Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-07 / 56. szám

1998. március 7., szombat Rózsa, tulipán és jácint így érez a tizennégyéves fiatal hölgy, a fiatalasszony és a százéves dédmama Búj, Nyíregyháza, Ibranv (KM — Gy.L.. K.D.. L.Gy.) — Március nyolcadikén a hölgyeket köszöntjük, kicsi­ket és idősebbeket, családta­gokat és munkatársakat — akik kissé közelebb állnak szívünkhöz. Egv-egy szál, vagy csokor virággal fejez­zük ki elismerésünket és sze- retetünket egyaránt, hiszen a gyengébb nem sokszor erő­sebb. mint mi, férfiak. Meg­érdemlik a köszöntést: a gyengédséget és a virágot nemcsak ezen a napon, de az év minden napján. Nehéz el­képzelni életünket nélkülük — s valljuk: nem is érdemes. Félemberek lennénk nélkü­lük... Összeállításunkban rom. különböző korosz- tály- h o z tarto- z ó hölgyet kérdez­tünk nő­nap ürü­gyén. Jó nap Au gusz ti n Csilla nyolca­dikos a buji ál­talános iskolá­ban. Szerinte nőnap „jó" ünnep, ^ mert azokat a lányo- kat-asszonyokat. aki­ket szeretünk, tisztelünk, be­csülünk. vagy csak figyelme­sek akarunk lenni velük szem­ben. ezen a napon meg tudjuk ajándékozni néhány szál vi­rággal. Határozott az állás­pontja: meg kell ünnepelni. Ám szerinte a lányok egymás­nak ne adjanak virágot, ez le­gyen a fiúk, a férfiak figyel­messége. Ha elmulasztják, lel­kűk rajta! Édesapja mindig vi­rággal köszönti őt és húgát, az egy évvel fiatalabb Erzsikét. Rendszerint margarétával te­szi ünnepélyessé ezt a napot. Egyébként a családra jellem­ző, hogy nagyon szeretik a vi­rágot. Csilla kedvence a rózsa. — Alsós korunkban — mondja —, a fiúk virággal kö­szöntötték a lányokat, de ami­óta felső tagozatosak vagyunk, azóta ez a kedves jelenet elma­rad. Nem tudom, ennek mi az oka. Mostanában az iskolában számunkra a nőnap ugyanúgy telik el, mint a többi hétköz­nap. Igaz. most vasárnapra esik. Ám a nőnap két éve a szív­szorongató em­lékezésé is a családban, a ro­konok. a jó is­merősök köré­ben. hiszen fáj­dalmas arra gondolni — és hosszú ide­ig az is ma­rad —, hogy fia- talon, épp ünnep előes­téjén fejezte be földi pá­lyafutását éde­sanyjuk. Amikor ez szóba kerül, összeszorul a torka, szemé­ben könny csillan. Né­hány má­sodpercig — örök idő­nek tűnik — csak ülünk egymással szemben némán, és az emlékezetben örökké fiatal maradó édesa­nyára gondolunk, aki már nem veheti át a csokrot soha töb­bé... Virágos Elsőként a virágok, virágcsok­rok jutnak a csinos fiatal- asszony, Kur nézné Honra Krisztina eszébe a nőnapról. Kedvencei a tavaszi virágok, a tulipán, a jácint, a nárcisz — éppen jókor nyílnak. — Nagyon szeretem a virá­gokat. szerencsére mindig so­kat kapok. Többnyire kiszárít­va elteszem őket, a férjemtől kapottak a lakás díszei közé tartoznak. Ő már a reggeli éb­Kuruczné Homa Krisztina redéskor Csokonai köszönt, de édesapám, a bátyám, s az is­merősök is kedveskednek ilyenkor. Tizenöt hónapos Peti fiammal vagyok most gyesen, de amikor dolgoztam (egy rek­lámügynökségnél), a nőnapon azok az .ügyfelek is virággal árasztottak el minket, akiknek ugyan akkor nem volt dolguk nálunk, de el­jöttek köszön­teni. Krisztina, aki az anya­szerepet meg­előzően egye­bek között az Év arca ver­seny közép­döntőjéig ju­tott. manö- kenkedett, hosstess- ként is dolgo­zott, fontos n a k tartja a lovagiasságot, az udvariasságot, a fi­gyelmességet. bár tapasztalatai sze­rint e rohanó vi­lágban mintha csak adott nap(ok)ra korlátozód- na sok férfi figyelme. Fiát úgy akarja nevelni, hogy egyfajta „modem lo­vag" legyen a hölgyekkel. — Ünnepeljük az anyák napját, a nőnapot, de a férfiak­nak nincs napja, rájuk úgy lát­szik. senki se gondolt — véle­kedik. — Pedig nem lenne rossz egy alkalom, amikor ha­sonlóképpen köszönthetnénk őket. Száz év Jó egészségben és teljes szel­lemi frissességben várja kö­zelgő születésnapját Ibrány- ban özvegy Dalyai^ßalgzsm^ született Erdei Lídia. A lehető legkerekebb szülinapig jutott, hiszen április 6-án tölti be a száz esztendőt, amely már ön­magában tiszteletet és megbe­csülést parancsol, hát még ha ismerhetnék kedves „öreg né- ne" lényét. Az életét röviden elbeszélve kitűnik, hogy azt inkább a ke­mény munka, a szükség és szükség jellemezte. — Nagy szegénységben voltunk, bizony cseppet se mondhatjuk jónak, ami ve­lünk. az akkori asszonyokkal történt. A férfiakat a háborúba vitték, még ám kettőbe is, s minden a mi nyakunkba szakadt. Harmadosba, negye- desbe műveltük a földet. A párommal 1919. február 10- én esküdtünk meg, ő sajnos már 1948-ban meghalt. Hét gyermekünkből az első hár­mat már születésükkor a jó Isten magához vette, míg négy gyermekemet tisztességgel feI ne­vel- tem. A legidő­sebb. Gyurka fi­am család­jával lakom itt Ibrányban, Miklós és Juli­anna Pesten él, Lídia lányom pedig Kanadá­ban. O március 28-án látogat haza, a születésnapomra. Lidi néni még tesz-vesz a ház körül, apróbb mosásokat is megcsinál. Két éve, hogy az egyik veséjét kiyették. addig egészségi problémája szinte nem akadt. Most sem panasz­kodik, csupán a hallása nem az igazi. Szeret olvasgatni, tévét nézni, főleg a vetélkedőket, ám a csókolózós filmeket nem kedveli: — Ha látom, hogy bekapja az ajkát, már el is for­dítom a fejem! — nevet jóízű­en. A tavaszt, a napot nagyon várja. S azt a napot is, amelyen négy gyermeke, hat unokája és kilenc dédunokája köszönti majd. 1 J ' " 1 " " ' ' " ' j-i hogyan és mikor K fogja meg a szeren- JL \. cse Iáhát. ez közis­merten. ősidők óta rejtély. Ahogyan kivételes nyelvi fan­táziával megáldott ismerő­söm mondaná: az csak úgy jön. vagy nem jön. Ha valaki nekem azt mond­ja. a tízéves kisfiam félre si­került csúzlis lövésének egy betört lépcsőházi ablaknak köszönhetem majd. hogy ál­láshoz jutok, valószínű be­tegre nevettem volna ma­gam. A gyereket pedig jól el- náspágolom. hogy nem vi­gyázott. Brigitta, nevezzük így a fi­atalasszonyt. ma már derű­sen mesélgeti barátainak, is­merőseinek a szokatlan csat­tanóval végződő történetet. Néhány héttel ezelőtt még nemigen mosolygott volna ilyen önfeledten. Csaknem másfél éve letö­rölte az arcáról a mosolyt egy láthatatlan kéz. hétköz­napi nyelven szól a munka- nélküliség. Másfél éve napi kötelező olvasmányai közé tartoztak az álláshirdetések. Számítása szerint ez idő alatt legalább kétszáz hirdetésre válaszolt. Egy tucat helyre be is hívták, egy csomó levelet őriz. amelyek többsége úgy kezdődik: Sajnálattal közöl­jük... Ezekre a helyekre be sem hívták. Valószínű mára hir­detést megelőzően megvolt a jelölt a betöltendő állásra, de Lassan kezdte felismerni, hogy az álláshirdetések nem tartogatnak számára komoly esélyeket. Talán másoknak sem. Ki tudja. Talán a gének­kel örökölte, s persze a látott szülői munkák is visszatar­tották attól, hogy sorra járja. Csúzlis szerencse a forma szerint meg kellett hirdetni. Reményeket éb­resztve a hiszékeny jelentke­zőkben. Számos helyről vá­laszt sem kapott, pedig egye­sek önéletrajzot, sőt fényké­pet is kértek. Már bánta, hogy nem je­gyezte le sorra milyen tortú­ráknak van kitéve a kiszol- gálgatott állástalan jelentke­ző az ismeretlen cégnél, ahol néhány perc leforgása alatt bizonyságot kell tenni a tu­dásáról. a rátermettségéről. Ráadásul Brigitta elég szűk­szavú. lámpalázas típus. A középiskolában is olykor ne­hezen birkózott meg a fel­adatokkal. a felelés stresszt okozott neki. pedig felkészül­tebb volt. mint sok társa, akik könnyedén el tudták adni a sokkal kevesebb tudásukat. telefonálja a volt osztálytár­sait. barátnőit. Hátha ők tud­nának segíteni. Hä koldulni fogok az ut­cán. ezt akkor se fogom meg­csinálni. jelentette ki a férjé­nek. aki szóbahozta a dolgot. De lassan fogyott a türelem és a pénz. elég gyakoriak voltak a szóváltások is emi­att. A munkanélküli járadéktól nemigen futotta a fenyegető lakásrezsire, s hol volt még a többi kiadás, a gyermekek is­kolai költségei, étkezés, ru­ha. cipő... És mindez még nem elég. Ekkor történt, hogy a tízéves Ferike kicsúz- lizta a szomszéd ház lépcső­házának ablakát. A károsult a ház közös képviselőjével eléggé felindult állapotban kopogott be hozzájuk, hogy valahogy rendezni kellene a dolgot. Amit a gyerek kapott, azt nem felejti el — emlékezett a fiatalasszony az esetre. Ak­kor még nem is sejtettem, hogy ennek a törött ablak­nak. a gyermeki csínytevés­nek köszönhetem, hogy más­fél év után véget ért a kálvá­riám, újra lesz munkám. Úgy összebarátkoztunk az ügyben eljáró közös képviselővel, akiről az is kiderült, hogy a testvérével együtt jártunk az általános iskolába. Néhány héttel az eset után átjött, hogy a cégüknél lenne egy állás, ő már beajánlott, fel fognak venni. így is tör­tént. A zóta Brigitta szinte hálás a rosszcsont Ferikének, ha nem csúzlizza ki azt a bizonyos ablakot, még ma sincs állá­sa. Talán sokak fejében ott bujkál a kisördög, honnan le­hetne megtudni, melyik abla­kot érdemes kiscsúzlizni. De­ltát éppen ez a nagy rejtély, ezt csak Fortuna tudja. De ő nem mondja meg. Különben elveszítené a szerencse lé­nyegét jelentő varázsát. Kacagnak T» j em támadt jó kedvem attól, amit a Reális Zöldek f\j Klub elnöke. Juhos László nyilatkozott a minap a: 1 Y egyik országos lapban. Azt mondta: ..Az egész vi­lág rajtunk röhög, amiért a Dunába dízelmotorokkal szi­vattyúzzák a vizet. ott. ahol egyszerű terelőgát is elég len­ne a művelethez”. Mivel ez a Duna-ügy már régen nem csak szakmai kérdés, (amihez ugye a magamfajta választó- polgár vajmi keveset konyít), sokkal inkább politikai színe­zetű ügy. nem szeretnék egyik csoportban sem .,zöldellni” e kérdésben. Am, ha valami miatt jó kedvem lett volna, ak­kor Juhos úr azt is elvette, mert ki az a bolond ember, aki örül. ha rajta röhög a világ. Márpedig magam idetartozó- nak érzem, ahol örömünkre és bánatunkra kanyarog ez a szép folyó, amely immáron jelképpé, meg hatalomtáncol- tatóvá lett. A fent megnevezett úr (aki állítása szerint ’92-ben még a mostani kisebbik kormánypárt szakértője volt gátpárti­ként) nem kevesebbet állít: jó négy éve a parlamenti vokso­láskor a jelenleg hatalomra igyekvő Fidesz, mint ellenzéki párt nem szavazta meg a Bős-Nagymarosra vonatkozó szerződés felmondását, sőt még a Duna duzzasztását sem vetette el. Mára mindez másként van. de hát miért baj az. ha egy párt idővel rátalál a helyes útra? S vajon a reális zöldek valóban a realitás talaján állnak? Erről ennyit. (Már csak azért is. mert Duna-ügyben meghátrált a kor­mány, egyelőre nem téma. ha jönnie kell, hát jöjjön újra Hága, majd csak lesz valahogy.) A nagyobb baj az. hogy más ügyekben is jót kacag raj­tunk a világ. Például a hasát fogta, amikor a nagy olajsző­kítés idején egész szerelvényeket tudtak eldugni a vámőrök elől vasúti síneken. Aztán: tonna számra érkezett a pénz­gyártáshoz is alkalmas papíranyag a határon át, ami aztán szőrén-szálán eltűnt, mintha kámforrá vált volna. Avagy: százmilliókat nyeltek el bankok, további százmilliói'dókat konszolidáltak veszteség címén, de hogy kik, mikor, arra még nem derült fény mindmáig. Illetve: hatalmas összeget költöttek a társadalombiztosításnál egy bevezetendő tech­nikai rendszerre, ami mögött nincs is rendszer. Kész röhej. Visszakanyarodva a kiindulóponthoz: állítólag nincs megfelelően kimunkált tanulmány a gátépítésről, miköz­ben a mostani, meg a megelőző kormányzat idején is ha­lom pénzt dobtak ki ilyen tanulmánykészítők díjazására. Pluszröhej az egészben, hogy államtitokként kezelik, ki. mennyit kapott. Csoda-e. ha mindezen kacajra fakad a világ? Angyal Sándor Uj mezszámok Ferter János karikatúrája Tűzvédő gyerekek Fehérgyarmaton asssyjs^«ssss!»sssssssaÄiÄ»Si^vsss:»>ssM:HSSÄSSS6SSS'Mssssfe«s Kováts Dénes Fehérgyarmat (KM) — A tűz mindig félelmet kelt. Azonban a tüzet lehet, sőt meg is kell fékezni. Olyan­kor már kezesbáránnyá sze­lídül, s azt tehet vele az em­ber amit csak akar. Akkor már a barátjának is tekint­heti. Az 1997/98-as tanévre meghirdetett országos tűz­védelmi vetélkedő kereté­ben — az első fokozatban — tegnap délelőtt Fehér- gyarmaton nyolc, a körzet­ben lévő általános iskola három-három fős csapata mérte össze tudását. Erdélyi Szabó István őr­nagy, a fehérgyannati hiva­tásos önkormányzati tűzol­tóság megbízott parancsno­ka köszöntötte a résztvevő­ket. majd a tudáspróba kö­vetkezett. Különböző tűz­védelmi tesztlapokat töltöt­tek ki a versenyzők, majd villámkérdésekre adott vá­laszokkal adtak tanúbi­zonyságot ismereteikről, de a tűzoltókészülékek hasz­nálatát is be kellett mutatni­uk, hogy tűzoltásbeli jártas­ságukról is számot adjanak. A szoros eredményt hozó verseny győztese a penyi- gei Móricz Zsigmond Kör­zeti Általános Iskola triója lett (felkészítő tanáruk Cza- lánné Török Irma), így ez a csapat biztos résztvevője a II. fokú (megyei) vetélke­dőnek, amire április máso­dikén kerül sor Nyíregyhá­zán. A rendezvény keretében adták át az óvodások és ál­talános iskolások számára meghi rde tett raj z verseny győzteseinek a díjait, a BM TOP ajánlotta fel ezeket. m ___________m------------- ............................,-----------------------------------------------— H® ií I- "va \ * J -L * J $ |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom