Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-18 / 91. szám
1998. április 18., szombat HATTER Férfiak éve, férfiak réme A rákbetegségek okozta halálozásban a ranglista élén vagyunk Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Az idén hatodszor rendezik meg hazánkban a Nemzeti Rákellenes Napot. 1993-ban a Magyar Rákellenes Liga kezdeményezte az eseménysorozatot. Minderre alkalmat az adott, hogy 1849. április 10- én született Budapesten Dol- linger Gyula professzor, aki nemcsak kiváló sebész volt, de az ő nevéhez fűződik az I. Országos Rákstatisztikai Adatgyűjtés is, melyet 1904- ben, az akkori történelmi Magyarország területén végzett, s melyhez 5122 orvost és 401 kórházat kértek fel adatgyűjtésre. Nagy jelentősége volt ezen országos adatgyűjtésnek, mert hiányosságai ellenére is ráirányította a figyelmet a különböző rákféleségek gyakoriságára és a rákos betegek kor szerinti megoszlására. Úttörő lépés — Dollinger professzor 1907- ben közölte összefoglaló statisztikáját ezen adatgyűjtésnek, mely az egész világon nagy elismerést váltott ki és sokszor hivatkoznak rá ma is. Hazánkat e téren csak három ország előzte meg egy-három évvel — mondja Juhász Lajos, a Rákliga Kelet-magyarországi Szervezetének elnöke. Hazánkban ma már sok rákellenes szervezet, társaság, egyesület, alapítvány működik. A Magyar Rákellenes Liga, mint az Európai Rákliga magyarországi tagszervezete, igyekszik összehangolni a különböző rákellenes tevékenyAz életről nem szabad lemondani, mindig van megoldás Balázs Attila felvétele ségeket anélkül, hogy bármelyik szervezet önállóságát, kezdeményezéseit kétségbe vonná. A Magyar Rákellenes Liga régi szervezet, 1990-ben újíthatja fel munkáját. Folyamatosan nö — A rosszindulatú daganatos megbetegedések, összefoglaló néven rákok száma hazánkban is folyamatosan nő. Évente közel 42 ezer új megbetegedéssel számolhatunk, s 33 ezren halnak meg e kór következtében. A rák a második helyet foglalja el a halálokok gyakorisági sorrendjében, s az összhalálozások 22 százalékát adja. Sajnálatos, de tény, hogy 1980 óta Magyarország világ- viszonylatban is első a férfi daganatos halálozásban. A férfiak abszolút elsők az összesített daganatos, a szájüregi és tüdőrák okozta halálozásban, míg másodikok a világon a béldaganatok és a leukémia okozta halálozásban. A szomszédos Ausztriával összehasonlítva efféle adatainkat, azt tapasztaljuk, hogy a magyar értékek a legfiatalabb korosztályoktól kezdve jelentősen nagyobbak. Hazánkban az elmúlt 30 évben a daganatos halálozás a 30-39 éveseknél 70 százalékkal, a 40-49 éveseknél 180, az 50-59 éveseknél 100. a 60-69 éveseknél pedig 50 százalékkal emelkedett. Ez a riasztó méretű emelkedés népünk jövője szempontjából is rendkívül jelentős kérdés, hiszen a fiatal, munkaképes korú férfiak magas halálozása nemcsak gazdasági veszteség, de minden esetben hosszú távú gondot jelentő családi tragédia is. A Liga minden évben ráirányítja a figyelmet a rákellenes küzdelem egy-egy fontos részletére, rákféleségre. A fő téma 1993- ban a megelőzés, '94-ben a szájüregi daganatok, '95-ben a bőr festékes és nem festékes daganatai, '96-ban a dohányzás elleni küzdelem, '97-ben pedig az emlőrák volt. Az idei év a férfiak éve. Ezúttal tehát azokra a daganatokra irányul a nagyobb figyelem, melyek csak férfiaknál fordulnak elő, illetve legjobban a férfiakat érintik. Van remény Szerencsére a véglegesen meggyógyultak száma is lassan, de fokozatosan nő. Legfőbb fegyver azonban a rák ellen is a megelőzés, a korai felismerés, az önvizsgálat, az, ha a panaszokkal rögtön orvoshoz fordulunk. Dombrádnál tetőzött a Tisza Nyíregyháza (KM) — Az elmúlt napokban csupán néhány milliméter eső esett, ami az árbelvízvédelmi helyzetet nem befolyásolta. A Tiszán levonuló árhullám tegnap reggel Dombrád térségében tetőzött, de Tiszabercel és Tokaj térségében még kismértékű víz- szintemelkedés várható. Az apadás következtében április 16-án délután Vásárosnamény és Szabolcsveresmart között az első fokú árvízvédelmi készültséget megszüntették. A Tisza bal partján a Vásárosna- mény-Zsurk között lévő nyárigátak mögül megindult a víz visszafolyása a Tiszába. Továbbra is elsőfokú készültséget tartanak a Tiszán Nagy- halász-Gávavencsellő között és a Lónyay főcsatornán a Kótaj-Vencsellő közötti szakaszokon. A védvonalakon figyelőszolgálatot tartanak, beavatkozásra nem volt szükség. A Felső-Szabolcsban lévő három belvízvédelmi szakaszon a másodfokú készültség továbbra is fennmarad. A folyamatos, illetve a kisebb telepeken a szakaszos szivattyúzás hatására a Belfő- és a Nagyhalász-Pátrohai csatornákon alacsony vízszintek alakultak ki, ami lehetővé teszi a mellékcsatomákon a gravitációs vízbevezetést. A főcsatornákban a vízinövényzet még nem akadályozza a vízmozgást, így a vízlevezetés zavartalan. Megtörtént a korábban megrongált vályogostói szivattyú- telepen két szivattyú üzembe helyezése is. A beregi öblözetben a tisza- szalkai zsilip április 16-án 13 órai zárásával a vízpótlás befejeződött. A Szipa, Makócsa és Csaronda főcsatornák mellett lévő holtmedrekbe két nap alatt összesen 1,5 millió köbméter vizet engedtek be a Tiszából. Az árvízvédekezési munkákban tegnap 85, a belvízvédekezésben 30 fő vett részt. M ár srác koromban is az erdők, mezők fáradhatatlan vándora voltam, a természet szerelmese. A tájnak mindig megtaláltam azt a szegletét, amelynek szépségét szerettem volna örökké a magaménak tudni és abban bármikor gyönyörködni, megmentve egyúttal az idő okozta enyészettől. Szerettem volna megörökíteni, de a fényképezés költségeire már akkor sem tellett, ezért elkezdtem festeni. Előbb vízfestékkel, temperával, majd pasztellkrétával. Hamarosan úgy éreztem, hogy megtaláltam az életem értelmét és festőművész leszek. Későbbi baráti körömben neves művészek is akadtak és hamarosan kiderült, hogy nem én leszek az új Munkácsy Mihály. Mivel ettől alább nem akartam adni, festőművészi pályám úgy fejeződött be, hogy el sem kezdődött. Olyan nyomtalanul elmúlt, mint a gyermekkori kanyaró. Az egészből annyi azért megmaradt, hogy ma is szívesen rajzolgatok, de már világmegváltó szándék nélkül. Csak a magam örömére. Jobbára tussal készítgetek a saját és a barátaim könyvtárába könyvjelzőket, úgynevezett ex libriseket. Kinek-kinek a saját imázsa szerintit. Mert téves azt gondolni, hogy a könyvjelzőnek egyes művek illusztrációját kell magán viselnie. Nem, hanem a tulajdonosának, mint olvasónak legyen a tükre. Ezt követeli mind a könyvek, mind az olvasás tisztessége. Megpróbálom ismertetni a legutóbbi általam rajzolt könyvjelzőt, amelyet egy barátomnak készítettem. A hófehér műnyomó kartoncsíkon, amelynek formája leginkább a régi újságírói papírra, a kutyanyelvre hasonlít, egy sötét zakós, joviális arcú úriember látható. Vékony vonalú szájának jobb oldali csücskében mintha éppen egy induló mosoly pillanatát rögzítette volna a tustoll. Hogy ebből végül egy megértő, barátságos, esetleg egy fényesen derűs mosoly lesz-e, azt nem tudni. Mindenesetre a szájcsücsök sugallta hangulatot úgy lehet megfogalmazni, hogy csúfondáros. O tudja miért. Talán mert ő már visszajött onnan, ahová mi most indulunk. A szemet természetesen drótkeretes fekete szemüveg takarja. így tehát most nyugodtan elfeledhetjük, hogy a szem a lélek tükre. Sem a kitárulkozásra, sem az áruló szemvillanásra nincs lehetőség. így lehet elhárítani, hogy bárki is tetten érje akár az ellágyulás, akár a tomboló düh keletkezését. Az úriember magasra emeli fekete kalapját, ami természetesen cilinder, hiszen lényéhez ez dukál. A fekete kalap sötét mélységéből előbukkan egy fehér arc, a kalap alatt lévőnek a tükörképe. e már nincs rajta a / 1 fekete szemüveg és IS enélkül lefoszlott róla minden fenyegető és minden titokzatos. A szája sarkából is eltűnt az induló csúfondáros mosoly. El kellett tűnnie, hiszen egész szélességében kiöltötte a nyelvét és biztosan alapos megfontolás után tette azt. A könyvjelző ügyvéd barátomnak készült. Tetszik neki. 1""^ ............................................................................................. ' ' ' ■ ' " < ■ Úgy általában? S okszor számonkérték már a sajtótól: tartózkodjanak az általánosítástól, kritikai írásaikban nevezzék nevén az érintetteket. Különösen sok ilyen kifogás érkezett a mindenkori kormány berkeiből, melyekben — miért is cáfolnánk — volt is jó adag igazság. „Vakmerő bátorsággal” ostoroztak bizonyos jelenségeket főként azok az újdondászok, akik frissen (gyakorta minden előképzettség nélkül) kerültek a pályára, természetesen megmaradván az általánosítás szintjén. így aztán valójában senkit sem kritizáltak, mégis mindenki megsértődhetett, aki egy adott területen dolgozott, s a penna épp azt a területet célozta meg. Szerencsére voltak másmilyen írások is az elmúlt években, kavartak is szép nagy vihart, vagy azért, mert minden Szavuk igaz volt, vagy azért, mert megalapozatlan tények álltak a sorokban. Távol áll tőlem a kontrázás szándéka, mégis szóvá teszem: ezúttal a választásokig még irányító kormányunk esett hasonló hibába. Legutóbbi ülésén ugyanis a kormány — mint a híradásokból ez kiderül — kritizálta az elektronikus és írott sajtót, „mert az elmúlt időszakban a kormány munkájával kapcsolatban több egyoldalú, téves, megalapozatlan információ látott napvilágot.” Ha szabad megkérdeznem, mit jelent ebben a mondatban a „több”: tíz, száz, ezer? Aztán: mi a neve annak az elektronikus illetve írott sajtónak, amely egyoldalúskodott, avagy téves, sőt(!) megalapozatlan információt adott közre? Mert csak így „általában” nehezen veszi magára bármelyik média vagy írott sajtó ezt a vádat, hiszen mindegyik szentül meg van győződve róla, hogy ő tisztességesen, korrekt módon tájékoztatott. Ugyanakkor ez a névnélküliség mélyen sérti azokat, akik nem egyoldalúan, különösképpen nem tévesen és megalapozatlanul tájékoztatták a nézőket, az olvasókat, a hallgatókat. Arra gondolni sem merek, hogy miközben a sajtóorgánumok tették dolgukat és a hallgatók, az olvasók nevében — helyettük — megeresztettek néhány kritikát a kormány munkájával kapcsolatban, most ezt sietnek feltüntetni egyoldalúságnak. Ez nagy szegénységre vallana, hiszen pontosan az ellenkezőjét hallhattuk néhányszor mértékadó kormánykörökből: ők igenis igénylik a segítő szándékú kritikát, igyekeznek megfogadni a jobbító bírálatokat. Mert az önmagára valamit is adó sajtó már csak ilyen: nem megy el a visszásságok, a mulasztások, a szakszerűtlenségek mellett. Ez amolyan tartós ígéretnek is felfogható a hatalom jövendőbéli, bármilyen alakulatával szemben. Angyal Sándor „Ötödik menet" Ferter János rajza A tűzről könyvből Nyíregyháza (KM - Gy. L.) — A tűzoltóság nagyszabású kezdeményezése az országos tűzvédelmi nevelési program, amelynek eredményeképp várhatóan minden gyermek és így később minden felnőtt is rendelkezni fog a megfelelő szintű tűzvédelmi kultúrával. Múlt év szeptemberétől országszerte több száz óvodában, iskolában, megyénkben 17 bázisintézményben — folyik a tűzvédelmi nevelés munkafüzetek, tanári kézikönyvek segítségével. A kézikönyv sok érdekes és hasznos tudnivalón, valamint a munkafüzetek anyagán túlmenően, tartalmazza egyrészt azon bázisintézmények listáját is, amelyek már tapasztalatokról tudnak számot adni, másrészt a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok jegyzékét is, amelyek mindenkor segítik a nevelési programmal kapcsolatos kérdések megválaszolását. Részben erre a programra épül a sok éves múlttal rendelkező országos tűzvédelmi vetélkedő, melyet felsőtagozatos általános iskolai 10-14 éves tanulók részére írtak ki. A városi és megyei selejtezőkön sikeresen szereplő csapat, melyet az idén a nyíregyházi Móra Ferenc Általános Iskola nyert az országos döntőn képviseli majd megyénket. Áz alsó tagozatos általános iskolások és óvodások számára kiírt rajzpályázat eredményhirdetése is megtörtént: az óvodások között Nagy Elizabett záhonyi, az iskolások között pedig Kokas Henrietta mátészalkai kislány vitte el a pálmát. 1 jilip L = • . pTTpT: ; |: '■ i iT * Ex libris