Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-25 / 71. szám

1998. március 25., szerda HATTER ■ anwr&t‘s$t~ Kedvez a meleg, a csapadék Tűzelhalás ellen az almásokban már most fel kell venni a többfrontos küzdelmet Pásztorbot szerű hajtásvég Fertőzés a körtén KM-illusztráció Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Az al- matermésűek tűzelhalás be­tegsége 1997-ben megyénk­ben is megjelent. A megyei növényegészségügyi hatóság néhány héten belül 27 helyen (főként a Nyírségben de a Beregben Vámosatyán is), elsősorban házikertekben, alma és birs ültetvényekben, összesen 360 hektáron talál­ta meg s azonosította a kóro­kozót. — A tűzelhalás számára ked­vező meleg, csapadékos időjá­rás hatására a fertőzött terüle­tek nagysága idén tovább nö­vekedhet és a betegség jelen­tős károkat okozhat. Elenged­hetetlen a megelőző növény­védelemi technológia végre­hajtása, amelyet előrejelzésre alapozottan és mechanikai vé­dekezéssel kiegészítve kell a betegségre fogékony almáster­mésű gyümölcsösökben alkal­mazni. A tűzelhalás elleni eredményes harc csak felelős­ségteljes termelői hozzáállás­sal valósítható meg — hangsú­lyozza Merő Ferenc a Nö­vényegészségügyi és Talajvé­delmi Állomás főfelügyelője, aki a betegség tüneteiről és a közeli napok védekezési teen­dőiről is szól. — A tűzelhalás elleni véde­kezésben legfontosabb a meg­előzés. Telepítésre, pótlásra csak a növényegészségügyi hatóság által ellenőrzött hely­ről vásároljunk szaporítóanya­got. Részesítsük előnybe a be­tegségre kevésbé érzékeny, to­leráns fajtákat. Közös erővel irtsuk az egyéb gazdanövé­nyeket. Alapvető a mechani­kai védekezés, de fontos a kü­lönböző módszerek együttes alkalmazása. — A mechanikai védekezés során — most tél végén még szembetűnőek a fán maradt beteg részek — távolítsuk el a fertőzött növényi képleteket úgy, hogy 40-50 centimétert az egészségesből is vágjunk ki. Az ilyen nyesedéket ége­téssel meg kell semmisíteni. Fertőzött ültetvényben az át- fertőzés elkerülésére — téli és zöldmetszésnél egyaránt — a vágószerszámokat folyamato­san fertőtleníteni kell háztartá­si hypo 10 százalékos oldalá­ban való néhány perces be- mártással. Akár talajmunká­ról, akár rovarkártétel felszá­molásáról is legyen szó, kerül­jük el a fák törzsének sérülé­sét. — A kémiai védekezés a nyugalmi időszak végén, a vi­rágzás idején és a virágzástól betakarításig terjedő időszak­ban elvégzett kezelésekre osztható. A megelőző védeke­zés célja a kórokozó terjedésé­nek megakadályozása. A most következő, rügyfakadástól zöldbimbós állapotig tartó el­ső időszakban nemcsak a fer­tőzött területeken, hanem az egész megyében javasolt a réztartalmú készítmények használata olajjal keverve, nagy vízmennyiségben kijut­tatva. Ám ezt legfeljebb egér­füles állapotig tehetjük meg. A kijuttatásnál ügyeljünk a törzs permetlé-fedettségére, külö­nösen magasra oltott, intenzív telepítésekben. — Egyelőre ennyit, a későb­bi védekezésekre majd vissza­térünk. Hervasztó tünetek Az almán, körten, birsen, kívül a naspolyát, galagonyát, madárbirset, berkenyét, tűztövist is károsító fertőzés el­ső tünetei a virágzásban jelennek meg, a virágok vize­nyősek, majd hervadnak, megbámulnák. A betegség legjellemezőbb tünete, hogy a hajtásvég hirtelen lan­kad, pásztorbotszerüen visszahajUk. Nedves időben a fertőzött növényi részen piszkosfehér, majd krémszínű, végül rozsdavörös baktériumnyálka jelenik meg. Az el- barnult virág, levél és gyümölcs a tél folyamán sem hul­lik le, a lombvesztett fákon már messziről észrevehető. Július elejétől az idősebb fás részeken, a fertőzés helye­in besüppedő lilás színű kéregelhalások keletkeznek, amelyek éles határvonalán a kéreg gyakran felreped. A kórokozó eső- és öntözővíz, rovarok, méhek, virágpor, szél, vándormadarak útján, valamint szaporítóanyag­gal, árugyümölccsel és művelőeszközökkel terjed. r iller úr, mindig nagyra becsültem az ön tisz­tességét. Most, hogy az esztendőt búcsúztatjuk és megiszunk egy pohár pezsgőt az új esztendőre, árulja el, sosem volt olyan ügye a ka­szinójában, amiről nekünk tudni kellett volna? Az idős felügyelő várako­zással nézte John Tiller ar­cát. Két öregember ült egy­mással szemben. —Mint maga is tudja, mis­ter Gordon, a játékteremnek van egy állandó résztvevője: az ördög. Én csak arra ügyelhetek, hogy igyekszem korlátozni a szerepét. És eh­hez is tisztességes szakembe­reket alkalmazok. — De az ördög ezeket is megkörnyékezheti. Sőt, át is verheti. — Igen. Meg is történt. Fi­zettek már hamis csekkel, be­dőltek olyan játékosnak, aki­ről később derült ki, hogy nem hitelképes. Ezek ismert trükkök, mondhatná maga. Sőt, azt is kérdezhetné, hogy egy ilyen tapasztalt kaszinó- tulaj, mint én, hogyan dőlhet be. Nos, elmondom a legta­nulságosabb esetet. Még nyi­tás előtt, egyik koraeste felhí­vott egy nő. Bemutatkozott, de én a kellemes hangjából is éreztem a szorongást. Az urat, akire hivatkozott, is­mertem. A hölgy a megbe­szélt időben bejött az iro­dámba és néhány mondat után sírni kezdett. Nem látvá­nyosan, inkább küszködve az érzelmei fékentartásával. Ki is mondta, hogy szégyelli, amiért nem képes úrrá lenni a feszültségen. A reményte­lenség vezette hozzám, mondta lehorgasztott fejjel. olyasmivel traktáltam, hogy igen, ilyen a szerencsejáték világa és hogy láttam ennél szerencsétlenebb eseteket is. A szavaimnak, érthetően in­kább elkeserítő hatása volt. Aztán eszembe jutott a két unokám. Mi lenne, ha vala­miért ők is kikerülnének az iskolából? Ekkor olyasmire gondoltam, ami korábban Alku az ördöggel Miben segíthetek? Kérdez­tem és igyekeztem nyugtat­gatni. Jól öltözött hölgy volt, aki nagyon szép lány lehetett. Nehezen bökte ki, hogy a fér­je itt, nálunk, eljátszotta a család megtakarított pén­zét. A bajt fokozta, mondta, hogy korábban már kölcsö­nöket vett fel és a hitelezők a házukra rátették a kezüket. Zokogni kezdett, s amikor csillapult a sírása, kinyögte, hogy már a gyermekeit is el­hozta a kollégiumból... Nem tudja fizetni a taníttatást. A szüleihez nem fordulhat, mert ők ellenezték ezt a há­zasságot, s hogy éppen azt a pénzt játszotta el a férj, amit ő végkielégítésként kapott. Mekkora volt ez az összeg? kérdeztem. Harmincezer dol­lár, mondta. Én akkor valami sohasem merült volna fel bennem. Ha ön meghallja, nyilván ostobának tart. Azt mondtam: adok 30 ezer dol­lárt, egy írás ellenében. Eszerint az intézet igazgató­jától igazolást hoz arról, hogy befizette a tandíjat, to­vábbá a férjénél elintézi, hogy többé nem lépi át a ka­szinóm küszöbét. Az asszony megkönnyeb­bült sóhajjal fogadta a javas­latot. És amikor aláírta a papírt, elkapta a kezemet és megcsókolta. Valami olyat is mondott, hogy imáiba foglal­ja a nevemet. Bevallom, én már szerettem volna túllenni ezen a kellemetlen látogatá­son. Lementem a játékterembe és a felügyelőnek elmond­tam, hogy X. úr nem lehet a vendégünk. Másnap jelentette a fel­ügyelő, hogy a kitiltott ember az egyik asztalnál játszik. Dühös lettem, azonnal oda siettem. — Uram, megmondaná, hogy honnan van pénze? — Nem is tudom, hogy ragad­tattam el magamat, hiszen minden diszkrét ügyet az em­bereim intéztek. Csodálko­zott a kérdésemen, majd mél­tatlankodva megjegyzéseket tett a stílusra. — Jöjjön fel velem az iro­dába!—közöltem határozot­tan. Elétettem a hölggyel kötött megállapodás másolatát, s közben röviden ismertettem az előzményeket. Arra számí­tottam, hogy összeomlik, vagy legalább is látványos hazugságba kezd. Ehelyett szánakozva nézett rám és csak ennyit mondott: — Tiller úr, a teremben legalább fél tucat ember iga­zolhatja, hogy nőtlen vagyok. Sohasem volt feleségem. Élettársam sincs és nem is volt. Még a lakásom takarí­tását is férfi végzi.-» -r os, felügyelő úr, itt a l\j kötelezvény, nézze J. V meg ön is. Arra gon­doltam, hogy bekereteztetem, mint a hülyeségem drágán szerzett bizonyítványát. Bizalom nélkül M indent eláraszt a politika. Olyan, mint a víz, megtalálja a legkisebb rést is, hogy beterítse a földet. Befolyik az életünkbe, részt kér belő­lünk, nem is akármekkorát. Ki akarja sajátítani a gondola­tainkat, a tetteinket, a reményeinket és az örömeinket. Ebben a felbolydult világban alig vesszük észre, hogy közben minden megváltozott körülöttünk: új erkölcsi el­vek határozzák meg az életünket, eltűnt belőlünk a biza­lom, helyette a bizalmatlanság nyújtogatja virágát a fény felé. Valaha egy település, de egy ország gazdagságát, gon­doskodását is minősítette, hogy hány koldusról kell gon­doskodnia. A faluhoz, a városhoz hozzátartozott a koldus is, aki átbújt az akkori szociális háló szemein. Ma már ró­la se lehet biztosat mondani. Legutóbb Budapesten lőttek fejbe egyet közülük, akiről kiderült, többet keresett, mint egy sebészorvos. A kolduscsoportok felosztották a fővá­rost, gyermekeket importálnak, mert az ő kéregető kezeik jobban meghatják a járókelőket. Mintha Dickens regénye­inek világa elevenedne meg az ezredfordulón. Mi lesz ez­után a bennünk élő részvéttel, ha állandóan azt tapasztal­juk, hogy visszaélnek vele? Sohasem felejtem, néhány éve azért kellett meghalnia egy férfinak, mert senki se hajolt le hozzá. Ott feküdt a föl­dön, agyvérzést kapott. Elmentek mellette néhányan, talán még epés megjegyzést is tettek, hogy lám, lám fényes nap­pal a pohár fenekére nézett. Annyiszor csalódtunk, hogy már nem akarunk segíteni. Ezzel együtt pedig sok olyan gondunk van, amelyeket nem lehet megoldani a többi ember segítsége nélkül. Mu­száj bízni a mesteremberben, hogy rendesen felépíti a há­zat, az altatótorvosban, mert szeretnénk felébredni a műtét után, a tanítónőben, hiszen az ő hite nélkül nem lesz a ne­bulóból pallérozott ifjú emberke. Bizalom nélkül meghal­ni se lehet. Nagy István Attila Vágyak Ferter János rajza Nyertes pályázók Állás kilencszáz munkanélkülinek Nyíregyháza (KM - K. D.) — Az Országos Közmunka Tanácstól pályázaton el­nyert 479 millió forint tá­mogatásból és az érintett helyi önkormányzatok 60 millió forint összegű saját forrásából 9663 rászorult embernek segítséget nyújtó szociális közmunkaprog­ram kezdődik április 1-jén megyénkben (s tart 1999. március 31-ig), melyben 896-an jutnak munkalehe­tőséghez 24-33 ezer forin­tos átlagbérért. Tegnap a nyertes pályá­zók gyűltek össze a teendők megbeszélésére a megye­házán. Az év elején két prog­ramcsomagban is eredmé­nyesen pályáztak a me- gyénkbeliek, a négymilliár­dos alapból eddig 1,2 milli­árd forintot nyerve el köz- és közhasznú munkára, összesen 3420 munkanél­küli foglalkoztatására. A tegnapi megbeszé­lés apropóját adó program célja egyrészt a munkanél­küliség csökkentése, más­részt a szociális háló alapja­inak lerakása — fogal­mazott Zilahi József, a me­gyei közgyűlés és a megyei területfejlesztési tanács el­nöke. Egyedül élő idős, beteg emberek, fogyatékosok, va­lamint hátrányos helyzetű családok kapnak támoga­tást azáltal, hogy az alkal­mazott szociális közmun­kások ellátják a betegápolá­si feladatokat, szükség ese­tén ebédet készítenek a rá­szorultnak, vagy rendszere­sen élelmet visznek vala­melyik helyi közintézmény konyhájáról, s elvégzik a ház körüli teendőket is. A közmunkaprogram nyolc­vankilenc nyírségi, telepü­lést érint, a megyei terület­fejlesztési tanács összefo­gásában pályáztak sikerrel az Országos Közmunka Ta­nácsnál a szociális közmun­kaprogram megvalósításá­ra. A feladatok ellátása köz­ben, a megyei munkaügyi központ 4,4 millió forintos támogatásával háromszá­zan szociális munkási szak- képzettséget szerezhetnek. Zömüknek már most van állásajánlata: az önkor­mányzatok alkalmazzák őket a végzés után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom