlen ágában is. A lemetszett csonkot most már minden nap fölkeres­nem volt az ágnak ereje, hogy ezeket a rügyeket ki is bontsa. Szép lassan el­fonnyadtak, leszáradtak. Az­után a levelek is. Az elkese­redett törtető mégis alulma­radt a vetélkedésben. A z anya-alma ott állt fölötte szinte fehérre meszelve a sok virág­tól, de látszott rajta, hogy nem örül a győzelmének. Ha jött egy szél, hullani kezdtek róla a szirmok, elborították a földet, az ott heverő cson­kot is. így jutott egy kis virág a levágott gallynak is, amely most már nem erőlködött, csendben pihent a fa alatt. / y*'' & -K.-, - v.' w , A - V, ' Ívi-Zá, RT ■- -'VT $ m </' , -'Vi Egyedüllét N ehéz szabadulni a fájdalom okozta elfogultságtól; az ember a döbbenettől képtelen józanul végig­gondolni a legújabb gyermekgyilkosságot. Most a 11 éves körmendi kislány, H. Zsófia lett a kegyetlen gyil­kos áldozata: egyedül volt otthon, amikor az elvetemült rá­törte az ajtót s valóságos vérfürdőt rendezett a még csak most cseperedő gyermekkel... Hiába a több milliós nyomravezetői ígéret, egy másik kislány, Nikolett sem került még elő: ő is egyedül volt az utcán, amikor valaki elcsalta s nyoma veszett... Megrom­lott családi élet is gyakorta zárul le gyermekgyilkossággal, mint történt ez legutóbb a Dunántúlon. Sorsunk kifürkészhetetlen rejtelmeivel bizonyára össze­függésben vannak a történtek, ezért is tanácstalan a medi­táló, hogy vajon mi lehet e jelenségsor mögött. Tapasztal­juk. hogy némely politikusok ilyenkor a közrendért, a köz- biztonságért kiáltanak, amely természetesen szerintük csapnivaló, (Hiszen maga a miniszterelnök sem vélekedett másként emlékezetes kifakadásakor.) A halál, a gyilkos­ság legyen bár robbantás, vagy fejlövés, késelés, mindig borzongással tölti el azt, aki értesül róla. Mindez hatvá­nyozottan jelentkezik, ha ártatlan gyermek távozik közü­lünk. A gyermek, akinek még nincsenek alvilági kapcsola­tai, nem szőkített olajat és nem mosott tisztára feketén szerzett milliókat. A gyermek, aki mit sem tud a körülötte zajló és háborgó világról, mert ő csak csokiról, tejről, ba­báról álmodik. Egy valami talán mégis meggondolásra készteti az em­bert: az egyedüllét. Mert igen gyakran egyedül van a gye­rek, akit elcsalnak, akit letámadnak, akit kivégeznek. Ez az egyedüllét nemcsak a családi körre értendő (pedig hány­szor hallani olyanokról is, hogy tűzhalált szenvedett a ma- gárahagyott kisgyerek; szülői felügyelet nélkül órákon át, ha nem egész éjszakán csak egymásra számíthat a kicsi és a pici, stb., stb.) hanem a szélesebb körre is. Bizony jobban odafigyelhetnénk magunk is az utcán csellengő tétova ap­róságokra; megkérdezhetnénk talán, hogy mi dolga erre, hol van az anyukája, evett-e ma? Aztán megkérdezhetnénk a discohalált szenvedettek szüleitől is, hogy nem tűnt fel gyermekük éjszakai távolléte? Persze mindez már csak kétségbe esett utólagos hadoná­szás az elvesztett életekért, hiszen ilyen moralizálással ők már nem támaszthatók fel. Az újabb tragédiák talán megelőzhetőek! Angyal Sándor Barkaszentelés és keresztút Nyíregyháza (KM) — Va­sárnap Jézus Krisztus Jeru­zsálembe vonulására emlé­kezik a keresztény világ. Ez a nap, virágvasámap a hús­véti ünnepkör kezdete, ab­ban az időben a sokaság fel­ső ruháit terítette az útra, mások olajfaágakat vagdal­tak, s hintették Jézus elé. Most passióval. Jézus szen­vedéstörténetének feleleve­nítésével, barkaszentelés­sel, körmenettel ünnepel a katolikus egyház. Nyíregyházán immár ha­gyomány, hogy virágva­sámap előtt, szombaton a Vasgyár utcai kápolnától vonul körmenet az Északi temetőig, s közben 14 he­lyen emlékeznek a Megvál­tó Golgotára vezető útján elszenvedett megpróbálta­tásaira. A görögkatolikus temp­lomban vasárnap a délelőtt 10 órai szent liturgia kere­tében tartják a lelkigyakor­lat befejező elmélkedését, s minden liturgia után barkát szentelnek. A nagyhét minden napja szertartásokban gazdag. Nagypénteken — a szigorú böjt napján — éjféli zso­lozsma, majd virrasztás lesz egész éjjel. A feltáma­dási körmenet nagyszom­baton éjjel 23,45-kor kez­dődik, Jézus feltámadásá­nak ünnepén, húsvét első napján minden szent litur­gia után pászkát szentel­nek. A római katolikus temp­lomokban a virágvasárnapi nagymise után lesz barka­szentelés, a feltámadási körmenet nagyszombaton este tíz órakor kezdődik, az ételek megáldására pedig a reggeli miséket követően kerül sor. B^KeieSgyaforszá^j^B Tavaszi zsongás Ferter János rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom