Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-12 / 60. szám
1998. március 12., csütörtök HÁTTÉR Ki a vízmű vizét issza... Készül a megye szennyvízcsatornázási koncepciója • Sokba kerül, de szükségszerű Györke László Nyíregyháza (KM) — Vízzel foglalkozó szakemberek körében félelmetes szállóigévé kezd válni: „Ki a vízmű vizét issza, saját vizét isz- sza vissza.” Persze csak akkor, ha belátható időn belül nem oldódik meg az egész megyét átfogó szennyvíz- probléma. Bodnár Gáspár Tiborral, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettesével. Miskolczi Lajos osztályvezető-helyettessel és Zlota Józsefiéi, a megyei önkormányzati hivatal vízügyi témafelelős főtanácsosával arról beszélgettünk: mit kell tenni, hogy a „szállóige” ne váljon valóra. Szennyezés Jelenleg a megye lakosságának 98 százaléka vezetékes vizet használ, a hiányzó két százalékot jobbára a tanyák képviselik. Ugyanakkor a 228 település közül csak 40-en van kiépített szennyvízcsatorna és -tisztító. Évente 23,3 millió köbméter vizet használunk el összesen, ebből a lakosság 17,3 milliót. A szennyvíztisztítók viszont csak 13 millió köbmétert fogadnak, ebből a lakossági 5,8 millió köbméter. A különbözet óriási mennyiség, amely bekerül a talajba, egy idő után pedig elér(het)i azt a talajréteget, ahonnan magát az ivóvizet nyerjük. És akkor még nem beszéltünk az értékes felszíni vizek szennyezéséről. Az úgynevezett sérülékeny vízbázisú térségekben ez a folyamat még gyorsabb. Jellemző megyénkre, hogy mintegy 110 település fekszik ilyen vízbázison, ha a földrajzi területet vesszük alapul, akkor pedig hozzávetőleg a fele. Tehát egyre inkább létkérdéssé válik egy átfogó csatornázási program megvalósítása azért, hogy unokáink számára megőrizzük ivóvízkészleteinket. Nem véletlen, hogy a korKántorjánosiban és környékén már építik a szennyvízcsatornát a Ke-Víz-21 dolgozói Balázs Attila felvétele mány 1996-os határozata, mely az ország települései szennyvízelvezetési és -tisztítási programjának irányelveit tartalmazza, a legfontosabb — melyek egyben az Európai Unióhoz való csatlakozásunk feltételeként is szereplő — kritériumok egyike éppen a sérülékeny vízbázisok védelme. Érzékeny befogadók Tehát szennyvízelvezető művel kell ellátni minden kétezer lakosúnál nagyobb települést, az ennél kisebb településeket is, amelyek sérülékeny vízbázis környezetében vannak. Kritérium még, hogy a szennyvíztisztításnak legalább biológiai fokozatot biztosítsanak, az érzékeny befogadóknál a terhelhetőséget szigorúan egyedileg kell meghatározni, lehetővé kell tenni a szakaszos kiépítéseket, s a kis településeken, melyeken nem gazdaságos a szennyvízelvezető mű üzemeltetése, szakszerű közműpótlókat kell építeni. De vajon mit nevez a szakma közműpótlónak? Nyilván nem az emésztőgödröt, hanem az olyan kis házi tisztítót és elhelyezőt. amelyből már tisztított és gyökérzónában öntözésre alkalmas víz kerül ki. A szennyvízberuházást egyébként igen jelentős mértékben az állam támogatja. Nem árt azonban a pályázatok elkészítése, benyújtása előtt megkérdezni a lakosságot, ugyanis a sikeres pályázat egyik feltétele, hogy a lakosságnak legalább 60 százaléka rákössön majd a szennyvízcsatornára. Meg kell győzni a lakosságot: hiszen nem mindegy, évtizedek múlva milyen vizet iszunk. Fontos tudni: az egyedi közműpótlók létesítésére is pályázni lehet a jövőben állami támogatásra. Megyei célkitűzések A települések szintjére lebontott megyei szennyvízelvezetési koncepciók elkészítésével a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium a vízügyi igazgatóságokat bízta meg, ők felelnek a végrehajtásért is. A vízügyi igazgatóságon belül Miskolczi Lajos a témafelelős, aki a célkitűzésekről elmondta: a megye összes településére kiterjedően kell meghatározni a környezeti és természetvédelmi kritériumokat, a fejlesztésnek — a jelenlegi állapotból kiindulva — műszaki koncepcióját, a folyékony hulladék racionális elhelyezését a nem csatornázott helyeken, a környezetkímélő közműpótlók lehetséges módjait és alkalmazásuk feltételeit, a keletkezett szennyvíziszapok kezelésének és elhelyezésének módozatait. — A hatalmas beruházást 2010-ig kell befejezni. Most meg kell határozni a prioritásokat. a megvalósulás időbeni ütemezését — és ezt szeretném kihangsúlyozni — szakmai és közgazdasági alapokra kell helyezni. Az elkészült koncepciót mielőbb meg kell ismertetni az önkormányzatokkal és a megye lakosságával. fy zégyellhetjiik magun- V kát. mi magyarok — kJ derül ki egy nemrég közreadott nemzetközi tanulmányból — mert még a koldulásban is messze elmaradunk a fejlett országoktól. A hitelesnek mondott felmérés szerint a nyugati országokban utcai kéregetésből élő emberek mesterségbeli tudása, mondhatni szak- képzettsége, s ennek megfelelő társadalmi megbecsültsége, toronymagasan áll a mi amatőr, szakképzetlen, felkészületlen koldusaink fölött. Odaát már rég a múlté az évszázadokig beváltnak hitt alaptétel, amely a szánalomra és az adakozók bűntudatára építette a koldulást. Ez ma már. hogy az unalomig ismételt, negatív szóhasználattal éljünk, nem működik. Ma már úgy kell beállítani a dolgot, mintha az egyik ember csupán kölcsönadna néhány dollárt, centet, forintot az éppen rászoruló másiknak. Nem kell itt beleélnie magát senkinek a jóságos adakozó, sem a szánalmas koldus szerepkörébe. A nyugati kollégák többsége emelt fővel, már-már büszkeséggel rázogatja a turisták előtt a kólás dobozát, vagy a kalapját. Amerikában hiteles szemtanúk elbeszélése szerint az idegenvezetők első számú tanácsa az egyedül tényleg kecsegtető lehet a külföldi tanulmányút, mégis úgy vélem, a koldulás művészetét kinek-kinek itthon, a saját megszokott környezetében kellene tökélyre vinni. És valóban szükség lenne a sokat emlegetett koldus-céhre, hivatalos nevén egy kolVirágzó koldusbot járó-kelő turistáknak az: mindig legyen kéznél néhány cent, arra az esetre, ha koldussal találkoznak. Az is szabály, hogy lehetőleg vidáman, mosolyogva adják át az előre kikészített pénzt, nehogy a koldus félreértse. Persze ezek a szélsőséges esetek a koldusok zöme békés természetű ember és van tartásuk. A dolog lényege, amit még a hazai koldusoknak meg kell tanulni, éppen ez, a kéregetés, vagy a kölcsönkérés méltósága. Ehhez pedig mélyebb empátiakészség, emberismeret, nagyfokú türelem, tapintat és természetesen nagyobb önbizalom szükséges. S bár dús kamarára is, amely arra lenne hivatott, hogy kiszűrje a szakszerűtlenséget, az eti- kátlanságot, távol tartsa az ősi mesterség lejáratóit. M indenesetre azért egy dologban már kezdjük megközelíteni a fejlett országokat: a száz lakosra jutó koldusok számában már nem ' csak utolértük, el is hagytuk a fejlett nyugatot. Ennek a mennyiségi fejlődésnek kellene átmenni a minőségibe, de ne legyünk türelmetlenek. Hisz emlékezzünk a bölcs mondásra: a jó gazda kezében a koldusbot is kivirágzik. Építőműhelyek Nyíregyháza (KM) — Megyénk egyik legjelentősebb építési alkotóműhelyeként ismert Nyírterv Plusz Tervező és Vállalkozó Kft. munkájába nyertek bepillantást az Építés- tudományi Egyesület (ÉTÉ) Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei csoportjának tagjai, aki a napokban tájékozódtak a cég fejlesztési tevékenységéről, eredményeiről. Az ÉTÉ által a Technika Házában megszervezett vitaesten Pálosi Lajos ügyvezető igazgató és Bogár László főépítész adott tájékoztatást a pillanatnyi tervezési feladatokról, amelyek többek között kórházak, iskolák, üzemanyag-töltőállomások építéséhez nyújtanak támpontot. A Nyírterv vezetői ismertették az építési munka műszaki fejlesztéséhez szükséges lépéseket, intézkedéseket, amelyekhez az ÉTE-tagok igyekeztek hasznosítható ötleteket, javaslatokat adni. A megyei építőműhelyek eredményesebb működése érdekében az ÉTÉ helyi csoportja további akciókat tervez — mondta Scholtz Béla az egyesület megyei elnöke. Keleí-tóagyaiorsxág 3 Rémhírveszély B öviben vagyunk mostanában a rémhíreknek. Nem csak a politikában, számos más területen is felerősödtek azok a hangok, amelyek az élet sötétebb oldalát igyekeznek elénk vetíteni. Most éppen a fertőző agyhártyagyulladással fenyegetnek bennünket egyes médiák, hivatkozva azokra az ausztriai és svájci halálesetekre, amelyeket bizonyítottan a szóban forgó baktérium okozott. Terjed a kór, hazánk is veszélyben — olvashattuk, hallhattuk nap mint nap, s már kezdtünk egészen megijedni. Azon töprengeni, ugyan mi vár még ránk. miféle járványok és kórok fenyegetnek bennünket. amikor végre egy higgadt szakmai vélemény is megfogalmazódott. A legismertebb, a fertőző betegségek gyógyításában specialistának számító intézmény szakembere megnyugtatott: elmondta, a rémhírek terjesztése teljesen felesleges, a szóban forgó baktérium nem új dolog, a halálesetek száma sem nagyobb, mint volt a megelőző években, hónapokban. A főorvos asszony ugyanakkor nem áltatta sem magát, sem pedig, másokat azzal, hogy az esetleges bajok ellen határainkon belül teljesen védve vagyunk. Reális, józan hangon óvatosságra intett, arra figyelmeztetett, hogy megfelelő elővigyázatossággal a baj elkerülhető, a betegség gyógyítható. Nem tudom, ki hogy van vele. de én inkább hiszek a szakembernek, mint a negatív híreknek. Nemcsak azért, mert a jót egyébként is szívesebben hiszi el az ember, hanem azért is, mert a drámák előrevetítése helyett arról igyekezett meggyőzni az embereket, hogy a baj létezik ugyan, de van ellene gyógyszer. Különösen érdemes figyelnünk ezen a vidéken, ahol a határok közeliségéből eredően nagy az átmenőforgalom, a szomszédos országok higiéniai helyzete olyan amilyen, s tudjuk, megyeszékhelyünkön működik az ország egyik legnagyobb KGST-piaca. Ne rettegjünk hát, de ne is dőljünk hátra megnyugodva mondván, ezúttal nem keletről, nyugatról ígérték a veszélyt... Kovács Éva Jobb hátsó... 5000 Ft... Ferter János karikatúrája " “<» h z<,' ® < »<< | Címkézett pénz É rdekes és szokatlan szolidaritásról tett tanúbizonyságot egy fővárosi előadó megyeszékhelyünkön, ahol a napokban rendeztek konferenciát a magyar- országi autópályák építésének helyzetéről. A Nyírség szívében ritka zene a füleknek a pesti ember olyan kijelentése, amely az ország északkeleti térségét előnyben részesítő döntések mellett foglal állást. Máipedig a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara küldötte diszkriminációnak nevezte az M3-as autópálya díjának bevezetését, s jelezte: szervezete az Alkotmánybírósághoz fordul e kérdésben. A kamarai képviselő (logikus) érvelése szerint az M3 olyan megyéket érint, ahol a nemzeti össztermék átlagától messze elmarad a helyi gazdaság teljesítőképessége, s egy ilyen intézkedés tovább rontaná e régió esélyeit a felzárkózásra. Ezt egyébként a székesfehérvári csoda elemzése is igazolja, hiszen a személy- és áruforgalom milyensége az első, amit egy befektető megvizsgál. Érthető, mert biztos akar lenni afelől, hogy a munkásai időben érkeznek, s hogy a gyártani kívánt termék, az áru is időben eljut a megrendelőhöz. Van azonban más kétely is. ami beárnyékolja az autópályák építése iránti lelkesedést. Ismert tény, hogy egy liter benzin illetve gázolaj árának nem egészen 35 százaléka a termelői ár és az árrés, a többi valamilyen adójellegű elvonás formájában kerül a költségvetés feneketlen kútjába. A szakemberek szerint évente hárommilliárd liter üzemanyagot tankolnak el a járművek vezetői a benzinkutaknál, ami (a közlekedési szektor egyéb járulékaival együtt) 400 milliárd forintos forráshoz juttatja az államot. Ezzel szemben a hazai utak karbantartására, működtetésére és fejlesztésére ezen összeg 17 százalékát fordítják a döntéshozók. Ez európai átlag a 70-80 százalékhoz közelít, vagyis mi sem költhetjük el büntetlenül más célokra a megcímkézett forintokat. Nyéki Zsolt
