Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-14 / 62. szám

1998. március 14., szombat HATTER Fejjel lefelé is talpra esett Ausztráliában is szakmai karriert csinált a szabolcsi agrármérnök Galambos Béla Nyíregyháza, Perth (KM) — A hazafias érzelmű tv-nézők nyilván emlékeznek az auszt­ráliai Perth-ben januárban le­zajlott úszó világbajnokság szívmelengető jelenetére, ami­kor a mi Kovács Ágink nyaká­ba akasztják az aranyérmet. Az viszont már valószínűleg nem mindenkinek tűnt fel, a földgolyó másik oldalán fel­csendülő magyar himnusz — ezúttal is torokszorító dalla­mainak — hallgatása közben, hogy a nézők egy képernyőn is fel-fel tűnő lelkes csoportja pi- ros-fehér-zöld zászlókat len­getve ünnepli a magyar győ­zelmet. Ha pedig netán valaki­nek fel is tűnt volna, hogy azok nem turisták, hanem Perth-ben élő magyarok, ak­kor sem gondolhatta volna senki fia, hogy köztük ott énekli az „Isten áldd meg a magyart" egy Tiszavasváriból három éve odaköltözött férfi: Simon Endre is. A szíjjas alkatú, középkorú agrármérnök 1995-ben költö­zött családjával Ausztráliába, ahonnan az addig vele együtt a tiszavasvári Alkaloidában dol­gozó felesége kapott komoly állásajánlatot. Maguk, s első­sorban két gyermekük jövőjét szem előtt tartva, nem könnyű szívvel, de csak elfogadták a meghívást, még akkor is. ha a férjet előzetesen semmi jóval nem kecsegtették állásügyben. Bár elképzelhető, milyen „rá­zós" dolog volt a kitelepülés, ma — amennyire egyáltalán élhet valaki boldogan a hazá­jától tízezer kilométerre — Perth-től délre egy Mandurak nevű kisvárosban boldogan él a Simon család pár száz méter­re a tengerparttól. A családfő különösen elégedett, mert szí­vós küzdelem árán mára elér­te. hogy a nyugat-ausztráliai földművelésügyi minisztéri­um alkalmazásában álló fej­lesztő mérnökként egy bő ma- gyarországnyi terület agrárter­melésének korszerűsítéséért felel. Az idestova három év után nem régiben hazalátogató férfi — akit Nyíregyházán töltött par napja alatt szinte kézről kézre adtak a rokonok, isme­rősök — örömmel mesél azok­ról a személyes sikerekről, amelyeket kizárólag a saját erejéből ért el odakint, és ame­lyeket —- mint őszinte lelkese­déssel állítja — jelentős mér­tékben a magyar oktatás szín­vonalának köszönhet. Simon Endre „Ha lehet üzenete egyálta­lán a sorsom külföldi alakulá­sának. annak, hogy végül is sikerült megállnom a helye­met Ausztráliában, akkor az csakis ez: minden köszönet a magyar oktatási rendszernek és a magyar pedagógusok­nak! Mert hiába nő a fű is el­lenkező irányba ott a föld má­sik oldalán, sikerült megka­paszkodnom és végül eredmé­nyeket felmutatnom a szak­mámban. amire itthon tanítot­tak meg." A Simon család kiköltözését követő három hónapot — mi­ként az előre kiszámítható volt — otthon, mint afféle háztar­tásbeli. töltötte a családfő. Ám az idehaza technológiafej­lesztő mérnökként alkotó munkát végzett agrár szakem­bernek hamar elege lett a nagymamaszerepből és taxis­nak jelentkezett egy vállalat­hoz. Heti három napra, mivel a munkáltatónak ott így nem jár különösebb teherrel, könnyen felvették. Csak a helyismeret­tel volt kezdetben némi gond. bár a 35 ezer lakosú üdülővá­ros tengerpart mentén húzódó „hurka" formája taxis szem­pontból végül egész könnyű esetnek bizonyult. A maga elé a teljes foglalkoztatottságot kitűző magyar taxis „Endrjú", a hét szabad napjain segéd­munkát vállalt egy gyárban, ahol 45 fokos melegben zsá­kolt napestig, ettől alacso­nyabb hőfokon már belobban­ni képes vegyi anyagot. Hosszú hónapok után jött el az a szép idő. amikor már a hét minden napján volt fizetett munkája a családja, de főként önmaga előtt bizonyítani aka­ró férfinek. Hétfőtől szomba­tig raktáros volt a gyárban, va­sárnap pedig továbbra is taxi­zott. Azután egy nap megcsillant előtte a lehetőség az addig is rendszeresen látogatott Perth-i munkaügyi központ­ban: egy hónapos munkavég­zési gyakorlatra, afféle burkolt próbaidőre mehetett a nyugat­ausztráliai földművelésügyi minisztériumba. Az egy hó­napból kettő lett, majd végle­gesítették. mint szántóföldi gyomokkal foglalkozó techni­kust. Ekkor 1996 augusztusát írtuk. A következő egy év alatt sikerült annyi eredményt fel­mutatnia — egyebek között az étkezési olajrepce termesztés­technológiájának kidolgozásá­ban és elterjesztésében — a mi­nisztérium felügyelete alá tar­tozó. három magyarországnyi mezőgazdaságilag művelhető terület felén, hogy tavaly októ­berben fejlesztő mérnöknek nevezték ki. Nem kis karrier Perth-ben, egy messzi kis ide­gen ország állampolgára szá­mára, miként Simon Endre leg­utóbbi szereplése sem, amikor februárban a Perth-i növényvé­delmi tudományos napokon előadást tartva ismertette az Ausztráliában általa meghono­sított magyar gyomfelvételezé- si módszert, valamint gyomir­tási kísérleteinek elismerést ki­váltó eredményeit. Természetesen ma már tö­kéletesen beszéli az angolt, de magyar szó nélkül nem tud meglenni. Elmondhatatlanul sokat jelent neki a távoli haza. ezért is kapcsolódott be az ot­tani magyarok közösségi éle­tébe. Rendszeresen cikkezik a Perth-i Magyar Hírek-ben. Rovata címe: „Találkozunk a Magyar Otthonban”. Ugyanis e néven van egy, még a kinti öregek által teremtett közössé­gi háza a Kárpát-medencéből származó „ausziknak”, ahol fi­atal. büszke erőként Endre rendezett már nagy sikerű gu­lyáspartit. Szent István-napi és március 15-ei ünnepséget. Egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy a világ tőlünk ta­lán legtávolabbi pontján ezen a hétvégén is felcsendül a ma­gyar himnusz, és valaki elsza­valja a Nemzeti dalt. Harasztosi Pál felvétele Segítség Kárpátaljának Száz év talány Kisvárda (KM - K. B.) — Nem csupán a hivatali szakemberek, hanem az át­lagpolgár számára is meg­annyi érdekességet, sőt ta­lán még sok talányt is rejt az a kiállítás, amelyet teg­nap délután nyitottak meg kisvárdán a Várszínház és Művészetek Háza aulájá­ban. A tárlatot — amelyen száz esztendő országgyűlé­si és önkormányzati képvi­selői választási küzdelmeit, sőt a voksolások hétköz­napjait is felvillantják a szervezők — dr. Benczéné dr. Nagy Eszter, az orszá­gos levéltár főosztályveze­tője nyitotta meg azt köve­tően, hogy a város polgár- mestere. dr. Oláh Albert ajánlotta a kiállítást az ér­deklődők figyelmébe. A maga nemében páratlannak számító kiállítás anyagának egy része a fővárosi levél­tárból származik, de sok helyi vonatkozású archív újságcikk, kortörténeti do­kumentumot hoztak a szer­vezők a megyei levéltár gyűjteményéből is. Budapest (KM) — A Határon Túli Magyarok Hivatala tájé- koztatatta szerkesztőségünket arról, hogy találkozót szervez­tek mindazon fontosabb ma­gyarországi szervezetek, ala­pítványok és közalapítványok részvételével, melyek erkölcsi és anyagi támogató tevékeny­ségükkel a kárpátaljaiakat (is) segítik. A rendezvényen jelen voltak a Kárpátalja Szövetség, az Illyés Gyula Közalapít­vány. az Új Kézfogás Közala­pítvány. a Beregszászért Ala­Nagykároly (KM) — Kilenc romániai és nyolc magyar- országi (határvidéki) telepü­lés polgármestere találko­zott a napokban Nagyká­rolyban. A jelenlévők egyetértettek ab­ban. hogy határ menti szom­szédsági helyzetükből fakadó­an térségükben az több fej­lesztési feladatnak is elsődle­gességet kellene biztosítani. Ezek a következők: A Vállaj-Csanálos határát­kelőhely kiépítése és megnyi­pítvány. a Mocsáry Alapít­vány, a Magyar Máltai Szere­tetszolgálat, a Magyar Vörös- kereszt, a Ferences Misszió Alapítvány, a Magyar Kari- tasz, a Latorca Alapítvány, a Johannita Segítőszolgálat, a Transcar Egyesület, a Bercsé­nyi Miklós Alapítvány, vala­mint a Csehországi és Szlová­kiai Kultúráért Alapítvány képviselői, akik tájékoztatták egymást a kárpátaljai magyar­ságot támogató karitatív tevé­kenységükről. lehetőségeik­tása. Vasúton Mátészalka és Nagykároly között a személy- forgalom útlevéllel történő biztosítása és a teherforgalom feltételeinek kialakítása. Az Ecsedi láp — beleértve a teljes Kraszna-vidéket — revitalizá- lásának és turisztikai haszno­sításának előkészítése, az erre irányuló program és projektek kidolgozása, majd megvalósí­tása; a környezet és tájvéde­lem munkálatainak előkészíté­se és megkezdése a határ mindkét oldalán. A két ország érintett terűié­ről, a munkájukat nehezítő kö­rülményekről. A találkozón jelen volt a bu­dapesti ukrán nagykövetség il­letékes diplomatája is. aki tá­jékoztatást adott a humanitári­us segélyek határon való átjut­tatásával és vámkezelésével kapcsolatban, válaszolt az ak­tuális ukrán jogi háttérre és gyakorlatra vonatkozó kér­désekre. Felajánlotta a nagy- követség segítségét a hozzá­juk forduló szervezetek szá­mára. tén lévő települések polgár- mesterei további közös fej­lesztési feladatok meghatáro­zására és feltételeinek össze­hangolt előteremtésére kon­zultációs műhelyt alakítottak. A végleges szervezeti és jogi keretek megteremtésére bi­zottságot állítottak fel: román részről Kovács Jenő Nagyká­roly, Háncz Dezső Kaplony. Fosztó Zoltán Börvely. míg magyar részről: Révész Antal Vállaj, Fülöp István Mátészal­ka. Szűcs Gusztáv Nagyecsed lettek tagjai. Határ menti szándékok í's> y— /< -• * fit1 Az első pont V isszájára sült el Metternich kancellár szándéka: a fogságából szabadult Kossuthot — azért, hogy jobban szem előtt legyen, s hogy „ártalmatlanná tétele" minél sikeresebb lehessen. — a Pesti Hírlap szer­kesztésével bízták meg. Mert abban, hogy hét év múlva Pesten kitört a forradalom, jelentős szerepe volt a reform­kor e nagy hatású és magas színvonalú újságjának. Hasáb­jain tett bizonyságot politikai bátorságáról Kossuth, és ap­ránként megfogalmazta a reformkorszak politikai prog­ramját, elemezte e kor legfontosabb társadalmi problémáit (jobbágyfelszabadítás, örökváltság. közteherviselés, nép­képviselet. egységes nemzetállam, stb.) Legnagyobb hatá­sa merész, indulattól lobogó, szenvedélyes vezércikkeinek volt, amit még napjainkban is példaként állíthatunk a toll- forgatók elé. Ä Pesti Hírlap szellemiségén nőttek fel aztán a nagy márciusi nap meghatározó szereplői: Petőfi, Jókai, Vasvári és a többiek, akik mind újságírók és szerkesztők (is) voltak. Nem véletlen tehát, hogy a Pilvax Kávéházban elsőként vetették papírra a 12 pontos kiáltványban: „Kí­vánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését!". Már ők is megízlelték a cenzúra elnémító törekvését (amikor a Pesti Hírlapból cikkeket töröltetett Metternich s majd a forradalom győzelme után is szembeszegülniük kellett Szemere belügyminiszter törvényjavaslatával, amely tar­talmi és financiális keretek közé igyekezett szorítani a vé- leménnyílvánítás szabadságát. A javaslatot a fiatalok köz­tereken égették el.) A szó hatalma valójában minden újkori történelmi válto­zásban felfedezhető. A leírt, a kimondott szó. amely föl­emelhet, béníthat, megdicsőíthet és megalázhat, béklyóba köthet és szárnyalásra késztethet. Ezért tekintett a minden­kori hatalom megkülönböztetett figyelemmel az írott szó­ra. az újságra, majd később az elektronizált tájékoztatásra: szerette s szeretné szekerébe fogni azt az erőt. amely — ha tisztességes — soha sem bír hátán hámot. A sajtószabadsá­gért folytatott küzdelem az emberi szabadságvágy leg­szebb példája: senki se tiltsa senkinek, hogy igazat — és csakis igazat — mondhasson, írhasson: ne váljék pillanat- emberkék és csoportok szolgálójává a gondolat. S mert a szabad sajtó mindig a forradalmak lövészárkaiban teljesí­tett szolgálatot, áldozatai is számosán voltak. Szép gesztus a társadalomtól, hogy immár történelmünk legfényesebb napjára, az éppen 150 éve lezajlott forrada­lom és szabadságharc napjára datálja a Magyar Sajtó Nap­ját. Nem csak a megbecsülés jele ez a mártír toliforgatók emlékének, hanem figyelmeztetés a felelősségre is: aki a néphez szól, nem pusztába kiált, aki a néphez szól. az a jö­vőre mutat. Legújabbkori történelmünk pedig arra int, hogy a sajtó- szabadság követelésénél semmivel sem alávalóbb a sza­badság sajtójának a megteremtése, megőrzése. A társadal­mi átalakulás megannyi szépsége és szennye, buktatója, tanácstalansága, a pénz uralma az a környezet, ahol a szó­nak, az írástudónak rá kell(ene) találnia a leghelyesebb és legtisztességesebb útra s mutatni azt az irányt, amelyen ha­ladni felemelkedést jelent. Eközben szembe kell szállni az önzéssel, az aljassággal, a kényelmességgel, a hányaveti- séggel. a tékozlással, a megaláztatással. Ez a dolgunk, ezt kellene mindennap megcselekednünk legnagyobb főurunk, az Olvasó igénye szerint. Bizony, kellene... Angyal Sándor Sajtószabadság Ferter János karikatúrája Vízügyi pályázat Nyíregyháza (KM) — A települések jelentős köz­ponti támogatással komoly szennyvízcsatornázási munkák előtt állnak. Az el­ső pályázati határidő a múlt hónapban már lezárult, ak­kor a céltámogatások el­nyeréséért folyt a verseny. Most a vízügyi alapra lehet pályázni, a határidő márci­us 20-a. Kapkodásra azon­ban nincs ok. hiszen a korábbi tapasztalatokból okulva a Közlekedési. Hír­közlési és Vízügyi Minisz­térium megváltoztatta a rendet Míg korábban ha valaki kicsúszott az időből, akkor elvesztett egy teljes évet. Ezt kiküszöböli az új rend­szer, hiszen több forduló is lesz. A határidők: március 20, május 22.. július 22.. szep­tember 25. A pályázati cso­magokat. információkat a vízügyi igazgatóságoktól lehet beszerezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom