Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-24 / 70. szám
1998. március 24., kedd HÁTTÉR Földosztás a Kraszna mentén Másutt már elfelejtették, Szalka környékén még el sem kezdték Balogh Géza Mátészalka (KM) — A tudományegyetemek jogi karán alighanem tananyagként szerepel majd egykor a mátészalkaiak, kocsordiak, és ópályiak földosztási hercehurcája. Az ország más részein már el is felejtették talán a kárpótlást, itt azonban még el sem kezdték. Pontosabban szólva dehogynem kezdték. Csak nem érnek a végére. Egy bírósági döntés nyomán azonban úgy tűnik, megoldódhat végre az ügy: a megyei földművelési hivatal vette kézbe nemrég a dolgokat, melynek vezetői a lehető leghamarabb szekérbe akarják fogni a hazai kárpótlás állatorvosi lovát, amelyen a magyar kárpótlás minden betegsége fellelhető, de azért használható, képes elhúzni azt a szekeret. Állatorvosi ló A bakon tehát a három falu egyeztető fóruma helyett most már a megyei FM.-hivatal ül, melynek vezetője, Szénégető László a napokban Mátészalkára hívta az érintetteket. Vezetői szinten képviseltette magát a megyei kárpótlási hivatal, valamint a földhivatal is, és természetesen megjelentek a szalkaiak, a kocsordiak, és a Kraszna menti termelőszövetkezet vezető is. Egyedül az ópályiak hiányoztak, de a vitában nem is ők a főszereplők. Rájuk inkább illik a vétlen áldozat szerepe. A három település vitája a rendkívül összetettsége ellenére két pontban összefoglalható. A kárpótlási hivatal a földalap felosztásakor egy háromszázötven hektáros táblát, ötezer aranykoronát a szakaiaknak jelölt be, holott az a kocsordiak szerint a kocsordi határ. A vita másik forrása: a termelőszövetkezet sokallja a kárpótlási földalapra szánt 37 ezer aranykoronát, mondván, ez esetben sérülne a szövetkezeti tagság érdeke, bírósághoz fordult tehát. Kompromisszum A szálkái fórumon kezdetben úgy tűnt, továbbra is örülhetnek azok, akik az igazi hasznot húzták eddig is a patthelyzetből, hiszen senki sem hajlott a kompromisszumra. Különösen a kocsordiak kötötték az ebet a karóhoz — amit érzelmileg meg is lehet érteni — mondván milyen alapon csatolnak el tőlük 350 hektárt, amikor az a terület mindig is a kocsordiaké volt. Kiderült azonban, hogy az elcsatolás már jóval korábban megtörtént, és a kocsordiak akkor nem tiltakoztak. Most már késő, hangzott el, de létezik kompromisszum: szülessen megegyezés, hogy a vitatott földdarabra csak a kocsordiak jelentkezzenek majd. A kárpótlásnak ugyanis van egy furcsasága: az nem a három település, hanem a Kraszna menti termelőszövetkezet területét érinti. Vagyis a pályi- ak kérhetik mondjuk a részarányukat a kocsordi, a kocsordiak a szálkái, a szalkaiak a kocsordi határban is. Gyakorlatilag tehát majdnem mindegy, melyik településen mennyi aranykorona szerepel. Az a lényeg, hogy mindenki hozzá juthasson a saját jussához. Hogy ki hol, az már megegyezés kérdése. Ezt javasolta egyébként a földművelési hivatal is, kiegészítve azzal a sajnálatos ténnyel, hogy már eddig is több mint 200 millió forintos állami támogatástól esett el a három település. Bírósági kereset Ami a másik vitatott pontot, a kárpótlásra kijelölt 37 ezer aranykoronát érinti, egyszerűbbnek tűnik a megoldás. A termelőszövetkezet hajlandó visszavonni a bírósági keresetét, de kíváncsi az új földalaptervezetre. Ezt egyébként a szakemberek figyelembe véve a felek álláspontját néhány napon belül újból elkészítik — e cikk írása közben kaptuk a hírt, a tervezet elkészült — és elküldik az érintetteknek, s megkezdődhet a felkészülése annak, aminek már régen meg kellett volna történnie. Hozzájuthatnak végre a földhöz azok, akik hat éve hiába várnak az ésszerű döntésre. Hogy mégis mikor történik meg mindez? Ha minden a vártnak megfelelően alakul, akkor az őszön már saját földjükön szánthatnak, vethetnek a gazdák. Ám addig még nagyon kemény viták, összecsapások várhatóak. » A traktorok készen állnak a munkára Elek Emil felvétele „...a kerek világot Föllázitsam-e ellenetek.. M iközben Európa országaiban egymást érik a forradalmak (március 17-én Krakkóban, 18-án Milánóban és Berlinben, 22-én Velencében is forradalom tör ki), a Habsburgok birodalmában is sorsdöntő lépésekre kerül sor, hiszen 20-án megalakul az új kormány Kolowrat gróf vezetésével. Március harmadik hetében Pozsonyban folytatódnak az országgyűlés törvényalkotó munkái. A képviselőkre kettős teher nehezedik: egyik oldalról szeretnék megőrizni az ország békéjét, másrészről az udvarral való jó viszonyt is fenn kívánják tartani. E két feltételnek azonban nem könnyű eleget tenni. Igaz az udvar figyelmét lekötik Németország és a birodalom ügyei, mégis jut idejük arra, hogy a magyarok lépéseit nehezítsék. Kolowrat miniszterelnök javaslatára 23-án horvát bánná nevezik ki a magyarellenes Josip Jellasics bárót, aki megkapja a zágrábi főhadparancsnok- ság irányítását is, s így nem éri el célját az a kossuthi javaslat, hogy a horvátok a belügyeikben saját nyelvüket használhassák. Az István nádor által a királyhoz intézett emlékirat engedékenységet kér az udvartól a magyarokkal szemben, de csak taktikai okokból. Az országon belül is kiéle(Petőfi Sándor) ződnek a küzdelmek. Szemere Bertalan sajtótörvényjavaslata felborzolja a kedélyeket, hiszen a napilapok kiadóitól 20 000 forint biztosítékot kíván (Arany János jegyzői fizetése évi 300 Ft volt), és sajtóvétségért 4 évig terjedő börtönnel büntet. Hiába ünnepelt Vörösmarty március 15-én a Szabad sajtó című költeménnyel, ez visszalépés a Pesten kivívottakhoz képest, így csak a tehetőseknek, s a meghunyászkodóknak jár a sajtószabadság. A márciusi ifjak 22-én nyilvánosan elégették a javaslatot. Ennek hatására István nádor Pestre küldi Szemere Bertalant, Klauzál Gábort és Pulszky Ferencet, hogy a radikálisokat megfékezzék. „Ki Pesten nem engedelmeskedik, függni fog” — mondja Kossuth Vasvárinak az elindulás előtt. E fenyegetés sem tartja vissza a radikális ifjúságot attól, hogy tüntetéseiken március 28-ától Magyarország teljes függetlenségét követeljék. Az udvar a konzervatívokkal összefogva a megszületett határozatok ellen dolgozik. Többször küldi vissza a jobbágyfelszabadításról szólójavaslatot arra hivatkozva, hogy nincs meg a nemesség kárpótlásának fedezete. Segíti ebben a felső tábla is, mely módosító javaslatokkal rukkol elő. De a szükséges törvények megszületnek. Más oldalról is viharfelhők gyülekeznek: a magyar- országi nemzetiségek gyűléseiken (Zágrábban a horvátok, Újvidéken a szerbek, Liptószentmiklóson a szlovákok, Kolozsvárott a románok) sorra jelentik be külön igényeiket a magyar ideigleÜlésezik a minisztertanács Litográfia nes kormányzatnak. A szerényebbek csupán nyelvhasználatot, illetve többségi megyéikben saját közigazgatást kémek, az eddig társországi kiváltságot élvező horvátok azonban március 25-én horvát felelős kormány kinevezéséért folyamodnak. A külön igazgatás alatt álló szerb és horvát határőrök saját területükön is a feudális viszonyok felszámolását kérik. A magyar kormányzatot sokszor érte a vád, hogy elmulasztotta a nemzetiségekkel való megegyezést. Erre azonban az idő szűkössége és a még a reformkorban kialakított politikai nemzetfogalomhoz való ragaszkodás nem adott lehetőséget. A nemzetiségek nem kaphattak többet, mint a magyarok. Az ország ilyen helyzetben nem maradhat kormány nélkül, ezért alakítja meg a nádor megbízásából a kijelölt miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmányt, majd az ország- gyűlés a király elé teijeszti a független felelős magyar kormányról szóló törvényjavaslatot. A korántsem békés viszonyok közepette március 27-e körül elkészül Petőfi A szabadsághoz, A királyokhoz és a Föltámadott a tenger című költeménye, és 19-én megjelenik a Március Tizenötödike című napilap, amely betiltásáig a radikális fiatalok szócsöve lesz. Nyelvre, magyar! A kultusztárca első embere a múlt hét végén kimondta: mielőbb el kell érni, hogy az érettségiig a diák egy idegen nyelvből alapfokú, egy másikból középfokú vizsgát tudhasson maga mögött. E nagyon okos kívánalmat még megfejelte azzal, hogy fejleszteni, bővíteni célszerű a két tanítási nyelvű oktatás intézményhálózatát, formációit, tartalmának értékhordozóit. Helyes, bólintottam rá, mivelhogy buta dolog lenne azt hinni: majd a né- met-angol-francia kommunikációra építő európai piac miránk tekintettel magyar nyelvi kurzusokra való felvételért fogja összetörni magát heveny felindultságában. Persze, amíg ránkköszönt a lingvisztikái Kánaán, addig sok víz folyik le a Dunán. Mert még mindig idegennyelvszakosokból mutatkozik hiány a pedagógus munkaerőpiacon. Pontosabban: a magasan kvalifikált nyelvoktatókból. És ez csak a gondhalmaz egyik szegmenese. Mert a galibák tanügyünk összetettebb anomáliáiból támadnak. Nézzük rögvest a tansegédletek halmazát! Az árakra alig mer saccolni az ember, olyan magasak. Halmozottan, azaz egy-egy évfolyam esetében ugyan van ingadozás, de az idegen nyelvi szövegkönyvek, grammatikák, szótárak, CD-k, CD-ROM-ok, magnó- és videókazetták közöttük is a legdrágábbak. Na már most, ismerve a széles népréteg monetáris, szociális, mentális helyzetét a felsoroltak beszerzése egy famílián belül 3-4 lurkónak egyazon szezonban szinte lehetetlen. Mondhatják: segítsen a fenntartó rajtuk, az önkormányzat. Teszi, amíg teheti, vagyis bizonyos határig. Ám korántsem csak angolra, franciára, németre kellenek a forintok, hanem: gyermekvédelmi támogatásra, étkezési költségtérítésre, egyszeri segélyezésekre, fűtésre, világításra, karbantartásra. És minél távolabbra — főként keletebbre — megyünk a fővárostól, annál véknyabban csordulnak a források, szélesednek az elmaradások sávjai. Nemrég egy jánkmajtisi asszony vallott sorsküzdelméről. Több gyermekét neveli egyedül, foggal-körömmel kapaszkodva az egyetlen munkalehetőségbe: éjszakás egy libatelepen. Amikor a vágyairól kérdezték, a neki boldogságot, megelégedést hozó jövőről mondta: szeretné, ha egyszer azt adhatna a csemetéinek vacsorára, amit a legjobban szeretnek, na, és azt mindéképpen, hogy a nagylánya nyelveket tanulhasson. Egyelőre viszont a mindennapiért hajt. Elszántan. Ez az ő euro-project-je. Ez sem kevés! Kállai János Szkander Ferter János rajza Pandúrból tolvaj Hússzor lopott a volt rendőr Mátészalka (KM - Sz. E.) — Rablóból lesz a legjobb pandúr — tartja a mondás. Úgy tűnik Mátészalkán ennek az ellenkezőjét igazolta az élet. Igaz, öt éve már nem dolgozik a rendőrség kötelékében J. Lajos fül- pösdaróci lakos, ám volt kollégái még jól emlékeznek rá. Azért is volt számukra meglepetés amikor kiderült, húsz rendbeli betöréses lopásból álló sorozat éppen a volt rendőr nevéhez fűződik. J. Lajos két géberjéni fiatalkorú társával szorgalmasan látogatta a kocsordi, győrteleki, fül- pösdaróci lakásokat. Legkedveltebb helye a mátészalkai szennyvíztisztító-telep környéke volt, ahonnan hét alkalommal lopta el a telefonvezetéket. Az ÉRDÉRT területét is előszeretettel látogatta, ahonnan szerszámokat vitt el. A tyúklopástól a lakás- betörésig sok-sok tulajdon elleni bűncselekmény írható számlájára. A kitartó rendőri munka eredményeként J. Lajos letartóztatásban van. A mátészalkai rendőrség munkatársai számára az elmúlt hét az utóbbi időszak legsikeresebbje volt. A figyelőszolgálat tevékenysége nyomán lebukott az a három hodászi fiatalember is, akik az utóbbi időben személygépkocsik eltulajdonításával szórakoztak. Ä fiúk főként a Ladákat kedvelték, s öt alkalommal kívántak ezzel a típussal a környéken kocsikázni. Szintén három fiatalkorúra sikerült rábizonyítani, hogy három lakásba törtek be Opályiban. A bűvös hármas még egyszer szerepelt a sikeres felderítések során. Három tanuló vízóra-alkatrészeket lopott a mátészalkai MOM Vízméréstechnikai Rt-ből. Szomorú, ám szintén a hármas számhoz kapcsolódó esemény: az elmúlt héten csütörtökön hárman akasztották fel magukat Mátészalka környékén.
