Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-21 / 68. szám
1998. MÁRCIUS 21., SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete Betyárok, úto Manapság, amikor a vállalkozók szimbiózisban kell hogy éljenek védelmezőikkel, vagy az örömlányok csak akkor dolgozhatnak nyugodtan, ha fiújuk őrködő figyelmét tudhatják maguk mögött az országutak mentén, hiába sóhajtják hánytor- gatóan a mai károgók, bezzeg régen rend és nyugalom volt... Hajdanán hogy is volt mindez Szatmár- ban, az Ecsedi láp mentén, két-három emberöltővel ezelőtt — ötlik fel bennünk a kíváncsi kérdés? A láp körüli nép kapcsolata a betyárokkal a kölcsönös bizalmon alapult — mondják az öregek. Arra nem volt példa — emlékeznek —, hogy a pásztor vagy falubeli ember a pandúrt vagy később a csendőröket ráküldte volna szegénylegényekre. De nem tették a földbirtokosok sem. Mivel a láp elzárt, szinte megközelíthetetlen hely volt, úttalan útjait csak a lápban élők ismerték. Természetes, hogy a betyárvilág utolsó maradékai itt tovább rejtőzködhettek, mint az Alföld tanyavilágában, pusztáin. Csengerben a Szuhányi- birtokon, a Jánosi-tagban, amikor mérték a kerülőnek a kommenciót, egy porcióval mindig többet mértek, mint amennyi járt. A kerülőnek meg volt mondva: ha jönnek, ossza ki közöttük. Édesapám beszélte — mondja adatközlőm —, hogy a lápszélben volt egy kerülőház, oda jártak melegedni a kemence mellé a betyárok. A pandúrok olyan csendben lepték meg a házat, hogy már nem tudtak elmenekülni. Felléptek a padlásra, magukra rakták a mosott ruhát meg amit hirtelen találtak. A házbeliek a pandúrok kérdésére azt felelték, hogy nem láttak semmit és senkit. Ha az ilyen mezőn álló, távoli tanyára beállított a betyár, enni adtak neki, anélkül, hogy kérdezték volna, de az sem mondott semmit. A pásztorok este .vacsoraidőben a bojtárral kenyeret, szalonnát küldtek a sűrűbe az ott élő embereknek. A lápban lévő gulya mellől bent volt a bojtár a faluban élelemért. Keresztapám meg elindult vele — beszéli tovább nagyidejű öregem —, hogy megnézze a gulyában lévő két tinóját. Ahogy mennek a lápban, hát egy eldugott helyen a zsombék között a cserjésben egy sáságyat találtak. Négy lába a földbe leverve, hozzákötve a két-két fa hosszában, kettő keresztben, az egész befonva jól összesodort sással. Egy kéve sás meg odatéve a feje aljához, hogy magasabb legyen. Ezen a sáságyon hevert egy szőrtarisznya, ostor, fokos, kulacs, re- vorver. Keresztapám oda akart menni, de a bojtár nem engedte! Hívatlan embernek nem tanácsos odamenni, van annak gazdája — szólt a bojtár, majd így folytatta: — Látta? — Láttam! — feleli keresztapám. Akkor ne mondja nekem sem! A lápban tanyázó betyárok történetét — melyek napjainkban is közszájon forognak — hosszú időbe telne mind elősorolni. Néhányat iktattunk ide, mutatóba. Eccer Hadady Gábor a csengeri vásáron vót, ott vót Kocsi Feri is, de pandúrruhában. Azt mondja Hadady Gábornak: — Hadady uram! Ott van a hegyen négy ökör. Abbul vegyen kettőt. Nincs annak rédiája — szól vissza Hadady. Van annak, megveheti nyugodtan — feleli Kocsi Feri. Hiába volt az a négy ökör a legszebb a vásári marhák közt, mégsem került rá vevő... Később felhagyott Kocsi Feri a betyár- sággal, és elment Teleki grófhoz kocsisnak. El is lopta a kezére adott négy szép almásderes lovat. Kolozsvár alatt fogták el vele, el is zárták érte, különben is sok volt már a rovásán. Mikor kiszabadult, hazament a falujába, ahol gyűjtöttek neki annyi pénzt, hogy vehetett magának belőle lovat, szekerét, és fuvarozhatott. Mintha nem is lett volna soha betyár, nem vetette a szemére senki. Kopogó Pali, a híres lápi betyár, Ko- csordon jelentkezett Tisza Lajos grófnál pásztornak az uradalomba. A gróf arra kérte, ebédelne vele, hogy lássa, mennyit eszik, mivel csak az bír a jószág után járni, aki sokat tud enni. Ahogy ebédelnek — jön két pandúr ... Kérdik a grófot, nem látta-é Kopogó Palit, mivel tudják, hogy most járt erre. Kopogó Pali evés közben odaszólt: — Én láttam, Tunyog felé ment... A pandúrok megköszönték az útbaigazítást és Tunyognak vették az irányt. Amikor befejezték az ebédet, Kopogó Pali egy cédulát tett a tányérja alá. Azt írta rá: „En voltam, akit a pandúrok kerestek!” Betyárok a lápon Nem is azért ment a grófhoz, hogy valóban pásztor legyen, hanem ki akarta puhatolni a járást a kastélyban. A pandúrok elfogták a lápon Kutyaláb Miskát, a betyárt. Mivel rájuk esteledett, nem vitték Károlyba, hanem a közeli Tyúkodon a községházán egy szobába zárták a kisbíró felügyeletére bízva. A betyár kö- nyörgött, rimánkodott, hogy adjon neki egy beretvát, hogy elpusztíthassa magát, mielőtt akasztófára kerülne. Ha teljesíti kérését, gazdaggá teszi. Addig-addig mondogatta, míg a kisbíró kötélnek állt — mivel csábította a vagyon. Meg is mondta Kutyaláb, hogy hol a kincs. Az Uray Lajos kaszálóján a Kecskésben van egy boglya, mely körül van ár- kolva, azt ássa meg, és ott lesz a pénz. A betyár kárt is tett magában, de idejében észrevették, és meggyógyították, csak épp gegegős lett. Úgy gegegett, mint a liba. Nem hazudott a kisbírónak, tényleg ott volt a temérdek kincs, ahol mondta. A kisbírónak nem volt felesége, két kislányt tartott örökbe, az egyiket feleségül vett egy Csombók nevű ember. Ez arra vette rá a kisbírót, hogy malmot építsenek a szerzett pénzből. Úgy is lett, gőzmalom építésébe kezdtek, de valahogy a kisbíró ötször fizette ki a malom árát. Annyira tönkrement, hogy szemfedél nélkül temették el végül. A könnyen jött pénz könnyen el is ment. Ki hinné, hogy a betyárok közt is volt rangkülönbség? Az igazi betyár gyócsingGaál Domokos grafikája be, gyócsgatyába járt, sarkantyús csizmát viselt, mint Gesztély Jóska. A legszebb férfi volt a. lápkörnyéken, arca lányosán selymes, szakálla nem látszott, mintha kés hegyivel lett volna kiszedve. Kisasszonyruhában rabolta ki a környező nagyobb városokban a boltokat. Fekete Józsi is igazi betyár volt, mert a gyarmati vásárra szekerező csipkést, csipkeárust leszállította a saját szekeréről, majd maga hajtotta tovább a lovakat, a portékát eladta a vásárban, árát megtartotta. Pedig a vásárban ott cirkáltak a pandúrok körülötte, még néhány szép darabot vásároltak is tőle feleségük, lányaik számára. Zsíros Pista azonban már csak amolyan tarisznyabetyár volt, aki tyúkot, libát, aprójószágot lopott. A legutolsó volt a kapcabetyár, aki nem tartozott semmiféle bandába, úgy ismerték társai is, mint aki nem tartja a betyárbecsületet. Szólhatnánk még Vida Jánosról, Jóljárt Gyurkáról, Zöld Marciról és társaikról, ahelyett arra keressünk választ, hogyan lett betyárrá valaki a lápon? Leginkább kényszerűségből — vallják öreg cimboráim, akiket faggatok, de rögvest hozzáteszik: a vérük is hajtotta őket. A mai símaszkos, pisztolynak látszó tárgyat szorongató, izzadva hadonászó be- tyárklónok sikumikuk a hajdani nagy elődökhöz képest. Bár ha ők is, már csak a szájhagyományban léteznének! Farkas József A KM VENDÉGE Az életmentő Újsághír: tavaly szeptember 23-án Nyíregyházán a Vasutas utcában Illés György kimentette a tűzből közvetlen szomszédját, Tóth Andrást. Az idén március 2-án vette át az Életmentő Emlékérmet, melyet a kormány nevében dr. Fekete Zoltán, a Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője adott át. Az emberben önkéntelenül felvetődik, vajon hányán cselekedtek volna ilyen határozottan és eredményesen. Hiszen ma már tudjuk: a szomszéd nemigen éli túl a tűzvészt, ha Illés György nem lép köz be idejében. De hogyan is történt az eset? — Gyógyszeres kezelés alatt álló beteges ember a szomszédom. Odatette a krumplit sülni, közben rosszul lett és ledőlt a szobában a heverőre. A tűzhelyen pedig kifutott a zsír, begyulladt, aztán lángra kapott a függöny, a konyhaszekrény, a sok műanyag edény. A fekete füstöt vettem észre, mikor már dőlt ki a hátsó ablakon. Egy percig se gondolkodtam, vettem a tűzoltó készülékemet, és rohantam át. Biztos megdöntöttem volna az egyéni rekordomat gyorsfutásban. Azt tudtam, hogy a szomszéd otthon van. Betörtem az ablakot a készülékkel, el is vágtam a kezemet az üveggel, de kit érdekelt ez akkor. Elzártam a gázfőcsapot. A konyhában már semmit nem láttam a fekete füsttől. Négykézlábra ereszkedve lehetett csak megközelíteni a gáztűzheHál’ istennek, ma már rendben van. Aki még nem volt hasonló helyzetben, azt firtatja, vajon mi játszódik le ilyenkor az emberben. Mérlegeli-e egyáltalán a veszélyt? — Az embernek a reflexe olyan — mondja az életmentő —, hogy azonnal siet embertársa segítségére. Nem azon jár a esze, hogy mit kap majd, nem azon morfondírozik, hogy elismerik-e, hanem teszi, amit a legjobbnak lát. Gyorsan, mert itt minden másodperc számít. Számomra egyébként a legnagyobb elismerés, hogy a környezetemben élő emberek azt mondták: szép volt, Gyuri! Szerintem nem kopott még ki az emberekből a segí- tőkészség. Lehet, hogy valaki kicsit ,, i többet tanaHarasztosi Pál felvetele k0dik magában. De úgy gondolom, az emberben kell legyen annyi tisztesség, hogy segítsen embertársán. Mert lehet, hogy legközelyet. Oltottam a tüzet, hogy ne terjedjen tovább. Közben a feleségem telefonált a tűzoltóknak, a mentőknek. A nagy füsttől a szobába is csak kúszva tudtam bejutni, ahol rátaláltam Bandira. Mozdulatlanul, eszméletét veszítve feküdt a heverőn. Sikerült kihúznom a szabad levegőre az erkélyajtón keresztül. Mire kijöttek a tűzoltók, nagyjából már el is oltottam a tüzet, az ablakok, ajtók nyitva voltak. A men- t ő k megpró- b ált á k életre kelteni Bandit. Szerencsére sikerült. .. Aztán Ales György rögtön elvitték füstmérgezés gyanújával. Nagyon komoly volt a dolog, hiszen három hónapig kórházi kezelésre szorult. lebb én kerülök olyan helyzetbe, s ugyanúgy jól fog nekem esni, ha mások rajtam segítenek. — Hogy mire gondoltam? Akkor egyáltalán nem fordult meg a fejemben, hogy saját testi épségemet, életemet kockáztatom. Csak egyre gondoltam: ki kell szabadítani Bandit, a tüzet minél hamarabb el kell oltani, mert lehet, mire a tűzoltók megérkeznek, a tűz kiszabadul a konyhából, és akkor vége az egész lakásnak. Legalább tízmillió forint lett volna a kár. Illés György Oroson született. Nyíregyházán, a SZÁÉV-nál dolgozott 1963- tól egészen a vállalat széthullásáig. A kisvállalkozás kényszermegoldás, hisz a cégnél jól megbecsült dolgozó volt. Kisgépek javításával foglalkozott bent az üzemben, és amikor a SZÁÉV megszűnt, volt hozzá mersze, kedve, bizalma és türelme, hogy vállalkozásban folytassa a géplakatos, mezőgazdasági kisgépjavító tevékenységet. Ebből él ma is. — Valamiből meg kell élni, és én csak munkából tudok. Megszereztem hát a szükséges papírokat, s azóta is ez ad kenyeret a családnak. A körülményeim rendezettek: adót és tébét fizetek rendesen. Illés Györgynek két felnőtt gyermeke van: huszonnégy éves lánya tavaly végzett Szegeden gyógyszerész szakon, huszonhat éves fia képesítése szerint autószerelő, most egy alkatrészboltban dolgozik. Apjuk példakép lehet mindannyiunk számára. Györke László
