Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-26 / 48. szám

1998. február 26.. csütörtök HÁTTÉR Ahol várják az uborkaszezont A vállalkozó önkormányzat eredményes modelljeként szolgál Nyírlugos Erdőtelepítés Nyírlugos határában Balázs Attila felvétele Nyírlugos (KM) — Ritka do­log, hogy egy kistelepülésen ne csak a helybeli munkanél­küliek gondja oldódjon meg, de a másutt élők is lehetősé­get kaphassanak. Ezen „fe­hér hollók” közé tartozhat Nyírlugos, ahol élen állnak a köz- és közhasznú munká­sok alkalmazásában, a vál­lalkozó önkormányzat mo­delljének jó példájaként em­líthető a nagyközség. Nem titok, igyekszenek alapo­san kihasználni a pályázatok adta lehetőségeket — fogal­mazott Hovánszki György pol­gármester. Ennek eredménye­ként a múlt évben 174 személy foglalkoztatását tudták megol­dani. Erdő és faüzem Megalapították például az ön- kormányzati közhasznú tár­saságot, így e gazdálkodó szerv létrehozásával az önkor­mányzat vállalkozási jellegű tevékenységeit elkülönítették a költségvetéstől, biztonságo­sabbá téve az önkormányzati törvényből adódó kötelező fel­adatok ellátását. A vállalkozás sok kockázatát a kht. viseli, az esetleges eredményeket pedig vissza lehet forgatni olyan közhasznú tevékenységek el­látására, melyek az önkor­mányzat kötelezettségét jelen­tik. Az önkormányzat évek óta folyamatosan telepít erdőt a nagyközség másra nem hasz­nálható területein, jelenleg mintegy 450 hektár erdejük van, amit a közmunkások ül­tetnek, gondoznak. Bár azt szokták mondani, a fát a jövő­nek ültetik, de tény, a jelenben is hasznot hoz, elég, ha csak a foglalkoztatásra gondolunk. Az előrelátás bizonyítéka, hogy az önkormányzati kht. megvásárolta a Csertiágón lé­vő egykori fafeldolgozó üze­met — ami az állami gazda­ság, majd a Vajai Zöldség­Gyümölcs Kft. tulajdona volt —, a hozzá tartozó területtel együtt, a remények szerint a felszerelését és működőképes­sé tételét követően a jövő év elején megkezdődik ott a ter­melés, ami 50-60 új munkahe­lyet jelent majd. Több, mint 11 milliós vissza nem térítendő támogatást nyertek el a 12 hektáros kor- donos uborka ültetvény meg­építésére, ami több száz em­bernek jelent majd jövedelem- kiegészítő foglalatosságot, az uborka felvevőpiaca is évekre biztosított. Munkát adni A sikeres pályázatokat mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1997-ben közel harmincnyolc millió forintot nyertek el köz­munkások foglalkoztatására a Munkaügyi Minisztériumtól, míg közhasznú munkások fog­lalkoztatására 6,6 milliót. A kontrasztot jól bizonyítják más számadatok. Különböző szociális célokra tavaly több, mint 85 millió forintot fordí­tottak Nyírlugoson, ami az összes működési kiadások bő 37 százalékát teszik ki. Egyér­telmű tehát a polgármester vé­lekedése: a rászorulóknak a foglalkoztatással sokkal na­gyobb segítséget tudnak adni, mint bármilyen segély kifize­tésével. Ennek szellemében az idén már több pályázatot beadtak az Országos Közmunka Ta­nácshoz, mert a legfontosabb­nak azt tartják, hogy az ott élők megélhetését segítsék. Ezért is gondolkodnak egy­részt tartós munkahelyek te­remtésében (mint például a fa- feldolgozó üzem beindítása), vagy évente visszatérő jövede­lemszerzés lehetőségében (uborkatermesztés). Igaz, nem feltétlenül önkormányzati fel­adat ez, de hiába vártak a mun­kanélküliséget megszüntető vállalkozások letelepedésére, hiszen a meglévő üzemek (Cserfood Rt., AP Hungária) és az egyéni vállalkozók bár mindent megtesznek, hogy enyhítsenek a gondokon, telje­sen megoldani nem tudják e problémát. Azáltal pedig, hogy a nyírlu- gosi polgároknak nem segély­ből kell megélniük, remény van a magánvállalkozások megerősödésére, a gyermekek továbbtaníttatására, a munka után járó nyugdíj megszerzé­sére. Ha az elképzelések való­ra válnak, még az is megtör­ténhet, amire nem volt példa a múlt évben sem a térségben, de talán a megyében sem: a környékbeliek is Nyírlugosra járnak majd dolgozni, mert helybeli lakos nem marad munka nélkül. (Mint ahogy időlegesen nyáron már történt ilyen.) Segély helyett A település vezetői maguké­nak vallják a legnagyobb ma­gyar, gróf Széchenyi István szavait: „A legnagyobb áldás nem abból származik, hogy in­gyen kenyér adassák a sze­gény népnek, hanem hogy le­hetőleg mindenkinek munka- alkalom nyittassék, amelyben talán fárasztó dologgal biztos és megérdemelt kenyeret le­hessen szerezni.” E gondolatok megvalósítá­sához persze — tudják — szükséges a lakosság nagy ré­szének összefogása és támo­gatása, sőt, megértése és aka­rata. Szakmai vita Ferter János rajza------------------------_____——-------------------------------------——-------------­111 i I ~t 4>J * j> j * | ■AiilflMJ« ^ . „i. »1 A pénz lelőhelye T anulmányt kellene írni annak eldöntéséhez, hogy a gazdasági fejlődésben a pénzé a vezető szerep, avagy a piszkos bankók csupán termékei egy neki­lóduló gépezetnek. Az azonban tény, hogy a pénz rendre felbukkan a valós produktumtól távol álló helyeken is, a legnagyobb lelőhely talán a politikai színtér. Megyénk nyugdíjasai is élvezhetik azt a kedvezményt, amelyet el- kendőzhetetlen választási fogásként ajánlott fel számukra a vezető politikai erő. Tulajdonképpen az újítás lényegével nem is lenne gond: megérdemli az idősebb korosztály ezt a gesztust, hiszen többségük nem tehet arról, hogy aktív munkájuk gyümölcsét pazarló módon élvezte egy hibás rendszer, „megalapozva” ezzel napjaink nyomorúságát. Csak éppen a megcélzott körtől függetlenül nem ártana egy-egy ilyen nagyvonalú ajánlat mellé azonnal odatenni azt a forrást, ami igazolja: más társadalmi rétegek érdeke­inek sérülése nélkül kivitelezhető az elképzelés. Hangsú­lyozottan a jelenség válthat ki jogos aggodalmat, mert a választás finiséhez közeledve a legkülönbözőbb zászlók « alatt tűnnek fel a nagy varázslók, akik cilinder helyett a bő­ség szarujával tisztelegnek a közönség előtt, mindegyik re­mélve azt, hogy az ő produkciójára lesz majd kíváncsi a nagyérdemű. Mindeközben szoktatnunk kell magunkat az eltartotti helyett öngondoskodó nyugdíjrendszer bevezeté­séhez. A most kereső generáció jövedelméből levonják az eltartotti kör ellátásához szükséges anyagiakat, de har­minc-negyven év múlva rajta már számonkérik a takaré­koskodást. Többször elhangzott már a figyelmeztetés: önpusztító életet él a magyar, s ez már messze nem írható a dohány és az alkohol számlájára. A munkahellyel rendelkező szeren­csések állandóan félve a lecsúszástól önpusztító módon dolgoznak, hogy életük delén megkapják az első szívin­farktust. Hogy is tartja a mondás: az öngyilkosság egyetlen társadalmilag elismert formája az, ha agyondolgozza ma­gát az ember. Az ígéretek következményei itt is,.így is je­lentkeznek. Nyéki Zsolt Egyezség Nyíregyháza (KM - K. J.) — Az ország megyei és a főváros pedagógiai intézeti igazgatóinak kétnapos konferenciája befejezte munkáját megyénk peda­gógiai intézete és tovább­képzési központja nyíregy­háza-sóstói részlegében. Papik Péter megbízott igazgató a tanácskozás summázatakcnt fogalmazta meg: az intézetvezetők megállapodtak abban, hogy a továbbképzési programo­kat akkreditáltatni kell. A projektek elbírálására jött létre a Pedagógus Akkredi- tációs Bizottság. A pedagógiai intézetek egyezségre jutottak azt il­letően is. hogy a helyze­tüknek. kondícióiknak leg­inkább megfelelő tovább­képzési programokat dol­goznak ki. melyeket fel­ajánlanak egymásnak. A kurzusok, tanfolyamok kí­nálatát közzé teszik. Meg­tudtuk: a tegnap véget ért nyíregyházi tanácskozás­nak március közepén Eger­ben lesz folytatása, amikor a megyei pedagógiai inté­zetek továbbképzési szak­emberei a témával össze­függő részterületek kérdé­seit vitatják meg. .............................. Nábrádi Lajos iá«tála t gy hegyi faluból jött a Nyírség közepére. 1-J Két nyelvet beszél folyékonyan, a harmadikat csak nagyjából. Vasalófiú­ként megterhelő, nehéz mun­kát végez a könnyűipari üzemben. Egy bérház régen volt parányi gyermekszobá­jában a nyújtott műszakok után albérlőként hajtja álomra a fejét. Több bérről, saját lakásról álmodik, s né­ha egy hozzá illő lány is fel­tűnik álmai mezején. Az ő hazájában, ott, ahol elindul a népeket összekötő Tisza, még nehezebb az élet. Átjött hát egyszer a nyár derekán batyuval, hogy egy kis pénz keressen. Itt hallot­ta, a ruhaüzembe külföldie­ket is keresnek a munka­adók, mert a belföldiek fura módon nem vállalják a mun­kát. Amikor hazament, a be­teg édesanyjával és a még iskolába járó húgával meg­beszélte a dolgot. Közölte velük, ő nem sefteléssel, ha­nem keze munkájával akar kenyeret keresni. Átjön hát ide, hogy szerencsét próbál­jon. Az édesanyja párás szemmel pogácsát tett a ta­risznyájába, áldást kért rá és útjára bocsátotta. O rozo­ga buszon, kattogó vonaton ide ereszkedett, s szorongva, nehéz lélekkel ment a könnyűipari üzem kopaszra nyírt portása elé és érdeklő­dött, hol lehet felvételre je­lentkezni. Mint „hiányszak­mára” jelentkező, a munka­ügyi hivataltól megkapta a munkavállalási engedélyt. Rövid betanítás óta öltö­nyöket vasal. Az általa va­Álom salt nadrágnak olyan az éle, hogy borotválkozni lehetne vele. Kapcsolt munkakörben dolgozik. A kamionok rako­dásánál is nagy szükség van rá a nőies üzemben. A kész, műanyaggal bevont öltönyö­ket óvatosan rakja a Mün­chenbe induló kamionokba. Többször ábrándozott arról, milyen jó lenne rá is egy ilyen öltöny, de neki másfél hónapra szabták ki az időt, ennyit kell dolgoznia ahhoz, hogy megvehessen egy öl­tönyt. Ha ünnepen, vagy hét­végén jön a kamion, rá ak­kor is lehet számítani. Az év végén az üzemben sok volt a beteg (és az álbeteg), ugyan­akkor a külföldi megrende­lők határidejének ostora sürgetett. Megkérdezte a szalagvezető, hogy vállal-e napi két műszakot. Vállalt. Nemrég pedig a februári ta­vaszon az üzem karbantartó műszerésze ment hozzá ezzel a kéréssel: „Építkezem, a hétvégén jönnek a kőműve­sek, te is gyere már el egy kis segédmunkára.” Elment. Az albérletében a háziak szere­tik, mert nem iszik, nem do­hányzik, csendes, bele simul a betonfalak szürkeségébe. Nagy ritkán eljár moziba. A színházat is javasolták ne­kik, de azt mondja, hogy a színház az úri embereknek, meg a diákoknak való, s kü­lönben is, nincs neki ahhoz való ruhája. A műszerész a minap heccelte, vagy inkább biztatta: „Ezen a nagy hátsó udvaron szinte egyedül vagy kakas. Most már ugranod, kukorékolnod kellene.” A mindent látó, mindent tudó és mindent kibeszélő sza­básznő újabban híreszteli: Petyában felébredt, meg­pezsdült valami, mert a múlt szombaton egy varrólánnyal ment moziba. Petya messzire szakadt a komor fenyőkkel körülvett kis házikójától. Ab­ból a messzeségből csak egyedül jött, de úgy érzi, itt nincs egyedül. Sok hűhó semmiért A nyugdíjreform egyik legtöbbet vitatott pontja az özvegyi nyugdíjak ügye volt. Tv, rádió harsogta, lapunk is többször tárgyalta azokat a kifogásokat, amelyek az özvegyek nyugdíjával kapcsolatosan január el­seje, a jogszabály életbe lépése óta elhangzottak. Az elégedetlenséget látva a Magyar Demokrata Néppárt az Alkotmánybírósághoz fordult az ügyben, s a taláros tes­tület kedden sokaknak, de legfőképpen az érintetteknek tetsző döntést hozott. Kimondta: alkotmányellenes az öz­vegyi nyugdíj mértékének megállapítása azoknál az özve­gyeknél és eltartott szülőknél, akik saját jogú nyugdíjellá­tásra nem szereztek jogot, s e jog megszerzésére életkoruk miatt lehetőségük sincs. Az alkotmánybírák visszamenőle­ges hatállyal mondták ki azt, hogy azok, akik ez év január elsejét követően vesztik el házastársukat, akárcsak koráb­ban, ez év január elsejétől ismét változatlanul ötven száza­lékos özvegyi nyugdíjra jogosultak. Eddig a lényeg, s ezután jöhet a vélemény. A bírák dön­tésének ugyanis pénzügyi vonatkozásai vannak, de mint a Pénzügyminisztérium illetékese közölte, ez az összeg eb­ben az évben elenyésző mértékű, jövőre lesz csak lénye­ges, egymilliárdot közelítő összeg. Annál is inkább, mert idén se sokakat, jövőre pedig mindössze öt-tízezer embert érint a változtatás, mely a fenti mértékben növeli meg a nyugdíjalap kiadásait. Sokak gondolják ezek után úgy — s mondhatjuk, alapos okkal — kár volt az érzelmeket kor­bácsolni, sok-sok ember biztonságérzetét bizonytalanná tenni. Egy ország költségvetésében az érintetteknek kiutalt összeg igen csekély, mondhatni semmi, akikről azonban szó van, azoknak ez a pénz a minden. Egyetérthetünk tehát a döntéssel, miközben változatlanul fenntarthatjuk ma­gunknak a kételkedés jogát a szabályozás, az egyenlősdi miatt. Sok hűhó semmiért — írta Shakespeare, kinek szavait az özvegyi nyugdíjak ürügyén csak ismételni tudjuk... Kovács Éva Kováts Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom