Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-31 / 76. szám

1998. március 31.. kedd HÁTTÉR Görbül a liszt a formázóban Második otthona, kenyérkereső helye lesz harmincnál több lánynak, asszonynak Balogh József Csenger (KM) — Tisza-köz. Talán még a csengenek közül is kevesen tudják, hol van, de akik tudják, remélik, hogy egyre ismertebb lesz, méghoz­zá arról a termékről, melynek előállítását ezekben a hetek­ben kezdték el. Az üzemcsar­nok építése 1996-ban kezdő­dött, s tavaly év végén megtör­tént a műszaki átadás. Megér­keztek a gépek, azóta jön a to­jás, jön a liszt, s készül a szá­raztészta 10 féle változatban — Egyelőre ennyiben, de lesz az még több is, mondja Csaholczi Lászlóné, az Elyon Kft. egyik tulajdonosa, s míg az üzemet megmutatja, a mos­tani helyzetről, s a tervekről beszél. — Harmincegy dolgozó foglalkoztatását tervezzük, de most még csak 22 emberrel in­dultunk, mert nem tudtunk még minden felszerelést be­szerezni az olaszoktól. Teljes kapacitással a következő évtől működik az üzem. A kapacitá­sa évi ezer tonna száraztészta, 80 százalékát exportálni sze­retnénk. A litván, orosz piac már biztos. Egyelőre tíz fajta hagyományos formátumú to­jásos és tojás nélküli köret­tésztát és levestésztát készí­tünk, a tojásost belföldre, a to­jás nélkülit exporta gyártjuk. A pénz egy részét pályáza­tokon nyerte a kft. Volt a Pha- re-segélyiro- dának egy se- gélykiírása, amely kimon­dottan közép- üzemekre szólt és a munkahelyte­remtést ked­vezményezte, de a terület­fej lesztési pénzből is pályáztak, ahonnan kevesebbet kaptak, mint amennyit kértek, a munkaerő­Papp Imréné piaci részéből kaptak támoga­tást 11 főre. Kaptak a mező- gazdasági alapból is, a Nyír­egyházi Regionális Munka­erőképző és Fejlesztő Központ pedig húsz dolgozó képzésére szervezte meg a támogatást. Az emberek verbuválásával nem volt gond, van Csenger- ben, Tyúkodon, Csengerújfa- luban, Urán épp elég munka- nélküli ahhoz, hogy megteljék velük egy üzemcsarnok. Per­sze nemcsak lányok, asszo­nyok dolgoznak, kell a férfi erő is a gépek kezeléséhez, azok feltöltéséhez, nem könnyű a teli liszteszsákokat mozgatni. Papp Imréné Csengerből jött. — Eddig a Malimpex Kft- nél dolgoztam, az sajnos idő­szaki munka volt, nyáron nem nagyon volt munka, csak ősz­szel. Munkanélküli-segélyen voltam, s mikor meghallottam, hogy ez az üzem indul, jelent­keztem. Itt egész évben és hosszú távon számíthatunk a munkára. A kereset? Még nem tudjuk. A tulajdonos azt mondta: ha jól el tudják adni az árut, nekünk is jó lesz a fi­zetésünk. A tanfolyam melles­leg ingyenes, amibe kerül, azt az átképzőközpont fizeti. Mi is kaptunk épp tegnap tízezer hétszáz forintot, de ebben ben­ne volt az utazási költség is, mert Szálkára jártunk hetente egy nap elméleti oktatásra. Az elméleti képzés decem­ber 10-én kezdődött, a múlt héten volt a vizsga. A gyakor­lati záróvizsga május 13-án lesz Csengerben. — Nem nehéz munka, in­Katona Miklósné kább kitartást igényel, mert végig állni kell — mondja Ka­tona Miklósné, aki szintén csengeri és ugyancsak a Ma­limpex Kft.- nél dolgozott, míg nem szült —. A szülési segélyt mun­kanélküli-se­gély követte, de most már állandó mun­kahelyet sze­retnék, ezért jöttem én is a tésztaüzembe. Azért vállaltam az iskolát is — mondja —, mert szakmunkás-bizonyít­Oláhné Györgyi Katalin A szerző felvételei ványt ad, és gondolom, ko­moly, állandó munkahelyem lesz. Van egy 13 éves lányom, és egy hatodik éves fiam. A férjemet leszázalékolták, ezért műszakot is tudok vállalni, ő otthon van a gyerekekkel. Oláhné Györgyi Katalin szintén a Malimpex dolgozója volt. 1994-ben, érettségi után szegődött oda, mert nem ada­tott meg neki az a lehetőség, hogy továbbtanuljon. — Elvesztettem édesapá­mat, édesanyám pedig nem tudta volna a tanuláshoz szük­séges anyagiakat biztosítani, így munkába kellett állnom. Csakhogy onnan létszámleépí­tés miatt másfél év múlva el­bocsátottak. Munkanélkülin voltam, aztán elvégeztem egy önköltséges eladói tanfolya­mot, aztán próbálkoztam itt. Nagyon tetszik, szép, tiszta munka, bízom benne, hogy jó lesz, s jó fizetést fogunk kapni. A csengerújfalui utat ke­resztező vasút melletti köz új üzeme ma még amolyan tan­műhelynek látszik, de napról napra jobb minőségű, ízléses csomagolású és — ha újabb formákat kapnak —, változa­tosabb alakú és rendeltetésű tészta készül benne. És máso­dik otthona, kenyérkereső he­lye lesz harmincnál több lány­nak, asszonynak. Várkonyi István, a Nyíregyházi Regionális Munkacrőfej- les/.tő és Képző Központ igazgatója adatokkal szolgál a szakmunkás-bizonyítvanyt adó tanfolyamhoz: 1994 márci­usában 23 tanfolyamét szerveztek havonta, 419 volt az át­lagos hallgatói létszám, s 8522 a havi hallgatói napok szá­ma. Az idén még nincsenek márciusi adatok, de az előző hónapok alapján megjósolható: többen kapnak majd bizo­nyítványt. s szinte minden végzett hallgatójuk munkahe­lyet talál. „Tűnt március nagy napja, szép tavasz...” A l 848. év március vé­gi eseményei ugyan nem mentesek az el­lentmondásoktól, de mégis biztatóak a jövendő alakítása szempontjából. Az újonnan szerveződő Miniszteri Or­szágos Ideiglenes Bizott­mány legaktívabb tagja, a vattai születésű Szemere Bertalan méltán került pozí­ciójába. Az országosan szer­veződő nemzetőrséget ered­ményesen fogta össze, s már március 27-étől rendszeres jelentést kért és kapott a he­lyi nemzetőrségek tevékeny­ségéről. Sikeresen lépett fel a nemzetőrség fegyverrel va­ló ellátása érdekében, olykor még az új kormányzat szá­mára nem elég megbízható katonaság akciói ellen is fel tudta használni tettre kész nemzetőreit. A márciusi if­jak megmozdulásai segítsé­gére voltak ebben. Március 28-án V. Ferdi- nánd király leiratában a fele­lős magyar kormányról szó­(Juhász Gyula) ló törvényjavaslat átdolgo­zására szólítja fel az ország- gyűlést, mivel nem járulhat hozzá az önálló magyar had- és pénzügyminisztérium fel­állításához. De mégsem nevezhetjük e napot szerencsétlennek, hi­szen ekkor kerül a helyére a Lánchíd első lánca, s az er­délyi országgyűlés összehí­vását is ekkor kezdeményezi az uralkodónál Teleki Jó­zsef, Erdély főkormányzója. Március 29-én érkezik meg Pozsonyba a nádor az elutasító királyi leirattal, amelyet Zsedényi Ede hite­lesített, akit ezért méltán örökített meg irodalmunk, mint az eszmék elárulóját. A leirat hatására Batthyány le­mond, de az alsó tábla hatá­rozata visszautasítja a királyi választ, s az úrbéri viszo­nyok eltörlését elfogadott­nak nyilvánítja, mert a tör­Válasz a nemzetiségi követelésekre: fegyvercsörte­tés Vidéky János fametszete vény lényege ellen a leirat nem emel kifogást. Április 3-án a miniszterta­nács a megyei önkormányza­tokkal kapcsolatos ellentéte­ket vitatta meg. Itt ismét szembekerült egymással Kossuth (ki a megyéket nép- képviseleti alapra akarja he­lyezni) és Széchenyi (aki ódzkodik ettől). Az ország- gyűlés e napon zárja le a nemzetőrségi törvény vitáját. Április 4-én az ország- gyűlés felterjeszti a népkép­viseletről szóló törvényt, mely szerint szavazati jogot kapnak a nemeseken kívül azok, akik legalább negyed telket birtokló parasztok, ön­álló kereskedők, alkalmazot­tal rendelkező iparosok, vagy értelmiségiek. így vá­lasztójoga lett az eddigi 1,6­1.7 százalék helyett a lakos­ság 7-9 százalékának. A ko­rabeli Angliában a lakosok 4.8 százaléka rendelkezett választójoggal. A cenzus (a választójog szigorú feltéte­lekhez kötése) miatt tehát nincs mit szégyenkeznünk. Vagy mégis... Megint nincs N emrégiben már azt hittem, végre lesz egy valódi in­tézkedés, amelyik legalább részben gátat vet a bű­nözés egyik — mostanában ugyancsak virágzó — ágának, a gépkocsilopásnak. Itt az ideje, hiszen jól szerve­zett bűnbandák évente tízezrével lopják, sokszor megren­delésre a nagyértékű járműveket, de piti utánzóik az ol­csóbbakat is. A biztosítók az egekbe emelik áraikat, egy átlagos jövedelmű család számára már egy kis kocsi díjá­nak fizetése is nagyon megterhelő. Ezt minden illetékes is tudhatja, mert hosszabb ideje kis- és nagyfőnökök mondo­gatják: hamarosan lesz megoldás. A gépkocsi törzskönyv bevezetésétől remélik a már-már szemérmetlen méreteket öltő lopások megnehezítését. A hét végén arról értesülhettünk, tovább odázódik a törzskönyv bevezetése, mert megint nincs meg a nyomtat­ványokra a minisztérium pénze, ami előre kell. Furcsa dolog ez a demokrácia leple alá bújó közigazga­tási tehetetlenség, magyarázkodás. Közbeszerzési eljárás, tendereztetés, előre meglévő pénz — mind-mind kötelező, miközben a lényeg vész el, merthogy egy jó darabig me­gint nem lesz törzskönyv. Ami „természetesen” egy fillér­jébe sem kerül majd az államnak, merthogy nemcsak az árát, a kitöltését, nyilvántartását is az autósokkal fizettetik meg — gondolom, helyesen. Nem tudom, mennyi pénzbe kerülhet a több százezer törzskönyv, de gyanítom, nem Dunát rekeszteni képes az a mennyiség. Az meg végképp érthetetlen: egy minisztéri­umnak nincs annyi hitele a „közbeszerzési eljárás” során, hogy egy hovatovább társadalmi méretű gond megoldása érdekében megrendelhessen bizonyos nyomtatványokat. Nem jól van ez így. Az idő múlása után jövőre vagy azután megint jóval többe fog kerülni, prognosztizálható a majda­ni kapkodás, mint legutóbb az adóigazolványokkal. Az meg végképp nem fér az ember fejébe, hogy bizo­nyos dolgokra, mondjuk ilyen-olyan hanyadszori „bank­konszolidálásra” ripsz ropsz mindig előkerül 12, 24 vagy még több milliárdocska, más fontos — ezerszer kevesebb összeget igénylő — dolgokra pedig nem. Adódik a kérdés: meddig lehet tovább bürokratizálni mindennapi ügyeinket, s ezzel hátráltatni régen várt jogos problémák megoldását. Sajnos, rémesen lassú a döntéshozás, bizonyos szintek fe­lett pedig nincs felelősségre vonás. Marik Sándor „Tavaszi nagytakarítás" Ferter János rajza Geográfia és történelem Nyíregyháza (KM - B. I.) — A nyíregyházi tanár­képző főiskola földrajz tanszéke — más szervek­kel, az MTA Megyei Tu­dományos testületével és a Tudományos Közalapít­vánnyal együttműködve — április 1-től 3-ig nem­zetközi konferenciát ren­dez „A Felvidék történeti földrajza” címmel. A rangos tanácskozást Ma­rosi Sándor akadémikus, kutatóprofesszor, a Magyar Földrajzi Társaság elnöke nyitja meg szerdán 14 óra­kor. Ezt követően a plenáris ülés szekcióülésekkel foly­tatódik; a konferencián több nyíregyházi tanár, és más szabolcsi szakember is előadást tart. Április 2-án 8 órától foly­tatódik a tudományos kon­ferencia. Dám László mú­zeumigazgató a Felvidék népi építészének táji-törté­neti tagolódásáról, Németh Péter a karthauziak gazdál­kodásáról szóló előadását, Takács Péter és Udvari Ist­ván pedig a háziipar a 18. század utolsó harmadában című értekezését adja elő. Boros László az ásvány- és gyógyvizek hasznosítása a Felvidéken Dohány Zoltán A cserehát gazdasági élete és települése a 18-19. szá­zadban címmel, Frisnyák Sándor tanszékvezető főis­kolai tanár a Felvidék me­ző- és erdőgazdaságáról címmel tart előadást. Az összejövetel díszven­dégeként Nyíregyházára ér­kezik Pécsi Márton akadé­mikus, a 20. századi ma­gyar geográfia egyik legki­emelkedőbb egyénisége is. Az összejövetel április 3-án értékeléssel ér véget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom