Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-07 / 32. szám

teg levélírónk van, aki traktál bennünket az ötleteivel, ame­lyek olykor egész jók. Termé­szetesen ezeket felhasználjuk... Később pedig majd a rosszakat is - humorizál az új fiú.-Akár fizettek is az öt­letekért? Laár: Általában ingyen fölajánlják a poénokat, de ha valaki netalán kérne 325 forin­tot egy nekünk tetsző bemon­dásért, biztosan kifizetnénk. Időközben megérkezett kö­rünkbe Dolák-Saly Róbert - Anti bácsi - is, aki egy gesz­tenyepürét majszol, és közben int, hogy máj’ szól, ha befejezi. Addig is Pethő Zsolthoz for­dulunk.- Az volt a benyomásom, mintha szándékosan kaptad volna meg a legpoénosabb, legjobb szerepeket, hogy minél inkább be tudj illeszkedni a társulatba, ami profin sikerült. Ez igaz, vagy csak nekem van „üdvözlési mániám”? Pethő: így van. Mellesleg nem jók a szerepek, csak én vagyok ennyire fantasztikus... Mindenki saját magának vá­lasztotta ki és írta meg a szerepkörét. Laár:„Robi, mos’ már tényleg már! Mos’ már aztán igazán, Robi! A Robi beszéljen, én azt nyilatkozom!” - indít­ványozza Besenyő úr hangján a feldobott hangulatú társulat az előzőnek amnesztiája volt, így nem tudott meg semmit. Dolák-Saly: Én egyébként már gondolkodtam azon, hogy behozom ide a la­kásomat - vág vissza Anti bá’ -, de a kőművesek azt mond­ták, hogy kábé negyvenmillió kéne ahhoz, hogy lebontsák és itt fölépítsék, mert akkor min­dent alá kéne dúcolni hozzá.-Mondtak rólatok jót is... Dolák-Saly: Akkor ez nem az a telefonos hölgy.- Például egyszer szünetben lementéi egy vak kislányhoz, aki találkozni akart veled. Dolák-Saly: Sőt mon­dok még valamit; volt egyszer egy süket ember is az előadá­son. A vak kislánnyal nézték a darabot. Molnár Csaba Vastyúk is talál szeget Történhet csoda Veled, Vastyúk is talál szeget, Ha lelked nyitott, és úgy is marad, Majd nem tá­rul be az agyad. Peregnek az évek, nyúlik a bugyogóm Combom két görbe cső, Lelóg a nagy bogyóm. S, hogyha kérditek, mi is ez a titok, elmondom; Legszebb mirigyemből elfogyott a nyirok. társulat ügyeit intézni, hogy, hogy nem, a saját produkciói kerültek képernyőre... Ebből lett a vita, ami végül a kivá­láshoz vezetett. Natália pedig a napokban bemutatott Zim­mer Feri főszerepének eltit­kolása miatt bűnhődik azzal, hogy kizárták a csapatból. Laár András a beszélgeté­sünk elején rögvest le is szögezi, hogy már 1998 van, ők többet nem kívánnak erről az inci­densről beszélni. Talán jobb így. Beülök az első előadásra. Fergeteges. A Winnetou a vurstli keretébe fűzi a jelenetek láncát, ahol megjelennek Besenyőék az új Margittal, Pethő Zsolttal, majd transz­vesztiták, oroszlánok, illuzio­nisták, Igazságos Izom Tiborok követték egymást („s nem fordítva”). Az előadás végén együtt liftezem föl a büfébe Besenyő Pista bácsival: „Tetszett?” - kérdezi. Mi az hogy! - mon­dom. Főleg, mikor nőimitátor voltál. „Ki is ugrott a térdem egy körzésnél.” - jajdul fel. tekintettel) a dalok, melyeket énekeltek, túlságosan profik az abszurd előadásmód­hoz, és mint­ha hiányozna belőlük némi bárgyúság, tinglitangli- ság. Laár: Va lóban hi- á n y - ^ zik belőlük az a típusú bárgyúság, ami a rosz­Ezzel vég­eredményben új L’art végleges formába kell önteni. Laár: Nem rajtunk múlt, hogy régóta nem láthattak ben­nünket a képernyőn. A legked­vezőbb esetben is februárban rögzítjük a következő Vas­tyúkot egy tévécsatorna meg­bízásából.- Kereskedelmi az illető csatorna? — vágok közbe. Pethő: Vagy kereskedel­mi, vagy sem... Laár: Sok tévével állunk kapcsolatban, s amennyiben sikerül megegyeznünk (ami mostanság aktuális), akkor már márciusban találkozhat­nak a nézők az önálló produk­Persze, nyugodtan jöjjek csak - invitál kedvesen a L'art pour Part társulat Budapestre, a báb­színházba, ahol Besenyő Pista bá­csiék nagy sikerrel látsszák a Winnetou című rekeszizom- tanfolyamot. Anti Besenyő pour l’art-stílust te­remtünk.-A legnagyobb meglepetést számomra az okozta, hogy már cióval, új poénokkal és egy nagy Besenyő család-jelenettel, ami több helyszínen is ját­szódik. .- Kicsit nehéz elképzelni, Laár András nevű tagja, mely felvetést készséggel támogatjuk.- Robi! Azt beszélik, hogy nemsoká mozifilmet is csinál­Mielőtt fölbaktatnék az ötödik emeleti büfébe, megállít egy portás néni a művészbejárónál: „Jaj, kedveském, ha tudná, hogy milyen aranyosak. Pö­rögnek, mint a szélvész. Olyan rendesen bánnak itt minden­kivel; még a rajongókhoz is képesek sokadjára lejönni. Natália is ezt csinálta. Galla viszont nem ilyen volt. Ide­gesítette, ha vártak rá. Ő magá­nak való figura...” Miután elhelyezkedem a büfében, átfutok néhány régeb­bi sajtóterméket a „nagy sza­kadásról”. Galla a napokban azt nyilatkozta, hogy a többiek agresszíven és bántóan visel­kedtek vele. Ezzel szemben - állítólag - amikor annak ide­jén Galla a televízióba indult a Laár András: Peregnek az évek Megérkezünk. Pethő Zsolt már tűkön ülve vár minket.- Mikor Natália elment a társulatból, már készen állt a négyszereplősre írt Winnetou. Mi történt a darabbal? Pethő: Ször­nyen nehéz helyzet volt. Kevesebb mint egy hét alatt kellett átírnunk az előadást háromsze­P replősre. Ám meg­csináltuk, és nagy sike­rünk van vele - vála­szolta Margit.- Cáfoljátok, ha nem igaz, de szerintem (ze­nészt mi- volto­tokra szül följátszott akkordokban nyilvánul meg. Úgy gondoltuk, hogy ezentúl a zene színvonalát - hozzánk méltóan - csak emelni fogjuk, és inkább a da­lok tartalmában és előadás­meg L’art pour l’art-ék esete a bábszínházzal módjában lesz az a humor megtalálható, amire gondolsz. több Vastyúk is talál szeget forgatókönyv elkészült, és nem­sokára adásba kerülnek. Pethő: Kettő - már egy éve - teljesen készen áll, kettőt pe­dig csak hogy annyi sikeres és termé­keny évetek után nem eresztet­tetek le, még van új a tarsolyo­tokban - méltatom őket. Pethő: Igazad van... Laár: A társulat három, színpadon látható tagja ugyan nagyon kreatív, viszont van komoly segítségünk is, két, há­ziszerzővé avanzsált barátunk, Szászi Móni és Lantos P. Ist­ván, akik újabban a Besenyő családokat írják, amikhez mi csak hozzácsatoljuk a dalainkat, és ki­egészítjük néhány yre szabott Iául Besenyő bácsi-, öreg­vagy Margit-) be­szólással. Pethő: Renge­tok, amit külföldön is forgat­tok. Dolák-Saly: Ez igaz, mindösszesen nyolcvanmillió forint hiányzik hozzá, de meg­csináljuk. Ősszel egyébként új előadásunk és lemezünk is lesz.- Nagyon titokzatosak vagytok. Amikor telefonon kerestelek benneteket a báb­színházban, azt mondta egy telefonos hölgy, hogy éppen csak bejöttök az előadásra, megtartjátok, majd hazamen­tek. Senki nem tud rólatok semmit - próbálok komoly ma­radni a kérdéssel. Dolák-Saly: Ez azért van, mert annyira megvertük a telefonos hölgyet, hogy vissza­menőleges amnéziája van. Pethő: Aztán jött egy másik telefonos hölgy, aki kér­dezett ugyan rólunk, de mivel Besenyő Pista bácsi: „Margit, de koncentrált vagy!” „Ne feszítsd túl a hurkát, inkább szedd a lábast!” „Öreg, beírjam a parasztkönyvbe?” „Margit, te olyan közel állsz hozzám, hogy menjél arrébb!” AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ ÉS A KELET-MAGYARORSZÁG IFJÚSÁGI MELLÉKLETE Margit „Örömömben alig férek a bőröndbe!” „Pityu, én elhallgattatnáiak napestig!” „De viccfejű az apuka, egy tisztességben megőrült bácsi!” csokis a ougyim; ntfgeriiiaa. „Én nem ijedek meg a saját ágyékomtól!’' „Van nálam egy nőméről én vagyok a falu hossza!” Margit: öreg: , tgnap, mikor megijedtem, akkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom