Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-17 / 90. szám
1998. április 17., péntek HÁTTÉR A befektetés második hulláma Cseh és fehérorosz vetélytársakkal kell megküzdenie a mátészalkaiaknak Nyéki Zsolt Mátészalka (KM) — Közel egymilliárd forintos beruházás és csaknem kétszáz új munkahely teremtése Mátészalkán — ez a tétje annak, hogy mennyire tartják fontosnak a honi döntéshozók a befektető megnyerését, vagyis megkapja-e vagy sem a támogatást a Carl Zeiss Hungária Optikai Kft. fejlesztésének következő lépcsőjéhez. Az első tapasztalatok az mutatják: a működő tőke ismét jó táptalajra talál Szatmárban. A tervezett beruházás önmagában is elegendő lenne a szimpátia elnyeréséhez, de kivite- iezés sikere vagy kudarca, annak következményei messze túlmutatnak az üzem kapuján. Támogatás — Németországi anyavállalatunk vezetői a Carl Zeiss új stratégiáját kidolgozva arról döntöttek, hogy a legmodernebbnek számító high tech termékek technológiáját középvagy kelet-európai országba telepítik. Mátészalka is kiszemelt hely — árulja el Kárpáti Tibor műszaki vezető. A fejlesztés szakmai lényegét a laikus nem igazán érzi át: aszférikus és multifokális lencsék, illetve műanyag optikai testek gyártása kezdődne el, amelyekből látásjavító készülékek rakhatók össze. Ezenkívül a mikrochipek gyártásához szükséges világítórendszerek is felkerülnének a termékpalettára. A legfontosabb azonban az, hogy az ilyen termékek gyártása valóban e szakterület csúcstechnológiáját honosítaná meg Szatmár szívében, s az ilyen gépek kezelése több, magasabban képzett, így jobban fizetett munkaerőt igényel. A meglévő részlegek bővítésén túl egy új, több mint 160 ember foglalkoztatását megoldó, kétezer négyzetméteres finommechanikai csarnok épülne fel több mint egymilliárd forintos beruházással. A németországi vezérkar azt sem titkolta, hogy cseh és fehérorosz üzemekben is igen örülnének e befektetésnek, így Mátészalka esélyeit az eddigi imponáló eredményeken túl az határozza meg, hogy képes lesz-e előteremteni a beruházáshoz szükséges támogatást. Első eredmények A területfejlesztésre vonatkozó rendeletek szerint adható segítség már meggyőző érv lenne. A Carl Zeiss szándékát megismerve azonnal megkezdtük a lehetséges források felkutatását, s örömmel tapasztaltuk a segítőkész hozzáállást, amellyel a megkeresett döntéshozók fogadták ügyünket. A megyei Területfejlesztési Tanács, a Fejlesztési Ügynökség, a Kereskedelmi és Iparkamara, a kistérségi társulás, a városi önkormányzat vezetői azonnal javaslatokat, tanácsokat adtak, a területfejlesztési miniszter pedig külön szakértői csoportot kért fel a szóba jöhető források feltérképezésére, összevonására. így minden okunk adott az optimizmusra — sorolja az első nekifutás eredményeit Kárpáti Tibor. Arra is rámutat: a beruházásra szánt összeg nagyobb része fölött a mátészalkai gyár rendelkezik, amely igyekszik megyei beszállítókra támaszkodni a beszerzéseknél. Tavaly például a nyíregyházi Szigma '95 Rt.-vel gyártatták le az optikai lencsemaró gépeket, amely német gyártók figyelmét is felkeltették. Az is tény, hogy a Carl Zeiss ezzel a beruházással legalább 5-10 évre ismét lépéselőnyhöz juttatná a szatmári gyárat a cég többi kelet-európai leányvállalatával szemben, mert a csúcs- technológia idetelepítésével az olcsó szériatermelés helyét átvenné a bonyolultabb termékek gyártása. Általános tapasztalat, hogy eddig az olcsó munkaerő volt a legvonzóbb tényező a tőke számára, de az is tény, hogy ahol elégedett az eredménnyel, ott bátrabb fejlesztésbe kezdenek az üzletemberek. Tovább lépni A felmérő befektetés után most jön a második hullám, s aki erről lemarad, az megreked az olcsó tömegtermelés, a bérmunka szintjén. A sszonyom, mikor kapta az üzenetet? — kérdezte a felügyelő. —Talán fél órája. A postaládában volt, a levelek között. Olvassa, tessék. — Egy papírlapot adott át a felügyelőnek. „Fizessen 500 millió lírát, vagy meghal a férje. Utasítás telefonon. A rendőrséget kihagyni." A betűket az újságból vágták ki, majd a lapra ragasztották. — Mikor látta a férjét és most hol kellene lennie? — Reggel hívott telefonon Palermóból. Tegnap repült oda, üzleti tárgyalásra. — Milyen volt a hangja? — Semmi különöset nem vettem észre. Megkérdezte, hogy aludtam és mit fogok ma csinálni. Tudja, az volt a különös, hogy a végén azt mondta: nagyon szeret... — Mi ebben a különös? — Huszonöt éves házasok vagyunk... Már nem szokott ilyesmit mondani. — Lehet, hogy ez volt a rejtett segélyhívás. Biztos benne, hogy Palermóból telefonált? —Azt mondta. Corrado di Meola gyárigazgató nem érkezett meg Palermóba és máshová sem repült. Megállapították ugyanis, hogy a gépen a helye üresen maradt, és ilyen nevű utas sehová sem utazott. Sőt, a gépkocsija sem érkezett a repülőtérre. Tehát már útközben elrabolták. A felügyelő elrendelte. hogy hallgassák le a telefonokat és várjanak. Az első hívás másnap éjjel érkezett: erőltetett idegen kiejtéssel beszélt egy nő és 500 millió lírát követelt, 50 ezres címletekben. Egy parkolót jelölt meg, ott kell letenni a pénzt másnap hajnali kettőkor. De Meola feleségének egyedül kell a kocsiban lennie. Hajnalban köd volt. A gyáros felesége minden autózajra összerezzent. benne a szöveggel: Menj a futballpályára. Elindult. A pálya bejáratához közeledve zseblámpa fénye villant, majd egy álarcos alak jött a kocsihoz. Bevilágított, aztán hátrament és a csomagtartóra ütött. Az üres kongás után beült a hátsó ülésre. — Ide a pénzt! Az ügyvéd hátraadta a táskát. Az álarcos egyik kezével kinyitotta, beletúrt, a másik kezében lévő pisztolyt azonA váltságdíj — Legyen erős — suttogta a rendőr, aki a kocsi hátsó ülése előtt feküdt, letakan’a. Már fél óra is elmúlt, a zsaroló nem jelentkezett. — Menjünk vissza — mondta a rendőr. A várakozás tehát folytatódott. Reggel azonban ismét telefonált a // no. — Jól figyeljen — kezdte fenyegetően —, ha nem hagyja ki a rendőrséget, vége a férjének. És ne maga, hanem a vállalati ügyvéd hozza a pénzt. A piactér melletti telefonfülkében, éjjel egykor keressen egy borítékot. Honnan tudtak ezek a vállalati ügyvédről? A rendőrtiszt és az asszony teljesen tanácstalan volt. Nem vitás, valaki ismeri a cég felépítését és ügyeit. Az ügyvéd nem sokkal éjfél után indult. A telefonkönyvben megtalálta a borítékot, ban egy pillanatra sem mozdította el a futár tarkójától. Aztán egy papírlapot dobott előre, melyen a már ismert, kivágott betűkkel ez állt: „Este hatkor a kolostor romjainál átvehető.” — Ne próbálkozzanak a rendőrséggel, mert akkor felesleges a kolostorhoz menni. Ért\’e? Az ügyvéd bólintott. Az álarcos visszavette a papírt és a táskával együtt elment. Már több mint két órája várták az ügyvédet. A felügyelő nyugtalankodni kezdett. Mi történhetett? A központba telefonált. Közölték, hogy egy szerencsétlenségen kívül mást nem jeleztek. Ez a baleset pedig az autóútnál történt, két ittas fiatal nem adta meg az elsőbbséget és belerohant egy Mercedesbe. — Halott van? — kérdezte a felügyelő. — Igen, a Merd vezetője. Egy pillanat: Pietro Longo ügyvéd az áldozat. A felügyelő az asztalra csapott. — Még csak ez kellett! A repülőtéren a moszkvai járat utasait szólították. Az átx’ilágító folyosón, a biztonsági tiszt arra kérte az egyik táska tulajdonosát, hogy nyissa ki, mert a műszer valamit jelez. Az utas kínos lassúsággal nyitogatta a zárat, s amikor sikerült kinyitni, kiderült, hogy az újság tetején lévő kulcsokat vette észre a gép— Elnézést — mondta a tiszt előzékenyen —, de akár pisztoly is lehetett volna. zórakozott mozdulat- V tál megemelte a kulkJ csókát, és eközben elmozdította az újságot és a sarkánál meglátta a pénzkö- teget. Innen már egy irányba vezethetett az út: a vizsgálószobában megállapították, hogy a bankjegykötegek száma egyezik azzal, amit körözésként leadtak, mivelhogy a váltságdíj számait pontosan felírták. Az utast, a várakozó szeretőjével együtt őrizetbe vették: kiderült, di Meola gyáros sofőrje volt, aki így akart gyorsan meggazdagodni. A felügyelő este hatkor természetesen megjelent a kolostor romjainál és felvette a holtfáradt, vacogó di Meola gyárost. Zöldhatáron S zinte naponta érkeznek hírek az országhatár melletti megyékből illegális határátlépőkről, akik az ember- csempészek közreműködésével érkeznek gyakran messzi tájakról, hogy azután tovább folytassák útjukat az áhított nyugat-európai országokba. Meglehet, nem véletlen, hogy zömük a távoli Afganisztánból, Pakisztánból, Sri Lankáról vagy Indiából indult, s nem a szomszéd országokból. Általában kalandos út áll mögöttük, s ha hamarabb nem. de hazánk határait átlépve véget is ér utazásuk. Legalábbis abból a szempontból, hogy többnyire kiutasítás a sorsuk, a visszafordítás. Nem mindig adják igazi okát vándorlásuknak, politikai vagy gazdasági okokat emlegetnek leginkább, holott korántsem biztos, hogy a célországban tárt karokkal fogadnák őket. Mégis: újabb és újabb csoportok indulnak olykor végzetes, máskor eredménytelen útjukra a jobb jövő reményében. Pedig a közelmúltban is sokszor volt arra példa, hogy vízbe fulladt a határsértő, esetleg a kamion- vagy vonatrejtekhelyen vesztette életét a levegőhiány miatt. Szervezett bandák és alkalmi embercsempészek segítik őket a törvénytelen határátkelésben, olykor valóban megpróbálva az ígéretet teljesíteni, máskor azonban szándékoltan sorsukra hagyják az ismeretlenbe érkezőket, tévhitbe ejtik őket, hogy már biztos helyre jutottak. A segítőkészség igazából nem az, hiszen a csempészek elsődleges célja a pénzszerzés, arról nem beszélve, hogy maguk is tudják: tettük törvénybe ütközik. Nyugodtan állíthatjuk: sziszifuszi harcot folytatnak a határőrök az embercsempészekkel és az illegális „bevándorlókkal”, bár szerencsére a megyénkbeli példák is bizonyítják: ez a harc nem eredménytelen. Más kérdés, hogy nem kevés munkát ad, s költséget jelent az államnak, azaz közvetve pénzébe kerül az adófizető polgárnak. Az egyik oldalról nézve a dolgot azt mondhatnánk, sajnálatra méltóak a határsértők, mert valószínűleg végső elkeseredettségük, otthoni kiúttalanságuk készteti őket erre a lépésre. A másik oldalát vizsgálva viszont azt kell mondani: zömükre másutt sem nagyon várhat fényes jövő. Igazából nem tudni a vándorút valódi motivációját sem: a jogtalan üldözöttség-e, esetleg a törvényes felelősségrevonás előli menekülés. Nem ismerem ugyan más országok statisztikáit, de gyanítom: viszonylag „előkelő” helyet foglalhatunk el a határsértett országok rangsorában. Annak azonban örülhetünk: szerencsére különösebb attrocitások, lövöldözések nélkül. Kováts Dénes Csak tudnám, hogy a mamám miért mondja azt, hogy ez nem jó Ferter János rajza Öröm és bánat Feltérképezik a környezetüket Nyíregyháza (KM - L. Gy.) — Jól startolt Nyíregyházán a polgármesteri hivatal városi környezeti nevelési programja, hiszen foglalkozásaiba, előadásaiba és terepgyakorlataiba máris tucatnyi óvoda és iskola kapcsolódott be. A program keretében az E- misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesülettel közös két pályázatnak is közeleg a beadási határideje. Az első pályázat a város általános iskolás tanulóinak szól, környezetük öröm- és bánattérképére hívja fel a gyerekek és nevelőik figyelmét. A másik pályázat az óvodák részére készült, a kiírás két-két pályamunkát igényel minden résztvevőtől. A középső és nagycsoportos ovisoknak egyik rajzukon környezetük (lakás, óvoda, utca, játszótér stb.) jelenlegi állapotát kell megjeleníteniük, míg a másik rajzukon ugyanazt már a kívánság, a vágy szintjén kell megalkotniuk, vagyis: amilyennek látni szeretnék. Mindkét pályázatra fogadnak még el munkákat. Információval ez ügyben a polgármesteri hivatalban Petrilla Attila szolgál. A pályázatok nyilvánosságot is kapnak, eredményhirdetés április 22-én, délelőtt 11 órától a Föld napja program keretében a Kossuth téren lesz. A pályázatban részt vevők könyveket, terepi felszereléseket, illetve táborozási lehetőséget és túrakerékpárt nyerhetnek. Tehát még érdemes dolgozni! A mátészalkai üzem a Carl Zeiss legnagyobb külföldi leányvállalatává nőtte ki magát A szerző felvétele
