Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-13 / 37. szám

KULTÚRA 1998. február 13., péntek A tudásra alapoznak Mátészalka (KM — B. I.) — 1998. szeptember 1-jén hét első osztályt szeretné­nek indítani a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Egészségügyi Szakközépis­kolában. Mint Jeremiás György, az intézmény igaz­gatója elmondta: „Alapvető célja iskolánknak, hogy magas színvonalú képzés­sel szolgálja a helyi társa­dalom igényét, megalapo­zott tudást adjon a tovább­tanulni vágyó tanulóknak, de emellett segítse a mie­lőbb munkát vállalni szán­dékozókat”. Válogathatnak tehát a nyolcadikosok a bő­séges választékban. Két osztályban olyan ál­talános tanterv szerinti gim­náziumi képzés folyik majd, ahol emelt óraszámú lesz az angol és német nyelv oktatása. Másik két osztályban pedig a tanulók­nak lehetőségük lesz vá­lasztani rajz, ének, környe­zetvédelem, számítástech­nika, gyors- és gépírás tan­tárgyak közül. Egy osztály­ban egyedi tantervű kémia­biológiai osztályt indítanak. Az új tanévben a megszű­nő egészségügyi szakkö­zépiskolai osztályok helyett két osztályban humán szak­csoportos oktatást indíta­nak. Ennek alapvető célja az érettségire épülő, egészség- ügyi és szociális szakkép­zés négyéves közös alapú középiskolájának a megva­lósítása. A képzés három szakaszból áll, az első két évben az órák 85%-ában közismereti oktatás, 15%- ában személyiségfejlesztés történik. A harmadik, ne­gyedik tanévben az órák nagyobb részében folytató­dik a közismereti képzés; heti 10 órában egészség­ügyi-szociális irányú széles szakmai alapozás történik. Az érettségit követően a végzett diákoknak lehető­ség nyílik egészségügyi és szociális szakirányú to­vábbtanulásra. A nyíregyházi... ...Zeneiskola — a maga ala­kította szép hagyományok­nak megfelelően — koncer­ten ad fellépési lehetőséget volt növendékeinek. A ma 17 órakor kezdődő hang­verseny igazi hangszerpa­rádéval várja a közönséget. Bach, Mozart, Haydn, Pet- rovics, Rosauro, Scarlatti, Chopin kompozíciói fuvo­lán, zongorán, fagotton, marimhán hpgpdi'in A trombitán csendülnek fel. (KM) Golding tornya Nyíregyháza (KM — N. I. A.) — Stilbury dékánja lá­tomást lát, s mert magát Is­ten választottjának hiszi, vasakarattal fog hozzá láto­mása valóra váltásához, az égbe fúródó torony fölépí­téséhez. A dékán beteg em­ber: agyafúrt őrülettel, eszelős konoksággal tör le­hetetlen célja felé, átgázol mindenkin, akit szeret, szétzilálja maga körül a kö­zösség életét. A tornyot a pokol ellenében is fölépíti; megküzd elemekkel és em­berekkel, de mire a torony áll, elveszített mindent. Vi­gasztaló angyala korbácsos ördöggé válik, megölt sze­relme holtában bűvölő bo­szorkánnyá, barátja és mes­tere ellenséggé; meg kell tudnia, hogy nem Isten sze­melte ki a munkára, hanem királyokkal hentergő nagy- nénjének szeszélye; a meg­Vastapsot kapott A rózsa vére A film tele van klasszikusan szép jelenetekkel, a dialógusok nyelvezete igazi remeklés Jótékonysági... ...bált rendeznek a nagykál- lói Budai Nagy Antal Szak- középiskolában február 28- án este hat órátój. A szerve­zők a bál teljes bevételét a Segítők-Esz Alapítvány céljaira fordítják. (KM) A 19. Hortobágyi... ...Alkotótábor nyitóünnep­ségét február 16-án, kedden délután három órától tartják -a -debreceni Aranybika - Szálló üvegtermében. (KM) alázkodás sarában sem nyer bocsánatot, elítéli a nép és az egyház, s megrok­kan maga a mű is: halála óráján fenyegetően maga­sodik a kolostor fölé a le­sújtani kész kőkalapács. Égnek szökő csúcsívek, nyomott pofájú vízköpők, homály és üvegablakon át- tündöklő napfény, áhítat és szenvedély, kőtömbökből faragott épület, kőtömbök­ből faragott mondatok, kő­tömbökből faragott könyv. A halál mindent felold, s a névtelen olvasó, aki Anonymus atyával ott áll a dékán halálos ágyánál, megbékélt szívvel teszi le ezt a gótikus székesegyhá­zak tökéletességével szer­kesztett regényt. William Golding A to­rony című kisregényét az Európa Könyvkiadó jelen­tette meg. Kállai János Budapest, Nyíregyháza (KM) — Véget ért a 29. Ma­gyar Filmszemle, kiosztották a díjakat, elhangzottak az el­ismerések, csakúgy, mint a kritikák. Számunkra az idei mozis-se- reglés azért is jelentett többet, mint a korábbiak, mert a ver­senyfilmek között üdvözölhet­tük A rózsa vére című alko­tást, melynek kétharmadát a Tiszaháton forgatta Zsigmond Dezső rendező Balogh Géza (lapunk főmunkatársa), Teme- si Ferenc és Veér Károly for­gatókönyve alapján. Nos, az ízig-vérig mai történet a buda­pesti Corvin Filmpalota Korda Termében — a gálabemutatón — osztatlan sikert aratott. A jobbára szakmai közönség szűnni nem akaró vastapsa je­lezte: az igényes alkotásról (jóllehet: a zsűri díjai közül egy „picikét” sem kapott meg) még sokat fogunk hallani. Kétségtelen: A rózsa vére a szó legjobb értelmében hagyo­mánytisztelő, alapvetően rea­lista vonalvezetésű darab. A többszálú cselekmény szatmári falvakban, kisváro­sokban bonyolódik (többek között: Sonkádon, Tiszacsé- csén, Túristvándiban, Kispalá­don, Fehérgyarmaton vették fel a jeleneteket — Sára Ba­lázs operatőr „vezényleté­vel”), a magyar-ukrán ország­határ környékén. Az idő, melyben az események zajla­nak a rendszerváltást követő évek szaka a maga összes tár­sadalmi, gazdasági, politikai, erkölcsi, magánéleti problé­májával. A mű szerzőit tiszta szándé­kok vezérelték, amikor arra irányították, összpontosították figyelmüket: miként élik meg A díszbemutató előtt (balról jobbra): Zahora Mária dramaturg, Zsigmond Dezső rendező, Balogh Géza forgatókönyv-társszerző, Riskó Márti Martyn Péter felvétele (át) egy „isten háta mögötti vi­dék” hétköznapi emberei a tes- tet-lelket próbáló váltásokat. Azt a sokfelé tendáló mozgást, melyben egyszerre vannak je­len a lehúzó és fellendítő erők, melyben valamiképpen el kel­lene igazodnia a kocsmáros- ként, benzincsempészként eg­zisztáló fiatalasszonynak (Nagy-Kálózy Eszter alakítja Anita figuráját — meghök­kentően nagy beleérzéssel, művészi hitelességgel), társá­nak, Andrásnak (Gáspár Sán­dor játssza), az öreg papának (Barkó György megrázóan szép szerepformálása), a kis Évikének (Riskó Márti — öt­éves! — debütálása) — egy­szóval: mindenkinek, akit a filmben ábrázolt körülmények közé láncolt a sorsa. Emlékszem, még születőben volt A rózsa vére, amikor né- hányan attól tartottak: ismét „befeketít bennünket” ez a drámai eseménysor, nem fényt, hanem újabb árnyakat vet majd Szabolcs-Szatmár­Beregre. Az ódzkodóknak részben sem lett igazuk! Két­ségtelen: a komorság, a krimi­szerű elemek, a ki sem mon­dott szavakból előszüremlő (s bekövetkező) tragédiák, a kisstílűség béklyóiból vére hullása árán is szabadulni aka­ró emberi szándék dominál a vásznon, de egyszersmind nagy teret kap a gyönyörűsé­ges táj, a folklorisztikus rekvi- zítumokban bővelkedő kör­nyezet, a Tisza és a Túr eddig szinte senki által nem „hábor­gatott” partszakasza, a höm­pölygő vizek, a Rókás hatal­masan sóhajtozó fái. — Szép ez a film — mond­ta Gáspár Sándor színművész. — Szerettem benne dolgozni. Végre olyan alkotás részese lehettem, melyet nem rúgtak, daraboltak szét, melyet érde­mes volt megcsinálni. — Nem egészen olyan lett a „rózsa” — jegyezte meg Te- mesi Ferenc, a forgatókönyv társszerzője —, mint amilyen­nek kezdetben elképzeltem. Csődbe juthat az év múzeuma Kiemelt költségvetési támogatásra számítottak A besztereci általános iskola udvarát az idén is jégpá­lyává változtatták a keményebb hidegek beköszöntő­vel. A közben melegebbre fordult időjárás persze már lehet, hogy elolvasztotta a korizásra való terep „lé­nyegét': a jeget Amatőr felvétel Nyíregyháza — Az elmúlt év októberében Nyíregyháza szerte (de az országos sajtó­ban is) megjelent a hír: a Sóstói Múzeumfalu nyerte a kis múzeumok kategóriájá­ban Az év múzeuma 1996 ki­tüntető címet. Nagy öröm volt ez az intézmény és a hozzá valamilyen módon kapcsolódók körében. A kapott elismerés büszkesé­get váltott ki a városi és a me­gyei vezetésből, a múzeumba látogató nyíregyháziakból. Lehet rá hivatkozni, meg lehet mutatni bel- és külföldi hivata­los és nem hivatalos vendé­geknek a gyarapodott épüle­tállományt; mondván: ez igen, ez a megye (és a város) a ne­héz gazdasági helyzetben is mennyit áldoz a kultúrára! Azt, hogy a programokra, a fejlesztésekre, műtárgyak vá­sárlására és restaurálására mi­ből futotta, valójában a múze­um dolgozóin kívül senki nem tudta. A fenntartó megyei ön­kormányzat által az éves költ­ségvetésben működtetésre, fenntartásra jutott összeg im­már ötödik éve nem változik (illetve idén jócskán változott, hiszen még annyi sem lett). Ne gondoljanak sok-sok millióra: ez a működési összeg 2-2,4 millió forint évente), ez csu­pán a közművek díjainak kifi­zetésére elegendő. A progra­mok napjain azért fohászko­dunk, hogy bejöjjön a közön­ség, s a bevételből ki tudjuk fi­zetni a fellépők tiszteletdíjait, hiszen programszervezésre nem kapunk egy fillért sem. Már évek óta nem azokat az épületeket építjük, amiket évekkel ezelőtt összeállított ütemtervünkben meghatároz­tunk, hanem azokat, amikre tá­mogatást tudunk pályázni. Igazságtalan lennék, ha nem említeném, hogy korábban évi 1-1,5 millió forintot ezek egy részére külön keretéből jutta­tott a megyei önkormányzat. A kitüntetés után úgy vél­tük, hogy az országos elisme­rés helyi szinten is kiemelt tá­mogatásban jelenik meg. Arra számítottunk, hogy a 2000. évi államalapítási ünnepségre be tudjuk fejezni a múzeum épí­tését. Az első főbekólintás ak­kor ért, amikor a megyei költ­ségvetés előzetes sarokszáma­ival ismertettek meg bennün­ket. Hisz ez még annyi sincs, mint a tavalyi, pedig állítólag a gazdasági makromutatók már jócskán emelkednek... Tiltakozás, segélykérő levél a Megyei Ónkormányzathoz. Eredmény: a megyei közgyű­lés számunkra változatlan for­mában és számokkal megsza­vazza az idei költségvetését. Ekkor már csak arra gondol­hattunk, ha nem tudunk építe­ni, legalább a nagy rendezvé­nyeinket, kulturális program­jainkat megvalósítjuk a város immár évek óta nagylelkűen biztosított néhány százezer fo­rintja segítségével, hiszen a közönség nagy többsége úgyis Nyilván menet közben sokféle kompromisszumra kénysze­rültek az alkotók, de ami meg­született: érthető, nézhető, él­vezhető mozi. Tele van klasszikusan szép jelenetek­kel, a dialógusok nyelvezete pedig igazi remeklés. Jóma­gam örülök, hogy ott van a ne­vem a stáblistán, hogy részese lehettem Zsigmond Dezső művének. — Biztos, hogy a budapesti közönség mást lát A rózsa vé­rében, mint a szabolcsi publi­kum — jegyezte meg a Kis- várdáról elszármazott Bódi „Cipő” László, a Republic együttes frontembere, a film zeneanyagának szerzője. — Örülök, hogy tetszenek a betétdalok; magam is rácso­dálkoztam, hogy vizuális kör­nyezetben mennyire másként szólnak, mint egyszerűen csak CD-ről. Abban egészen biztos vagyok: Nyíregyházán, Máté­szalkán vagy Kisvárdán nagy visszhangot vált majd ki Ba­logh Gézáék opusza. nyíregyházi, s igen sokan ki­járnak Sóstóra meg a skanzen­be is. És itt jött a második je­ges zuhany: a városi költség- vetésből is kimaradt a múze­umfalu ez évi támogatása. Most mi a teendő? Bontsuk - e fel a tavaly oly szépen bein­dult templomi koncertek sike­rén felbuzdulva megkötött előszerződéseket; vállalhatjuk ezt a blamát? Felejtsük el a pünkösdöt, a Szent István-na- pot, s egyre jobban leromló (hiszen tatarozásra, felújításra sincs évek óta egyetlen fillé­rünk se!) épületeink között karba tett kézzel várjuk a hoz­zánk betérő vendégeket, akik — mivel szebbhez, jobbhoz, tartalmasabbhoz vannak szok­va — szépen, lassan elpártol­nak tőlünk? Drasztikusan emeljük meg a jegyárakat, át­hárítva a gondunkat azokra, akik még mindig szeretnének kulturálódni? Az év múzeuma mára elju­tott oda, hogyha az építőbri­gádnak munkát akar az igaz­gató adni, kölcsönt kell kérnie. Pályázatot pályázatra gyár­tunk, de most már ezek legna­gyobb többsége is pályázati díjas. Az összegyűlt számlák arra várnak, hogy jobb idők beköszöntével, az áprilisi nyi­tás után a látogatóktól befolyt belépődíjakból vissza tudjuk adni a kifizetésükre kölcsön­kapott pénzt. Talán addig még kihúzzuk! Páll István, múzeumigazgató Nyitóelőadás Budapest (MTI) — A Nemzeti Színház nem Bu­dapest magánügye. Egy egész ország szellemi iden­titásának kifejezője, szim­bolikus szellemi jelentősé­gű, túl az épület funkcióján. E gondolatokat Bán Ferenc építész vetette papírra an­nak a tervpályázatnak ré­szeként, amellyel megnyer­te a Nemzeti Színház építé­sére kiírt pályázatot. Azok számára, akik a kultúra, művészetek ügyét, a nem­zeti tudat erősítését fontos­nak tartják, régi, fájó sebe­ket gyógyítanak e szavak, s elsősorban persze maga a tény, hogy a főváros szívé­ben, az Erzsébet téren ha­marosan megindul, s alig két éven belül befejeződhet az építkezés. Ez alatt a két év alatt azonban hatalmas, összetett munkafolyama­tokból álló feladatokat kell elvégezni. Koordinálásukra, a Művelődési Minisztérium kormánybiztosi irodát ho­zott létre. Vezetője, Fiala István építész. Április else­jén, de egyáltalán nem ápri­lisi tréfaként kezdődik az Erzsébet téren a nagy gödör kialakítása. Ezért minden partnert arra kértek: márci­us 18-ától álljon rendelke-' zésre a terület. Erre az idő­pontra születik majd meg a döntés arról is, ki kapja a megbízást az alapozási; munkák elvégzésére. A nyitóelőadást 2000 októbe­rében tervezik megtartani

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom