Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-18 / 65. szám
1998. március 18., szerda HÁTTÉR Eszakkelet-Magyarország legfontosabb feladata a közlekedésfejlesztés: épül az M3-as autópálya Amatőr felvétel Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Közel 6 milliárd forintot szerzett pályázattal 1997-ben az Északkelet-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács (RFT), amelynek ez év márciusig megyénk volt az ideiglenes központja. Mivel a szervezet végleges székhelyét még nem sikerült kijelölni, az éves váltás szerint Hajdú-Bihar megye folytatja a megkezdett munkát. A stafétabot átadásánál természetesen sokan kíváncsiak arra: milyen eredményeket tu- , dott eddig felmutatni a regionális tanács? — Indulásnál a legfontosabb feladatunk az volt, hogy egyáltalán működőképessé tegyük a szervezetet, megalakítsuk azokat a szakmai bizottságokat, amelyek nélkül eredményes munka nem végezhető — kezdi a márciusban elkészített leltárt Róka László, a régió ügyes-bajos dolgait egy éven át intéző Megyei Fejlesztési Ügynökség igazgatója. A régió szekere beindult, a vezető testület rendszeresen ülésezett, meghozta az éppen szükséges határozatokat. Ezt követően pályázott és nyert 22 millió ECU-t (1 ECU = kb. 250 Ft) a PHARE területfejlesztési programjából. Ilyen forrással még soha nem rendelkezett magyarországi PHARE-program, ami annak is köszönhető, hogy Brüsszelben kísérleti szerepet szántak az északkelet-magyarországi régiónak. Az év második felében kerülhet sor a térségi pályázat kiírására három témakörben: ipari és gazdasági szerkezet-átalakítás, humán erőforrás fejlesztése, vidékfejlesztési program. A Központi Területfejlesztési Alapból is sikerült 14 millió forintot nyerni a régió fejlesztési koncepciójának, stratégiájának elkészítéséhez, de a konkrét munkát már a Hajdú-Bihar megyei ügynökség indíthatja majd el. Romániával határos térségként újabb lehetőséget kínál a PHARE határmenti fejlesztési programja, ez 4 millió ECU forrással kecsegtet. Mi minden feladatot és operatív hatáskört átadtunk Hajdú-Bihar megye (Szilaj Pál vezette) Területfejlesztési Tanácsnak és ügynökségének, de kérésükre a regionális szintű te- rületfejlesztési PHARE-progra- mot továbbra is mi koordináljuk. A munka tétje óriási, hiszen mire hazánk az Európai Unió tagja lesz, kidolgozott programmal nagyságrendekkel több támogatás nyerhető a regionális fejlesztésekhez — zárja a leglényegesebb eredmények sorát Róka László. Az országban elsőként bő egy éve, 1997. január 7-én öt megye összefogásával (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abauj-Zempien, Hajdú-Bihar, Jász* Nagy* kun-Szolnok és Heves) alakult meg a Északkelet- magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács, melyhez rövidesen csatlakozott Nógrád megye is. A területben és lélekszámban is jelentős térség fejlesztési tanácsának elnöki tisztét az első évben a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Tanács elnöke, Zilahi József látta el, míg az RFT napi teendőinek elvégzéséért (munkaszervezetként) a Megyei Fejlesztési Ügynökség volt a felelős. Március 5-én megtartott RFT-ülésen Hajdú megye vette át a komplex irányítást. A rotációs rendszer viszont Európában nem elfogadott megoldás, ezert állandó szervezetről és állandó székhelyről kell gondoskodni minél gyorsabban. Eddig Eger és Tokaj vetélkedett e címért, most viszont minden megyeszékhely, így Nyíregyháza is jelezte: felkészült az RFT központjának szerepére. A döntést hat megye érdekeinek találkozása mentén kell meghozni, ami nem ígérkezik könnyű feladatnak. Hálóságy Folytassa Debrecen! Szeptemberben hirdetik meg a milliárdos programot A Kelet-Magyarország 1998. március 12-i számában jelent meg egy tudósítás arról, hogy az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány a népjóléti miniszternek küldött beadványban tiltakozott a hálóságyak alkalmazása ellen. A cikk hivatkozik arra is, hogy „Már az 1996-ban a pszichiátriai intézetekben végzett om- budsmani vizsgálatok során is felszínre került, hogy a hálóságy használata súlyosan sérti az emberi jogokat, és szemben áll az Alkotmány 54. paragrafusában lefektetett emberi méltósághoz való joggal. Noha a vizsgálatok után az ombudsman megtette ajánlásait, e kényszerítő eszközt még mindig sok helyen használják a pszichiátriai osztályokon és intézetekben.” Gönczöl Katalin Archív felvétel Az idézett résszel kapcsolatban szeretném tájékoztatni arról, hogy a pszichiátriai otthonokban és pszichiátriai fekvőbeteg intézetekben 1996-ban folytatott vizsgálatom eredményeként — megjegyzem egyetlen otthon esetében — állapítottam meg azt, hogy az emberi méltósághoz való alkotmányos jogot sérti, ha a hálóságyba fektetést büntetésként használják. Ajánlást is csupán arra tettem, hogy a hálóságy alkalmazását, mint fegyelmezési gyakorlatot szüntessék meg. Azt is feltétlenül szeretném hangsúlyozni, hogy vizsgálataim során különös figyelmet fordítok arra. hogy pusztán szakmai kérdéseket kizárólag akkor értékeljek és minősítsek, ha az emberi jogot sért vagy veszélyeztet. Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa Y T h°gy nem, én t—J minden évtizedben A A legalább egyszer költözködöm. De ez a mostani az egészen más, mint az eddigi ide-oda hurcolkodások. Most eladtuk a házunkat, hogy egy másikat vegyünk, ahol már tartósan, talán véglegesen fogunk élni, míg a világ világ. Tehát a beköltözést módszeresen, alaposan fogjuk elvégezni. Nem így történik a kiköltözés a régi házból. Egy ilyen hurcolkodás totálisan feltárja, hogy az elmúlt négy évtizedben mi minden, valaha fontosnak, talán nélkülözhetetlennek vélt dolog lett lommá, amit az ember örömmel elajándékoz, elad, vagy csak egyszerűen „ott felejt”, esetleg a rakodók, a szállítók felejtenek maguknál. Aki ingatlant értékesített az elmúlt években, az tudja, hogy az érdeklődők két csoportra oszthatók: az egyik, amelyik megvenni és a másik, amelyik megszerezni akarja. Itt a farkastörvény uralkodik, így legtovább a második csoportbeliek mam| jm *1 wm — •* m mm m mm a Költözködünk radnak talpon. Már rutinjuk van és az idő is nekik dolgozik. Nagyon talpraesett vásárló kell, hogy kiszorítsa okét a piacéról. Tehát a mi helyzetünk sem volt rózsásnak mondható. Nekünk végül is úgy sikerült, hogy az érdekeink találkoztak. Mi eladni akartunk, ők venni, és mint a régi vásárokon, egy parolával megköttetett az üzlet, amihez azután mindketten tartottuk magunkat. Egy parolát nem szabad megcsúfolni. Manapság ez nem egy szokványos dolog. A továbbiakban az esemény új zajlott le, hogy ők jöttek, mi pedig mentünk. Ok lerakodtak, mi felrakodtunk, és így még fuvarost sem kellett cserélnünk. Amire az érdekelt ér- d e k I ő d ő manipulátorok észbe kaptak, mi a bútorainkkal és az egész hóbelevancunkkal úgy eltűntünk, hogy már a szállítókamion kék füstje is elenyészett a levegőben, amire felocsúdtak. Végül is, egy felgyorsult világban élünk és egyre igazabb a régi mondás, hogy a tett halála az okoskodás. Mivel ez eddig nem volt jellemző ránk, sikerült egy padlóra küldő meglepetést okoznunk. Még saját magunknak is. Azt mondják, hogy minden költözködés egy kész leégés. Ez általában igaz, de nem kell túl tragikusan felfogni. Ha minden olyan ott van a rakományban, ami az új lakásban is szükséges, vagy amihez nagyon kötődünk, akkor nagyobb kár nem esett és az egész csak egy jó kaland volt. Mivel a könyveim hiánytalanul megvannak, szerintem sikeres volt az egész költözködés, habár ezzel a véleménnyel magamra maradtam. Most / már mindenre lesz időm. Újra rendezem tematikusán a könyvtáramat, rendet rakok az író- és rajzszereim között, mert már ott sincs szelektálni való. jy észülök a gyümölcsfáid im gondozására, mert A V- télire a saját ízlésem szerint eltett barack-, cseresznye- és körtebefőttek elkészítését kérem majd a feleségemtől. A költözéssel szemétbe kerültek végre a megromlott kapcsolatok is. Kelet-Magyarország 3 Kisebbségek nélkül S-zégyen. Sokan kommentálják így a parlament utolsó munkanapján történteket, amikor, mintegy betetézve négyéves ténykedésüket, úgy döntöttek a honatyák, hogy az idén ne legyenek kisebbségi országgyűlési választások. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a hazánkban élő kisebbségek, mint a cigányok, szlovákok, németek, szerbek újabb négy évig a parlamenten kívül kénytelenek politizálni. A beterjesztett törvényjavaslat végeredményben azon bukott meg, hogy az ellenzéki pártok, s nagy meglepetésre a kisebbik kormánypárt képviselői tartózkodtak a szavazásnál, de a kudarchoz hozzájárultak a nagyobbik kormányerő képviselői is, akik a szavazás előtt egymásnak teljesen ellentmondó nyilatkozatokat tettek. Az ember értetlenül áll a történtek előtt, hiszen ez a „nem” akkora pofon az országnak, hogy annak kábító hatását évekig érezhetjük majd. Tévedés lenne ugyanis azt hinni, hogy a kisebbségben élő rokonságra csak a magyarok figyelnek. Nemcsak mi aggódunk a kassai, munkácsi, vagy kolozsvári magyarjainkért, de a szlovákokat is aggasztja a szarvasi szlovákok, a románokat a gyulai románok sorsa. Tudjuk persze, hogy összehasonlíthatatlan mondjuk a magyarországi románok, és a romániai magyarok száma, hiszen az előbbiek talán huszonötezren ha vannak, az utóbbiak pedig több mint két és fél millióan, hiba volna azonban az aggódás jogosságát az adatokkal mérni. Mi, természetesen igyekszünk felhasználni minden fórumot, hogy kifejezzük felháborodásunkat, ha a határon túli magyarokat sérelem éri. E parlamenti döntés első osztályú adu lesz a magyarokat gyűlölő szlovák, román, szerb politikusok, közéleti személyiségek kezében, hiszen joggal mondhatják majd, milyen alapon kiabálnak a magyarok, amikor nálunk bent vannak a szenátusban, a képviselőházban, náluk pedig kizárják a kisebbségeket. Balogh Géza Csak nem nálam. Szabi Ferter János rajza j Érvek és bombák M ár lehiggadtam. Első felindulásomban kedden reggel minden csúnyát és rosszat elmondtam a még ismeretlen tettes(ek)ről. Mostanra lehiggadtam, hiszen nem lehet fejjel a falnak menni. Nem lehet ugyanolyan módszerrel elintézni az elkövető(ke)t, mert az erőszak erőszakot szül. S ha egyszer elindul valami, akkor már nagyon nehéz megállítani. Most, csírájában kell elfojtani a kezdődő lángot a törvény adta lehetőségek keretein belül, de úgy, hogy írmagja se maradjon. Jóformán még el sem kezdődött a választási küzdelem, a kampány első napjait éljük, ám a lángok már-már átcsapnak a fejünk felett, s akkor két hónap még hátravan a voksolásokig. Valahogy nincsen ez jól. Sajnos, a világ egyes részein megszokottnak tűnik a fegyverrel való érvelés, de nem lenne jó, ha Magyarországon is a gyorstüzelők, meg a gránátok és bombák vennék át a higgadt, meggondolt viták helyét. Nem bizony, mert több országban bebizonyosodott, a fegyverek nem éppen a jó oldalán állnak, s a demokrácia helyett mindenesetben a diktatúrák irányába mutatnak. Márpedig Európa nem erről híres, éppen fordítva. Uraim! Mi Európában élünk, annak is a fejlettebbik feléhez tartozónak valljuk magunkat. Megengedhető egy ilyen cselekmény a huszonegyedik század küszöbén? Veszíteni tudni kell. De most még nincs is vesztes, pontosabban, ha kiderül ki követte el a hétfő éjszakai támadást a kisgazdák elnöke ellen, az bizonyosan veszített. Nagyon remélem, hosszú-hosszú ideig nem kerül közel a politika asztalához, mert ilyen módszerekkel nem szabad élni, arról nem is beszélve, hogy mit várhat egy olyan politikai szervezettől az ország, a nép, amely netán fegyverrel kerül hatalomra. Minden jel arra vall, politikai támadás történt kedden. Csak reménykedni lehet, hogy nincs köze a politikához, de ennek nagyon kicsi az esélye. Ezek után lehet félni, megijedni, de egyet nem szabad: teret adni az efféle vélemény- nyilvánításnak. Sipos Béla j-----------------------------------------------------------------------------------------------
