Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-07 / 56. szám
Gyógyító sírás „Sírva jöttünk e világra, sírás közt költözünk el” — mondja a református énekeskönyv egyik éneke. Valóban, emberi életünket végigkíséri a sírás. A Biblia nagyjairól is olvashatjuk, hogy sírtak: „József öccsét látva elérzékenyedett és sírni kezdett.” „... megsiratták egymást, amíg Dávid erőt nem vett magán”, de magáról Jézus Krisztusról is olvashatjuk, hogy sírt, „Könnyekre fakadt...”, amikor meghallotta, hogy barátja Lázár meghalt, de siratta a mi Urunk Jeruzsálem városát is, „Amikor közelebb ért és meglátta a várost, megsiratta.” Ha Jézusnak volt olyan, hogy sírni kellett és sírt, akkor miért van az, hogy szégyelli sok ember a könnyeit, nem tud, nem akar sírni, amikor annak van az ideje. Sokszor látom, tapasztalom, amint visszafogják az emberek könnyeiket, szaggatja, fojtogatja őket a sírás, de nem sírják el magukat. Sokan már nem tudnak sírni, sokan még nem tudnak sírni, pedig az mondja Máté evangéliuma: „Boldogok a sírók...” Van úgy életünkben, hogy a könnyek mondják el azt, amire nincsenek szavak, de akkor a könnyeknek el kell mondani. Sajnálom, nagyon sajnálom azokat, akiknek a sírásnak van az ideje és nem tudnak sírni, nem akarnak sírni. Ezzel kapcsolatos a következő levél idézet: „Miért van az, hogy én évtizedek óta nem tudok sírni, egy könny nem jön ki a szememből?” Kétségtelen, ha az ember érzelmi feszültsége elér bizonyos szintet, szükséges, hogy valamilyen formában elvezetődjék, például a sírás által, mert a sírás és a túláradó érzelmi feszültség levezetője. A sírás, akár egy zsilip, levezeti a túlságosan felgyülemlett feszültséget. A sírás — mint túláradó érzelmi biztonsági szelep — a bánat kísérőjelensége. A sírás feszültségcsökkentést idéz elő, a megromlott lelki egyensúly visszaállításának fontos hordozója. Ha valakinek jól esik sírni, engedjük sírni, ne gátoljuk sírásában, ne mondjuk neki: ne sírj! Ma sok az érzelmileg sivár, kiszáradt, lelketlen ember, akik ha sírni kellene, nem tudnak, s nem is akarnak sírni, mert mit szólnak beosztottai, munkatársai, ismerősei, ha sírni, könnyezni látják. A könnyek gyógyító erővel bírnak, hatékonyabbak és veszélytelenebbet, mint az éppen divatos idegnyugtató tabletták alkalmazása. Sírjunk, ha sírni kell, sőt sírjunk a sírókkal, hiszen Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus is sírt, neki is jó volt kisírnia magát. Mennyivel inkább szükséges ez nekünk, akik csak emberek vagyunk. Diáktalálkozó A Debrecen-Nyíregyháza Egyházmegye területén élő katolikus középiskolákban végzett öregdiákok és diákok részére hirdet találkozót az egyházmegyében működő katolikus diákszövetségek — Kir. Kát. Gimnáziumok Baráti Köre, Piarista Diákszövetség, Bencés Diákszövetség, Ferences Diákszövetség — vezetősége 1998. március 28-án 14 órára. A találkozó Nyíregyházán a római katolikus társszékesegyház, illetve az egyházmegyei lelkipásztori központ (Nyíregyháza, Kossuth tér) lesz. A diákszövetségek vezetői kérik a katolikus középiskolákban érettségizetteket, részvételüket postai úton — levelezőlapon is lehet — jelezzék Gondos Lajos, 4400 Nyíregyháza, Tompa M. u. 17. fsz. 2. címére. A levélben közöljék a középiskola nevét, az érettségi évét, lakóhelyük teljes címét, lakásuk vagy (és) munkahelyük telefonszámát és a találkozón részt vevő személyek számát. A jelentkezési lapokat az illetékes diákszövetségek vezetői adategyeztetés, regisztrálás céljára megkapják. A találkozón a résztvevők családtagjaira is számítanak a rendezők. A részletes programot a meghívóban közlik. Napkelet * A hit világa 1998. MÁRCIUS 7., SZOMBAT Épül a szatmárnémeti Rákóczi Kollégium KM-illusztráció A kollégium épületének terve Makovecz Imre és munkatársai tervei alapján Szatmárnémetiben megkezdték az I. Rákóczi György erdélyi fejedelemről elnevezett református kollégium építését. A négyszintes, U-alakú, kéttornyos épületegyüttes 90 lakószobájával, tanulótermeivel, könyvtárával, orvosi rendelőjével, ebédlőjével elsősorban a város és vidékének tehetséges diákjait szolgálja, mint a helyi református gimnázium társépülete, de szép nagy aulája, közösségi termei, vendégszobái, az egész környék, tágabb értelemben a Hármashatár térsége magyarságának szellemi, kulturális, vallási központjává, ha úgy tetszik, műhelyévé tehetik, mint ahogy ez is a szándék. Nagyon sok pénzbe, tízmilliárd lejbe (vagy átszámítva 250 millió forintba) kerül az építés. Ez ideig — jobbára a Szat- már megyei református közösségek adakozásából — ennek mindössze egyötöde jött össze, amiből éppen csak az alapozásra futia. Ám az egyházmegye vezetői, élükön Sipos Miklóssal, a fiatal esperessel, bizakodóak: nemcsak a szívek, de a zsebek is mind jobban megnyílnak, legyenek bármilyen szűkösek, a sokat sanyarított erdélyi és pátriumi magyarság szellemi-kulturális felemelkedését szolgáló Rákóczi Kollégiumért. S nem is csak a szűkebb térségben, hanem a határon túl, az anyaországban (az édes anyaországban!) élő reformátusoké, Szatmárnémeti elszármazott fiaié, bárhol is lakjanak, akik átérzik mit is jelenthet ez az intézmény, akik tudják: tartoznak a szülőföldnek! Biztató, hogy a kollégium építését segítő első jótékonysági kulturális rendezvényen, melyet a helyi filharmónia gyönyörű magyar szecessziós koncerttermében tartottak a múlt szombaton, közel ötvenmillió lej adomány gyűlt össze (de ez is alig több, mint egymillió forint). A műsoron fellépő neves művészek közt ott volt Fátyol Rudolf hegedűművész és Duffek Mihály zongoraművész, a debreceni Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola igazgatója. A rendezvény fővédnöke, Tőkés László püspök, aki már eddig is sokat lobbizott a kollégiumért, gálanyitó beszédében elmondta, hogy mostantól sok ilyen jótékonysági műsort szerveznek, határon innen és túl. Elvégre az egész magyarság ügye, hogy Szatmárnémetiben ismét erős oktatási, művelődési bástyája legyen Rákócziak népének. Sike Lajos Egy lány Belgiumból Tavaly szeptember közepén kezdte meg munkáját Marie Messiaen az Irgalmas Samaritánus Református Gyülekezeti Szociális Módszertani Központban. Marie egy belga kisvárosból, Gottechainből érkezett városunkba dr. Hadházy'Antal nyíregyháza-kertvárosi lelkipásztor meghívására, hogy közreműködjön a tisz- teletes úr által szorgalmazott cigá- nyénekeskönyv kiadásában. Marie pár nap alatt belopta magát az itt dolgozók szívébe. Az első hetekben akadtak nehézségeink a kommunikációval, de később egyre jobban megértette magát a magyarokkal. Sok hazánkban tanuló külfölditől hallani, hogy a magyar nagyon nehéz nyelv. Vele viszont egy hónap után bármiről lehetett magyarul beszélgetni. Kevés olyan ember akad, akinek alig tizennyolc évesen ilyen kialakult elképzelése van a jövőről. Az érettségi után, és az egyetemi tanulmányok megkezdése előtt utazni akart, hogy új tapasztalatokra tegyen szert és megismerkedjen más kultúrájú emberekkel. Élményeit később jogi, esetleg újságírói pályája során szeretné kamatoztatni. Itteni tevékenysége igen sokrétű volt. Ideje nagy részét a cigányéne- keskönyv előkészítésének szentelte, de folytatta csellótanulmányait, különböző énekkarokban énekelt. Dél-, utánónként angolt tanított az intézmény dolgozóinak. Az itt töltött rövid idő alatt nyilatkozott az egyik kereskedelmi tévécsatornának, riportot készített vele a Nyíregyházi Rádió, és egy cikket is írt munkájáról a Reformátusok Lapjában. Gyorsan eltelt ez a fél év. Rengeteg érdekes dolgot mondott el Marie Belgiumról, az ország történelméről, kultúrájáról, gazdasági helyzetéről. Remélhető, hogy jól érezte magát Magyarországon, s az is, hogy sikeres lesz dél-afrikai útja is. Akik megismerték, azoknak hiányozni fog. Szíveteket hozzátok a kezetekben! Vigasz a betegágynál KM-illusztráció Manapság, amikor elsősorban az anyagiak hajszolásával, a törtetéssel, az embertelenné vált világunkkal találkozunk, szinte felüdülés az olyan csoportokról vagy személyekről hallani, akik önzetlenül segítenek másokon. A Nyíregyházán működő Kamilliánus Rendbe tartozó családok adtak nemrégiben számot a Jósa András Kórház sebészeti tömbjében a tevékenységükről. Gégény Béláné, a Páduai Szent Antal Család vezetője elmondta: a kamil- liánusok fő feladata a betegek felé fordulás, segítség az elesetteknek és a szegényeknek. Magáról a rendről tudni kell, hogy Lelliszi Szent Kamill alapította az 1500-as évek végén. A szegénység, tisztaság és engedelmesség hármas fogadalma mellett Kamill egy negyedik fogadalommal a betegek szolgálatára kötelezi tagjait, ha kell az életük feláldozásával is. Jelszavukként tekintik „Szíveteket hozzátok a kezetekben!” A kamilliánusok 1765-ben telepedtek le Győrben. Tevékenységüket II. József császár 1785-ben megszüntette. Az osztrák kamilliánusok 1984 óta keresték újra a kapcsolatot magyar csoportokkal. 1995 júliusában a kamilliánus atyák újra visszajöttek Magyarországra, így többek között Nyíregyházára is. — A rend mellett létrehoztak civil csoportokat is — folytatja Gégény Béláné —, akik szabadidejükben kórházakban, szociális otthonokban, lakásaikon betegeket látogatnak. Ezeket a csoportokat családoknak nevezik. Nyíregyházán a négy családnak körülbelül száz-százhúsz tagja dolgozik, de működnek közösségek Ujfehértón, Mátészalkán és Nagykállóban is. A családtagok között bár nincs vér szerinti kapcsolat, a közös hiten alapuló felebaráti cselekedet komoly összetartó erő. Havonta egyszer jövünk össze, megbeszéljük mit végeztünk, tanácsokat adunk egymásnak. Eldöntjük, kik hova mennek lelkisegélyt nyújtani. Különösen a kórház jelenti a célpontot, ahol az idős, magára maradt beteg emberek jó érzéssel fogadják közeledésünket. S hogy kik tartoznak csoportokba? Nincs megkötés. Található szociális munkás, pedagógus, mérnök, egészségügyi dolgozó. Közös jellemzőjük a hit és hogy segítsenek másokon. Sokan jelentkeznek olyanok is, akik rokkant nyugdíjasok, akik betegek, de egy olyan közösségre találnak, ahol saját maguknak és másoknak is tudnak segíteni. — Évente kétszer nyitott napbt tartunk, ahol a fiatalok verbuválása a cél — teszi hozzá a vezetőnő. — Emellett minden esztendőben Szent Kamill ünnepén országos találkozót szervezünk, lelkigyakorlatot tartunk, hogy erőt merítsünk. Vannak könyveink, kiadványaink. Várunk mindenkit, aki elhivatottságot érez. Jelentkezni lehet Nyíregyházán, a Szent Kamill Rendházban (Pásztor u. 1/A szám alatt) dr. Anton Gots atyánál és a római katolikus plébánián Gégény Bélánál. Dankó Mihály
