Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-07 / 32. szám
199&- FEBRUÁR 7., SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete Táilatnyitás harangszóra Tóth Sándor szobrászművész szegedi kiállításának krónikája Matits Ferenc A Móra Ferenc Múzeum második emeleti reprezentatív kiállítótermében február elsején a szegedi dóm déli harangzúgása közepette nyílott meg Tóth Sándor Mun- kácsy-díjas szobrászművész nagyszabású tárlata. A 65 éve Miskolcon született és 40 éve alkotó művész pályájának kezdetén Hódmezővásárhelyen és Szegeden élt, majd délalföldi jelenlétét fenntartva költözött mintegy negyedszázada Nyíregyházára. Nem volt meglepő tehát, hogy a méretes terem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Tóth Béla író, nyugalmazott könyvtárigazgató gondolatébresztő megnyitó beszédében a mellette álló művész nevét ki nem mondva, kitért arra, hogy bizony szomorú, ha egy város nem tudja megbecsülni a falai között élő tehetségeket. A század 70-es éveiben működő szűkkeblű szegedi vezetők súlyosan latba eső felelősségének hangsúlyozása mellett megállapította, hogy a Tisza-parti metropoliszban a művészélet megkeserítésé- nek bizonyos tradíciói vannak. Példaként említette Móra Ferenc és Tömörkény István esetét, akik bizony hallatlan energiákat fecséreltek el megélhetési gondjaik leküzdése érdekében. A kultúrát csupán rentabilitásuk szerint értékelő és támogató fiskális szemléletű bürokraták — általánosítva a problémát — sokfelé töltenek be hivatalt, fontos tehát elgondolkodni valamennyiünknek azon, vajon meddig is terjedhet önkényük és hogyan érvényesíthetők velük szemben közérdekű társadalmi igények. Nem szeretnénk a grandiózus kiállításon — melyen Tóth Sándor tehetségéről 560 érem és 72 szobormű tanúskodik — mérleget készíteni arról, mekkora veszteség érte Szegedét, mennyit nyert ideköl- tözésével Nyíregyháza, de fontos felhívnunk a figyelmet arra, hogy a kiállított anyag híven tükrözi azt a tényt, hogy a művész 15 évig élt a Délalföldön és mintegy negyedszázadig Nyíregyházán. Az arány- eltolódást az afrikai primitív szobrászat lé- nyegretöré- sével és az antik művészet bájával felruházott Sóstói sztélé című faszobra hirdeti ta,lán legdia- . ... . dalmasab- F,u karikával ban. Számot ad erről továbbá a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei megbízás alapján elkészített nagyszámú érem, valamint köztéri plasztika is. Utóbbiakról az egyik tárlóban pontos kimutatás és fényképfelvételek nyújtanak tájékoztatást. Mellettük sorakoznak kitüntetései, melyek között Szabolcs-Szat- már-Bereg megyeiket is felfedeztünk. A kiállítás kuriózuma, hogy a művész a költségeket nem sajnálva, néhány olyan kisplasztikáját is kiöntötte, melyek 25 éve gipszformában várták megszületésüket. A kiállított anyag korai részét képezte továbbá az a 12 db rézlemezdomborítás, melynek alaptémájául rendszerint a művész saját családját választotta és a még Szegeden kifaragott Madarak, halak sorozat néhány műve is. A Magyar Nemzeti Galéria és a Jósa András Múzeum fontos művek kölcsönzésével járult hozzá a kiállítás sikeréhez. A 21 tárlóban elhelyezett éremkollekcióban örömmel fedeztük fel a mester legújabb munkáit, melyek között az egyik éremmel a szegedi kulturális közélet egyik méltatlanul mellőzött alakjára hívta fel a figyelőmet. A Móra Ferenc és Juhász Gyula barátjaként tisztelt dr. Szalay József — akinek koporsóját 60 éve ravatalozták fel á szegedi Kultúrpalotában (a mai Móra Ferenc Múzeumban) — főkapitány, híres művészetbarát ugyanis eddig még nem nyerte el helyét a szegedi pantheonban. A megnyitó ünnepi záróakkordjaként Császár Angéla, a Nemzeti Színház művésznője tolmácsolta magávalragadó, igaz átéléssel Babits Mihály egy művét. A kiállítás megnyitására érkezett közéleti személyiségek között számos művészt fedeztem fel, akikkel megelégedéssel nyugtáztuk, hogy a művészet presztízsét növelő művészeti eseményen vehettünk részt. A háromrészesre tervezett vándorkiállítás szegeden április 5-ig látható. A rendezvény következő helyszíne a szülőváros, Miskolc lesz és ősszel Nyíregyházán kerül majd bemutatásra az anyag. A KM VENDÉGE A Németh László-díjas • - Horányf Zsuzsa Ujj Sándort, a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium igazgatóhelyettesét, Németh László-díjjal tüntették ki a napokban. Maga sem érti, miért kapta ezt a kitüntetést, hiszen csak békében, csendben végezte a dolgát, a látványos sikerek elkerülték. Azt is mondhatnánk a hátán cipeli az intézményt, a gondokkal, problémákkal együtt. Harminchat évvel ezelőtt szerzett matematika-fizika szakos diplomát, s már huszonévesen igazgatóhelyettes lett, de a mai napig megmaradt ennél a beosztásnál, pedig körülötte igencsak változott a világ, s az iskola szellemisége is. Úgy véli, maguk a gyerekek is másabbak lettek, mivel több információ éri manapság a gyerekeket, alapjában véve nagyobb tudással rendelkeznek, azonban a tanuláshoz való hozzáállásuk lezserebb lett. Ma az osztályközösségekben strébernek tartják azt, aki rendszeresen tanul és figyel az órákon. Valószínű ehhez hozzájárul az is, a gyerekeknek az a tapasztalata, könnyebb feketemunkával meggazdagodni, mint tudás révén eredményt elérni. A matematika nem a közked veit tantárgyak közé tartozik, majdhogynem senki sem szereti. Nehéz helyzetben van az, aki ezt a tudományt tanítja. Sokan mondogatják, a matematikát érteni kell, nem lehet bemagolni, pedig igenis ezt a tantárgyat is tanulni kell, ugyanúgy, mint a többit. S aki elfogadja ezt, annak nem is lesz gondja a matekkal sem. Nem riadt vissza a munka nehezétől soha, mikor a Kossuth Lajos Gimnázium újjászerveződött, vállalta a helyettesi pozíciót, pedig nem volt könnyű feladat a jó nevű nyíregyházi középiskoMartyn Péter felvétele Iák között egy újabb intézménynek kivívni a jogot. Az új Kossuthra, mint gimnáziumra felfigyeljenek, ide jelentkezzenek a gyerekek. Eltelt egy jópár év, míg elterjedt a köztudatban, hogy a Kossuth is létezik, s itt is kiváló alkotó munka folyik. Tíz évvel később egy újabb váltást élt át, mikor egyik napról a másikra egyházi iskolává vált a gimnázium. Ezt a változást sem fogadták egyértelműen a megyeszékhelyen élők, s ismét bizonyítaniuk kellett az itt dolgozó pedagógusoknak. Ujj Sándor nem riadt meg, továbbra is helyettesként látta el feladatát. Hosszú éveket töltött a pedagógus pályán, mégsem fásult el, még ma is szeret tanítani, pedig a miértre nem tudja igazán a választ. Ha bezáródik mögötte az ajtó a tanteremben, mindent maga mögött hagy, elfelejti kívül mi van és csak a diákokra figyel, tudja mit akar tanítani, s hogyan. Számára már az is örömet jelent, ha van aki kérdéséire választ tud adni. Ha már valaki — nem feltétlen az egész osztály — jó feleletet ad, azt már sikerként könyveli el. Ha már többen vannak, akik együtt tudnak vele dolgozni, akkor azt mondja, érdemes volt ezzel az osztállyal foglalkozni. A siker nagyon összetett dolog. Külö: nősen a pedagógus pályán nem szükséges, hogy egetrengető eredményt érjen el egy tanár tanítványa révén, hiszen nemcsak az országos versenyen elért helyezések alapján lehet minősíteni egy oktatót, nevelőt. Ennek a pályának a szépsége a tudás átadásában rejlik, s nem szükséges a csillogás. Szabad idejében tavasztól őszig a kis hobbikertjükben szeret dolgozgatni feleségével. Napjait unokái színesítik meg, büszkén meséli, hogy hat unokával lepték meg gyermekei. Igaz napi kapcsolatban csak a Nyíregyházán élő két fiúval van, de gyakran keresik fel a Veszprém-, ben élő lányának családját is. Portré Fésülködő lány
