Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-28 / 50. szám
Napkelet • A KM hétvégi melléklete 14 TÁRLAT Bertalan Ferenc festményei Bertalan Ferenc: Erdőrészlet A közelmúltban nyílt meg /\ Bertalan Ferenc, hajdúnánási festőművész JL JL tárlata a Magyar Honvédség nyíregyházi helyőrségi klubjában (HEMO). A negyvenes éveinek elején járó alkotó nem ismeretlen megyénkben: tavaly ősszel megyeszékhelyünk Móricz Zsigmond Könyvtárában, illetve Tiszalökön, a művelődési házban tekinthette meg a közönség színpompás tájképeit, csendéleteit, portréit. Bertalan témakincse látszólag nem túl gazdag — nánási utcák, Tisza- part, erdők, mezők, a hortobágyi puszta, a fák és virágok világa —, de realista gyökerű, romantikus és impresszionista jegyekkel áthatott ábrázolás- módja lehetővé teszi, hogy mindenki számára érthetően, könnyen befogad- hatóan kifejezhesse érzelmekben és gondolatokban gazdag festői univerzuma lényegét. A HEMO-ban kompozíciói egy részét — ezt újdonságnak szánta — reprezentatív Blondel-keret- ben tette közszemlére. Bertalan Ferenc: Kalapos lány Bertalan Ferenc: Tisza menti táj Bertalan Ferenc: Virágcsendélet Harasztosi Pál felvételei Nagydobos Európára tekint A község hímevét az utóbbi időben nemcsak címemövénye öregbíti Kár, hogy nem az esti órákban hajtunk keresztül Nagydoboson. Akkor ugyanis gyönyörködhetnénk a sárga fényű, modern közvilágításban, ami nemrég készült el. Igaz, ezt csak utólag konstatálom, amikor — végezvén dolgainkkal — hazafelé tartunk. A községből, ahová — bevallom — eddig csak a Perényi Péter Álatlános Iskola és Diákotthon kastéllyal ékesített objektumegyütteséig jutottunk el. Legutóbb azonban eltökélt szándékkal a 2300 lelket számláló település alaposabb megismerésének szándékával kopogtattunk be legelőször is a helyi önkormányzat hivatalának ajtaján. Balogh József polgármester rezidenciáján fogadott bennünket. Néhány ismerkedő és udvariassági szófordulat után rögvest a tárgyra tért: — Zászlónk, címerünk, vendégköszöntő táblánk van a falu határában — külsőségekben is igyekszünk az urbanuzációs elvárásokhoz igazodni. Minden okunk megvan rá, hiszen Nagydobos históriája igen messzire nyúlik vissza az időben; ősemberi nyomokat fedeztek fel e tájon a kutatók. Az első írásos dokumentum 1219-ben említ először bennünket. (Az agrárium jellemezte mindig a környékbeli lakosság fő foglalkoztatási területeit; ipar csak 1980-tól 85-ig „virágzott” 99 Külsőségekben is igyekeznek az urbanizációs elvárásokhoz igazodni. yy a helybeli téesz melléküzemágainak köszönhetően. Varroda, galvanizáló, fűrészüzem. Ma már egyik sem funkcionál. A galvániszap viszont maradt...) — Az iszap kétségtelenül itt van — folytatja a község első embere —, ahol tároljuk, az a terület — a téesz felszámolását követően — immár állami tulajdon. Mintegy 100 millió forintba kerülne a tetemes hulladékmennyiség eltávolítása... Hogy miként került a csizma az asztalra: egy kifejezetten földművelésre állt foglalkoztatási körbe a galvánüzem? Akkoriban a menekülés útját, 150-160 ember foglalkoztatását jelentette. Az iszap újrahasznosítható lenne — éppen a talajművelésben, csak- hát a technológiához sok-sok forint kellene! (A talaj! Igen, Nagydobos geológiai térképe minimum „kétféleséget” mutat. Olcs- va, Vitka irányában a beregi talajviszonyok, Szamosszeg felé az Ecsedi-láp, az Ó- Kraszna „benyúlásai” a meghatározóak, Ópályi felől már a szatmári talaj, Nyírpa- rasznya vonulatában a homok a jellemző. A közel négy kilométer hosszon elterülő, kevésutcás község mintegy megfeleződik: egyik oldalon jó minőségű, kötött föld, a másikon sívó homok; háromtól húsz aranykoronáig is kilenghet az értékmutató.) — A kalászosok, a napraforgó, kukorica, burgonya a termesztett haszonnövények, na, meg az uborka, a paradicsom, kevés káposzta, a gyümölcsök közül az alma honos. A lakosság többsége egyéni 99 Mostanában helyi újság — az Új Dobszó — kiadásán fáradoznak. gazdálkodó, úgy próbál megélni, ahogy a viszonyok engedik. Végzetes gondok nincsenek, de a korábbi évekhez képest több küszködéssel, nehezebben élnek az emberek. (Vannak a településen viszonylag nagy létszámot foglalkoztató szervek: az önkormányzat 72, a Perényi iskola 39, a maszek varroda 14, az ÁFÉSZ 5-6 embernek ad munkát. Az igazság: a foglalkoztatás átlaga egységenként 3-10 fő körül alakul.) — A szociális ellátásunkat lazán szőtt hálóhoz hasonlíthatom: jövedelempótló, gyermekvédelmi támogatások, ápolási díj, egyéb segélyek. Persze, ha valaki történetesen 15-16 éves korában szülni kezd, s aztán — egzisztenciális háttér nélkül — sorban jönnek a gyerekek, nos, ebből a helyzetből támogatásokkal sincs kilábalás. A munkanélküliség 15-16% körüli; pontos adatot nehéz mondani. (Kétségtelen: a két város — Mátészalka és Vásárosnamény — közelsége elég sok nagydobosinak jelent munka szempontjából viszonylagos biztonságot. Az értelmiség sem lett hűtlen a falujához, mint errefelé mondogatják: „nincs kilúgozva”. Helyi újság — az Új Dobszó — kiadásán fáradoznak éppen. Időzzünk el egy picit a falunév etimológiájánál! Dobos — régi eredetre utal. így is van, tudom meg a magyarázatok egyikéből: valaha a gyepüőrök dobszóval adtak hírt egymásnak. A másik „megfejtés”: a domb szó „m”-je kihullott az idők során, maradt a hasonló hangzású dob. A harmadik feltételezés szláv dub, azaz tölgy főnév bújik meg a nőmén ben. Lehet, hogy ez az igazság? Egy bizonyos: Nagydobos nem tegnaptól sorjázhatja a múltját. A három településrész — Kokod- vár, Teres telek, Dég — elnevezése is sejtető, az a tény pedig, hogy az 1800-ban lebontott templom falmaradványain honfoglalás kori festményeket találtak, szintén „bizonyíték”.) — Persze, mi nem elégszünk meg a múlton merengéssel — mondja az 1985-ben tanácselnökként kezdett, azóta már a második polgármesteri ciklusát „fogyasztó” Balogh József. — A sütőtök a címernövényünk! Földrajzi adottságainkból következik: az országban a legízletesebb tököt itt teremesz- tik. Régebben évente 8-15 vagonnyi utazott belőle a fővárosba, árulták a Bosnyák téren, a Lehel téri piacon. Le kellene védetnünk a magjának a forgalmazását, csak itt, és csakis az itt termelt tökszaporítóanyagra lehessen rácimkézni, hogy nagydobosi. (A község hírét persze az utóbbi időben nemcsak jófajta tökök, hanem az autó- és ralikrosszversenyek öregbítik országosan. A polgármester ötlete volt az egész. Egy rádiós hírből hallott a péceli versenyekről, úgy gondolta: homokdombok Nagydoboson is vannak, vállalkozókedvben sincs hiány, meg kell csinálni! 1990-ben beindult az autókrossz, 1991-ben a rali- krosszverseny; ez utóbbi tavaly már nemzetközivé szélesült. Idén hat ország versenyzői adnak randevút egymásnak — Szlovákiából, Csehországból, Lengyelországból, ^ Nyírparasznyával, Szamosszeggel társulva szennyvíztárolót kívánnak létesíteni. Ausztriából, Szlovéniából jönnek a nem ritkán tizenötmilliós értékű krosszcsodákkal a sportolók. A magyarok közül is minden menő megfordult már a „falusi Forma-1- en”. — Összeségében véve: jó ez a községnek, márminthogy idehoztuk a versenyeket. Nem elsősorban a pénz miatt. Hírnevet szereztünk országosan, nemzetközileg egyaránt. A gyerekeink legalább ezért legyeRAINER MARIA RILKE: Kigyultak a csillagok Mindketten megfeledkeztek egymásról. Az ösvény, mely hosszan vezetett magas csipkerózsák között távoli tájakon át, hirtelen, átmenet nélkül emelte fel őket a szabadba, a fénybe, s a két ifjú embert odanyújtotta Firenzének: fogadd őket. A márványváros pedig elfogadta az ajándékot. Vette a fiút, és vette a lányt, s így választotta szét őket. Mert ez egy másik Firenze volt, amely mindkettőjüket elcsábította. Beato Angelico városa Simonetta hazája volt, ő annak közepén lépkedett félelem nélkül és talpig fehérben a Santa Maria dei Fioréhoz. Az ifjú sötét, szoros, bíboröltözékében a meredek polgári palotákat utánozta és együtt növekedett azok éber tornyaival. Vonásai megfeszültek, érettekké és tökéletesekké váltak, mint egy láthatatlan véső alatt. Végigkémlelt az Árno mentén és hallgatózott. Majd felhevülve így szólt: — És még füstöl. Simonetta visszafordult titkos templomi útján, felkiáltott, megzavarodott, s nem talált rá azonnal Giulianóra, mert az megöregedett. A fiú türelmetlen lett és hevesen kinyújtotta karjait, mintha láthatatlan íjról egy nyilat akarna kilőni. — Te nem látod? A lány megijedt. Gyámoltalan, gyors pillantást küldött valahova, kifelé. Kutatva köröztek a kupolák és homlokzatok körül egészen Fiesole késő aranyhegyeiig, félősekké váltak, elerőtlenedtek és hazatértek. Pilláik verdesése szárnycsapdo- sásra hasonlított. Giuliano felébredt, látta milyen kegyetlenül kifárasztotta a lány szegény szemeit. És bánatában fiatal lett, olyan fiatal, amilyen csak lenni tudott. És kedvese, aki ezt észrevette, széles karolással szinte anyaként borult fölébe. A lány fogott egy vadrózsát, magához emelte, anélkül hogy eltörné és ezt a szelíd kérést olvasta ki a fehér sziromkehely- ből: — Érdemesíts arra, hogy híreket közölsz velem. Itt semmiről nem hallok. De mondd: te mit gondolsz? Mutasd meg nékem a füstöt, amelyet megpillantottál. Segíts megtalálnom, s taníts meg rá engem, mit jelent. Az ifjú bátortalanul mesélte: — Egyszer nagy tűz volt Firenzében. Egy fekete barát járta be az összes utcát és ezt tanította: mindenben, amit szerettek, a kísértés izzik. Meg akarlak váltani benneteket a ragyogástól. Ekkor felzúgott az Arno. Giuliano az estbe pillantott. Pompa és tékozlás volt benne minden. Megszégyenülten beszélt tovább, lassan és tétován. — Elhozták a barátnak, amit szerettek: egy tőrt, egy kedves könyvet, egy velencei képet, aranyat, köveket, láncokat..., sok asszony bársonyt és bíbort hozott s a saját haját, a barát kemény kezében pedig minden lánggá vált. A fiatal hang haragos volt, és ezekben a szavakban hunyt ki: — A láng után pedig füstgomoly, hamu és nélkülözés. Az ifjú lehajtott fővel ment tovább. Nem merte bevallani, hogy ő maga tíz nappal ezelőtt egy ékszert tett a máglyába. Bátortalanul lépdelt az ösvény bal szélén. Egészen jobboldalt, a másik szegélyen ment Simonetta. Az út üres volt. Nap sütötte be. Mintha egy áradat rohant volna kettejük között. Hallották, amint zúg. Csend. Aztán kiáltottak egymásnak. Mindegyik saját félelméből. — Giuliano! Csend. — Simonetta! Csend. Az áradat egyre szélesedett. — Ne félj! — hangzott jobbról, távolabbról. Csend. Majd kiáltás balról: — Mire gondolsz? — Most majd szegények lesznek az emberek? — Igen. Jobbról pedig: — És az Isten? Valami kisikoltott az ifjúból: — Isten is.
