Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-07 / 56. szám

Jelenleg én is pénzgondokkal küszködök. A honoráriumom kevés (na, na! A szerk.), zsebpénzt nem kapok otthonról, ráadásul a maradék fityingemet is elvette az a hat felvételi jelentkezési lap, amit beadtam. Ezzel szemben könnyelműen elfogadtam egy szom­bat esti meghívást némi bulizásra, biliárdozásra - ami nem két fil­lér. Továbbá vészesen közelednek barátaim névnapjai, ráadásul a moziban is adják már a Boldogító nem-et, amit mindenképpen meg akarok nézni. Akinek van, akinek nincs, meg ami közte van Azt hiszem, nem kell nagy matema­tikazseninek lenni ahhoz, hogy kiszá­moljam, vagy rám szakad a „Nem­zeti”, vagy megint jöhet a nagypa­pával és nagymamával való rokoni kapcsolat ápolása, avagy sürgősen és önzetlenül meg kell hogy látogassam őket. Biztosra veszem, hogy nem vagyok egyedül ezzel a helyzettel, több „sors­társam” is próbái magából és kör­nyezetéből kisajtolni még egy kis pénzt a (szerintünk) teljes élethez. Ám mindenki másképp egyforma - ahogy Mérő László könyvének címe is állít­ja -, és más-más módon, de főképp máshová költjük megtakarított pén­zecskénket -, és ezt már sajnos nem­csak mi irányítjuk, hanem a fiatal­ság kegyeit kereső színes világcégek, gyorsbüféhálózatok is egyre gyakrab­ban - közvetve vagy közvetlenül - beleszólnak. Igen, szükségünk van a pénzre, mert meg kellene venni barátunknak- barátnőnknek a születésnapi aján­dékot, normális göncökben lenne szükséges járni, havi legalább egyszer a mozit se hagyhatjuk el, és ha suli után a városban megéheznénk, be is kell kapni valamit. És itt jönnek a buktatók; az Ági csak a Kálvin téren hajlandó ruhát vásárolni, Kati viszont inkább a zsi- biben és a nagykereskedésben néz szét. A Tomi a Mekiben akar „burkol­ni”, Petinek pedig inkább a délibábos milánói felelne meg. Hála égnek - mint ahogy azt néhány, nevét nem vállaló tinédzsertől megtudtuk - ezek a különbségek csak ritkán vezetnek maga tehet róla, hiszen biztosan nem szeretnek dolgozni, vagy túl szeren­csétlenek bármihez is. Vagy ott van például a diszkó és a ruhaviselet témája. Számom­ra felfoghatatlan, milyen jo­tén nem kapott semmit. A gyors reggelin és az általam vásárolt tízórain kívül nem evett mást estig. De neki így jó. „Fiatal vagyok - mondja -, kibírom.” Felmerülhet, hogy lehet-e csoportokra osztani a zseb­pénz és elköltésük függvé­nyében a fiatalokat. Talán nem. Én azonban (egy bará­tom segedelmével) meg­próbálkoztam vele. 1. A legszegé­nyebb; ő az, aki so­ha semmi zseb­pénzt nem ' kap, és bár el- képzelhető, hogy vannak bizonyos álmai és igényei, erről mókját eltulajdonítva értékesíti azt (jómagam szemtanúja voltam egy esetnek, ahol miután kiderült, ki volt a tettes, az izmosabb diákok a tanárok beavatása nélkül simították el az ügyet - no és az illetőt is). 3. Ők a szülőktől kapják a pénzt (nem is keveset) azzal a jelmondattal, hogy „Azt csinálsz, fiam, amit akarsz.” Nekik nem számít semminek az ára, de azért nem feltétlenül rossz emberek. Sőt nem árt, ha van a baráti körünkben néhány belőlük... 4. Ők az átlag. Van egy „havi fix” zsebpénzük, amit lehet, hogy mun­kával, lehet, hogy a szülőktől kap­tak, ám az se nem sok, se nem kevés. SzüremkedS szegénységi Vajon miként szembesül a pedagógus ezekkel a prob­lémákkal? Nagy Leventét, a debreceni önkormányzat oktatási bizottságának alelnökét kérdeztük, aki igaz­gatóhelyettes a Medgyessy Ferenc Gimnáziümban.- A társadalmi elszegényedés igenis beszürCmlett az oktatási intézményekbe, s nemcsak a tanulók révén - mondja. - Ma már ott tartunk, hogy egyes tanulók, keserves anyagi helyzetük miatt, nem vesznek részt különféle közösségi, szórakozási lehetőségekben, tanulmányi kirándulásokon. Érdekes módon nekem az a tapasztalatom, hogy a családok nem szívesen vesznek tudomást nehéz helyzetükről. Az igazán rászorulók - ki tudja, talán némi büszkeség miatt - nem mernek jelentkezni a különféle segélyekért, ked­vezményekért, amelyeket bármely iskolában igényel­hetnének például a menzai étkeztetésekben.- Gyakran találkozik efféle sorsokkal?- Eléggé szélsőségesek a tapasztalataim. Van olyan diákom, aki már évek óta teljesen egyedül tartja fenn önmagát és lakását, melyben magányosan él. A megterhelő iskolai feladatokon túl pedig kénytelen éjszakai munkákat is vállalni azért, hogy a rezsijét képes legyen finanszírozni.-Számít valamit egy osztályközösségben az eltérő anyagi helyzeti- Bármennyire próbálják is ezt a tabu témát palás­tolni, óhatatlanul létezhet ebből eredő feszültség bármely diákközösségben. Ennek kicsúcsosodását leginkább a végzős tanulók körében tapasztalhatjuk, náluk a szalagtűző körül kialakuló súrlódások okoz­nak kellemetlenségeket. Egyes szülők a nagy alkalom lévén úgy akarják felejthetetlenné tenni a rendezvényt, hogy nem sajnálják a pénzt sem ruhára, sem bankettre. Ez azonban a kevésbé módos szülők körében ellenál­lásba ütközik összekülönbözéshez, hiszen azért (remélhetőleg) szorult belénk annyi empátia, hogy nem kezd­jük ki a nehezebb háttérrel rendelkező barátunkat (s némely esetben fordít­va: találkoztam már olyan esettel is, hogy egy, a szülei jómódúságáért nemigen felelős lány tehetetlenül állt osztálya kiközösítő magatartásával szemben). Ví- BMBHBBH szont ha az il­lető nem kezdi is ki a másikat, benne élhet egyfajta lené­zés. Gyakran a másik réteg ismeretének teljes hiánya vezet félreér­tésekhez; nem­régiben beszél­gettem egy olyan sráccal, aki szentül meg volt győ­ződve arról, hogy amely ember család­jának nehéz az anyagi hely­zete, az csakis Azért, mert tetszik 9ék gon dobják ki a ké­nyelmes (és persze esőbb) bemelegítőben érkezőket, szemben a táncoláshoz kényelmetlen és egészségtelen szerelésekkel. A disz­kó vezetője azzal érvel, hogy nem engedhetnek be a hely szelleméhez nem megfelelően öltözködő egyé­neket. Az isten szerelmére, mióta van egy diszkónak szellemisége, és hol van a belépőjegyen feltüntetve például, hogy „Belépés csak gumiruhában!”? A kérdés az, hogy tényleg az állí­tólagos minőség miatt választja Ági és Tomi a jóval drágább helyet, vagy divatból teszik. Persze nemcsak a tehetősek és ruházkodási problémáik foglalkoztatnak bennünket. Vannak szegény fiatalok is, akik túl az otthoni problémákon, az iskolában is nehéz­ségekbe ütköznek. Közeli jó barátom például közép- iskolás srác, aki éhezik az iskolában. Bár a szülei odaadták neki a havi menza árát, ő inkább legkedvesebb hobbijára költötte azt. fgy két szék között a földre esett; menza nem jár neki, otthon pedig - tudván, hogy gyermekük rendszeresen eszik - szin­Nagy vitatéma, hogy mennyire befolyásolja a fiatalok ízlésének alakulását a multinacionális cégek propaganda­osztályai által belénk sulykolt, mesterségesen kialakított fiatalság-életérzés. Vajon a vastag talpú „klumpa mi a fenék ”, I a fiúk(!) gyűrű-, nyaklánc- és fülbevaló-halmaza, a már-már g sikító, sárga színű divatcuccok azért tetszenek sokaknak, mert ebben Í érzik magukat teljesnek és boldognak, vagy mert manapság ez a $ menő? I Bodrogi Péter, egy népszerű debreceni sportáruház vezetője állít­ja, hogy a kettő szorosan összefügg; azért érzik bennük jól magukat I a fiatalok, mert ez a divat, és mert szeretik, ha mások szerint is jól néznek ki. Véleménye szerint tévedés azt hinni, hogy kiszúrhatják a I fiatalok szemét színes, csillogó holmikkal. Ezek a termékek - bár ténylegesen nem olcsók - minőséget képviselnek, és különleges módon készülnek. A fiataloknak mindig is sajátja volt a tetszeni akarás, ami természetes (és nem a multinacionális cégek által kitalált) dolog. Aki tehát 1998-ban adni akar magára, az olyan ruhákat szeretne vásárol­ni, amit az üzlet kínál, s senki nem befolyásolja őket az ízlésük kialakításában, vagyis ez a holmi az, ami nekik boldogságot okoz. I ___________________________ J soha nem hallani tőle. Csendes, ren­des és annak ellenére, hogy szinte mindig azonos ruhában jár, az tiszta és vasalt. 2. Ő „feketén” szerzi a pénzt, azaz lop. Nem ritka a táskatolvajlás, az ifjú elkövető saját iskoláján belül szemeli ki „áldozatát”, és annak cók­Egy részük a szülőkre hagyja a ruhavásárlást, másik részük pedig ragaszkodik ahhoz, hogy maga vegye meg cuccait ott és ahol ő kívánja. Ez utóbbiak képesek az imádott ter­mékért az utolsó fillérüket is odaad­ni. Lelkűk rajta. Molnár Csaba AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ ÉS A KELET-MAGYAROR5ZÁG IFJÚSÁGI MELLÉKLETE Kedveszeíd varló! hzenot éves lány uugytok, es van egy problémám. Másfél évvel ezelőtt beleestem egy fiúba, cs azt hit­tem, én is tetszem neki. Ö azonban egy másik lány­denki mellőlem? Ha a szerelem ennyi fájdalmat okoz, akkor nekem nem kell. ^---\ s kétségtelen, hogy neked eddig két szomorú élményt ■ hozott. De fel kell ismerned, hogy ez nem a szemé­lyednek szólt. Az első fiú valamilyen okból úgy dön­ti, hogy a hiba benned van. Tudod-e, hogy a második fiúnak mi volt veled a problémája? Ha őt nem kérdezted meg, kérdezd meg magad, hogy mennyire megalapozottak a félelmeid. Úgy értem, ők azt hihet­ték, hogy Te nem érdeklődsz irántuk eléggé, vagy viselkedésünk teljesen egyértelmű, holott nem az. Ha legközelebb valaki felkelti az érdeklődésedet (és biztosan fogja!), ügyelj arra, hogy őszinte légy vele,||| és mindig mondd el, ami a szíveden van. Ez elejét Dr.Zeőld Varjú iÉÉiiyiÉi i ti::

Next

/
Oldalképek
Tartalom