Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-24 / 46. szám
1998. február 24., kedd HATTER Elléptünk a sor végéről Adatok megyénk gazdasági fejlettségéről országos összehasonlításban Hajnal Béla (KSH) A piacgazdaságra való áttérés óta átrendeződtek a társadalmi-gazdasági változások térbeli lenyomatai, a regionális folyamatok is. Az ország térszerkezete modernizálódott, de a regionális fejlődés spontán folyamatait a regionális politika csak kevéssé tudta befolyásolni. Az ország kiegyensúlyozott területi fejlődése érdekében az országgyűlés 1996-ban törvényt alkotott a területfejlesztési és területrendezési feladatokról, amelynél már figyelembe vették az Európai Unió regionális politikáját és alapelveit. Ebben tekintettel voltak azokra a követelményekre is, amelyeket a közösség a csatlakozás előtt álló országok területfejlesztési eszközrendszerével és intézményeivel szemben támaszt. Jelzőszám alapján Dyen igény volt a bruttó hazai termék (GDP) megyénkénti kiszámítása, ami a gazdasági fejlettség területi különbségeit, annak mértékét adja meg. Erre egyebek mellett azért is szükség van, mert az Európai Unió a fejlesztési alapok elosztásánál az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson kifejezett értékét veszi alapul. A Központi Statisztikai Hivatal első alkalommal 1996-ban, 1994-re vonatkozóan végzett kísérleti becsléseket a bruttó hazai termék megyei megoszlására. A KSH 1997-ben közzétette a bruttó hazai termék 1995. és 1996. évi területi megoszlását is. A területi GDP gazdaságstatisztikai jelzőszámként való használatát a szakértők támogatták, de óvták a területfejlesztésért felelős politikusokat attól, hogy e mutatót túlértékeljék. E jelzőszám sok információt tömörít, önmagában mégsem alkalmas egy térség fejlettségének tökéletes jellemzésére. Nem hagyhatók figyelmen kívül a területi statisztika más fontos mutatói, mint a foglalkoztatottság, a munkanélküliségi ráta, a létminimum alatt élők aránya és a lakosság életkörülményeit jellemző egyéb mutatók. Az egy főre jutó GDP országos átlaga 1994-ben 425 ezer, 1995-ben 544 ezer, 1996-ban 672 ezer forint volt, ugyanezen értékek Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében rendre 262 ezer, 338 ezer és 397 ezer forintot tettek ki. A számbeli növekedés ellenére a megye relatív helyzete romlott, mert az 1994. évi megyei érték — hasonlóan az 1995. évihez — még az országos átlag 62 százalékát jelentette, ami 1996-ra 59 százalékra apadt. Hangsúlyozni szükséges, hogy itt nem a megyében is gazdasági fordulatot hozó 1997 évről van szó, hanem 1996-ról. A legfrissebb adatok arról tanúskodnak, hogy Szabolcs-Szat- már-Bereg megye' 1997. évi ipari termelésének növekedési üteme 8 megye mutatóját múlja felül. A 3 százalékpontos csökkenés nem egyedülálló, mert számos megyében ugyanezen idő alatt még nagyobb mértékű relatív romlás következett be: Tolnában 94- ről 90 százalékra, Baranyában 84-ről 77 százalékra, Hajdú- Biharban 83-ról 78 százalékra, Békésben 80-ról 76 százalékra, Nógrádban 62-ről 57 százalékra csökkent a mutató értéke. E változások eredményeként Szabolcs-Szatmár-Bereg megye elkerült az egy főre jutó GDP-ben a megyesor végéről, mivel helyet cserélt Nóg- rád megyével. Fokozódott a szóródás A megyeihez hasonlóan a régiók szintjén mért szóródás is fokozódott. Növekedett a közép-magyarországi (a főváros Pest megyével) és a nyugatdunántúli régió (Győr-Moson- Sopron, Vas, Zala) előnye. Eközben 1995-höz és 1994- hez képest a többi régió elmaradása kisebb-nagyobb mértékben fokozódott, a középdunántúli régió (Fejér, Komá- rom-Esztergom. Veszprém) kivételével. A mutató megítélésénél figyelembe kell venni, hogy az egy főre jutó GDP nem a lakosság rendelkezésre álló jövedelmét tükrözi, hanem az adott területen működő gazdasági szereplők által létrehozott többletterméket mutatja. Jól szemléltetik ezt a budapesti és Pest megyei adatok. Pest megye lakosságának egy része ugyanis —— a több mint 120 ezer ingázó révén — a budapesti vállalkozások termelésében vesz részt, így a budapesti egy főre jutó 1251 ezer forintos GDP előállításához járul hozzá munkájával. Ennek következtében a Pest megyében létrehozott GDP egy főre jutó összege a megyék átlagát sem éri el, de a fővárosban dolgozók ott szerzett jövedelme a Pest megyei lakosság rendelkezésére áll. Megfelelő programok Közismert, hogy az Európai Unió komolyan veszi a regionális feszültségek enyhítését, amihez jól kidolgozott eszköz- rendszerrel és pénzügyi forrásokkal is rendelkezik. Magyarország minden régiója, ezen belül is az ország keleti fele, mindenképpen bízhat abban, hogy a regionális fejlesztési forrásokból részesül. Országunk már ezen a támogatási címen visszaszerezheti a várható közösségi befizetésének kétszeresét. A forrásokból való részesedés azonban csak elvi lehetőség, valósággá akkor válhat, ha a támogatások fogadására megfelelő programokkal felkészülünk. így Szabolcs-Szatmár-Bereg megye erőfeszítései is sikerrel járhatnak, amivel az egy főre jutó GDP-ben az országos átlaghoz is közelebb kerülhetnénk. « zeretné hinni, soha nem V tér vissza az a világ, kJ amikor a szegény emberek gyermekeinek szégyellniük kell a szüleiket. Mert azok szegények. Az évnyitó ünnepségre gyülekeztek a megye minden tájáról verbuvált gyerekek a kollégium udvarán. István is közöttük volt, a falusi kovács fia, akinek ezermester édesapja jó előre elkészítette fából az aprócska bőröndre hasonlító iskolatáskát. Hol volt akkor, néhány évvel a háború után, igazi bőrtáska és pénz a szerényen élő családnak? Még a barna festék után is a városba, húsz kilométerre kellett begyalogolni az apának, mert a vonatok is elég bizonytalanul jártak. És arra se igen volt pénze a parkolásból, ekevasélezésből, ráfhúzásból élő kovácsmesternek. De a fiának, akit felvettek a városi gimnáziumba, kellett egy táska. Bár még a könyvek is igen akadozva érkeztek az iskolába. A régiek már nem voltak jók. az újak meg nem készültek el, várni kellett rájuk. Olyan lesz, mint egy igazi bőrtáska — mutatta meg az eleinte titokban készülő táskát az apa, aki, ha tehetősebb családba születik, akár tanító, vagy ahogyan olykor emlegette, kántortanító is lehetett volna. De így ő is az apa versenyben. Azt elég hamar észre kellett vennie, a többség a tehetősebb családokból érkezett a gimnáziumba. Ez meglátszott a ruhájukon, az iskolai felszereléseken. No meg az ünnepségre eljött szüleik megjelenésén is. S ekA barna fatáska mesterségét örökölte. Bejárta a fél országot, mint kovácssegéd, dolgozott néhány évig az angyalföldi magyar acélárugyárban is a hatalmas, fülsiketítő gőzkalapács mellett, mint tűzikovács. Aztán meghalt az apja, ő örökölte az aprócska kovácsműhelyt, a kis családi házat, és mindenekelőtt a mesterséget. Azon a napon, amikor az ifjú kollégisták felsorakoztak az iskola udvarán, István nagyon büszke volt magára. O, a szegény falusi kovács fia, aki a Horthy-korszakban legfeljebb az apja mesterségét örökölhette volna, tanulhat. Akár értelmiségi ember is lehet belőle. De a szorongás is gyötörte, helyt fog-e állni a kor István, a szülők gyűrűjében megpillantotta az édesanyját. Kezében, a barna fa- táskával, amiben talán házi- kolbász, szalonna lapult. A diáksereg az igazgató szépen hangzó üdvözlő beszéde után elvonult a szülők előtt. Egy kicsit a vége felé már fel is bomlott a rend. a szülők odaléptek a gyerekekhez, megveregették a vállukat. Teljes volt az öröm. István már egészen közel volt az édesanyjához, aki változatlanul szorongatta kezében az apja által készített fatáskát és szemével kereste- kutatta a fiát. Meg is látta, integetett, boldogan lépett egyet-kettőt. Aztán megtorpant. Istvánt, mintha valami titkos áramütés érte volna, hirtelen elfordult, elkapta a tekintetét, pedig jól látta az édesanyját. Átfutott az agyán a szégyenérzet, lám az én anyám ilyen szerény, vagy inkább szegény falusi asz- szony. Az anya pedig ott állt védtelenül, talán egy kis kétségbeeséssel a szemében, és a kis fatáskát szorította. Lassan öt\’en éve ennek, a szülei már rég a temetőben pihennek. És a mai napig is bántja, a majdnem fél évszázad alatt, soha nem tudott annyi bátorságot összeszedni magában, hogy megváltja az egykori vétkét a szüleinek. Hogy volt egy pillanat az életében. amikor szégyell te az édesanyját. Nem sietett oda a féltve készített ajándéknak szánt barna fatáskáért. Csak később, amikor már szétszéledt a tömeg, akkor ment oda az anyjához, akkor merte kézbevenni a finom hazai ízeket rejtő táskát. Szeretné hinni, hogy soha nem tér vissza az a világ, amikor a gyermeknek szégyellnie kell maid a szülőket. Mert azok szegények... Igéretáradat H ajdanában a legény a jövendő boldogság ígetével vette rá a leányt tartózkodása feladására. Volt ebben a szóáradatban minden: gyöngédség és önfe- ledtség. A rossz sorsból való kilábalást ígérte, s azt, hogy egy egész életen át tart az a figyelem és szeretet, amely most körülölelni készül a kedvest. Talán nem erőszakolt a párhuzam, ha a mostani félig- meddig beindult választási kampányra gondolunk. Elkészültek a választási listák, egy szemvillanásra látjuk már azokat is, akik az elkövetkező néhány hétben gyakoribb szereplői lesznek a kampánynak. Voltaképpen ez a szó is kifejezi azt a tartalmat, amely ellen gyakorta hadakozunk. A kampány egy meghatározott időszakra szóló tevékenység, következésképpen előtte és utána már nem érvényes, ami abban az időszakban történik. Hallani, olvasni lehet már most is nagyszabású ígéretekről: adócsökkentésről, a közbiztonság javításáról, a pedagógusokhoz méltó fizetés kiküzdéséről. Olyan területek jöhetnek csak szóba, amelyek sokezer leendő szavazót feltételeznek. Mindig is voltak ígéretek. Amikor Petőfi a demokráciáról, a világszabadságról szónokolt, ellenfele begurított egy hordó bort azzal a felkiáltással, hogy: Mindenki az én vendégem! Gondolom, világos, ki nyerte meg a választást. Ígérni tehát jól kell. A most beindult félhivatalos választási kampánynak máris van egy figyelemre méltó sajátossága. Megnőtt a pártok fantáziája. Hiányzik az a mértékletesség, ami az előző kampány kezdetén még valamennyire jellemezte a jelölteket. Rájöttek az elmúlt évek alatt, miszerint az ígéreteket nem kell feltétlenül beváltani, illetve, hogy a tényeket sokféleképpen lehet magyarázni. Ahogy emelkedik a társadalom, s benne a politikusok általános műveltsége, úgy lesz egyre árnyaltabb s félrevezetőbb a választási ígéretekkel való manipulálás. S mit tehet a gyarló halandó? Igyekszik megjegyezni a mostani ígéreteket, s ha nem teljesülnek, akkor még egyszer nem szavaz arra a pártra. Ha sikerül magából kigyomlálni az optimizmust. Nagy István Attila Becsületes adóalany Ferter János rajza Fizesse vissza A barátomat nem áprilisi tréfának szánták szülei, így aztán nem január elsején érkezett, a gólyák épp hazavonulásuk kezdetén, szeptemberben ejtették a kéménybe. Míg nem kezdődött az iskola, nem is sejtették, milyen megpróbáltatásokkal jár ez a születésszabályozatlanságot eredményező meggondolatlanság. Kezdődött azzal, hogy egy évvel később mehetett iskolába, mert az volt a szabály, hogy a szeptember elseje előttiek mehettek, ám akik már másodikán jöttek a világra, azok egy év múlva kopogtathattak az iskola kapuján. Nem részletezem a munkás éveit, ugorjunk egy nagyot, egészen odáig, míg el nem érkezett a nyugdíjba vonulás ideje. Volt benne egy kis félelem, milyenek lesznek a dologidőhöz képest unalmasnak ígérkező napok és hónapok, de amikor elérkezett az első óracsörgésmentes reggel, s felfedezte a lassú nyújtózkodás, a lustálkodás örömét, megnyugodott. Talált magának mindig elfoglaltságot. így aztán egyre kevésbé hiányzott a precíz munkával járó fegyelmezettség. Jött pontosan a nyugdíj, igaz, abból nemigen lehet ugrándozni, de ha előre számít rá az ember, nem éri ettől sem meglepetés. Mástól viszont amiál inkább érte. Elérkezett az új esztendő eleje, néhány hét múlva pedig a postás is, aki az adóbevallásra szolgáló nyomtatványokat kézbesítette. Addig nem nagyon foglalkozott vele, mindig a munkahelye töltötte ki a papírokat, hisz nem volt mellékes keresete. Most se, gondolta ő, mert amíg dolgozott, a fizetését kapta, aztán meg a nyugdíj volt az egyetlen jövedelme. Elkezdte tanulmányozni a kitöltéshez szükséges útmutatókat, s akkor ébredt rá, nem akármilyen furfanggal készítették azokat. A nyolc hónapi keresetet ugyanis össze kellett adni a négyhavi nyugdíjjal, s hiába nem volt nyugdíjasként semmilyen jövedelme, mivel beleesett a felső kategóriába, a nyugdíjából is 42 százalékot kellett visszafizetni — az adóhivatalnak. Ügyes. Balogh József i ILJ A régióbeosztás KM-reprodukció
