Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-09 / 33. szám
1998. február 9., hétfő HÁTTÉR Ki a Tisza vizét issza... Meghallják-e szavukat? • Együtt Beregért a honmaradók és elszármazottak Györke László Jánd, Tákos, Nyíregyháza (KM) — Nem is olyan régen épült csak be megyénk nevébe a Bereg. Az egykori Bereg vármegye egy talpalatnyi itthon maradt része. Úgy szakította el a nagyhatalmi politika ezt a vidéket, mint mikor elvágják a köldökzsinórt: a csecsemő innen maradt, az anya a szögesdrótkerítés túlsó oldalára került. Beregnek eme csücske ezt a leválasztást a mai napig nem tudta kiheverni, de megszenvedte (és szenvedi) nemcsak a csecsemő, hanem az anya is. Ha az országhoz viszonyítva megyénk az egyik leghátrányosabb helyzetű térsége, akkor a megyén belül Bereg még ennél is szegényebb. A munkanélküliségi ráta jócskán meghaladja a 20-22, egyes falvakban pedig a 40 százalékot. Bár az infrastrukturális beruházások szele itt is végigsöpört, az alapvető gondok maradtak, a gazdaság pang. Mostoha vidék — Sajnos a vidék még mindig mostohagyermek — mondja Tóth István, mérnök-közgazdász. a megyei önkormányzati hivatal főtanácsosa, aki büszkén vallja magát bereginek, hiszen Jándon volt gyermek. Bár 1964 óta nem ott él, nyaranta az ő és a felesége szüleinél együtt tölti serény munkával a mezőn, vagy épp a kertben az időt az egész család. Amikor a rendszerváltás előtt nem sokkal többedmagával létrehozta a Beregi Baráti Társaságot, az volt a céljuk, hogy a természeti szépségekben gazdag vidék lakóit úgymond helyzetbe hozzák. A vajúdás évei után, úgy tűnik, itt a cselekvés ideje. Hajdú Zoltán tákosi nyugdíjas gazdálkodó, a társaság egyik oszlopos tagja csendesen megjegyzi: — Arra rá kellett jönnünk, hogy csak magunkban bízhatunk: azokban, akik otthon maradtunk, és azokban, akik elszármaztak, de ezer szállal kötődnek a szülőföldhöz. A tavalyi eset is jó példázza az előbbi állításomat, hiszen a belvíz és jégverés sújtotta Bereg gyakorlatilag semmi központi segítséget nem kapott. Sőt, kórházunkat is elvitték Fehérgyarmatra. Ebbe sem lehet belenyugodni. De vajon milyen reális esélyei vannak a térség felemelkedésének? Tóth István ezt így sommázza: — Ha Beregről van szó, mi nemcsak annak csonka részére gondolunk, hanem a kívülre- kedtekre, az áttelepülőkre éppúgy, mint az onnan elszármazottakra. Úgy gondoljuk, hogy a térség felemelkedése csak közös erővel sikerülhet. Egy olyan bázist szeretnénk létrehozni, amelyikre mindig számíthat a beregi ember. Tudom, ez nem egyszerű feladat. — Annak örülök, hogy a déli autópályával (bár e terv egészében véve kútba esett) kapcsolatos elképzelés, melynek kimunkálásán magam is tevékenyen részt vettem, most az M3-as nyomvonalának kijelölésénél az általunk készített koncepció érvényesül. Azt nemigen kell taglalnom, hogy egy olyan térség gazdasága szempontjából mit jelentene az autópálya, ahol még vasút sincs. Vendégül látni — Beregnek gyakorlatilag nincs ipara, tehát a mezőgazdaságot kell fejleszteni. Ehhez viszont — éppen az ellehetetlenült helyzet miatt — sokkal több központi támogatásra lenne szükség. Ez ugyan elsősorban nem tőlünk függ, de azon kell lennünk, hogy egy megkövesedett szemléletmód megváltozzon. — A vidék eddig csak gyéren kihasznált lehetősége a turizmus. A Felső-Tisza vidékén szinte még érintetlen a természet, a folyó vize is tisztább errefelé. Nagy vonzerő, mely azonban csak akkor hozza ide a bel- és külföldi turistákat, ha a megfelelő infrastruktúra is kiépül. — A Friedrich Ebert Alapítvány, illetve Észak-Rajna- Vesztfália tartomány munkaügyi minisztériumával már 1994 óta van kapcsolatunk. A térség iránti érdeklődést jelzi, hogy tavaly augusztusban egy kétnapos konferenciát szerveztünk részvételükkel, majd decemberben egy négynapos képzést német szakemberek közreműködésével, melyen a térség turizmussal foglalkozó lakosai, illetve a potenciális szállásadók vettek részt. Gyakorlati ismereteket szereztek a vendégfogadás területén, s természetesen a központi téma ezúttal is a térség turisztikai lehetőségei, a falusi turizmus bővítése volt. — Február 11-én Budapesten a Friedrich Ebert Alapítvány kuratóriumának ülésén a továbblépés a téma. Megyénkből, elsősorban Beregből néhány mezőgazdasági főiskolás, szakközépiskolás Németországban az alapítvány támogatásával képzésen vesz részt, aztán pedig német farmereknél gyakorolják majd a gazdálkodást. Elsősorban azok jelentkezését várjuk, akik tudnak németül. A másik téma a turisztikai marketingképzés, melyet az alapítvány és az Eszak-Rajna-Veszfália munkaügyi minisztériuma közösen támogat. Vásárosnaményban a közeljövőben indul be a vendéglátási képzés is. Konferenciát tervezünk továbbá — német szakemberek szaktanácsaira támaszkodva —, a térség arculatának kialakítása, ismertté tétele érdekében. Elismerték Egy másik szakmai értekezleten az M3-as és a tájvédelmi körzet kapcsolata lesz a téma. Magyarán: úgy kell majd megépíteni a sztrádát, hogy a tájvédelmi körzet ne sérüljön. Ezek a közeljövő feladatai. Nagy álmom egy olyan üdülőhálózat létrehozása a Felső-Tisza mentén, amelyből minden érintett település profitálhat anélkül, hogy a tájvédelmi törvényt megsértenék. Tóth Istvánt eddigi fáradozásai elismeréseképpen tavaly felvették a Szent György Lovagrend tagjainak sorába. A varázslatos Tisza A szerző felvétele ézike néni idestova öt esztendeje ette az öz- J V vegyek sótlan kenyerét, amikor egy ködös délutánon váratlan bejelentéssel lepte meg barátnőit: — Férjhez megyek! Joli néni kezében egy másodpercre megállt a kötőtű, döbbent pillantást vetett a piruló., jócskán nagymamakorú Rézikére, de aztán mégiscsak megállta szó nélkül. Nem így az izgő-mozgó Annuska, aki rögtön elárasztotta kérdéseivel társnőjét: — Ha, szóval feloszlatod az özvegyasszonyok gyülekezetét? Aztán ki az a szerencsés? Hol ismerted meg? Hogy-hogy titokban tudtad eddig előttünk tartani? Mikor hívod el, hogy mi is megismerjük? Rézike 65 évét meghazudtolófürgeséggel a komódhoz sietett, felvett egy vaskos hirdetési újságot, majd diadalmasan lecsapta az asztalra. Ez már a hallgatag Joli néninek is sok volt: — Te jó Isten az égben, csak nem újsághirdetésekre válaszolgatsz titokban? —Melyik az? Mutasd már! Remélem, van annyi eszed, hogy egy beteges milliomost szemeltél ki?! — ugrott fel a hokedliről Annuska. — Hát, jelöltem az még nincs, de férjhez megyek, jó messzire költözöm, hogy nehogy utánam gyertek, aztán elkunyerálgassátok tőlem a kis móringomat — nevette el magát Rézike, aki egy percig sem gondolta komolyan. — Lökött tyúk — ugrott be Joli néninek unokája egyik kedvenc szavajárása, ami meglehetősen furcsán hangzott a majd hetvenesztendős szájából. De Annuska fantáziáját igencsak mozgathatta ez a tréfa, mert rögvest felkapta a lapot, letépte Joli néni szeméről annak okuláréját és csillogó szemekkel, hadaiya, félig hangosan, félig mormolva keresgélni kezdett. — 75/17... ez most kiló, centi vagy év? Mindegy. Értelmiségi... özvegyasszony vagyok... Ja, ez nem érdekes! Ha, igényes, fiatalos, 70 éves férfi... Na hiszen, mit is lehet kezdeni egy fiatal 65 évessel? Ez itt katolikus, úgyhogy szóba se jöhet, Mihályod feljönne a sírból. Ez meg tanító, hozzá van szoh’a a parancsolgatáshoz, mint te is, úgyhogy abból emberhalál lenne, ha összekerülnétek. Ha, ez meg mind asszony. Hát nem szégyellik magukat ezek a fehércselédek, 60-70 évesen így árulgatják magukat? Minek a mi korunkban már a férfiember? Na de ez itt még nekem is jó lenne! Magas, káros szenvedélyektől mentes... Legalább nem büdösíti be a szobát, konyhát egész nap azzal az undorító bagóval. Amúgy is csak a tornácon szívhatná, megboldogult Jóskám sem mert belépni vele az ajtón, mert csak úgy rászóltam a magam csendességével: Jóska, takarodjál ki innét azzal a rohadt ci- garettá- v a l. .. Melyiket is olvastam? Finomlelkű diplomás, természetet kedvelő, jó anyagi körülményekkel rendelkező — hát, az ilyeket ki kell tömni és a múzeumban mutogatni. Ilyen ember a világon nincsen, csak az újságokban, én mondom nektek. Ez itt egészségeset keres, 65 és 72 év közöt üt, úgyhogy egyedül fog meghalni. Na, ez kell neked Rézikém: 82 éves, egyedül lakik egy kétszintes családi házban. Megtörnöd jó kőttes mákossal, meg azzal az isteni tengerikásás töltött káposztáddal, egy kis vörösbor a tété jibe, fél éven belül elpatkol, te meg ülhetsz a készben, mint egy grófnő. Mondjad már, mi kárt tudna tenni benned egy nyolcvankét éves papó? Meg aztán a cél érdekében még azt is ki lehet bírni. Ha egy háborút kibírtunk, meg ami utána jött? Annuska monológja magával ragadta a másik két nénikét is. Egymást túlharsogva, túllicitálva olvasták a jobbnál jobb párkereső hirdetéseket, hol egymásra tukmálva az idős lovagokat, hol színpadiason hajbakapva egy-egy előnyös partin. Nem érezték a vállukat nyomó évtizedek súlyát, a veszteségeket, a mindennapok gyötrő problémáit, derekuk kiegyenesedett, s csak kacagtak, felhőtlen vidáman, mint egykor lány korukban, amikor a papiak kerítése mellett elbújva lesték a legényeket, s egymás hajfonatát rángatva, oldalát böködve ajánlgatták egymásnak a délceg Jóskát, a szépszavú Mihályt, a remekül csárdásozó Imrét, míg aztán mindannyian meg nem találták életük párját. y y gyan' dehogy is gon- I / doltak ők más férfi- V_y akra, sem férjeik életében, se a magányos években. De ezen a délutánon, amikor mások szebb jövőben reménykedő sorait olvasták, felébredt a szerelemmel, vággyal, kuncogásokkal, tervekkel teli boldog fiatalság. Gát-futás A Dunakanyar csodálatos. Az ország egyik ékszerdoboza, ha nem a legelső a Balaton, a Mátra és a többi előtt. A visegrádi várból szó szerint fenséges kilátás nyílik a folyóra — Mátyás királyunk is ilyennek láthatta háromszázötven szobás, az akkori Európa legfényesebb reneszánsz kastélyából —, s átellenben, Nagymaros is kezd már magához térni évtizedes bódulatából. A nemrég lebontott gátrész helyén szemrevaló pihenőpark zöldell, amelynek valószínű, megszámláltatott az ideje. Minden jel arra mutat: megépül a gát a Dunán. Az időpontja és helye még kérdéses, de jó eséllyel pályázik erre a korábbi helyszín, Nagymaros. A kormány múlt heti ülésén döntött erről, sportnyelvben szólva 10:3 arányban szavazta meg a koalíció erősebb pártja a kisebbel szemben. Mulasztás történt a kormányfő részéről? Elhamarkodott, nem egyeztetett, sietős döntés született gátügyben? Minden bizonnyal, hiszen az SZDSZ-es Lotz Károly miniszter is hajlik a gátépítésre, de úgy látszik, nem így. Követelményeket ír elő a hágai ítélet, amelyeket gát nélkül lehetséges, de csak átmenetileg lehetséges teljesíteni. Mert Hága szerint a magyar-csehszlovák szerződés továbbra is hatályban van. S itt van az ördögi (Duna)kör, hiszen a bírósági döntésben arról szó sincs, hogy Nagymarosnál, vagy Pilismaróinál kötelesek vagyunk gátat építeni. Ezzel pedig egy nagy (Duna)kanyarral visszaértünk a két évtizeddel ezelőtti kiindulóponthoz, amikor nagy ütemben láttak neki mindkét oldalon a gátépítésnek, majd a nyolcvanas évek végén a magyar oladalon leállt az építkezés, s egyoldalúan felmondta Magyarország a szerződést. Igazságot tenni ebben az ügyben? Ember legyen a talpán az a bíróság, amely kimondja a döntő szót. Hágában sem született igazán érdemi megoldás, a két félre bízták a megegyezést, amely szerint a két ország közötti szerződés életben maradt. Hágához messze, hozzánk sokkal közelebb áll a Dunakanyar. Mi azért szurkolunk hogy a lehető legjobb, vagy a legkevésbé rossz megoldás szülessen, mert ez a játszma már a mi bőrünkre megy. Sipos Béla Te Zsozsi, mikor érünk már arra a meredekebb részre?... Ferter János rajza Gazdászcsízió L assan újra magára talál a mezőgazdasági könyvkiadás a rendszerváltást követő nehéz évek után — nyilatkozták az agrárszakma könyvkiadó cégei a Mezőgazdasági könyvhónap napokban tartott megnyitóján. A mezőgazdasági könyvek hónapjának nyolcévi szünetet követő újbóli megrendezését az teszi aktuálissá, hogy örvendetesen növekszik a kereslet a szakterület irodalma iránt. Az annak idején már bevált téli időpont kijelölésénél pontosan azért esett februárra a kezdeményezők választása, mert ez a hónap amolyan holt időnek számít a mezőgazdaságban, van idő a szakirodalom olvasgatására. A különféle agrár szakkönyvek legnagyobb olvasótáborát érthetően az agrárfelsőoktatási intézmények hallgatói jelentik. Ám a Kárpát-medencében a kétezredik év küszöbén ennyivel senki nem lehet elégedett. Sem üzleti szempontból a kiadók, sem pedig az agrártársadalom éppen a magyar mezőgazdasági termelés elvárható színvonala szempontjából. Ezért nagyobb a jelentősége a könyvhónapnak, mint gondolnánk. Ugyanis a figyelem felkeltésével is alkalmat teremt ahhoz, hogy minél több gazda vagy agrárvállalkozó is betérjen a könyvesboltokba s kiválassza magának azokat a szakkönyveket, amelyek az eddiginél eredményesebb munkájához szükségesek. Évente kétszáz-kétszázötven mezőgazdasági témájú könyv, újság és folyóirat jelenik meg Magyarországon. Az agrártámogatások rendszerében is helye van a kiadványok és a szakmai információáramlás támogatásának. A szakmai kultúra gazdagítására és az ismeretterjesztésre a múlt évben 50 millió forintot ítélt oda az agrártárca. A könyvhónapra több olyan kiadvány is megjelent, amely gazdák, szakemberek érdeklődését méltán kelti fel. Ilyen lehet többek között a magyar borkultúráról szóló kötet, a vadállomány szabályozásáról készült összefoglaló munka, vagy a mezőgazdászoknak, kertészeknek, erdészeknek való meteorológia, mint afféle gazdász-csízió. Galambos Béla ^^elSagyarorsza^^^ A jó parti
