Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-27 / 98. szám

1998. április 27., hétfő HATTER Milliókkal adós a fantomcég Tisztességtelen játékot űznek velem — vélekedik a súlyos mozgássérült A szerző felvétele Györke László Lón ja (KM) — Lónya Má- tyus felőli végén igen szerény körülmények között él csa­ládjával Bíró István, aki já­rókerettel közlekedik a la­kásban, mert négy éve igen súlyos beteg lett, több mint egy évig szorult kórházi ápo- lásra-kezelésre. Papírok kerülnek elő, ame­lyekből egy igen furcsa törté­net bontakozik ki. Minden szálát összekötni már csak ter­jedelmi okokból sem vállal­kozhattunk. Főnöki ötlet Még 1993-ban egy kft.-t sze­retett volna létrehozni többed- magával Bíró István, melynek Lónyai Építőipari és Kereske­delmi Kft. (lett volna) a neve. Az volt a terve, hogy építőa­nyag-kereskedést nyit családi vállalkozásban a határ menti faluban. A lónyai származású gázszerelő korábban Pilisvö- rösváron dolgozott a Szabó Kft.-nél. — A cégalapítás gondola­ta — emlékszik vissza Bíró István —, tulajdonképpen Sza­bó Géza, a korábbi munka­adóm ötlete volt, valamint az is, hogy én legyek az ügyveze­tő, s költözzünk le ide, Lónyá- ra. Csakhogy közbejött a be­tegségem, nem lett volna ér­telme a nevemre céget beje­gyezni. Mint megtudtuk, a megyei cégbíróság 1993. október 26- án valóban elutasította a cég- bejegyzési kérelmet. Magya­rán, ilyen nevű cég a megyé­A Psyche (is) a vásznon Nyíregyháza (KM — K. J.) — Újabb filmsorozat in­dul útjára a mai naptól a nyíregyházi Városi Műve­lődési Központban. A Mi- larepaverzió címet viselő széria „filmtöredékeket” kínál az igényes alkotások kedvelőinek a 80-as évek moziterméséből. Ma este hat órától Gothár Péter Idő van című alkotá­sát vetítik, este nyolctól pe­dig Xantus János Eszkimó asszony fázik című darab­ját. Kedden hattól kerül a vászonra Bódy Gábor — annak idején sok vitát ki­váltott — Psyche című filmjének I. része; a II.-at nyolctól láthatja a közön­ség. Szerdán a VMK-ban szü­netel a sorozat, viszont e napon, azaz április 29-én Ingmar Bergman művésze­te előtt tiszteleghetnek a filmrajongók. A tanárképző főiskolán délután két órától a Persona non grata címmel lesz elő­adás a kultúra sorsáról a 80-as évek Magyarorszá­gán. Este fél héttől a Ne­kem nyolcvan: Emlékek és képek Ingmar Bergmanról lesz műsoron. Hét órától a Szégyen című filmet vetí­tik. A Milarepaverzió — is­mét a VMK-ban — április 30-án folytatódik, illetve fejeződik be: hat órától Soós Mária Városbújócska című alkotását, nyolctól Je­les András Alomkomman- dó-ját tekinthetik meg az érdeklődők. Csak a csarnok valóságos ben a mai napig nem létezik. Ugyanerre „erősít rá” a cégbí­róság által 1993. október 28- án kiadott okirat. — Jómagam 1993. novem­ber 17-én felmondtam az APEH-nél is a céget. Ennek ellenére 1997. február 17-én(!) az APEH szerint összesen 14 millió 387 ezer forint adótarto­zása gyűlt össze a nem létező cégnek. Furcsaságok A Megyei Egészségbiztosítási Pénztár 1996. augusztus 16-án kelt határozata szerint Bíró Ist­vánnak, mint a kft. ügyvezető­jének 1 millió 966 ezer forint Kemecse (N. L.) — Az elmúlt napokban Kemecsén megkez­dődött a szennyvízcsatorna- hálózat kiépítésének második üteme. A beruházásnak ez a szakasza majdnem 300 millió forintba kerül — erről adott információt Palicz György, a generálkivitelező, a Magyar Aszfalt műszaki igazgatóhe­lyettese. Elmondta, hogy december járulékhátraléka van (a bünte­tőkamatokkal együtt). A hiva­talos papírok tanúsága szerint mind az adóhatóságnak, mind a társadalombiztosításnak tu­domása van a nonszensz hely­zetről. — Vannak itt más furcsasá­gok is — mondja Bíró István. — Évekig béreltem egy telket, ahol egy csarnokot terveztünk felépíteni. Mit ád Isten, a tel­ket pontom áron eladták Szabó Gézának, illetve kilencéves fi­ának. Fittyet hánytak az én elővásárlási jogomra. Ennek a csarnoknak a vázszerkezete lényegében az én apportom volt. De a csarnokot már nem 15-ig az alvállalkozó Nyírvíz Kft. közreműködésével 12 km gerincvezetéket és majdnem 10 km csatlakozó vezetéket építenek ki a településen. A házibekötések is nagy felada­tot adnak a kivitelezőknek. A munkálatok finanszírozására lakossági társulás alakult. A 293 millió forintos beruházás 30 százalékát a Környezetvé­delmi Alapból biztosítják, én építettem fel. Nem is tu­dom, van-e rá építési enge­dély. (Az adás-vétel tényéről jegyzőkönyv tanúskodik. Az építés engedélyeztetését — tudtuk meg a polgármesteri hi­vatalban — felfüggesztették.) Telefonon sikerült kapcso­latot teremteni Szabó Gézával, aki elmondta: tudomása sze­rint a Lónyai Építőipari és Ke­reskedelmi Kft. nem nyert be­jegyzést. Van viszont egy cég, a LÉP-KER Kft., mely nem azonos az előbbivel és ahhoz semmi köze, melyet a Pest Megyei Cégbíróságnál jegyez­tek be. Utánakérdeztünk az említett cégbíróságnál: a hír megfelel a valóságnak. A pi- lisvörösvári cégnek vajmi ke­vés köze van a lónyaihoz épp­úgy, mint Bíró Istvánhoz. Csekk márciusban Csak az a kérdés, hogy akkor miért kapta panaszosunk a hi­vatalos felszólításokat, miért készítettek nevére, címére fog­lalási jegyzőkönyvet, miért küld ki még az idén március­ban is 116 457 forint (!) gép­járműadóról csekket a helyi önkormányzat? — Soha nem voltak teherau­tóim, de minden adó, büntetés az én címemre érkezik — mondja Bíró István. — Volt egy Barkasom, de azt még 1993-ban eladtam. Panaszosunk 13 700 forint (rokkant)nyugdíjat kap, fele­sége hatezer forint gondozásit. Nagyobbik fia katona, a kiseb­bik pályakezdő munkanélküli. S még van egy kiskorú lányuk. Csak éppen cége, pénze és jár­műve nincs... szintén 30 százalékos az úgy­nevezett céltámogatás, a la­kosság a helyi közületekkel együtt 120 millió forinttal já­rul hozzá a munkálatokhoz. A harmadik, befejező ütem keretében jövőre az úgyneve­zett vasúton túli területen épí­tik meg a hálózatot, ám az összekötő vezetéket a vasúti sínek alatt még az idén kiépí­tik a szakemberek. Páll Géza tárcája jr-k égi felismerés: a tá- volság nem mindig A V kilométerekkel mér­hető. Néha egy karnyújtás­nyi távolság is messze lehet, míg más esetben a sok ezer kilométer sincs olyan messze. De ne vágjunk a dol­gok elébe. Tulajdonképpen két apa vonatbeli beszélgeté­se idézte fel bennem az ősi felismerés időtlenségét. Az egyik elégedetten, sőt né­mi dicsekvéssel emlegette a fiát, aki igen elfoglalt, amo­lyan fontos ember, mégis minden hónapban megláto­gatja őket. Ha pedig nem tud jönni, minden hónapban egyszer telefonál. A másik apa hosszasan hallgatta a ragaszkodó fiú­ról szóló epizódokat, mert az apa kifogyhatatlan volt a történetekben. — Elérte, amire vágyott, a második ember a cégnél — folytatta a monológnak tet­sző mondatot az apa, — de azért a szüleire is jut ideje. A másik apa türelmesen hallgatta az újabb és újabb részleteket a szép pályát be­futott fiúról, aki sok elfog­laltsága mellett minden hó­napban szakít egy kis időt, legalább egy félórát, hogy meglátogassa a szüleit. Az­tán a kicsit bőbeszédű apa, mintha észbe kapott volna, ... ­Apai viszonylatok talán az illem kedvéért, mint őszinte kíváncsiságból meg­kérdezte az útitárs, vannak-e neki is gyerekei. A másik apa, aki eddig a hálás közönség szerepét kapta, nem vitte túlzásba a beszédet, de az érdeklődő kérdésre mégis illik vála­szolni. Kiderült, hogy az ő fia is szép karriert futott be, illetve ez a futás még ma is tart, mert a fia a főiskola után az egyetemen folytatja a tanulást. Már úgy tűnt, semmi érdemleges nem hangzik el a másik apa ré­széről. Közeledett a végállo­más, a hosszú utazás vége. De a folyton kérdezgető, bő­beszédű útitárs csak kíváncsi volt valamire: vajon az a másik fiú is olyan ragaszko- dó-e, mint az övé, hogy min­den hónapban megnézi a szüleit... — Mi naponta legalább egyszer szót váltunk. Néha kétszer is — mondta csön­desen a kér- ‘ dezett. Hang­jában sem dicsekvés, sem hivalkodás nem volt. De a másik mégis valósággal megszégyenült. Már a le­szálláshoz kászálódva oda­szólt az útitársának: — Biz­tosan helyben lakik a fia, ugye? — Amerikában tanul, és a számítógépes hálózaton be­szélgetünk.—S visszakérde­zett: — Hát a maga fia hol lakik? — Hot, hol — morgott csöndesen már a vonat lép­csőjén az útitárs. — Hát itt, ebben a városban, a másik utcában. Folytatódik a csatornázás Befejezésként jövőre a vasúton túli terület következik I--------------------------------------------------------------------------­Török példa N agyon barátságosak és vendégszeretők a magyar emberek, csak az a kellemetlen, hogy nem tudnak idegen nyelven beszélni. A napokban hangzott el mindez egy olyan külföldi tinédzser lány szájából, aki egy hetet tölthetett el megyénkben. . Bármennyire is fáj ezt a kritikát hallgatnunk, a szívünk mélyén igazat kell adnunk a több ezer kilométerről hoz­zánk érkezett fiatalnak. A bírálatot hallván nem azokra a szorgalmas általános és középiskolás diákokra kell gon­dolnunk, akik egymás után teszik le a különböző szintű nyelvvizsgákat, hanem azokra az „idősebbekre”, akik so­hasem tanultak idegen nyelvet, vagy ha foglalkoztak is ve­le, gyakorlás híján már elfelejtették. Tragikomikus látvány, amikor egy-egy üzletben, étte­remben, postahivatalban csak magyaráz és magyaráz a külföldi turista, de senki sem érti, mit is akar tulajdonkép­pen. Az idegenforgalom fellendülésével egyre több külho­ni vendég érkezik hozzánk, s hogy visszatérjenek jövőre is, annak alapvető feltétele a szóbeli kapcsolatteremtés le­hetősége. Ha már a tökéletes nyelvtudással nem rendel­keznek azok, akik munkájuk révén rendszeresen találkoz­nak idegenekkel, legalább belső késztetést érezhetnének arra, hogy a legfontosabb szavakat elsajátítsák. Amikor széttárják a kezüket, hogy sajnos nem értenek semmit sem, az nemcsak őket minősíti, hanem a megyét és az országot is. Akik néhány évvel ezelőtt jártak már Isztambulban, so­ha nem felejthetik el azokat a zoknikat, pólókat áruló, tíz­év körüli török kisfiúkat, akik magyarul szólították meg őket. Dehogy tudták az apróságok perfekt beszélni a mi anyanyelvűnket, egyszerűen megtanulták azokat a szava­kat, amelyek az üzletkötéshez nélkülözhetetlenek voltak. Ha az embert a kereskedő vagy a fogadós az anyanyelvén szólítja meg, az már fél siker, hiszen a vendég hálás lesz érte. Talán tanulhatnánk a török gyermekek példájából. M. Magyar László Tavaszi futóélmény Ferter János karikatúrája Civil vélemények Nyíregyháza (KM ­Ny.Zs.) — Negyedik alka­lommal rendezi meg Euró­pa Fórumát április 29-én, szerdán a Human-Net Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Humán Erőforrás Fej­lesztési Alapítvány. A szo­kásos helyszínen, a PRI- MOM Vállalkozói Inkubá- torház Konferenciatermé­ben 14.30 órától a társada­lommal foglalkozó kérdé­seket boncolgatják majd a meghívott előadók: az In­tegrációs Stratégiai Munka- csoport képviseletében Gyulavári Tamás és a DO­TE Egészségügyi Főiskolá­tól Fábián Gergely. A fórum résztvevői töb­bek között megtudhatják, hogyan kezelik a társadalmi feszültségeket az Európai Unióban, s milyen szerep­hez jut a civil szektor a problémák megoldásában. A Kormányzati EU Kom­munikációs Stratégia támo­gatásával ez év januárjában indított, hat hónapra terve­zett Európa Fórum áprilisi rendezvényén a szervezők újabb információs anya­gokkal várják az érdeklődő­ket. Az eddig (többnyire a Külügyminisztérium gon­dozásában) megjelent könyvek, füzetek, tájékoz­tatók már számos tudniva­lóval szolgáltak az Unióról, és sok segítséget nyújtottak a csatlakozással járó fel­készüléshez. Gazdaasszonyok Tiszaeszlár (KM) — A kö­zelmúltban záróvizsgát tet­tek azok a cigány kisebb­séghez tartozó fiatalok, akik a Nyír-Dinamika Ipari, Kereskedelmi és Szakkép­ző Kft. gazdaasszonyképző tanfolyamára — amelyet a megyei Munkaügyi Köz­pont is támogatott — ta­valy októberben iratkoztak be. A tizenöt résztvevő a kö­zel nyolcszáz órás elméleti és gyakorlati képzés ideje alatt háztartási, betegápolá­si, vállalkozási, mezőgaz­dasági, egészségügyi isme­reteket sajátított el. A tanfo­lyam ingyenes volt, idejére a Munkaügyi Kirendeltség keresetpótló támogatást nyújtott a résztvevőknek. Az ünnepélyes záróvizs­gára meghívták Zsákné Asztalos Emőkét, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hiva­tal osztályvezetőjét is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom