Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-07 / 56. szám
Jelenleg én is pénzgondokkal küszködök. A honoráriumom kevés (na, na! A szerk.), zsebpénzt nem kapok otthonról, ráadásul a maradék fityingemet is elvette az a hat felvételi jelentkezési lap, amit beadtam. Ezzel szemben könnyelműen elfogadtam egy szombat esti meghívást némi bulizásra, biliárdozásra - ami nem két fillér. Továbbá vészesen közelednek barátaim névnapjai, ráadásul a moziban is adják már a Boldogító nem-et, amit mindenképpen meg akarok nézni. Akinek van, akinek nincs, meg ami közte van Azt hiszem, nem kell nagy matematikazseninek lenni ahhoz, hogy kiszámoljam, vagy rám szakad a „Nemzeti”, vagy megint jöhet a nagypapával és nagymamával való rokoni kapcsolat ápolása, avagy sürgősen és önzetlenül meg kell hogy látogassam őket. Biztosra veszem, hogy nem vagyok egyedül ezzel a helyzettel, több „sorstársam” is próbái magából és környezetéből kisajtolni még egy kis pénzt a (szerintünk) teljes élethez. Ám mindenki másképp egyforma - ahogy Mérő László könyvének címe is állítja -, és más-más módon, de főképp máshová költjük megtakarított pénzecskénket -, és ezt már sajnos nemcsak mi irányítjuk, hanem a fiatalság kegyeit kereső színes világcégek, gyorsbüféhálózatok is egyre gyakrabban - közvetve vagy közvetlenül - beleszólnak. Igen, szükségünk van a pénzre, mert meg kellene venni barátunknak- barátnőnknek a születésnapi ajándékot, normális göncökben lenne szükséges járni, havi legalább egyszer a mozit se hagyhatjuk el, és ha suli után a városban megéheznénk, be is kell kapni valamit. És itt jönnek a buktatók; az Ági csak a Kálvin téren hajlandó ruhát vásárolni, Kati viszont inkább a zsi- biben és a nagykereskedésben néz szét. A Tomi a Mekiben akar „burkolni”, Petinek pedig inkább a délibábos milánói felelne meg. Hála égnek - mint ahogy azt néhány, nevét nem vállaló tinédzsertől megtudtuk - ezek a különbségek csak ritkán vezetnek maga tehet róla, hiszen biztosan nem szeretnek dolgozni, vagy túl szerencsétlenek bármihez is. Vagy ott van például a diszkó és a ruhaviselet témája. Számomra felfoghatatlan, milyen jotén nem kapott semmit. A gyors reggelin és az általam vásárolt tízórain kívül nem evett mást estig. De neki így jó. „Fiatal vagyok - mondja -, kibírom.” Felmerülhet, hogy lehet-e csoportokra osztani a zsebpénz és elköltésük függvényében a fiatalokat. Talán nem. Én azonban (egy barátom segedelmével) megpróbálkoztam vele. 1. A legszegényebb; ő az, aki soha semmi zsebpénzt nem ' kap, és bár el- képzelhető, hogy vannak bizonyos álmai és igényei, erről mókját eltulajdonítva értékesíti azt (jómagam szemtanúja voltam egy esetnek, ahol miután kiderült, ki volt a tettes, az izmosabb diákok a tanárok beavatása nélkül simították el az ügyet - no és az illetőt is). 3. Ők a szülőktől kapják a pénzt (nem is keveset) azzal a jelmondattal, hogy „Azt csinálsz, fiam, amit akarsz.” Nekik nem számít semminek az ára, de azért nem feltétlenül rossz emberek. Sőt nem árt, ha van a baráti körünkben néhány belőlük... 4. Ők az átlag. Van egy „havi fix” zsebpénzük, amit lehet, hogy munkával, lehet, hogy a szülőktől kaptak, ám az se nem sok, se nem kevés. SzüremkedS szegénységi Vajon miként szembesül a pedagógus ezekkel a problémákkal? Nagy Leventét, a debreceni önkormányzat oktatási bizottságának alelnökét kérdeztük, aki igazgatóhelyettes a Medgyessy Ferenc Gimnáziümban.- A társadalmi elszegényedés igenis beszürCmlett az oktatási intézményekbe, s nemcsak a tanulók révén - mondja. - Ma már ott tartunk, hogy egyes tanulók, keserves anyagi helyzetük miatt, nem vesznek részt különféle közösségi, szórakozási lehetőségekben, tanulmányi kirándulásokon. Érdekes módon nekem az a tapasztalatom, hogy a családok nem szívesen vesznek tudomást nehéz helyzetükről. Az igazán rászorulók - ki tudja, talán némi büszkeség miatt - nem mernek jelentkezni a különféle segélyekért, kedvezményekért, amelyeket bármely iskolában igényelhetnének például a menzai étkeztetésekben.- Gyakran találkozik efféle sorsokkal?- Eléggé szélsőségesek a tapasztalataim. Van olyan diákom, aki már évek óta teljesen egyedül tartja fenn önmagát és lakását, melyben magányosan él. A megterhelő iskolai feladatokon túl pedig kénytelen éjszakai munkákat is vállalni azért, hogy a rezsijét képes legyen finanszírozni.-Számít valamit egy osztályközösségben az eltérő anyagi helyzeti- Bármennyire próbálják is ezt a tabu témát palástolni, óhatatlanul létezhet ebből eredő feszültség bármely diákközösségben. Ennek kicsúcsosodását leginkább a végzős tanulók körében tapasztalhatjuk, náluk a szalagtűző körül kialakuló súrlódások okoznak kellemetlenségeket. Egyes szülők a nagy alkalom lévén úgy akarják felejthetetlenné tenni a rendezvényt, hogy nem sajnálják a pénzt sem ruhára, sem bankettre. Ez azonban a kevésbé módos szülők körében ellenállásba ütközik összekülönbözéshez, hiszen azért (remélhetőleg) szorult belénk annyi empátia, hogy nem kezdjük ki a nehezebb háttérrel rendelkező barátunkat (s némely esetben fordítva: találkoztam már olyan esettel is, hogy egy, a szülei jómódúságáért nemigen felelős lány tehetetlenül állt osztálya kiközösítő magatartásával szemben). Ví- BMBHBBH szont ha az illető nem kezdi is ki a másikat, benne élhet egyfajta lenézés. Gyakran a másik réteg ismeretének teljes hiánya vezet félreértésekhez; nemrégiben beszélgettem egy olyan sráccal, aki szentül meg volt győződve arról, hogy amely ember családjának nehéz az anyagi helyzete, az csakis Azért, mert tetszik 9ék gon dobják ki a kényelmes (és persze esőbb) bemelegítőben érkezőket, szemben a táncoláshoz kényelmetlen és egészségtelen szerelésekkel. A diszkó vezetője azzal érvel, hogy nem engedhetnek be a hely szelleméhez nem megfelelően öltözködő egyéneket. Az isten szerelmére, mióta van egy diszkónak szellemisége, és hol van a belépőjegyen feltüntetve például, hogy „Belépés csak gumiruhában!”? A kérdés az, hogy tényleg az állítólagos minőség miatt választja Ági és Tomi a jóval drágább helyet, vagy divatból teszik. Persze nemcsak a tehetősek és ruházkodási problémáik foglalkoztatnak bennünket. Vannak szegény fiatalok is, akik túl az otthoni problémákon, az iskolában is nehézségekbe ütköznek. Közeli jó barátom például közép- iskolás srác, aki éhezik az iskolában. Bár a szülei odaadták neki a havi menza árát, ő inkább legkedvesebb hobbijára költötte azt. fgy két szék között a földre esett; menza nem jár neki, otthon pedig - tudván, hogy gyermekük rendszeresen eszik - szinNagy vitatéma, hogy mennyire befolyásolja a fiatalok ízlésének alakulását a multinacionális cégek propagandaosztályai által belénk sulykolt, mesterségesen kialakított fiatalság-életérzés. Vajon a vastag talpú „klumpa mi a fenék ”, I a fiúk(!) gyűrű-, nyaklánc- és fülbevaló-halmaza, a már-már g sikító, sárga színű divatcuccok azért tetszenek sokaknak, mert ebben Í érzik magukat teljesnek és boldognak, vagy mert manapság ez a $ menő? I Bodrogi Péter, egy népszerű debreceni sportáruház vezetője állítja, hogy a kettő szorosan összefügg; azért érzik bennük jól magukat I a fiatalok, mert ez a divat, és mert szeretik, ha mások szerint is jól néznek ki. Véleménye szerint tévedés azt hinni, hogy kiszúrhatják a I fiatalok szemét színes, csillogó holmikkal. Ezek a termékek - bár ténylegesen nem olcsók - minőséget képviselnek, és különleges módon készülnek. A fiataloknak mindig is sajátja volt a tetszeni akarás, ami természetes (és nem a multinacionális cégek által kitalált) dolog. Aki tehát 1998-ban adni akar magára, az olyan ruhákat szeretne vásárolni, amit az üzlet kínál, s senki nem befolyásolja őket az ízlésük kialakításában, vagyis ez a holmi az, ami nekik boldogságot okoz. I ___________________________ J soha nem hallani tőle. Csendes, rendes és annak ellenére, hogy szinte mindig azonos ruhában jár, az tiszta és vasalt. 2. Ő „feketén” szerzi a pénzt, azaz lop. Nem ritka a táskatolvajlás, az ifjú elkövető saját iskoláján belül szemeli ki „áldozatát”, és annak cókEgy részük a szülőkre hagyja a ruhavásárlást, másik részük pedig ragaszkodik ahhoz, hogy maga vegye meg cuccait ott és ahol ő kívánja. Ez utóbbiak képesek az imádott termékért az utolsó fillérüket is odaadni. Lelkűk rajta. Molnár Csaba AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ ÉS A KELET-MAGYAROR5ZÁG IFJÚSÁGI MELLÉKLETE Kedveszeíd varló! hzenot éves lány uugytok, es van egy problémám. Másfél évvel ezelőtt beleestem egy fiúba, cs azt hittem, én is tetszem neki. Ö azonban egy másik lánydenki mellőlem? Ha a szerelem ennyi fájdalmat okoz, akkor nekem nem kell. ^---\ s kétségtelen, hogy neked eddig két szomorú élményt ■ hozott. De fel kell ismerned, hogy ez nem a személyednek szólt. Az első fiú valamilyen okból úgy dönti, hogy a hiba benned van. Tudod-e, hogy a második fiúnak mi volt veled a problémája? Ha őt nem kérdezted meg, kérdezd meg magad, hogy mennyire megalapozottak a félelmeid. Úgy értem, ők azt hihették, hogy Te nem érdeklődsz irántuk eléggé, vagy viselkedésünk teljesen egyértelmű, holott nem az. Ha legközelebb valaki felkelti az érdeklődésedet (és biztosan fogja!), ügyelj arra, hogy őszinte légy vele,||| és mindig mondd el, ami a szíveden van. Ez elejét Dr.Zeőld Varjú iÉÉiiyiÉi i ti::
