Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-20 / 43. szám
1998. február 20., péntek HÁTTÉR Közjogot nyerő kamarák A második fél évben már az egyéni vállalkozói igazolványok kiadása is feladat Alapanyag előkészítése a Nyidofer Rt. üzemében. A cégeket, vállalkozásokat közjogi feladatok ellátásával is segíti a kamara Balázs Attila felvétele Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Bármilyen fenntartással is fogadták évekkel ezelőtt a vállalkozók a gazdasági kamarák megalakulását, sorsuk egyre inkább összefonódik e szervezetekkel. Az év második felétől már az igazolványokat is itt kapják az egyéni vállalkozás rögös útjára lépők. Többek között a közjoggal erősödő pozíciókat is érintette Jakab Imre, a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Kereskedelmi és Iparkamara titkára, amikor az idei munkáról, annak változásairól szolgált információkkal. Egyablakos rendszer — Elkészült kamaránk 1998. évi programterve, melyben számos rendezvény, kiállítás, szakmai szeminárium található, de természetesen tartalmazza az idén várható újdonságokat is — ad számot az előkészületekről a titkár. Komoly változáshoz vezetett a kamarai törvény 1997. év végi módosítása, amely a közjogi feladatok és egyéb állami, önkormányzati teendők átvételéről, többek között az egyéni vállalkozói igazolványok kamarai kiadásáról is rendelkezik. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 229 településén ma még az önkormányzatok látják el ezt a feladatot, de az év második felében már a kamarákhoz kell fordulni ez ügyben. Mi hat vidéki városban (Tisza- vasvári, Kisvárda, Mátészalka, Vásárosnamény, Fehérgyarmat, Nyírbátor) működő területi képviseletünkön illetve nyíregyházi irodánkban fogadjuk majd a vállalkozókat, s a már ismert egyablakos rendszert követve állunk majd tagjaink rendelkezésére. Vagyis a kamarák a vállalkozói igazolvánnyal együtt az adószámot, a TB-törzsszámot és a KSH- számot is kiadják — kötelezi el magát a bevált módszerek mellett Jakab Imre. Ehhez viszont megfelelő tárgyi, technikai és személyi feltételekről kell gondoskodni: a rendszer működtetése feltételezi a számítógépes kapcsolat kiépítését az említett intézményekkel, a kamara munkatársainak pedig szélesebb körű államigazgatási, közgazdasági, számviteli, adózási s nem utolsósorban vállalkozói ismeretekkel kell rendelkezniük. A munkatársak megfelelő, kimondottan e feladatok ellátását szolgáló szakmai képzésen vesznek részt a Nemzeti Kamara szervezésében, az egységes rendszer működtetése ezt megköveteli. Szakma és közjog A vállalkozói igazolványok kiadásán kívül több, eddig minisztériumi feladatkörbe tartozó munka is átkerül a kamarákhoz, ilyen például a személyi és a teherfuvarozással kapcsolatos engedélyezési eljárás. Ezenkívül az utazási irodák nyilvántartása, idegenvezetői igazolványok kiadása, különleges kereskedelmi tevékenységek engedélyezése és ellenőrzése is a mi dolgunk lesz — folytatja a titkár. A decemberi kamarai törvénymódosítás lehetőséget ad arra, hogy a kamarák a kormányrendeletben foglaltak szerint további állami, minisztériumi feladatokat is átvegyenek. □ Adódik a kérdés: ki fogja ezt megfizetni? Gondolt-e az állam a finanszírozásra vagy kamarai költségvetésre hárulnak a megnövekedett terhek? — Az állam egy fillért sem ad az újabb feladatok elvégzéséhez, a költségeket a kamarai bevételekből, javarészt tagdíjakból kell fedeznünk. □ Változatlan forrás sokkal több feladattal. Miért jó ez a kamaráknak? — Kétségkívül van jó és rossz oldala is a változásoknak, de én szeretem az előző irányából megközelíteni a dolgokat: eredményként könyvelném el, hogy a közjogi feladatokkal párhuzamosan a szak mai ügyfélszolgálat fejlesztése, bővítése is új erőre kap, vagyis a közjogiság és a szakmaiság térben és időben közelít egymáshoz. Ugyanakkor a terhek tagadhatatlanul éreztetik hatásukat a költségvetésben: visszafogottabban tervezzük a rendezvényeket, gazdaságossági szempontok szerint mérlegelünk. Sokkal több szakmai szemináriumot terveztünk vidéken, de ezek anyagi vonzatát is mérlegelnünk kellett. Nincs lezárva még az 1998. évi költségvetés, ezért nagyon nehéz átlátni a hozomány és az áldozat arányát. □ A körülmények ismeretében látnoki képesség nélkül is megjósolható a tagdíjemelés. — Valóban számolni kell a tagdíjak emelésére, de ebben az elnökség és a küldöttgyűlés dönt majd, várhatóan március végén, illetve április elején. Persze, az élet addig sem áll meg, a folyamatos működés érdekében előlegre vonatkozó számlákat küldünk a tagoknak. Német kapcsolatok □ Akik a közjogiság mellett a szakmai preferenciákra is kíváncsiak. — A kamara vezetősége úgy véli, hogy tagjaink elsősorban a vállalkozói kondíció megerősítéséhez várnak nagyobb segítséget. Igyekszünk jobb finanszírozói illetve jobb tőkehelyzetbe hozni őket, hiszen a legtöbb esetben az ötleteik életképesek. A saját erő gyarapítása, hitelek elnyerése, a pályázati lehetőségek, alapok megismertetése elsődleges feladatunk, de a piaci kapcsolatok építésében is szeretnénk támpontokat adni. A nagyobb befektetők egyelőre elkerülték ezt a térséget, de meggyőződésem: csak idő kérdése, mikor indul el itt is a beruházási hullám. Addig is lépünk, konkrétan német multinacionális vállalatokkal szervezünk idén találkozót, amelyen egyeztethetjük az elképzeléseket és az elvárásokat. kisebb az esély a sérteti énül telítem, hogy kicsúszott a szá- maradásra. Nem haragszik, mon. Nem kellett volna. Ezért nem neheztel, de elmarasz- nem tudtalak megkeresni, tál. Elmarad! A hallgatásé- Haragszol, csak erre gondolJegyzetszélek O Hogy átírt engem (is) a történelem! Fordítva szoktuk meg, s mostanság a história alakít — nem mi őt. Függetlenedni látszanak a folyamatok. Viccelni persze könnyű — teszik jónehányan —, hívén: ha kikacagjuk az ellehetetlenülést, szilárdul körülöttünk az élet. Olvastam: akkor vehetjük fel legbiztonságosabban a szervezett bűnözéssel a harcot, pontosabban, akkor a legcélravezetőbb a védekezésünk, ha rájuk szavazunk... Mármint: a gengszterekre. Hm, itt lenne a kutya elásva? Aligha. Pedig: rövidest voksolni fogunk. Nem árt észnél lenni! Márcsak a bőrünk mentése okán... © Büntet valaki. Kiiktatott az életéből. Tagadja. Hiteget: minden a régi. Igen. Régen, valóban egyszerű volt minden. Nekem is, neki is. De amióta összekuszálódtunk. val, a távollétével, az anti- randevúkkal. Visszahúzott mozdulattal simogat. © — Miért avatkoztam bele az ügyeidbe — mondja ismerősöm, aki egy tavalyi beszélgetésünk — véletlenszerű találkozásunk — óta nem adott jelt magáról. — Szégyelltem: minek mondok én olyanokat neked, hogy ne számíts semmire; ő, akit imádsz, téged nem tud, csak egyhez ragaszkodik, ahhoz akit egykor — véglegesre — választott. Lehet, hogy te is keltenél neki, de másra, másként, máskor, majd egyszer...— Szóval, rostám mindig, amiért „elvettem” őt tőled. O Ma szembesülni akartam önmagámmal. A hátamat mutattam. © Süt a nap. Nézz ki! Sugárzik a tavszatígérő napocska. Aj, szolnüsko, szolnyicsko, majo! Miért nem zárod le a fényt, te tétovaszavú? Kapcsold ki a sugarakat, a télvég sötétje könnyebb, mint ez a becsapós káprázat. Süt a nap. Egyszerű, tagolt tőmondat. Süss rám a szemeddel! Még egyszer, utolszor! Inkább: halálomig ragyogj... © Panaszlod: 68 bőrt húznak le rólad. Kár, hogy én vagyok a 69-ik. Alatta — alattad — pedig csak fájó, eleven hús. Sajnállak. 0 Valaki arról beszélt—pedig még negyven sincs! — : semminek sem látja az értelmét. „Elvan” — mint a befőtt. Tesz-vesz, de örömtelen monotóniával. Már majdnem megijedtem, hogy tényleg kiégett, amikor pici pirulással megkérdezte: — Ugye, nincs semmi, ami fontosabb lehetne, mint amikor két ember tényleg szereti egymást. Elszállt a félelmem: mégsem zökkentették ki a fáradtpillá- jút tiszta emberségéből a „formáló idők”.—Persze — válaszoltam, az öregebb jogán, vélt bölcsességével —, az lényeges, arra lehet alapozni. (Csak aztán nehogy csalódni kelljen, mert akkor: snitt!) Karrierszavak F igyelemre méltó karriert futnak be manapság egyes kifejezések. Itt van például a „határon túli honfitársaink”. Bármikor érvelni lehet vele, jobb, mint ultiban a piros hetes. A héten például — amikor a riasztó bűnözési hullám külföldi érintettjeiről szólva — vezető politikusok felvetették: hazánknak talán mégis meg kellene fontolni a vízumkényszer visszaállítását, a politikusok más csoportja azonnal kórusban zengett: mi lesz a határon túli magyarokkal, a vízummal nem a bűnözőket, hanem őket büntetik, elvágnak családokat, és így tovább. Igaz, jól hangzik az érvelés, csak éppen komoly alapja nincs. Feltehető, hogy egészen rövid idő alatt normalizálódna a forgalom vízummal is. Ha veszem például a vízumköteles Egyesült Államokat, nagyobb probléma, hogy többször cserélik a magyar személyi igazolványokat, mint ahogy USA-vízumot kell intézni — tíz évben egyszer, postai levélben. Nem lehet azt mondani, hogy tönkretesz családi kapcsolatokat. Viszont kiszűr nemkívánatos személyeket, amire valójában kitalálták. Tegyük fel azonban, hogy a most „istencsapásnak” mondott vízumkényszert mégiscsak be kell vezetni, mert nagy európai uniós vágyaink valóra válása után — ha mi leszünk az EU keleti határa, és feltehetően nem minden szomszédunkkal egy időben — akkor automatikusan lehet vízum és komoly határellenőrzés. Tehát: ha más írja elő, nemcsak lehet, hanem kívánjuk is, ha saját ellenlábas politikus javasolja, akkor nem lehet. Majdnem csapda. Ilyen karrierkifejezés „az ország pénzügyi egyensúlya” is. Ha például az egész társadalmat aggasztó bűnözés megfékezéséhez a rendőri feltételek javításához kell tízmilli- árd, akkor pénzügyileg belebukik az ország. Ha egy bank „konszolidációjára” kell, az rendelkezésre áll. Ha politikusaink kedvenc „Dunaszauruszára” kell, csoda módjára építéshez is, bontáshoz is mindjárt előkerül. Jobban kellene vigyázni a szavak értékére. Marik Sándor A nagy dilemma F éltem a világot. Nem szabad beavatkoznunk. Bármi is bekövetkezhet. Talán sokkal nagyobb veszélyt jelent a világra ez a mostani készülődés, mintsem gondolnánk — ezek voltak a nyíregyházi utca embereinek is, minapi válaszai az újabb öbölháború, illetve az abba történő magyar bekapcsolódás lehetőségét firtató kérdésekre. Ami a mi részvételünket illeti, az már kedden eldőlt, amikor is a parlament majdnem egyöntetűen áldását adta: adott esetben a nemzetközi erők rendelkezésre bocsátjuk bizonyos reptereinket és áthaladást engedélyezünk légterünkön, továbbá ötvenfős, önkéntes egészségügyi egységet adunk a katonai akcióhoz. Elvetették viszont a honatyák egy kétszáz fős műszaki alakulat esetleges kiküldését, mintegy megpróbálva ezzel katonai jellegétől megfosztani, s teljesen civil, humanitárius színben feltüntetni részvételünket. Nem véletlenül döntöttek így, hiszen — miként az egyszerű polgárokban — bennük is ott a félsz: mi lesz, ha az iraki fenyegetés, amelyet az ellenük szerveződő katonai akcióban részt vevő országok mindegyikének címeztek, valósággá válik? Mi lesz, ha az arab világ „kemény magja” összefog és mondjuk Irán állítólag már létező interkontinentális rakétáit felhasználva juttatja el a vegyi-, biológiai-, és nukleáris fegyvereit az amerikai és európai „betolakodók” országaiba válaszként az „agresszióért”? Azt hiszem mindannyiunkban motoszkáló, régi félelmek ezek. Ám ugyanezek a régtől létező félszek juttatták arra az elhatározásra a Nyugatot, hogy meg kell szüntetni a Globus fenyegetettségét az Irakban titokban gyártott és hatalmas mennyiségben felhalmozott, iszonyú hatású fegyverektől. Nagy dilemma, mit tegyen a világ, ha Bagdad továbbra is megtagadja, az angol felderítés szerint több mint 40 — összességében egy Belső-Londonnyi területen elhelyezkedő — „elnöki palotájának” ENSZ-szakértők általi átvizsgálását. Belenyugodjon, s visszakozzon, vagy ártatlan emberek halálát is okozva tanítson móresre, ezzel esetleg másutt élő milliók későbbi pusztulását előzve meg. Galambos Béla Nemzedékek Ferter János rajza ■nenti-------------
