Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-13 / 61. szám
1998. március 13., péntek HÁTTÉR □ Nyéki Zsolt Kállósemjén, Nyíregyháza (KM) — A mezőgazdaság ismert gondjai miatt megyénk állatállományával együtt az állattartási kedv is alaposan megcsappant. Egyik következmény, hogy a szükségesnél kevesebb a jó minőségű tej, ráadásul magas költségekkel járó és nehezen megtérülő termelés gyakorta szít vitát a szerződéses partnerek között. A kállósemjéni tejcsamok beszállítói például legutóbb azt kifogásolták, hogy a megállapodás szerinti határidőkhöz képest késve kapják meg az átadott tej ellenértékét a Szabolcs- tej Rt.-től. Legutóbb például a januárban leadott tej árát máci- us 4-én vehették kézbe. — A kistermelő kiszolgáltatott helyzetének élő példái vagyunk, hiszen a leadott tej árát a következő hónap végén kapjuk meg — sorolja kifogásait Fábián István gazda —, az alacsony felvásárlási árból fejlesztésre nem jut. Meggyőződésem, hogy a késedelmes kifizetésekkel együtt mindez a kisebb tejcsamokok bezárását célzó törekvések jele — vonja le súlyos következtetéseit Fábián István, aki a tejminősítés korrektségét is megkérdőjelezi. — Bezárástól éppen nem tartunk, de kevesen hiszik el, hogy a kifizetés néhány napos késedelme is már valóban komoly problémát okoz a termelőknek — folytatja valamivel mértéktartóbban Kóth Elek tejbegyőjtő vállalkozó, aki maga is tejtermelő. Nála 13A tej jó minősége az állatok megfelelő takarmányozásával alapozható meg — vallja Kóth Elek is A szerző felvétele 20 gazda jelenik meg reggelente a kannákkal, a téli időszakban 300-350 liter, nyaranta 800-1000 liter tejet adva le naponta. Azt sem rejti véka alá: bár az átutalt összegeket órákon belül továbbítja a termelőknek, a késedelmes kifizetés után mégis meggyanúsították már: a maga hasznára kamatoztatja a pénzt. Pedig számlákkal igazolja, pontosan milyen úton és dátumokkal érkezik hozzá a tej ellenértéke. A kisüzemi tejtermelés minőségi fejlesztése a gazdák érdeke is, ezért már a begyűjtők elvégzik az alapvető vizsgálatokat, így a leadás pillanatában egy szűrőn esik át a portéka: a metilénkékes próba megmutatja az összcsíraszámot, a fajsúlymérés pedig azt, hogy mennyi idegen vizet tartalmaz a tej. Aki pedig senkiben sem bízik, kérhet egy pártatlan, részletes, egyedi bevizsgálást. A fizetésnél is évek óta bevált gyakorlatot követünk, a havonta átvett tej ellenértékét a következő hó 25-e után utaljuk át, s öt-hat napon belül megkapják partnereink az összeget. Igény szerint a hónap elején is fizetünk tejpénzelőleget, de csak kevés beszállító él ezzel a lehetőséggel. A konkrétan említett késedelemről pedig csak annyit: a február csupán 28 napos volt, a március is hétvégével indult, ezért vett igénybe ennyi időt az átutalás, amellyel egyébként ritkán adódik probléma. A vádakra a Szabolcstej Tejipari Rt. Felvásárlási Osztály vezetője, Kaisler Zoitánné reagált: pontosan 240 partnerrel áll szerződéses kapcsolatban, s minden beszállítóval tartalmilag azonos termékértékesítési szerződést kötünk. A minősítést a Magyar Szabvány előírásai szerint a Tejellenőrzési Főfelügyelet által kijelölt laboratóriumokban végzik el, a Szabolcstej a debreceni intézettől kapott eredményt alapján állapítja meg a minőségi kategóriákat, így a kifizethető árakat is. Fehér ital kék próbája Pártatlan, egyedi tejvizsgálat is kérhető minőségi kifogás esetén (V Damjanich laktanya Kelet-Magvarorszag 3 Magasan a mérce Ivonalbeli vezető politikusok mostanában már úgy 1—4 fogalmaznak: visszafordíthatatlanná vált Magyar- 1 J ország integrálódása a fejlett Európába. Nagyon sok feladat azonban megoldásra vár még, amelyek közül az egyik legnehezebb: a csatlakozási folyamat átláthatóvá tétele a társadalom számára, hiszen a brüsszeli felfogás szerint az Európai Unió a polgárok társulása. Nem lesz könnyű a magyarázat és a felkészítés, hiszen sokaknak túlságosan magasnak tűnik a mérce. Van, aki azonnal a vezető uniós országok stabil jólétére, a nagyjából tízszeres jövedelmekre gondol belépés esetén. A pesszimisták fordítva látják: iparunkat, mezőgazdaságunkat eltiporják a tőkeerős multik és világcégek, amilyen zilált most az ország, nem lehetünk versenyképesek. Éppen ezért különösen fontos, hogy minél több információjusson el az állampolgárokhoz. Nyíregyháza is lépett: a város önkormányzata felajánlotta, a Bencs-villa működjék Európa Házként, ahol — a pályázati és alapítványi pénzekből szervezett programokon — tájékozódhatnak az érdeklődők EU-ügyekről. Ez már a második ilyen hely lesz, hiszen a Víz utcai Euro-Info levelezőközpontban hosszabb ideje gyűjtik az adatokat, információkat magyar és angol nyelven, hogy az érdeklődők megalapozott felvilágosításokat kaphassanak. Környékünkön is hasonló a pezsgés. Debrecenben már most jól működik a holland kapcsolat: Limburg tartomány jelentős pénzét kipótolva kezdtek Euro-Régió Ház kialakításához a város főutcáján. Ez ad majd otthont például egy holland logisztikai központnak, a Maastricht központú Európai Közigazgatási Intézmény (EIPA) programjainak, vagy a Word-Net Nemzetközi Nyelvi Továbbképző Intézet részlegének, amiket a szabolcsiak is hasznosíthatnak. Borsodban tizenöt általános iskolában euro-osztályokat hoznak létre, amelyekben nem tantárgyi módszerekkel, hanem kötetlen játékos formában oktatják az euro-ismere- teket, hiszen mire valóban integrálódunk, addigra a mai 13-14 éves fiatalok felnőttek lesznek. Ilyen kis lépések is kellenek az európai úton. Marik Sándor __________________________________________t __ Kulcs a gyermekhez H etek óta gyászolom szívem mélyén azt a gimnazistát, aki saját kezével vetett véget életének. Megdöbbentő volt a szűkebb környezet: az édesanya, édesapa, a legjobb barát megnyilatkozása. Maguk sem értik, hogy az egyébként életvidámnak látszó) fiatalember miért dobta el magától a legdrágábbat: az életet. Senki nem tudta pontosan, mi zajlott le lelkében, mi vezette el a visszavonhatatlan döntéshez. Szülei, szinte erejükön felül mindent megtettek azért, hogy jó legyen a közérzete, az „elit” osztályban semmiben sem érezze hátrányos helyzetben magát. A tragédia mégis bekövetkezett. Az, hogy a diák nem volt éppen eminens tanuló, a hozzá közel állók szerint nemigen okozhatott számára ekkora lelki traumát. Bár régebbi tragédia, de ma is foglalkoztat annak a kisdiáknak az önpusztítása, aki viszont a rossz bizonyítvány miatt követte el tettét. Őt vajon mennyire ismerték szülei, tanárai, nevelői, barátai? Egy szülői értekezlet emléke elevenen él bennem, ahol a tanár néni elmondta az egyik apukának: sokáig kereste a kulcsot a gyermekhez, nehéz volt, de megtalálta. Azóta nagyon jó az összhang kettőjük között, a gyereket mintha kicserélték volna. Figyelmes, szorgalmas, kiváló a tanulmányi eredménye, pedig korábban épphogy átcsúszott. Vajon a gimnazistához, vagy a kisdiákhoz kereste-e valaki azt a bizonyos kulcsot? A pedagógusnak a tanítás mellett nem biztos, hogy van lehetősége keresni a kulcsot minden gyermekhez külön-külön. Legfeljebb azok teszik, akik ezt szívügyüknek tekintik. A vérbeli pedagógusoknak. A szülők is rohannak, sajnos nem ritka manapság, hogy alig találkoznak gyermekeikkel. Hát akkor ki keresse, ki találja meg a kulcsot? Ki veheti elejét annak, hogy ilyen tragédiák bekövetkezzenek? Pedig lehet, hogy egy idejében kimondott kedves, biztató szó is elegendő lenne... Gyürke László * * Olé! Ferter János karikatúrája I---------------------------------------------\jj
