Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-05 / 54. szám
1998. március 5., csütörtök HÁTTÉR Utcára kerülő nevelőszülők A gyermekvédelmi törvény európai színvonalú, de nincs elég pénz a betartására Az ő jövőjük a tét Elek Emil felvétele törvény megszületése előtt tíz évvel mi már azt az elvet követtük, hogy a gyermeknek joga van a csa- Iádhoz. Megdupláztuk a családokhoz kihelyezett gyermekek és a nevelőszülők számát. Sokat dolgoztunk a nevelőGyörke László Vásárosnamény, Nyíregyháza (KM) — Az új gyermek- védelmi törvény nemhogy segített volna nekünk — panaszkodott egy vásárosna- ményi hivatásos nevelőszülő —, még romlott a helyzetünk. Nem kaptuk meg a felemelt összegű havi járandóságunkat. Másodszor; valamennyiünket elbocsátottak. Felmondtak 33 nevelőszülőnek, március 15-étől megszűnik a munkaviszonyunk. Utcára kerülünk, pedig még nálunk van 4-5-6 gyerek. Úgy tűnik, ránk nem számítanak, velünk nem törődik senki! A panasszal felkerestük Együd Jánosi, a megyei közgyűlés al- elnökét. Visszamenőleg — A gondok ismertek a megyei közgyűlés előtt. A tavalyi elmaradt november-decemberi emelt összegű járandóságot a napokban rendezzük. Hála az Életerő Alapítványnak, mely a megyei önkormányzat közalapítványa, a tavalyi elmaradt juttatást legkésőbb március 20-áig minden nevelőszülő megkapja. A háttere a kialakult, számunka is kellemetlen helyzetnek az, hogy a megyében az ágazati normatíva nem kellő mértékű, magyarán: a normatívából nem telik ki az ellátás. A gyermekvédelmi törvény ugyan európai színvonalú, csak éppen az állam nem biztosítja hozzá a forrást. — A Népjóléti Minisztérium elvben biztosítja az ellátás 80 százalékát, a hiányzó 20 százalékot az önkormányzatnak kell hozzátenni. Csakhogy a mi megyénkben nem ezer- egynéhány. hanem háromezer állami gondozott gyermek van. A megyei önkormányzat gyakorlatilag nem 20, hanem ennél jóval több százalékot tesz hozzá, ugyanis az állami gondozottanként évi 480 ezer forint nem elég a nevelőszülői és az intézményhálózat működtetésére. Az intézményeknél ugyanis a normatívának 150-170 százaléka szükséges a működtetéshez. — A hivatásos nevelőszülői státus valóban megszűnik. Ennek háttere, hogy a költségvetési törvény 2 százalékos létszámcsökkentést ír elő. Ez gyakorlatilag a megyében 33 hivatásos nevelőszülőt érint. A megyében 700 nevelőszülőnél összesen 1200 gyermek van, a hivatásosok ezek közül 190 gyereket nevelnek. Azt még hozzá kell tenni, hogy a hivatásos nevelőszülők zömét munkanélküliekből képeztük át. A jogviszony marad — A nevelőszülői jogviszony nem szűnik meg. Csak annyi lesz a különbség, hogy nem bért kapnak a nevelőszülők, hanem a gyermekek után nevelési díjat. És természetesen ugyanúgy jár nekik a családi pótlék, mint a saját gyermekeik után. Ez 4-5 gyermek nevelése esetében valamivel még több is, mint a hivatásosok fizetése. Az önkormányzat keresi a megoldást — néhány kivételtől eltekintve —, hogy a törvényes munkaviszony fennmaradjon: élünk a szociálpolitikai kedvezmények adta lehetőségekkel, hogy a kisgyermeket nevelők gyesen, gyeden maradjanak. Ez hosszú távon fenntartható, hiszen a nevelőszülő folyamatosan tud három év körüli gyermeket gondozni, s ezzel a nyugdíjjogosultságot is fenntartja. A megyei közgyűlés februári ülésén elfogadta a költségvetést. Eszerint 20 650 forint ellátási díjat kap a nevelőszülő gyermekenként. Tudjuk, hiányzik hatezer forint gyermekenként, amiről folyamatos tárgyalásokat folytatunk és keressük a lehetőséget, a forrást, hogy utólag ezt is számfejthessük a nevelőszülőknek. Tudom, nehéz megelőlegezni a költségeket, melyek állandóan nőnek. Türelmüket kérem, legkésőbb május-júniusban visszamenőleg megkapják az idei különbözetet is. A megoldás egyébként az lehet a jövőben, s ezen dolgozunk, hogy kettéválasszuk a gyermek- és a szakellátási feladatot. Magyarán: azt akarjuk elérni, hogy külön költségvetés legyen nevelőszülőknél lévő gyerekekre és külön az intézményekre, hogy ne a gyermekvédelem tartsa él a szakszolgálatot is. A hivatásos és a hagyományos nevelőszülő között az a különbség, hogy az előző eddig közalkalmazotti jogviszonyban állt, munkabért és gondozási díjat is kapott. Az új törvény szerint a hivatásos nevelőszülő csak munkabért kaphat és nem közalkalmazott. Minden hivatásos nevelőszülőnek kötelező egy háromszáz órás tanfolyamot elvégezni és aki megfelel a feltételeknek, azzal új szerződést kötnek. Nemes Gáborné, a megyei önkormányzat Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetének megbízott igazgatója: — Az új gyermekvédelmi szülői hálózat kiépítésén és professzionalizálásán. Már a nyolcvanas évek közepétől, de főképpen 1992-ben a munkaügyi központ által kiközvetített munkanélkülieknek módjuk nyílott arra, hogy hivatásos nevelőszülők legyenek. Fenntartás — Az akkori nyolcvanas létszám egyedülálló volt az országban, azonban már akkor is látható volt, s meg is mondtuk: ez hosszú távon nem tartható. Ám fel kell tennünk a kérdést: ha nincsenek a nevelőszülők, vajon hol tartana ma a gyermekvédelem a megyében? Áldozatos munkájukat a szakma nagyra becsüli. Higgye el, számomra minden leépítés — és ez különösen — nagyon keserű, fájdalmas. Most a hivatásos nevelőszülők megkapják végkielégítésüket, de megmarad jogviszonyuk. Bízom benne: a helyzet pozitív változása révén visszakerülhetnek hivatásos státusba, ha vállalják és megfelelnek a törvény szabta követelményeknek. — A legfőbb gond: a normatív rendszer figyelmen kívül hagyja a mi speciális helyzetünket, hiszen az átmeneti időszakban el kell látni a régi és az új feladatokat egyaránt, fenn kell tartani a 67 fős gyermek- és az átmeneti otthont, ahol tavaly 720 gyermeket helyzetünk el. És akkor még nem említettem a szakszolgálatot és egyéb fontos feladatokat. •w—I lég ritka pillanat taLy lálkozni manapság L-J egy hóhérral, aki a legújabb hóhérdivat szerint kreált ruhájában, a fején természetesen az elmaradhatatlan fekete csuklyával, ott üldögél és várja a kivégzendő bűnöst. A pallosát nem láttam, pedig anélkül a hóhér olyanféle lehet, mint a hajós- kapitány hajó nélkül. De úgy tűnhet, a modernizáció itt is megváltoztatta a középkorból ránk maradt szokásokat, kellékeket... Hozzáléptem és megkérdeztem: — Csak nem te vagy a hóhér? A fekete csuklya alatt egy halvány mosolyt láttam a megszólított jeles személyiség szemében. De az is lehet, csak én képzeltem az egészet. Mert akárhogyan is, egy hóhérhoz nem igen illő a mosoly. Aztán unottan, fáradtan, bányadtan mégis csak válaszra méltatott... — Persze, én vagyok a hóhér... Megnyugodtam és tovább nézelődtem. Volt a kis kaval- kádban elég nagy választék mindenféle csodabogárból, így félszemű Dzsekből kettő is akadt, egy csíkos rabruhás hölgy is feltűnt a horizonton. De tigrisek, oroszlánok, fókák, s persze Tavasztündérek, Piroskák is nyüzsögtek a szíannyira sarkosak a dolgok, de hogy a gyermekeink farsangi divatjában is tükröződik valami, abból az áradatfolyamból, amit az utca, no meg a televízió szörnyűségi rekordokra törő és soha nem A hóhér mosolya nes forgatagban. Aztán kissé ledér öltözetű táncosnők, majd pedig újra az alvilág rettegett figurái tűntek fel, kezükben az elmaradhatatlan gránát. De az én kis hóhérom továbbra is csak üldögélt egyedül. Mintha nem tudna mit kezdeni magával. Elvégre nem kezdheti el kaszabolni a jelenlévőket. Ez nem lenne jogszerű, másrészt egy rendőr is volt a tömegben, mégpedig tiszt, s alig várta, hogy elcsípje a soros bűnözőt. Legalább az óvodai farsangi mulatságon... Erőltetett dolog lenne mélyebb összefüggéseket keresni a látottak és a világunkat naponta érő hatások között. A valóságban soha nem szűnő műsorai aprítanak a telkekbe, az aligha tagadható. Tagadni persze lehet, de nincs sok értelme... Valakik nagyon kiengedjék a bűvös dobozból a rossz szellemet, mindezt az úgynevezett szórakoztatás ürügyén. Valójában nagyon a pénzcsi- nálás miatt. Minél továbbélnek a gomba módra szaporodó tévéadók, annál több pénz vándorol a tulajdonosaik zsebébe, bankszámláira, miközben hihetetlen erejű, érzelmi, és lélekölő, ízlésrontó áradatok terjesztik a modern első számú parancsát: „az a lényeg, hogy sikeres, gazdag légy, mindegy milyen áron...” Mert hogyan lehetséges az, hogy a filmekben szereplő rossz fiúkat elég gyakran olyan vonzó személyiségeknek ábrázolják, neves színészek tehetségét is áruba bocsátva, hogy a kevésbé kritikus fiatal nemzedék inkább szimpátiát érez a bűnöző fenegyerekek iránt, minthogy elítélje, megvesse őket. Az erőszak polgárjogot nyert, s ez nemcsak a felnőttek világára lesz egyre inkább jellemző, ami ettől félelmetesebb a gyermekek világára is. Nem egy hajmeresztő esetről hall az ember, amikor az iskolában kis maffiózók tartják rettegésben a gyengébbeket, szedik el a zsebpénzüket, kiszolgáltatják magukat az aprócska rabszolgákkal. A kis hóhér ártatlan mosolyát jó lenne megőrizni, Én mindenesetre gratuláltam neki, mert aznap még senkit nem végzett ki. így az élni és élni hagyni ősi törvényei legalább az óvodában még érvényesülnek. De ismerünk olyan változatot is, amikor épp a hóhért akasztják. Az lenne a: igazi mulatság... Ünnepi munka A z érdekképviseletek és a munkaadók rendszeresen összekapnak az üzletek ünnepi nyitva tartásának kérdésében, de ez a vita olykor puszta erőfitogtatásnak tűnik. Valamikor mozgalmi jelszó volt háromszor nyolc óra elve (hogy miként valósult meg, az más kérdés), de a munka, pihenés, szórakozás harmonikus aránya a mai Magyarországon egyre inkább utópisztikus színezetet kap. Ma már ugyanis maga a munka az ünnep, ha valaki biztos, s főleg rendszeres jövedelemhez jut. Hogy ezért ki és mennyi áldozat vállalására képes, az egyéni mentalitás kérdése, és persze a kényszerítő körülményeké, éppen ezért nem biztos, hogy jól van ez így. A szakszervezetek álláspontja szerint az évi 11 hivatalos munkaszüneti napon az üzletekben a munkavállaló nem kötelezhető arra, hogy dolgozzon. A munkaadók természetesen vitáznak, hivatkozva arra, hogy a Munka törvény- könyve nem zárja ki egyértelműen az alkalmazottak foglalkoztatását a kereskedelemben. A legkézenfekvőbb ajánlat szerint munkaszüneti napokon is nyitva tarthatnak az üzletek, de ha túlmunkára kérik a dolgozókat, ezt többletbérrel kell honorálni. A képlet világos: ha a munkaadó szeretné kihasználni az ünnepi forgalmat, tegye érdekeltté az alkalmazottakat is. Az ünnepek időnként sajátos helyzetet teremtenek ebből a szempontból, egy-egy felszaggatott hét átrendezése után zavarba jön a polgár: most akkor ki dolgozik és milyen nap rendje szerint? A piacgazdaság útjára lépő hazánkban ugyanis a kormány már csak ajánlásokkal élhet, s csupán a köztisztviselői illetve a közalkalmazotti munkahelyek munkarendjébe van beleszólása. A magánszféra egészen más, itt azon áll vagy bukik a dolog: a munkaadó és a munkavállaló meg tud-e egyezni, vagy sem. A kereslet-kínálat a munkaerő piacán is érvényesül: ha lesz ember, aki elvállalja a munkát ünnepnapon is, felhúzható a roló. Legfeljebb a kényszerhelyzet szülte visszaélések ellen lehet fellépni. Nyéki Zsolt Előkielégítés V égkielégítésekről beszéltünk már épp eleget, pláne amikor közismert emberek, leváltott miniszterek, alig néhány hónapot dolgozó rádiós, tévés személyiségek kaptak milliókat. Előkielégítésről azonban ritkán esik szó. Pedig ilyen is van. A múlt hét végén nyújtott be egy honatya meg egy honanya törvényjavaslatot, amelyben a képviselői tiszteletdíjak költségtérítések és kedvezmények szabályozását kívánják megszavaztatni még ezzel a parlamenttel. Azt is mondhatnánk, így van ez jól, az új parlament mégsem kezdheti azzal működését, hogy rendezi a képviselők jövedelmét, de a helyzet az, hogy a munkahelyek többségénél a tevékenységet ismerik el és nem előlegként adják a javadalmazást. A képviselők esetében ez úgy látszik, másképp működik. A javaslat az, hogy illetményük kezdjen önálló életet, s ne — ahogyan eddig volt — a miniszterek fizetésétől függjön. Az ok is kézenfekvőnek látszik: az idén nem emelkedik a miniszterek fizetése, ennek pedig nem örülnének a képviselők. Pláne azok nem, akik nem kerülnek vissza a választások után a Parlamentbe. Arról ugyanis már rég döntés született, mennyi végkielégítés jár a képviselői mandátumot vesztetteknek, s bizony nem mindegy, mennyi az előző fél évi átlagjövedelem. Meg az sem, mennyivel kezdenek a májusban megválasztottak, mennyit számolhatnak el költségként, neki kell-e fizetni az áfát és a tébéjárulékot, vagy az állam vállalja majd ezt helyettük magára. Isten látja a lelkem, s gondolom sokan vagyunk még így, nem irigylem a képviselők helyzetét. A hét hét napjából a parlamenti és bizottsági munka miatt három-négy napot tölthetnének családjukkal, ám akkor választókerületük településeinek eseményeire várják el őket, ahová illik elmenniük. Mégis, valahogy úgy gondolom, a tavalyi 44 százalékos béremelés tőlük is — az országos átlagbér-növekedésekhez jobban igazodó — nagyobb bérmérsékletet követelne. Balogh József JMézőDOiit vI» Trófeák Ferter János rajza
