Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-02 / 27. szám
1998. február 2., hétfő HÁTTÉR Nimród fiai a célkeresztben A gazdák sérelmezik: olyan emberek vadásznak, akiknek nincs földtulajdonuk Ml JL. mm m __Jfc. Mm Cm mm m Nyírbéltek (KM - SZ. E.) — Vadat, haiat, s mi jó falat, bőven termett mindig az a terület, amelyen honfoglaló elődeink letelepedve úgy érezték, ez a biztonság és ígéret földje. Lehet, hogy a csodaszarvas is ellátogat Nyír- béltekre, ha megsejti, milyen kies liget vár ott rá. Korábban a törvény állami monopóliumnak tekintette a vadászati jogot, hiszen az egységes állami földtulajdonra épült. A termőföldek és az erdők jelentős részének magán- tulajdonba adásával azonban ez a törvény idejét múlta, és egyre sürgetőbbé vált egy új vadászati törvény megalkotása. Ennek értelmében 1997 óta a vadászati jog a földtulajdonhoz kötött, míg a vad továbbra is állami tulajdon marad. Kettévágott terület Túl egyszerű lenne azonban azt hinnünk, hogy ezzel megoldódott a vadásztársaságok és a földtulajdonosok gondja. Nyírbélteken a minap felháborodott gazdák fogadtak, hogy az újságon keresztül adjanak hangot sérelmüknek. — Végső elkeseredésünkben fordultunk a Kelet-Ma- gyarország Szerkesztőségéhez, mert a mi ügyünk már a Legfelsőbb Bíróságon van — magyarázza Üveges Mihály, a földtulajdonosi közösség elnöke. — Legnagyobb sérelmünk, hogy a Földművelésügyi Hivatal semmibe vette a törvényt. Földtulajdonosi közösségünk 1996-ban alakult kétszázhárom gazda nyilatkozatának eredményeként. Csaknem hatezer hektár nagyságú az a földterület, ami ezeknek a gazdáknak a birtokában van. Egységesen úgy döntöttünk, a vadászati jogot is mi szeretnénk gyakorolni ezen a területen. Megalakítottuk az Árpád vezér Vadásztársaságot a tulajdonosokból. Igen ám, de évtizedek óta működik itt a Széchenyi Zsigmond Vadásztársulat is, ám az ott lévő tagok közül csak nagyon kevesen rendelkeznek Nyírbélteken vadászterülettel. — A gazdák sérelmezik, hogy olyan emberek vadásznak itt. akiknek nincs földtulajdonuk. A Földművelésügyi Hivatal (mint szakhatóság) döntése alapján a hatezer hektáron osztoznunk kell, méghozzá úgy, hogy a hivatal kettévágta a területet, és felét odaadta a Széchenyi Zsigmond Vadásztársaságnak. Az dák etetéséből, vadnevelésből, újratelepítéséből is. A nyolcvanas évek óta jelentősen lecsökkent ezen a területen a vadállomány, mert senki nem foglalkozott az utánpótlással. Molnár Antal, az Árpád vezér Vadásztársaság vadász- mestere korábban a másik társaság tagja volt. — Alapító tag voltam, ám kizártak, és fegyelVadászok hazatérőben átadott terület nagy része erdő, nagy vadas terület, nekünk meg maradt a temető, illetve több olyan belterületi föld, ahol nincs a vadaknak búvóhelyük. Az FM által hozott határozattal szemben keresetet nyújtottunk be a bírósághoz. Első és másodfokon is az FM- nek adott igazat a bíróság. A mi földtulajdonosi közösségünk megalakulása után létrejött a faluban a kisebbségi földtulajdonosi közössége, amely a Széchenyi Zsigmond Vadásztársaságot támogatja. Ebben a közösségben körülbelül mindössze tíz ember vesz részt. Nincs utánpótlás — A mi földünkön magunknak neveljük a vadat, és nem akarjuk, hogy olyanok vadásszanak itt, akiknek itt nincs földtulajdonuk — kapcsolódik be a beszélgetésbe Sándor Béla földtulajdonos. — Nekünk okoz kárt a vad, de mi tudunk valódi vadgazdálkodást is folytatni. Egy vadásztársaság feladata nemcsak abból áll, hogy vadásszon, hanem a vaBalázs Attila illusztrációja mi eljárással eltiltottak a vadászattól. Ennek fő oka, hogy megalapítottuk az új társaságot. Volt. hogy elzavartak a saját földemről. — Felülvizsgálati kérelemmel fordulunk a Legfelsőbb Bírósághoz, hogy valóban érvényesüljön a törvény — mondja Szmutkó Ferenc, az Árpád vezér Vadásztársaság titkára. — Mi azt szeretnénk, ha a törvény érvényesülne, és nem olyan embereknek az érdeke, akik csak vadászni járnak, ám a vadgazdálkodással nem foglalkoznak. Azt sem vizsgálták a bíróságon, hogy törvénytelenül alakult a kisebbségi földtulajdonosok közössége, hiszen nem tartották be a szükséges határidőket. Az FM hivatal jogtalanul adta oda a terület felét a Széchenyi Zsigmond Vadásztársaságnak. Még az a szabály sem érvényesül náluk, hogy egy vadászra legalább száz hektár területnek kell jutnia, hiszen jóval többen vannak, mint azt a terület megengedné. Mi mindenáron megvédjük a földünket, hiszen a törvény úgy rendelkezett. a vadászati jog a földtulajdonosoké. Természetesen megkérdeztük a többi érintett felet is. Tö- mösvári Károly, az FM vadászati felügyelője elmondta: — Véleményem szerint személyi okok miatt került sor erre a vitára. A törvény szerint hatósági jogkörrel nekünk kellett döntenünk. Nem tehettük, hogy lesöpörjük egy évtizedek óta működő vadásztársaság igényét. A területet valóban két részre osztottuk, ám ehhez hozzá kell tennem, az Erdő- gazdaság is a Széchenyi Zsigmond Vadásztársaságot pártfogolta. Valószínűleg jól döntöttünk, ha a bíróság már két esetben nekünk adott igazat. A legnagyobb gondot ott látom, hogy korábbi sérelmek miatt az új gazdák törleszteni akarnak azoknak, akik mindig is itt vadásztak. A mi döntésünkkel a bíróság egyetértett. Korábbi sérelmek — Ez nem a mi vitánk — nyilatkozik Papp István, a Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság elnöke. — Az FM hivatallal perlekedik az Árpád vezér Vadásztársaság. Minket igazából ez nem érdekel. Eredményeink igazolják, évtizedek óta eredményes vadgazdálkodást folytatunk. Belső ügy ez, és mégiscsak jelent valamit, hogy az FM másodfokon is megnyerte a pert. Nem az én dolgom elbírálni, hogy a kisebbségi földtulajdonosok közössége törvényesen ala- kult-e vagy sem. A kisebbségi földtulajdonosok közösségének elnöke Hor- nyák Gyula. — A kutyát nem érdekli itt a faluban ez az ügy, egy-két karrierista ember érdekében történik minden. Bizonyítsák be, hogy mi nem tartottuk be a törvényességet és formalitásokat. A mi megalakulásunkat az FM hivatal is elfogadta, s biztos vagyok benne, ők körültekintően jártak el. Maga a törvény is tartalmaz hiányosságokat, de én is háboroghatnék, hiszen az én hatvan hektár földemet éppen az Árpád vezér Vadásztársulat használja. A hirdetőtáblák plakátjairól jógik, guruk mosolyognak, a könyvesstandokon hetente jelennek meg tucatszámra a „cso- dább” és még több csodát ígérő méregdrága olvasnivalók. Úgy látszik, nagy az igény a misztikum iránt. A gyanútlan azonban nehezen tudja megkülönböztetni az olcsó, piacosított misztikát a tartalmi hitbeli, avagy tudományos, lélektani alapokon nyugvó, a természet felett és a tudat alatt munkálkodó erőket középpontjába állító, sokkal szelídebb tanoktól. A mai embert sokféle szellemi áramlat próbálja befolyásolni. A nagy próba a kritikus értelem, az ítélőerő. A szellemi éhségnek az az egyik oka. hogy századunkra ösz- szeomlott a tudomány megváltó képességébe vetett hit. Szerelmi bánata van valakinek, halálfélelelem gyötri, belesüppedt a hétköznapok homályába? Nosza. elő gyorsan a szakirodalmat! De nem sikerül a szakszavakból kibogozni a megoldást. A csalódásból pedig nem azt a következtetést vonja le. hogy lehet, a legjobb lenne először önmagát megismerni, s nem rögtön a pirulával kezdeni?, mert az is csak ideig-óráig kábít, jön a további kutatás. Erre a válasz természetes módon a komolytalan szélhámoskodás. Ennek eredménye pedig a szörnyű nagy és nem veszélytelen keveredés. A váni? Igen, de ez csak akkor lehetséges, ha átéljük és elfogadjuk ezt a talán-törvény- szerűséget. Nincs más választásunk: a pozitív felfogás vagy a rossz érzés, akár a téboly. Az első lehetőség, a pszichés egészség, a túlélés egyetKaland, vágy kuumba így tör be a hiszékenység, a hatások nem belülről átélése, az igazinak csak külsőségekben utánzása. Az például kifejezett hazugság. hogy van egy mester, aki tanítványokat keres. Ez fordítva van: a tanítványok valamiért keresik a mestert, s valamiért épp azt. A tanulni vágyók teszik őt azzá, ami. Akinek különben nem pénzzel szokás fizetni... Életritmusunk felgyorsulása. mindennapi életünk zsúfoltsága, élményekkel, hírekkel, eseményekkel túlingerlé- se a modern technikai civilizáció által létrehozott életforma következménye. Lehet- e ehhez az elgépiesedett világhoz kedvezően hozzáálllen útja. Ha nem tartjuk az értékrendet, ha mindent egyenlő súlyúnak veszünk, elsodor bennünket a (hogy is szoktuk mondani?) rengetegrengeteg dolgunk futószalagja, nehezen találjuk meg telített napjaink lazítási. halk pillanatait. Az a rövidke életünk unalmas, még unalmasabb, idegesítő, ritkábban (ha szerencsénk van, gyakrabban) kellemes napok láncolatából áll. Ha rossz a lánc, rossz az egész életünk. A tartalmas jó élet titka, hogy nem szabad maradékokat hagyni. Ha az apró örömök forrását nem találjuk meg — úgy negyven felé ez már kemény munka —, akkor elvész a hétköznapok, sőt az ünnepek fénye. S egy életkor után — saját magunk adósaiként— ábrándozni kezdünk: ó, ha megint... A korábbi életszakaszokba visszavá- gyás azt jelzi, nem éltük át mindazt, amire igényünk, amire sanszunk lett volna. Mindig későn, akkor meg ráadásul túlkompenzálva, habzsolva szeretnénk pótolni az elmulasztottakat. Miközben magunkat puhán kell elfogadnunk, a szigorúság nehéz műveleteit is muszáj elviselnünk. Ennek az a tartalma, hogy változtassunk azon. amin érdemes. S hogy hogyan? Nagy belső erőfeszítéssel, lázadó elégedetlenséggel, fejlődési igény motorral. kiegyensúlyozottsági vággyal. A szellemi, az intellektuális és érzelmi kaland hiánya a mi társadalmunknak is létező problémája. Pedig a belső harmónia, a lelki egyensúly, a világunkhoz való pozitív beállítottság a pszichés egészség első feltétele. S ez — mert akkor minden olyan egyszerű lenne — nem a hamis bestsellerekben vagy a táltosképző tankönyvekben keresendő. Már a második S zinte hihetetlen, milyen gyorsan morzsoljuk az időt. Mint a kukoricaszemek, így hullanak a múltba egymást sietősen követve az órák, a napok, a hetek. Még talán fülünkben visszhangzik az új esztendő első perceiben összekoccanó pezsgőspoharak csengése, talán emlékezünk még az enyhén mámoros állapotban meggondolatlanul kimondott fogadalmakra, ám a naptár kijózanít bennünket: a mai nappal immár az év második hónapjának második napját jegyezzük. A tizenkét testvér közül a február a legrövidebb, azonban annál eseménydúsabb. Már a mai nap is izgalmat jelent az iskolás diákok és szüleik számára. A félévi bizonyítvány kiosztása mindig felemás érzelmeket ébreszt, hiszen egyesek szerint meghatározza a tanév végi eredményt, míg mások szerint csak tájékoztató jellegű. A mai napon nemcsak a félévi értesítőt lesik vigyázó tekintetek, hanem a medvék barlangját is, hiszen gyertyaszentelő Boldogasszony napján a néphagyomány „tudománya” alapján eldől, milyen hosszú ideig tart még a tél. Igaz, csak csak néhány napja nevezhetjük a telet valóban télnek, ám valószínűleg sokan kíváncsiak arra, vajon a macik meglátják-e a saját árnyékukat. S bár egy gyermekversike fagyot fújó februárról szól, ez cseppet sem zavaija majd azokat, akik bálokba hivatalosak. Minden bizonnyal jó néhányan két-három farsangi mulatságra is elmennek, azonban a legtöbben mégis azok lesznek, akik csak a médiákból értesülnek arról, hogyan is mulat egy magyar úr 1998-ban. Ugyanakkor jó lesz már azon is tömünk a fejünket, hová menjünk a nyáron pihenni. Sajnos, nem lehet kötelezni a munkáltatókat arra, hogy az idén bevezetett kedvezményes üdülési csekkeket megvásárolják dolgozóiknak, így mélyebben kell a munkavállalóknak a pénztárcába nyúlniuk a szellemi és fizikai feltöltődésük érdekében. Hogy még messze van a kánikula? A szólások sohasem hazudnak: „Február, itt a nyár.” M. Magyar László Felébredni? Hisz még nyugovóra sem tudtam térni ezen a télen Ferter János rajza [ 111 iC*Tg iTI í Yi-T á I YJtmB „Tol vajúdunk" A megnövekedett tolvajlások közepette a héten tolvajrekorderről olvashattunk lapunk bűnügyi híreiben: a még csak 32. évében járó nyíregyházi férfi eddig is hosszú bűnlajstromot mondhatott magáénak, hiszen 15-ször volt már büntetve, s majd a bíróságon 16-od- szor is ez a közszereplés vár rá. Méghozzá nem is akármilyen szerep az övé: a Nyíregyházi Rendőrkapitányság „házi listáján” ugyanis csúcsot döntött: mindössze tíz hónap leforgása alatt 98 esetben 212 rendbeli bűncselekményt követett el. A bűncselekmények között több besurranásos lopás, nyitott gépkocsikból készpénz és iratok elcsenése, autók, illetve élelmiszerboltok kifosztása szerepel. Mindezeket pedig tette nagy nyugalomban fényes nappal, s főleg a belváros utcáin. Ä vizsgálat eddigi adatai alapján az általa okozott lopási kár értéke mintegy 3 millió forint, de jelentős a negyedmilliónyi forintra becsült rongálási kár is. A rendőrök utánanéznek annak is, hogy a tömérdek portéka útja hová vezethetett, mert alapos a gyanú, hogy többségük ismét valamelyik üzlet polcaira került vissza. A nyíregyházi rendőrkapitány elmondása szerint esetenként mi állampolgárok is a tolvajok segítségére vagyunk. Iskolák, óvodák, bölcsődék előtt csak becsapjuk az autónk ajtaját, s a csupán két-három percnyi távoliét is elegendő idő az arra bóklászónak, avagy az ott éppen erre várónak. A gyanúsított is 28 esetben így juthatott könnyű prédához, míg 24-szer csupán a lakás kilincsét kellett lenyomnia, s a konyhában időző, avagy éppen ebédelő család jelenlétében az előszobából már vitte is a pénztárcákat, értékeket. A boltbetöréseknél sem figyelünk a riasztók hangjára. Előfordult, hogy a „kemény munka közepette” még a csákánynyél is beletört a falba, a hangos kopácsolás mégsem tűnt föl senkinek. A tolvaj pedig esténként szépen kiöltözve, vígan kaszinózhatott, hódolva ezzel úri szenvedélyének. Mi pedig vajúdhatunk otthon: a könnyen szerzett zsákmánnyal nagy örömében hol olvadozhat a ío/vajunk?! Lefler György
