Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-21 / 68. szám
199&- MÁRCIUS 21., SZOMBAT □ illik lakóterületükön lesz a munka is. A szelíd tekintetű Lakatos Lajos három kiskorú gyermek büszke édesapja. Felesége gyesen van a legkisebbel, aki 10 hónapos. — Szakmám nincsen. Közhasznú munkásként dolgoztam a Köztérnél, de lejárt a szerződésem. Most kapva kaptam az alkalmon. Egy hónapban 40 ezer forintból gazdálkodunk. Ebből 10-et elvisz a rezsi. Mire az iskolai csekkeket is befizetjük, élelmiszerre 20 ezer forintunk marad. A Gerliczky utcán harminchat négyzetméteres, szoba-kony- hás lakásban élünk. Gondolhatja: az ágyak mellett alig marad hely a közlekedésre. Amiben pénz van, minden munkát elvállalok, mert szeretnénk nagyobb lakásba költözni. Már beadtuk az igényt a cserére. —1 Velem is előfordult már, hogy csak azért nem vettek fel dolgozni, mert cigány vagyok. Rosszul esett, amikor azt mondták, betelt a létszám, az utánam érkező fehér férfit viszont alkalmazták. előtt az almatárolóban dolgozott. Hat és fél osztályt végzett. — Akármiből is, de felnevelem a gyerekeimet, intézetbe nem adom őket! A legidősebb fiam 16 éves, szeptembertől cukrásznak tanul. A középső most elsős, a kicsi jövőre megy iskolába. Kiderül: nem véletlenül ragaszkodik ennyire a gyermekeihez. Édesanyja korán meghalt, s őt 12 évesen intézetbe adták. Nagyon nehéz volt család nélkül felnevelkednie. Érthető: ahogy kikerült az állami gondozásból, azonnal férjhez ment, hogy ismét családja legyen. Válás lett a vége. Ez sem meglepő. Aztán lett egy élettársa, aki úgymond angolosan távozott. Tartásdíjat persze egyik férfi sem fizet a gyerekek után. A négytagú család kilencezer-hatszáz forintból él havonta. Varázslónak kell lenni ahhoz, hogy ennyi pénzből a hónap végére is maradjon. Balázs Attila illusztrációja — Óriási az érdeklődés és a lelkesedés is — tájékoztat az első nap tapasztalatairól Molnárné Hevér Katalin, a Piac és Vagyonkezelő Kft. műszaki vezetője. A délelőtt folyamán hetvennyolcán jelentkeztek munkára, de szerződést még senkivel sem kötöttek, hiszen előbb orvosi alkalmassági vizsgálaton kell részt venniük. Szerződés- kötéskor elsőséget a guszeviek és a Titel utca környékén élők élveznek majd, tudni&&& sq\ /qv yjjv Tóth László két hallássérült gyerekét havonta csak egyszei láthatja: mindketten Vácra járnak, speciális iskolába. Felesége rokkantnyugdíjas. Nagyon jól jönne a fizetés, hiszen hosszú ideje munkanélküli, így már csak jövedelempótló támogatást kap. A Simái úti keverőüzemben dolgozott, s akkor veszítette el állását, mikor a cég megszűnt. Egy hónapban alig több, mint 30 ezer forintból gazdálkodnak. Tartozása nincs: a lakbért, villanyt, vízdíjat fizeti. A téli hónapok kicsit nehezebbek: egy szezonban 60 ezer forint értékű szenet és fát tüzelnek el. Az önkormányzat abban bízik: jövedelmükből fizetni tudják majd számláikat az itt élők, illetve — mert környezetüket teszik rendbe, szebbé — két kezük munkáját becsülni, óvni fogják. S ha az országosan egyedülálló program sikerrel zárul — akkor annak folytatása is lehet... Cservényük Katalin dönc hegyeket mászott meg, vég nélküli mocsarakban bolyongott, örvénylő folyókon gázolt át, és majdnem áldozatul esett a vadállatoknak, a kétségbeesésnek és a pestisnek, míg kijutott a levélhordó öszvérek útjára. Annak ellenére, hogy akkoriban egy fővárosi utazás a lehetetlennel volt határos, Jósé Arcadio Buendía megfogadta: azonnal nekivág az útnak, mihelyt megjön a kormány utasítása, hogy találmányát a gyakorlatban is szemléltesse a katonai vezetők színe előtt, és személyesen avassa be őket a napsugárharc bonyolult művészetébe. Több éven keresztül várta a választ. Végül, a várakozást megunva, elpanaszolta Melchiadesnek a vállalkozása kudarcát, s a cigány akkor meggyőző tanújelét adta a becsületességének: a nagyító ellenében visszaadta az aranyakat, sőt néhány portugál térképpel és hajózási műszerrel is megajándékozta. Melchiades saját kezűleg leírta Hermann atya tanulmányainak tömör összefoglalását, útmutatóul az asztrolábium, az iránytű és a szexElek Emil illusztrációja táns használatához. Jósé Arcadio Buendía az esős évszak hosszú hónapjaira bezárkózott egy kis szobába, amelyet a ház legeldugottabb sarkába épített, hogy senki ne zavarhassa a kísérleteit. A házi tennivalókat is teljesen elhanyagolva, egész éjszakákon átvizsgálta az udvaron a csillagok pályáját, és a hőguta kerülgette, miközben azon igyekezett, hogy pontos módszert dolgozzon ki a délpont meghatározására. Miután megunta a műszerek kezelését, úgy el tudott igazodni a térben, hogy ismeretlen tengereket hajózott be, lakatlan földrészeket fedezett fel, és csodálatos lényekkel érintkezett, bár ki sem mozdult a laboratóriumából. Ekkor vált a szokásává, hogy a házban fel-alá járkálva, s másokra ügyet sem vetve, magában beszéljen, miközben Ursula és a gyerekek a veteményeskertben görnyedtek és a banánt meg a ma- langát, a jukkát meg a namét, az ahuya- mát meg a padlizsánt gondozták. Lázas tevékenysége egyszer csak minden magyarázat nélkül abbamaradt, és valami révületféle váltotta fel. Napokon át, mint egy megigézett, halkan mormogta magában elképesztő megsejtéseit, mit sem törődve a saját józan esze sugallatával. Végül decemberben, egy keddi napon, ebédnél, hirtelen kitört belőle, ami a lelkét nyomta. A gyerekeknek egész életükre emlékezetes maradt, ahogy apjuk fennkölt ünnepélyességgel, láztól reszketve, a hosszú virrasztástól és képzeletének lobogásától elgyötörtén leül az asztalfőn, és kinyilatkoztatja felfedezését: — A föld kerek, mint a narancs. Ursulának elfogyott a türelme. — Ha már meg kell őrülnöd, őrülj meg magadnak — kiáltotta. — De a fiaid fejét ne tömd tele azzal a cigánymaszlaggal. —Jósé Arcadio Buendía érzéketlen maradt, és akkor sem rettent meg, amikor a felesége dühében földhöz vágta az asztrolábiumot: másikat készített helyette, kis szobájába összehívta a helység férfinépét és valamennyiük számára érthetetlen elméletek alapján bebizonyította, hogy az ember, ha mindvégig keletnek hajózik, visszaér a kiindulási pontra. Az egész falu biztos volt benne, hogy Jósé Arcadio Buendíának elment az esze, de végül megérkezett Melchiades, és tisztázta a dolgot. Nyilvánosan magasztalta Jósé Arcadio Buendía értelmi erejét, hiszen pusztán asztrológiai spekulációk alapján olyan elméletet sikerült kidolgoznia, amelyet a gyakorlat már igazolt, noha Macondóban mindaddig nem tudtak róla: csodálatának jeléül pedig megajándékozta valamivel, ami aztán döntő hatást gyakorolt a falu jövőjére: egy alkimista vegykonyha kellékeivel. (Gabriel García Márquez élményeinek forrása a gyermekkor. Égy ősrégi hagyományokat elevenen őrző, kis kolumbiai falu mindennapi élete s a nagyszülők meséiben megelevenedő múltja. Regényfolyóját — ahogyan ő nevezte Száz év magány című opuszát — 1965-67-ben írta — tizennyolc hónap alatt. Az idén hetvenéves író e művével — sokak szerint — megalkotta a legjobb latin-amerikai regényt.) MÚZSA Heinrich Heine versei Oly mozdulatlan állnak... Oly mozdulatlan állnak ott fenn a csillagok, szemük sok ezredéve szerelmesen ragyog. S a nyelv, melyen beszélnek be gazdag és be szép, filológus ha volnál, akkor sem értenéd. Én mégis megtanultam, s feledni sem fogom, mert kedvesemnek arca volt hozzá nyelvtanom. Vámosi Pál fordítása A dal szárnyára veszlek... A dal szárnyára veszlek, s elviszlek, kedvesem, a Gangesz-parton a legszebb ligetbe röpülsz velem. Ott szelíd holdsugárban virágzó kert susog. Rád, nővérükre várnak, a lenge lótuszok. Ibolyák enyelegnek halkan, fenn csillag gyűl magosán. Mese csordul a rózsák ajkán, rejtelmesen, illatosán. A gazellák rád függesztve szemüket, néznek komolyan, és hallod, amint messze morajlik a szent folyam. Leheverünk a gyepre, hol pálmák árnya ring, s álmodjuk mindörökre szerelmes álmaink. Lator László fordítása A levél A levéltől, melyet írtál, kétségbe nem esem. Te untalan eltaszítsz már, de hosszan írsz nekem. Tizenkét sűrű oldal! Egész kis kézirat! Nem írják ennyi sorral, hogy: elbocsájtalak! Fodor András fordítása (Tavaly volt kétszáz éve, hogy Heinrich Heine — a mi Petőfink kortársa — megszületett. Idén nincs „kerek” évforduló. Gyönyörű dalaival — melyeket A világirodalom gyöngyszemei sorozatban szintén a múlt esztendőben adtak ki — mégis őrá emlékezünk. Meg a szerelemre, a vágyakra, a tűnt ifjúságra, az illanó életre.) Elek Emil illusztrációja — A gyerekek csekkjeire elmegy há- romezer-hatszáz forint. Lakbért most nem kell fizetnem, mert egy ideig nem voltunk itthon, s mire visszajöttünk, teljesen szétszedték a lakást. Villanyszámlát sem fizetek. Nem azért, mert nincs, hanem mert lopom az áramot. Bevallom őszintén. Kibírja az áramszolgáltató. Fizessen, akinek sok pénze van! Én örülök, ha van mit enni.
