Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-03 / 52. szám
1998. március 3., kedd HÁTTÉR Érzelem és józan érvek Nem valami ellen, valami mellett szavaznak majd az emberek két és eredményeket, megjegyzik a sikertelenségeket. Ezért is lesz nagyobb szerepe a kam- p á n y - nak, an- n a k , hogy az emberek mennyire hiszik majd el, amit neleik 3 képvi- Stumpf István csak azok ülnek ott, akik valamilyen szempontból érintve vannak. Az újságok és a televízió mellett mind nagyobb jelentősége lesz a nyilvános vitáknak, s ilyen szempontból a pártok frontpolitikusai meghatározó szerepet játszanak. i Esély □ Úgy gon- I dolja, ezúttal nem lesz Imocskoló- dás, na- ' gyotmonr ! dás? — A po- litikusok már ta- Balázs Attila felvétele pasztalKovács Éva Nyíregyháza (KM) — Fogy az idő, közeledik a nevezetes dátum, a parlamenti választások ideje. Politikusok, szakemberek jönnek-men- nek, járják az országot, győzködik vagy éppen meggyőzik önnön igazukról az embereket. Stumpf István politológus, a Századvég Politikai Elemzések Kiadó igazgatója a hétvégén a nyíregyházi Fidesz Vállalkozói Kör vendége volt, ahol a kilátásokról, a választási esélyekről beszélt. A Kelet-Magyarország nevében kértük, lapunk olvasóinak a társadalom állapotáról, az emberek hangulatáról beszéljen inkább. Nagyobb szerep □ Mennyiben lesz más ez a választás, mint volt a rendszer- váltás utáni előző kettő, s más lesz-e egyáltalán? — Teljesen más lesz. Az első kettő ugyanis úgynevezett protest szavazás volt, valami ellen való tiltakozás, mely ráadásul érzelmileg erőteljesen motiváltnak is tűnt. Most is egyre többen vannak, akik változást akarnak, de az érzelem mellé immár a racionális, ésszerű kalkulációt is odateszik. Számontartják az ígéreteselo-jelöltek mondanak. □ Hogyan látja a médiák helyzetét? — A mérleg serpenyőjében egyik oldalon ott van az elmúlt nyolc esztendő, amiről mindenkinek megvan a maga véleménye, a másik oldalon pedig az a szakszerűség, amely a kampányokat nálunk is mindinkább jellemzi. Hangsúlyozni szeretném, a médiának egyre nagyobb szerepe van ebben, a televízió és az újságok a legfontosabb befolyásoló tényezők, hiszen mint tapasztalhatjuk, a politikai gyűlésekre nemigen tolong a nép, szinte hatták, negatív kampánnyal nem lehet célt érni. Az európai rendszerek koalíciós kormányzásra rendezkedtek be, ez pedig azt is jelenti, a pártok képviselőinek sem igen érdemes a másikat a kampány idején túlságosan bemocskolni, mert egy esetleges koalícióban később nehezebb lesz egymás szemébe nézni. Ma határozott törekvésként látszik, hogy a szocialisták mellett az emberek igényelnek egy olyan alternatív pártot vagy pártszövetséget, olyan politikai erőt, amely a polgárok szemében hihető perspektívát nyújt. A szocialistáknak komoly esélye van a győzelemre, de arra, hogy ki lesz mellettük a koalíció többi tagja, ma még nem lehet válaszolni. Az ellenzék közötti harc épp arról szólt, ki legyen ez az ellensúly. A közvélemény-kutatások szerint a szocialisták vezető szerepe egyértelmű, hiszen szavazóbázisuk erős, elkötelezett és hűséges, akik akkor is elmennek leadni rájuk voksaikat, ha éppen jégeső esik. □ Kiknek jósol győzelmet? Milyen koalíciót lát valószínűnek? — Lehetetlen ma erre határozott választ adni. Saját felmérésünk szerint kisebb többséggel ugyan mint korábban, de a jelenlegi koalíció újra kormányt alakíthat. Igaz, az utóbbi hetek eseményei, a bolti sorozatgyilkosság, a Fenyőügy vagy Bős-Nagymaros eseményei jelentősen befolyásolták a közvéleményt, amit az is mutat, hogy a Gallup Intézet szerint is némileg csökkent a szocialisták népszerűsége. Ezek után nyitott a kérdés. Nincs felelet □ Ván-e olyan koalíció, amit politilógusként elképzelhetetlennek tart? — Elméleti és gyakorlati tapasztalataim is arról győztek meg, hogy ilyen kérdésre soha nem mondhatunk határozott feleletet. „Legyünk szemei mindnyájan Egy láncnak, Szüksége van mindnyájunkr’ a Hazának. ” A z 1848-as forradalom, s a belőle sarjadó szabadságharc történelmünk egyik legszebb időszaka. 1848 februátjának végétől a következő esztendő őszéig sorsdöntő változások történtek hazánkban. Lapunk — a 150 éves évforduló tiszteletére — hétről hétre felidézi azokat az eseményeket, amelyek a modem polgári állam építéséhez az első alapköveket jelentették. Magyarország elavult gazdasági és társadalmi rendjének megváltoztatására nem a 150 évvel ezelőtti „szép már- cius”-ban tettek először kísérletet. A „legnagyobb magyar”, Széchenyi István által elindított reformmozgalom azonban nem volt képes elérni a jobbágyfelszabadítást, a nemesi adómentességet megszüntető közteherviselést, a tőkés gazdálkodásra való áttérést, nem tudta kiharcolni a polgár egyéni szabadságjogait, s országunk Habsburg Birodalmon belüli függetlenségét sem. Pedig történelmünk legfelkészültebb politikusgárdája, valamint a magyar irodalom és tudomány színe-java dolgozott érte kitartó szorgalommal. 1847-48 telén úgy tűnt, a sürgető változtatásokra az előző ősszel összeült ország- gyűlés sem lesz képes. Nem gyorsította meg az eseményeket a korábbi évek rossz (Petőfi) termése miatti éhezés, az ebből fakadó elégedetlenség, s az 1846 februátjában kirobbant galíciai lengyel nemzeti felkelés véres tanulsága sem. A képviselők szinte már beletörődtek, hogy ez a diéta is csak részeredmények elérésével zárul, amikor váratlanul fölcsillant a remény. 1848 januárjában Palermó- ban kitört a forradalom, s a nápolyi király, majd több itáliai fejedelemség — a forradalmat megelőzendő — alkotmányt adott népének. De még ezek az események is alig hatottak a magyar változásokra. Januárban mindössze annyi történt, hogy 24-én átadták a nagy- közönségnek a pesti Nemzeti Múzeumot (amely később helyet ad az első népképviseleti országgyűlésnek), a következő napon megjelent Lipcsében a Bajza József által szerkesztett Ellenőr című ellenzéki zsebkönyv, a reformnemzedék legjobbjainak írásaival. E könyvecske tartalmazta az itthon betiltott Ellenzéki Nyilatkozatot. Az udvar továbbra is a sokszor bevált taktikát követte, István főherceg és a konzervatívok segítségével az ellenzéki egységet igyekezett megbontani, elég nagy sikerrel. A külpolitikai helyzet alakulása, az esetleges forradalomtól való félelem szintén a megosztottságot növelte. Az udvar legfőbb célja Kossuth Lajos — a nagyhatású ellenzéki szónok — elszigetelése volt. Ebben a Kossuthtal már korábban vitába keveredett Széchenyi István gróf és a centralisták is segíthettek. A „legnagyobb magyar” ennek szellemében terjeszA párizsi forradalom 1848. február 24-én megdönti Lajos Fülöp király trónját, s megteremti a második francia köztársaságot (fametszet) tette február 2-án az ország- gyűlés elé átfogó javaslatát „a magyar közlekedési ügy fejlesztéséről”. így félretehető lett a kezdetlegesebb kossuthi elképzelés (egy Vu- kovár-Fiume közötti vasútról), s ez Kossuth jelentős presztízsveszteségével járt. A vármegyék élére még 1845-ben állított adminisztrátori rendszer megszüntetésére tett ígéret is az ő elszigetelésére volt hivatott. A kormány tervei azonban romba dőltek, mert 1848. február 24-én a francia fővárosban az ellenzéki bankettek sikereként forradalom döntötte meg a „polgárkirály”, Lajos Fülöp uralmát. Bécsbe február 29-én, Pozsonyba március 1-jén érkezik meg a párizsi forradalom híre. Kossuth március 3-án a kerületi ülés elé teijeszti felirati javaslatát a közteherviselésről, a kárpótlás melletti jobbágyfelszabadításról, a nép politikai jogokkal való felruházásáról, a felelős parlamenti kormány kinevezéséről. A következő napon az országos ülés egyhangúlag elfogadja a javaslatot, amelyet a pesti Ellenzéki Kör is támogatásáról biztosít. Kossuth beszédét német fordításban már Bécsben terjesztik ekkor, hisz abban az örökös tartományok számára is alkotmányt követelt. Szinte egész Európa forrong, de a változásokhoz még egy lökésre lesz szükség... A sorozat szerkesztője Gulyás József Nézőpont Társasházban E gymillió ember. Megközelítőleg ennyien élnek társasházban Magyarországon, kiknek ez a hét a korábbiakhoz képest másként kezdődött. Március elsejével ugyanis hatályba lépett az új társasházi törvény, amely — mint erről némi információ már eljutott lakótársainkhoz — több változást hoz. Különösképpen aktualizálja ezt a hatályba lépést, hogy az elmúlt évek megszorító intézkedései nyomán nagyon sokan kerültek nehéz anyagi helyzetbe és ezért képtelenek fizetni nemcsak a különböző szolgáltatások díjait, hanem még a közös költségekre sem futja nekik. Az előbbivel kapcsolatban (tehát a felgyülemlett, ki nem fizetett számlák) már néminemű kormányintézkedés született, jóllehet az még gyógyírnak is enyhe. Rendjén való dolog, hogy ne engedjék el az összes összegyűlt adósságát azoknak, akik bár kifizethették volna, mégsem tették s a társadalmi támogatás a kétségtelenül rászorulókon segítsen. Már most, ami a közös költségeket illeti: vasárnaptól a hátralék arányában jelzáloggal lehet terhelni a társasház- beli lakást. Tehát a rendszeresen nem fizetőkkel szemben igyekszik valamiféle megoldást találni ez a passzus. Fontos tudni, ez távolról sem jelenti azt, hogy utcára kerül bármelyik adós, hanem arról van szó: lakása egy részének tulajdonjogát veszítheti el. Persze rámehet az egész lakás is, hiszen a törvény szerint ez a jelzálogbejegyzés félévenként megismételhető. Számtalanszor okozott mindez bonyodalmat, veszekedést, idézett elő haragos viszonyt a lakótársak között, mint az is, hogy ha például egy lakásban valaki nem fizette a közüzemi díjakat, akkor eddig azt a pontosan fizetőkre próbálták terhelni. Most már csak az a kérdés marad nyitott: lesz-e mindenkinek munkája, tisztességes keresete, amiből továbbra is fizetni képes a költségeket, illetve képes letörölni a jelzálog szégyenfoltját a tulajdonlapról? Angyal Sándor Önkéntes számtan M anapság szinte divattá vált emlegetni: az űj generáció elkényelmesedett, nem érdekli semmi; technózik, videót néz (azon is a horrort, a pornót, a krimit), jobb esetben az Internet világsztrádáján száguldozik éjnek évadján, amikor inkább az alvásnak volna ideje. Meg aztán: nem bírják az ifjoncok a terhelést, kerülik az akadályokat, nincs önálló véleményük, a tudásuk felszínes. Nos, ennyi talán elegendő a már-már becsületsértésig elvivő — zömükben megalapozatlan — szemrehányásokból! Mert (citálhatnánk akár a marxista filozófusok egyikét, de a békesség kedvéért, csak sejtetjük mondandója magvát): a tények beszélnek. A napokban volt alkalmam részt venni Vásárosnamény- ban egy országos felfutású matematikaverseny megyei döntőjén. Olyan megméretésen, melyre a benevezőknek részvételi díjat kellett fizetniük. Igen, pénzt adni azért, hogy megmérhessék magukat, hogy összevethessék képességeiket, ismereteik értékét a korosztályukbeliekével; hogy képben legyenek, ha majdan továbbtanulásról, pályaválasztásról reálisan akarnak dönteni. A tájékozatlanabbak fanyaloghatnak: na bumm, elzarándokolt a naményi Eötvös iskolába néhány tucat matekmegszállott nebuló, és akkor mi van? Nem, hölgyeim és uraim! Nem tucatok, hanem ezrek, jelesül: kettőezer-hat- száz alsós és felsős számtanos-palánta nyüzsgött, tolongott a gigantikusságával is lenyűgöző eseményen. Pedig, tudhatták tanáraiktól: az országos döntőbe optimális esetben is csak a 20-25 legjobb tesztkitöltőt fogják behívni. Ám, mint a fentiekből kitűnik: ezek a „semmirevaló, elkényeztetett, hamburgeres-chipses” fruskák, kamaszok nem átallották tömegesen belebonyolódni a számolástudomány feladatainak nem könnyen bejárható labirintusába. Mindezért — ők a zsebpénzükből, vagy az iskolájuk, vagy apuanyu — forintokat is adtak a rendezőknek! Hát, ennyit a magyar oktatás-nevelést fenyegető veszélyekről, a tanügy hánytorgó vizein haladó tudáshajókra leselkedő zátonyokról. Kállai János I Kommentar I ■ ■ M - - - MII. Ml -H- - II- - - m v . Sfl
