Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-20 / 43. szám

1998. február 20., péntek HÁTTÉR Közjogot nyerő kamarák A második fél évben már az egyéni vállalkozói igazolványok kiadása is feladat Alapanyag előkészítése a Nyidofer Rt. üzemében. A cégeket, vállalkozásokat köz­jogi feladatok ellátásával is segíti a kamara Balázs Attila felvétele Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Bár­milyen fenntartással is fo­gadták évekkel ezelőtt a vál­lalkozók a gazdasági kama­rák megalakulását, sorsuk egyre inkább összefonódik e szervezetekkel. Az év máso­dik felétől már az igazolvá­nyokat is itt kapják az egyé­ni vállalkozás rögös útjára lépők. Többek között a közjoggal erősödő pozíciókat is érintette Jakab Imre, a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Kereske­delmi és Iparkamara titkára, amikor az idei munkáról, an­nak változásairól szolgált in­formációkkal. Egyablakos rendszer — Elkészült kamaránk 1998. évi programterve, melyben számos rendezvény, kiállítás, szakmai szeminárium találha­tó, de természetesen tartal­mazza az idén várható újdon­ságokat is — ad számot az elő­készületekről a titkár. Komoly változáshoz vezetett a kamarai törvény 1997. év végi módosí­tása, amely a közjogi felada­tok és egyéb állami, önkor­mányzati teendők átvételéről, többek között az egyéni vál­lalkozói igazolványok kama­rai kiadásáról is rendelke­zik. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 229 településén ma még az önkormányzatok látják el ezt a feladatot, de az év má­sodik felében már a kamarák­hoz kell fordulni ez ügyben. Mi hat vidéki városban (Tisza- vasvári, Kisvárda, Mátészal­ka, Vásárosnamény, Fehér­gyarmat, Nyírbátor) működő területi képviseletünkön illet­ve nyíregyházi irodánkban fo­gadjuk majd a vállalkozókat, s a már ismert egyablakos rend­szert követve állunk majd tag­jaink rendelkezésére. Vagyis a kamarák a vállalkozói igazol­vánnyal együtt az adószámot, a TB-törzsszámot és a KSH- számot is kiadják — kötelezi el magát a bevált módszerek mellett Jakab Imre. Ehhez viszont megfelelő tárgyi, technikai és személyi feltételekről kell gondoskodni: a rendszer működtetése felté­telezi a számítógépes kapcso­lat kiépítését az említett intéz­ményekkel, a kamara munka­társainak pedig szélesebb körű államigazgatási, közgazdasá­gi, számviteli, adózási s nem utolsósorban vállalkozói isme­retekkel kell rendelkezniük. A munkatársak megfelelő, ki­mondottan e feladatok ellátá­sát szolgáló szakmai képzésen vesznek részt a Nemzeti Ka­mara szervezésében, az egysé­ges rendszer működtetése ezt megköveteli. Szakma és közjog A vállalkozói igazolványok kiadásán kívül több, eddig mi­nisztériumi feladatkörbe tarto­zó munka is átkerül a kama­rákhoz, ilyen például a szemé­lyi és a teherfuvarozással kap­csolatos engedélyezési eljárás. Ezenkívül az utazási irodák nyilvántartása, idegenvezetői igazolványok kiadása, külön­leges kereskedelmi tevékeny­ségek engedélyezése és ellen­őrzése is a mi dolgunk lesz — folytatja a titkár. A decemberi kamarai törvénymódosítás le­hetőséget ad arra, hogy a ka­marák a kormányrendeletben foglaltak szerint további álla­mi, minisztériumi feladatokat is átvegyenek. □ Adódik a kérdés: ki fogja ezt megfizetni? Gondolt-e az állam a finanszírozásra vagy kamarai költségvetésre hárul­nak a megnövekedett terhek? — Az állam egy fillért sem ad az újabb feladatok elvégzé­séhez, a költségeket a kamarai bevételekből, javarészt tagdí­jakból kell fedeznünk. □ Változatlan forrás sokkal több feladattal. Miért jó ez a kamaráknak? — Kétségkívül van jó és rossz oldala is a változások­nak, de én szeretem az előző irányából megközelíteni a dol­gokat: eredményként könyvel­ném el, hogy a közjogi felada­tokkal párhuzamosan a szak mai ügyfélszolgálat fejleszté­se, bővítése is új erőre kap, vagyis a közjogiság és a szak­maiság térben és időben köze­lít egymáshoz. Ugyanakkor a terhek tagadhatatlanul érezte­tik hatásukat a költségvetés­ben: visszafogottabban tervez­zük a rendezvényeket, gazda­ságossági szempontok szerint mérlegelünk. Sokkal több szakmai szemináriumot ter­veztünk vidéken, de ezek anyagi vonzatát is mérlegel­nünk kellett. Nincs lezárva még az 1998. évi költségvetés, ezért nagyon nehéz átlátni a hozomány és az áldozat ará­nyát. □ A körülmények ismereté­ben látnoki képesség nélkül is megjósolható a tagdíjeme­lés. — Valóban számolni kell a tagdíjak emelésére, de ebben az elnökség és a küldöttgyűlés dönt majd, várhatóan március végén, illetve április elején. Persze, az élet addig sem áll meg, a folyamatos működés érdekében előlegre vonatkozó számlákat küldünk a tagok­nak. Német kapcsolatok □ Akik a közjogiság mellett a szakmai preferenciákra is kí­váncsiak. — A kamara vezetősége úgy véli, hogy tagjaink első­sorban a vállalkozói kondíció megerősítéséhez várnak na­gyobb segítséget. Igyekszünk jobb finanszírozói illetve jobb tőkehelyzetbe hozni őket, hi­szen a legtöbb esetben az ötle­teik életképesek. A saját erő gyarapítása, hitelek elnyerése, a pályázati lehetőségek, ala­pok megismertetése elsődle­ges feladatunk, de a piaci kap­csolatok építésében is szeret­nénk támpontokat adni. A na­gyobb befektetők egyelőre el­kerülték ezt a térséget, de meggyőződésem: csak idő kérdése, mikor indul el itt is a beruházási hullám. Addig is lépünk, konkrétan német mul­tinacionális vállalatokkal szer­vezünk idén találkozót, ame­lyen egyeztethetjük az elkép­zeléseket és az elvárásokat. kisebb az esély a sérteti énül telítem, hogy kicsúszott a szá- maradásra. Nem haragszik, mon. Nem kellett volna. Ezért nem neheztel, de elmarasz- nem tudtalak megkeresni, tál. Elmarad! A hallgatásé- Haragszol, csak erre gondol­Jegyzetszélek O Hogy átírt engem (is) a történelem! Fordítva szoktuk meg, s mostanság a história alakít — nem mi őt. Függet­lenedni látszanak a folyama­tok. Viccelni persze könnyű — teszik jónehányan —, hí­vén: ha kikacagjuk az ellehe­tetlenülést, szilárdul körülöt­tünk az élet. Olvastam: akkor vehetjük fel legbiztonságo­sabban a szervezett bűnözés­sel a harcot, pontosabban, akkor a legcélravezetőbb a védekezésünk, ha rájuk sza­vazunk... Mármint: a gengsz­terekre. Hm, itt lenne a kutya elásva? Aligha. Pedig: rövi­dest voksolni fogunk. Nem árt észnél lenni! Márcsak a bőrünk mentése okán... © Büntet valaki. Kiiktatott az életéből. Tagadja. Hite­get: minden a régi. Igen. Ré­gen, valóban egyszerű volt minden. Nekem is, neki is. De amióta összekuszálódtunk. val, a távollétével, az anti- randevúkkal. Visszahúzott mozdulattal simogat. © — Miért avatkoztam bele az ügyeidbe — mondja isme­rősöm, aki egy tavalyi beszél­getésünk — véletlenszerű ta­lálkozásunk — óta nem adott jelt magáról. — Szégyelltem: minek mondok én olyanokat neked, hogy ne számíts sem­mire; ő, akit imádsz, téged nem tud, csak egyhez ragasz­kodik, ahhoz akit egykor — véglegesre — választott. Le­het, hogy te is keltenél neki, de másra, másként, máskor, majd egyszer...— Szóval, ros­tám mindig, amiért „elvet­tem” őt tőled. O Ma szembesülni akartam önmagámmal. A hátamat mutattam. © Süt a nap. Nézz ki! Sugár­zik a tavszatígérő napocska. Aj, szolnüsko, szolnyicsko, majo! Miért nem zárod le a fényt, te tétovaszavú? Kap­csold ki a sugarakat, a télvég sötétje könnyebb, mint ez a becsapós káprázat. Süt a nap. Egyszerű, tagolt tőmon­dat. Süss rám a szemeddel! Még egyszer, utolszor! In­kább: halálomig ragyogj... © Panaszlod: 68 bőrt húz­nak le rólad. Kár, hogy én vagyok a 69-ik. Alatta — alattad — pedig csak fájó, eleven hús. Sajnállak. 0 Valaki arról beszélt—pe­dig még negyven sincs! — : semminek sem látja az értel­mét. „Elvan” — mint a be­főtt. Tesz-vesz, de örömtelen monotóniával. Már majdnem megijedtem, hogy tényleg ki­égett, amikor pici pirulással megkérdezte: — Ugye, nincs semmi, ami fontosabb lehet­ne, mint amikor két ember tényleg szereti egymást. El­szállt a félelmem: mégsem zökkentették ki a fáradtpillá- jút tiszta emberségéből a „formáló idők”.—Persze — válaszoltam, az öregebb jo­gán, vélt bölcsességével —, az lényeges, arra lehet ala­pozni. (Csak aztán nehogy csalódni kelljen, mert akkor: snitt!) Karrierszavak F igyelemre méltó karriert futnak be manapság egyes kifejezések. Itt van például a „határon túli honfitár­saink”. Bármikor érvelni lehet vele, jobb, mint ulti­ban a piros hetes. A héten például — amikor a riasztó bűnözési hullám külföldi érintettjeiről szólva — vezető politikusok felve­tették: hazánknak talán mégis meg kellene fontolni a ví­zumkényszer visszaállítását, a politikusok más csoportja azonnal kórusban zengett: mi lesz a határon túli magya­rokkal, a vízummal nem a bűnözőket, hanem őket bünte­tik, elvágnak családokat, és így tovább. Igaz, jól hangzik az érvelés, csak éppen komoly alapja nincs. Feltehető, hogy egészen rövid idő alatt normalizá­lódna a forgalom vízummal is. Ha veszem például a ví­zumköteles Egyesült Államokat, nagyobb probléma, hogy többször cserélik a magyar személyi igazolványokat, mint ahogy USA-vízumot kell intézni — tíz évben egyszer, postai levélben. Nem lehet azt mondani, hogy tönkretesz családi kapcsolatokat. Viszont kiszűr nemkívánatos sze­mélyeket, amire valójában kitalálták. Tegyük fel azonban, hogy a most „istencsapásnak” mondott vízumkényszert mégiscsak be kell vezetni, mert nagy európai uniós vágyaink valóra válása után — ha mi leszünk az EU keleti határa, és feltehetően nem minden szomszédunkkal egy időben — akkor automatikusan lehet vízum és komoly határellenőrzés. Tehát: ha más írja elő, nemcsak lehet, hanem kívánjuk is, ha saját ellenlábas poli­tikus javasolja, akkor nem lehet. Majdnem csapda. Ilyen karrierkifejezés „az ország pénzügyi egyensúlya” is. Ha például az egész társadalmat aggasztó bűnözés meg­fékezéséhez a rendőri feltételek javításához kell tízmilli- árd, akkor pénzügyileg belebukik az ország. Ha egy bank „konszolidációjára” kell, az rendelkezésre áll. Ha politiku­saink kedvenc „Dunaszauruszára” kell, csoda módjára épí­téshez is, bontáshoz is mindjárt előkerül. Jobban kellene vigyázni a szavak értékére. Marik Sándor A nagy dilemma F éltem a világot. Nem szabad beavatkoznunk. Bármi is bekövetkezhet. Talán sokkal nagyobb veszélyt je­lent a világra ez a mostani készülődés, mintsem gondolnánk — ezek voltak a nyíregyházi utca embereinek is, minapi válaszai az újabb öbölháború, illetve az abba történő magyar bekapcsolódás lehetőségét firtató kérdé­sekre. Ami a mi részvételünket illeti, az már kedden eldőlt, amikor is a parlament majdnem egyöntetűen áldását adta: adott esetben a nemzetközi erők rendelkezésre bocsátjuk bizonyos reptereinket és áthaladást engedélyezünk légte­rünkön, továbbá ötvenfős, önkéntes egészségügyi egysé­get adunk a katonai akcióhoz. Elvetették viszont a hona­tyák egy kétszáz fős műszaki alakulat esetleges kiküldését, mintegy megpróbálva ezzel katonai jellegétől megfoszta­ni, s teljesen civil, humanitárius színben feltüntetni részvé­telünket. Nem véletlenül döntöttek így, hiszen — miként az egyszerű polgárokban — bennük is ott a félsz: mi lesz, ha az iraki fenyegetés, amelyet az ellenük szerveződő ka­tonai akcióban részt vevő országok mindegyikének címez­tek, valósággá válik? Mi lesz, ha az arab világ „kemény magja” összefog és mondjuk Irán állítólag már létező in­terkontinentális rakétáit felhasználva juttatja el a vegyi-, biológiai-, és nukleáris fegyvereit az amerikai és európai „betolakodók” országaiba válaszként az „agresszióért”? Azt hiszem mindannyiunkban motoszkáló, régi félelmek ezek. Ám ugyanezek a régtől létező félszek juttatták arra az elhatározásra a Nyugatot, hogy meg kell szüntetni a Globus fenyegetettségét az Irakban titokban gyártott és ha­talmas mennyiségben felhalmozott, iszonyú hatású fegy­verektől. Nagy dilemma, mit tegyen a világ, ha Bagdad továbbra is megtagadja, az angol felderítés szerint több mint 40 — összességében egy Belső-Londonnyi területen elhelyez­kedő — „elnöki palotájának” ENSZ-szakértők általi át­vizsgálását. Belenyugodjon, s visszakozzon, vagy ártatlan emberek halálát is okozva tanítson móresre, ezzel esetleg másutt élő milliók későbbi pusztulását előzve meg. Galambos Béla Nemzedékek Ferter János rajza ■nenti-------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom