Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-07 / 32. szám
1998. február 7„ szombat HÁTTÉR Pénz nélkül a víz az úr Három társulat 300 Balogh Géza .\eoMraoctteoomeMOM4M4roooMOtt4eMMXMi0McoMccc4imc0MmaKmMcom9» Nyíregyháza (KM) — Ma már tény, a rendszerváltást sok millió ember sínylette meg. Igaz a megállapítás jó- néhány gazdálkodó szervezetre, többek között a vízgazdálkodási társulatokra is. Szomorú idők járnak az egykor szebb napokat látott szervezetekre, nagy többségük országszerte komoly gondokkal küszködik A szakemberek szerint pontosan fél évszázada voltak hasonló helyzetben a társulatok, amiket az új hatalom, mint a régi rendszer maradványait, alapos megreformálásra ítélt. Jó munkához idő kell, tartja a mondás, mely ez esetben is érvényesült. Talán túlságosan is jól, hiszen az új társulati rendszer megszervezése tíz esztendőt vett igénybe, s közben a csatornákkal a kutya sem törődött. Nyírvíz így járt mások mellett a mai Nyírségi Vízgazdálkodási Társulat is, amelynek elődje, a Nyírvíz Szabályozó Társulat 1879. március 12-én alakult, s Mailáth György elnökletével, illetve Szeszich Lajos mérnök vezetésével kezdte meg áldásos tevékenységét. Ez esetben egyáltalán nem patetikus az áldásos jelző, hiszen akkoriban még a száraz, nyírségi dombok környékén is a víz volt az úr, nem is beszélve a mélyebb fekvésű földeket bíró falvakról. Egészen 1948-ig dolgozhatott, akkor azonban utolérte őt is a végzet. Tízévi vajúdás után alakulhatott újjá. hogy aztán a legutóbbi rendszerváltás megint alapjaiban rengesse meg. Úgy, mint az ország többi társulatát — Tudni kell, hogy a társulati mozgalom százötven éves múltra tekint vissza — mondja Fazekas Zsigmond, a Nyírségi Vízgazdálkodási Társulat ügyvezetője, egyben a Nyírvíz Építő és Szolgáltató Kft. igazgatója. — A földtulajdonosok önálló társulásával alakultak ki az ár- és belvízszabályzó szervezetek, melyek jelentős mértékben befolyásolták az ország vízgazdálkodását, a terezer hektáron 1740 kilométer csatorna fenntartását látja el Az elhanyagolt csatornák sok gondot okozhatnak Harasztosi Pál felvétele mőföldek védelmét, a termelés biztonságos feltételeinek megteremtését. Ezek voltak az elődei az országban még jelenleg is működő hatvanhét társulatnak, melyek érdekeltségi területe eléri a nyolcmillió hektárt. Átrendeződés A mai társulati rendszert természetesen nem maga a politikai kurzusváltás rengette meg, hanem az avval járó gazdasági, tulajdonosi átrendeződés. Korábban, a nagyüzemi mező- gazdálkodás idején nem volt komolyabb működési gond, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok többsége különösebb akadékoskodás nélkül befizette az úgynevezett érdekeltségi hozzájárulást, ami lehetővé tette a csatornák karbantartását. Korábban a megyében öt vízgazdálkodási társulat működött 470 ezer hektáron 2650 kilométer csatorna fenntartásával. Az ötből egyet már felszámoltak, és nagyon nehéz helyzetben van egy másik társulat is, de a megmaradt három helyzete sem könnyű. A nyíregyháziak is olyan helyzetbe jutottak, hogy végelszámolást kezdeményeztek maguk ellen, amin most egy éve jutottak túl sikeresen. A három társulat egyébként több mint 300 ezer hektáron 1740 kilométer hosszúságú csatorna fenntartását látja el. — A mi területünk 156 ezer hektár, ahol 580 kilométer hosszúságú csatornahálózat található — kapcsolódik a beszélgetésbe Orosz Antal főkönyvelő —. A csatornák fenntartása alapvetően két forrásból biztosítható: az állami támogatásból, illetve az érdekeltségi hozzájárulásból. Gondok vannak mindkettővel. Tavaly például a vízügyi alaptól alig több, mint három millió forintot kaptunk, az érdekeltségi hozzájárulás befizetése pedig enyhén szólva akadozik. Három hektár A társulat úgy döntött még korábban, hogy hektáronként 200 forintos érdekeltségi hozzájárulást kér a földtulajdonosoktól, amelyek száma az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt. Míg korábban néhány tucat gazdálkodó egységgel, illetve településsel álltak kapcsolatban, most ötvenkilencezer tagjuknak kellene lenni. Ennyi emberrel természetesen lehetetlen volna a kapcsolattartás, de nem is nagyon van rá szükség. A társulat úgy döntött tehát, hogy csak azokkal veszi fel a kapcsolatot, akik legalább három hektárral rendelkeznek. Az ő számuk 4800, az így kivethető hozzájárulás huszonnégymillió forint lenne. — Eelmerült a kérdés, nem lett volna e célszerű kiterjeszteni a hozzájárulást egy jóval szélesebb körre, de a számítások azt mutatták, nem — folytatja Fazekas Zsigmond. — Maximum hatmillió forinttal lehetne ez esetben is megfejelni az említett összeget, ám ennél többe kerülne az ötvenezer tulajdonos megkeresése. Úgy látjuk, ha sikerül a nyilvántartások pontosítása és az egyeztetés, akkor az említett huszonnégymillió forint biztató alapot jelenthet az idei munkák elvégzéséhez. Természetesen számítunk az állami hozzájárulásra is, anélkül nehezen tudnánk ellátni a feladatainkat. P""" ■"" " t ■ . Nyertek Beszterec (KM — K. J.) — A Soros Alapítvány Kistérségi együttműködés címmel pályázatot hirdetett meg, melyen sikerrel vett részt a megyénk- beli Rétközi Iskolaszövet- f ség. Kiss Gyufa, a bersztefe- ci általános iskola igazgatója, a szövetség aielnöke elmondta: a pályázaton 4.6 millió forintot nyertek. Az összeg nagyobb részéből a szövetséghez tartozó húsz iskolát látják el PENTIUM 166-os számítógépekkel. Canon 250-es nyomtatóval. A gépek telepítését tegnap kezxiték el; a rendszer kiépülésével a legkorsze- : rűbb kapcsolattartásra — internetes szolgáltatások igénybevételére — lesz lehetőség a közösség tanodái, illetve a települési önkormány között. A naptár szerint még persze messze van a tavasz, de én már találkoztam vele. Ablakom előtt négy-öt cserfes csitri csivitelt. Iskolából jöttek, a táska még náluk volt. Be nem állt a szájuk. Mert igaz, és rájuk is illik már a mondás, hogy nőnek, fecskének, pataknak mindig van mondanivalója. Keveset hallottam beszédükből, amibe illetlenül, akaratlanul is belehallgattam, mert egyfolytában felettünk körözött egy károgó varjúcsapat. így hát inkább figyeltem őket és találgattam, vajon miről is beszélgethetnek. Formálódó, tiszta, egészséges testük már árulkodott. Két-három év múlva biztosan férfivágyak fordulnak majd feléjük. így hát gondolni lehetett, hogy fojtott, pusmogó szavaikkal, itt-ott harsány nevetésükkel már szövik maguk köré sejtelmes fonalakból a hálót. Már ösztönösen keresik mi célja van a szerelemnek. Ízlelgetik, hogy a vágynak, a bűnnek olyan édes íze van, ezért is Csitrik á/n- í” ■ JPf kell titkolni, de megosztani is azt. Valahol sejtjeikben már sistereg az első álom, az első csóknak a vágya, az első nagy szerelem. Apró lépésekkel, kicsi őzike ártatlanságával újabb kislány közeledett. Még a többieknél is fiatalabb volt. Gyermek homloka ívén megbomlottak a rakoncátlan fürtük. Szép tiszta szemében ártatlan ifjú öröm ült. Mint egy kis szubrett úgy perdült eléjük. Ekkor láthatóan abbamaradt az előbbi téma, mert bizony gyerekkel nem lehet megosztani ilyen nagy titkokat. Közben elmentek a varjak az erdő felé, így hát hallottam, hogy a suli lett a fő téma. Az egyikük a matektanárt szidta, hogy nincs is szíve, mert megint sok házit adott, a másik, közülük már a leglányosabb az of őt, mert megszólta a szoknyáját. Még hogy rövid, nem járhatok mint egy vénlány, úgy mint ő. Különben anyu vette, meg Pistinek is tetszik a nyolcadik béből. Tudjátok melyik az. Mindegyikük tudta. M ár megint a fiúknál kötöttek ki, nyugtáztam, lám még az újonnan érkezőről is elfelejtkeztek. Szememmel körülsimogattam őket. Szívem tele lett derűvel. Kívántam, kívánom, örüljetek az ifjúságnak. Csiszolt opál volt az ég, vágott a fagyr de ők ott kint nem fáztak. Én sem, miközben az ablakot szép csöndben bezártam. í Ajegykendő N em először és bizonyára nem is utoljára ..hallatszik ki a veszekedés" a kormányzó koalíciós pártok ablakán. A választások közeledtével még szaporodnak ezek a tányércsörgések, szinte nem múlik el hét, hogy a kormányzó pártok éles vitája miatt össze ne ülne a Koalíciós Egyeztető Tanács (KÉT). Azt mondja Horn miniszterelnök: ahhoz képest, hogy a legtöbb pénzt a szabaddemokratás tárcák kapták, a felmutatott eredmény — enyhén szólva — lehetne jobb is. Felkapja erre a fejét Kuncze Gábor, az érintett párt elnöke és a miniszterelnök koalíciós helyettese s rögvest megváltja az ország színe előtt: „Számítani lehetett arra, hogy Horn Gyulának fejébe száll a koalíciós kormány sikere". Eközben az olvasó meg azon töpreng, vajon ki kezdte, vagy ki folytatja ezt a vitát, hiszen a miniszterelnöki nagy kiszólás előtt éppen a koalíciós partner döngette a mellét azzal, igenis az ő érdemük, hogy a megszorító intézkedésekkel visszafogták a szocialistákat a nagy költekezéstől és ezáltal szilárdult meg a magyar gazdaság. Mondta is erre egy jeles szocialista: ez másként annyit jelent, mintha egy beszámíthatatlan fölött gyámkodtak volna. Most meg a vízlépcsővita robbant ki az e heti kormányülésen, hiszen 1Ö:3 arányban úgy döntöttek a bársonyszékben ülők, hogy Nemcsók János politikai államtitkárnak, a bősi magyar tárgyaló delegáció vezetőjének ki kell dolgoznia a Szlovákiával megköthető keretmegállapodás alapelveit. Előre lehetett borítékolni, hogy az SZDSZ-t képviselő három miniszter ezzel természetesen nem fog egyetérteni és megint rakhatják fel a vizet, meg a ropit a Koalíciós Egyeztető Tárgyalás asztalára. Látszat ez az egyész csupán! — mondja a politika iránt amatőr szinten érdeklődő ismerősöm, mert szerinte „valahol nagyon is nagy az egyetértés és ez az egész csak látszat-különállás". Egy esetleges újabb választási bizalomnyerés folytatása aligha lenne — a jegykendő széttépése. Angyal Sándor No repüljön odébb jóember, méghogy ez is 65 év felett ingyenes legyen... Ferter János rajza Segélykelepce ■w—j n megértem a minisztert, aki a tiszavasvári munka- 1—4 ügyi központ avatásán egy héttel ezelőtt kissé meg- J __J sértődött azon, hogy a munkaügyi központok személyre szabott tervvel, egyéni problémamegoldásokkal fognak foglalkozni, állást hajtanak fel, menedzselik majd a munka nélkül maradókat. Ennek ellenére még mindig csak pecsételnek. Megértem a minisztert, hiszen ő más perspektívából látja a problémát. Ahogy lesz gazdasági növekedés, lesznek új munkahelyek, lesz keresés, közvetítés — vázolta fel az összefüggést. A segélyezést felváltja majd a valódi teljesítményért kifizetett valódi bér. Ezáltal nő majd a gazdaság teljesítőképessége — teszem már én hozzá. A segélyezés, mint szocális eszköz szükséges rossz. Mint ahogy megkerülhetetlen gond az általa keltett csapdahelyzet is. Sokakat passzivitásra késztet, másokban, ha csekélykét is, de biztonságérzetet kelt, hiszen mellette alkalmi feketemunkát vállalnak. Az egyik ellenszer a segély mesterségesen alacsonyan tartása szokott lenni — ennél a legrosszabb kereset is jobb. Ez nálunk, különösen pedig a mi régiónban, nehéz szívvel ajánlható út a közismerten alacsony bérek miatt, hiszen lassan a minimális kenyérre való sem éri el a létminimumot. Nem tekinthetünk el attól a súlyos következménytől sem, hogy ha nincs miből megélni, akkor a teljes önfeladás (öngyilkosság, betegségbe menekülés) mellett a másik lehetséges út a létfenntartó bűnözés. Azt is például, hogy ezen jelenségek társadalmi költsége igen magas, nem beszélve arról, hogy a segélyezés úgynevezett jóléti függőséget teremt, ami aláássa az emberek munkamorálját, erkölcseit általában, s ingyenélésre szoktat. A szegénységi és a munkanélküliségi kelepce elleni igazi védekezés az lenne, ha tisztességes keresetet biztosító munkát találnának az emberek, s ha a munkából meg lehetne élni. Addig azonban járnak peesételtetni vagy kapcsolataik révén maguk próbálnak szerényke-szürke egéru- tat találni. Szőke Judit
