Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-12 / 36. szám

1998. február 12., csütörtök HATTER mmm Minden gyilkost elfogtak Bár jelentősen nőtt a bűncselekmények száma, a felderítési arány nem rossz Rendszeresek a piacellenőrzések, olykor mázsaszám foglalják le az illegálisan be­hozott diót a külföldiektől Elek Emil felvétele Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Nem biztos, hogy szívesen lennék dr. Szabadfi Árpád ezredes, megyei rendőr-főkapitány helyében —jegyeztem meg a keddi sajtótájékoztatón, hi­szen a tavalyi munkával összefüggésben olyan sike­rekről számoltak be, melye­ket az idén nehéz lesz túl­szárnyalni. Lehet-e egyálta­lán? — kérdeztem. Szerinte nem mindenáron az eredményt kell hajszolni, s a meglévő helyzeten mindig van mit javítani, a feladatokat (a fő csapásirányokat) is megfogal­mazták már. Szabadfi ezredes szerint a stabil, kiegyensúlyo­zott, gyorsan reagálni képes, javuló felderítési mutatókkal rendelkező megyei rendőrség a statisztikáktól némileg füg­getlenül is eleget tehet az elvá­rásoknak, s akkor már nem dolgoztak hiába. Több bűneset Másfél ezer hivatásos rendőr és közalkalmazott tevékeny­kedik a Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Rendőr-főkapi­tányságon, összességében az országos vezetés elismerését is kivívva. A múlt évben bűn- cselekmény alapos gyanúja miatt hét személyt függesztet­tek fel állásából, hivatali visszaélés vagy vesztegetés miatt tizeneggyel szemben folytattak le fegyelmi eljárást. A főkapitány nagyon fontos­nak tartja, hogy kollégái fedd­hetetlenek, megbízhatóak le­gyenek. így a jövőben is nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a rendőrök ne kövesse­nek el jogsértéseket. Ami a munkát illeti: az is­mertté vált bűncselekmények száma 18,7 százalékkal emel­kedett. 19 514-ről 23 155-re. Ez a tény (a növekedés vala­mennyi kapitányság területére érvényes) az értékelés szerint túlmutat az állampolgárok biz­tonságérzetén, valójában ne­gatívabb képet mutat megyénk bűnügyi helyzetéről, mint a valóság, hiszen a közbiztonság ily mértékű romlását ez az adat nem támasztja alá. A leg­több bűncselekményt me­gyénk székhelyén, majd Máté­szalka és Nyírbátor térségében követték el, a legkevesebbet Tiszavasvári vidékén. A felde­rítési mutató 46,37 százalék, ami nagyjából stagnálást je­lent. Jelentős javulás érzékel­hető viszont a nyomozás ered­ményességét illetően, ez 76,67 százalék, ami országos vi­szonylatban kiemelkedő. So­katmondó adat: míg tavaly­előtt 1,6 milliárd forint kárt okoztak a bűnelkövetők, addig a múlt évben 2.8 milliárdosat. Hárommal kevesebb embert öltek meg tavaly (23-at), mint az előző évben, a legtöbbet (9) Nyíregyházán. A tragédiák zö­mében családi, ismerősi konf­liktusok következményei vol­tak, de a nyereségvágy, az al­jas indok, az előre kiterveltség is motivációt jelentett egyes esetekben. Valamennyi gyil­kosság elkövetőjét felderítet­ték a rendőrök! A rablások is nagy felhábo­rodást váltanak ki az állampol­gárokból. 1997-ben 162-t kö­vettek el, a felderítési mutató e téren is javuló tendenciát mu­tat, a tettesek bő háromnegye­dét elfogták. Lopnak, csalnak Talán nem meglepő, hogy az összes bűncselekmény 64 szá­zalékát a tulajdon elleni jog­sértések teszik ki, főként a lo­pások és betörések, utóbbit 4275 alkalommal követték el. Részben magukat okolhatják a tulajdonosok a gépkocsifeltö­rések miatt (ezek száma szin­tén igen nagy), hiszen nem fordítanak figyelmet értékeik védelmére: nyitva felejtik au­tójukat, látható helyen hagyják értékeiket. Érdekesség, hogy a sikkasz­tásoknál 10 százalékos csök­kenés mutatkozik (jellemző, hogy többnyire különösen nagy értékre követik el), a csa­lások száma viszont 30 száza­lékkal nőtt (jelentős részben magánszemélyek a sértettek). Tipikus a csalásoknál, hogy az elkövetők a bűncselekmény ér­tékét úgy választják meg. hogy az csekély összegűnek tűnjön, így elkerülhetőnek tartják a fel­jelentést. Fura — hangzott el a sajtótájékoztatón —, milyen hiszékenyek a könnyen káro­sulttá váló emberek, elhiszik például: alig négyszáz forintért munkalehetőséghez juthatnak Németországban. Megyénk baleseti helyzete 1997-ben igen kedvezőtlenül alakult, 799-ről 931-re emel­kedett a balesetek száma, a ha­lálosaké (62 volt) tízzel több. Az okok között elsőként a gyorshajtás szerepel (tovább fokozzák az idén az ellenőrzé­seket!), de gyakori az elsőbb­ség meg nem adása, a kanya­rodási szabályok megszegése, s a gyalogos hibája. Gond, hogy a gyalogosok és kerékpá­rosok nem törődnek azzal, hogy — különösen éjjel — jól láthatóak legyenek, fény­visszaverő eszközök viselete, a lámpa használata sokat javí­tana a helyzeten. A balesetek 67.5 százaléka lakott területen belül következett be. A múlt évben — ezt sokan tapasztalhatták — megerősí­tették a rendőri jelenlétet a közterületeken, kiemelten ke­zelik a körzeti megbízotti szol­gálatot, s az őrsök is a figye­lem középpontjában állnak a bűncselekmények megelőzése, az állampolgárok biztonságér­zetének javítása érdekében. A létszámfejlesztés mellett a munkafeltételek javítására is figyelmet kell fordítani, annak ellenére, hogy a tavalyi évet (is) az alulfinanszírozottság, azaz nyugodtan mondhatjuk, a pénzhiány jellemezte a me­gyei rendőr-főkapitányságon. A cél csak az lehetett, hogy fenntartsák a működőképessé­get. A közel 200 gépjármű ál­lapota összességében nem iga­zán kielégítő, bár 22 autót kaptak amortizációs csere­ként. Tennivalók Eredményes munkáról adtak számot a megyebeli rendőrök munkáját értékelve. Tudják persze azt is: van még bőven tenni- és javítanivaló. A rend őrei remélik, az idén sikerül javítani a lakosság biztonság- érzetén. Nemcsak a bűnmeg­előzéssel, de a tettesek mie­lőbbi kézrekerítésével is. M inden dicsekvés nél­kül mondom, amikor az allergia még nem volt népbetegség, én már jó ideje küzdöttem vele. Ez azt jelenti, hogy évente legalább négy-öt alkalommal kemény és kilátástalannak tűnő har­cot folytattunk egymással. A csatákat megnyertem, de a háborút sohasem. Orvosok­nak soroltam az észlelt tüne­teket, akik hümmögtek és to­vábbi szakvizsgálatokra küldtek, majd a leletekből megállapítottak valami be­tegséget, általában arcüreg­gyulladást. Ezért marék­számra szedtem az elrendelt gyógyszereket. így lettem az akkor forgalomban lévő anti­biotikumok ismerője és rend­szeres fogyasztója. Egyik gyógyszerész barát­nőnk felvilágosított annak a veszélyére, hogy a szerveze­tem ezeket úgy megszokja, hogy végül hatástalanok lesznek, amikor tényleg szük­ség lesz rájuk. Kidolgo­zott egy terápiát, amelyhez türelem és a saját erőm­ben való hit szükséges, a ja­vallott szerek mellett. Ez áll mentaolajos illatterápiából, akácmézzel ízesített kakukk­fű. édesgyökér és hársfa­Allergia virág keverék teájából és ha ez sem elég, akkor követ­kezik a kamillás inhalálás. Ez a kúra vezethet el a gyó­gyuláshoz, legalábbis egy időre. Az egész betegség egy tom­pa féloldali fejfájással és orrdugulással kezdődik. Ek­kor még elegendő a fájdalom mérséklésére az illatterápia. Jól kiszellőztetem a lakást, majd belecsöppentek néhány csepp mentaolajat a páro­logtató vizébe és ráteszem a radiátorra. Ezzel akarom a nyálkahártya-gyűli adást visszaszorítani. Néha sikerül, néha nem. Ha a gyulladás makacsko- dik, akkor kezdődik a teafő­zés szertartása. A kikísérlete­zett teakeverékemből nem hi­ányozhat a kakukkfű, az édesgyökér és a hársvi- rág. Ezek a legkeserűbb teákat is fo­gyaszthatóvá teszik. A for­rásban lévő vízzel leöntött keveréket hagyom pihenni, hogy a hatóanyagok jól kiáz­zanak. Két-három napig ezt iszogatom, aminek következ­ményeként a családi papír- zsebkendő-fogyasztás mere­deken emelkedik. Ha ezek a kúrák nem hoz­ták a várt eredményt, akkor radikálisabb eszközhöz, a forró kamillagőz inhalálásá­hoz fordulok. Itt már a fele­ségem segítségére is szüksé­gem van. O az, aki főz egy li­ternyi kamillateát. A gőzölgő főzetet elém teszi az asztalra és egy frottír törölközőt a fe­jemre borítva összezár a ka­milla gőzével. További fel­adata az akció következetes végigvitele. azaz a törölköző alóli minden menekülési kí­sérletem csírájában való el­fojtása. Szereti az alapos munkát, tehát a főzet meghű­léséig gőzölődök. Amikor a gőz már úgy át­járt, hogy a kamillától még a szemöldököm is megszőkült, bevonulok az előkészített me­leg kuckómba egy csöndes meditációra. Itt sem a rádió, sem a tv, amik különben is szordinóra vannak állítva, nem zavar. A kutyámtól les­tem el, hogy ilyenkor csak a gyógyulásra kell koncentrál­ni. Most sem étel, sem ital, sem kávé, sem dohány nincs, csak az önszuggesszió, mert hajnalban már egészségesen akarom meglesni a fakopán­csot. Alulteljesítve A fejlett gazdaságban a motor szerepét nem a mo­dem gép, a fejlett technika látja el, hanem az azt megteremtő szakértelem. Ezt szinte minden kül­földi befektető hangsúlyozza, amikor egy-egy terepszemle alkalmával felméri: megéri-e vagy sem pénzét elvinni olyan helyre, ahol érdeklődése pillanatában a fogadókész­ség gesztusa a legbiztosabb pont. Piacgazdasági viszonyok közepette tehát a munkaerő tőkeként értékelendő dolog, de az egzisztenciális problémákkal küszködő, önbizalmában megtépázott hazai munkaerő nehezen hiszi ezt el. Éppen ezért kisebb lelkesedéssel követi azt az elvet, hogy a tudás gyarapítása egy hosszú távra szóló befekte­tés, ez a mentalitás pedig az egyéni képességek lassú le­épüléséhez vezet. Az is tény, hogy a hazai munkaerő több­sége a mai napig keményen dolgozik, csak éppen a mun­kahelyeken pazarló az energia felhasználása, állítják a szakemberek. Szerintük az igazi, szervezett csapatmunka görcsös egyéni teljesítménykényszerbe fullad, ráadásul a produktum mennyisége és minősége nem találkozik érték- arányos elismeréssel. így a sok munka ellenére is állandósult az alulteljesítés érzete, s mindez sajátos munkavállalói magatartáshoz ve­zet, különösen a 25-35 év közötti korosztályban. Ez a ge­neráció az, amely két-három, esetleg még több forrásból igyekszik megszerezni a megélhetéshez, az életszínvonal növeléséhez szükséges jövedelmet. Ez roppant veszélyes folyamat, sok buktatóval: a munkavállaló gyakran kerül­het időzavarba, a túlvállalásának könnyen eshet áldozatul megbízhatósága, testileg-lelkileg idő előtt elkoptatja a szervezetét, amely meglepő gyorsasággal felmondja a szolgálatot. Pedig ha belegondolunk: ennek a korosztály­nak még harminc-negyven évet kell (kellene) aktív mun­kával tölteni. Vagyis, a munkaerő képzése mellett annak regenerációja sem szenvedhet csorbát. Nyéki Zsolt Ezt a szekrénysort kimondottan magányos nőknek ajánljuk... Ferter János rajza Tb tánc(oltató) M i történik itt? Ingyen osztják a kenyeret, vagy va­lami tragédia vonzza ide az embereket? — gon­dolhatja. aki e napokban a Megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóság környékére téved. A parkoló du­gig, a környező utcákon is autók hosszú sora. Az épületben tömeg, idegesség, a hangulat pattanásig feszült. A tb-székházak, -igazgatóságok csendes napokon sem a béke és nyugalom szigetei, hiszen csak a nyíregyházi ügy­félszolgálaton naponta négy-ötszáz ember fordul meg azért, hogy rendezze ügyes-bajos dolgait. Ezekben a na­pokban azonban tízszeresére nőtt a forgalom, az ügyfél- szolgálati iroda vezetője közel ötezer főre saccolja a na­ponta megjelent tömeget. A mostani tömegnyomomak egyetlen oka van, mégpedig a legújabb rendelet, mely elő­írja. hogy ezentúl az egyéni vállalkozók kötelesek havonta leadni tb-bevallásukat. Nem tudom, miképpen történik az ilyesmi az úgynevezett fejlett országokban, csak azt tippe­lem, volt valami baja nyaktól felfelé annak, aki e honi módszert kitalálta, sokaknak okozva ezzel felesleges, de annál kiadósabb bosszúságot. Az embernek néha olyan érzése támad, hogy miközben a gazdaság előbbrejutását a vállalkozásban látják megva­lósulni odafenn, s ösztönöznek, nosza, vegyük kézbe, s irányítsuk végre önnön életünket, kicsit lejjebb mindent megtesznek azért, hogy ezt a talpraállást, az önállóságot megnehezítsék. Ráadásul kapkodnak azok, akiknek a tör­vényalkotás a feladatuk. Meghozzák, majd sorozatban módosítják a rendeleteket, egyet előre, kettőt meg hátra lépve. A baj csak az, hogy e tánctól mindenki ideges: az ügyfél azért, mert rángatják, várakozni kényszerül, az ügy­intéző meg azért, mert húzogatják, mint bábut a madza­gon: ma ilyen utasítást kap, holnapután egy teljesen ellen­kező szerint kell munkáját végeznie. Közben persze mind­két fél mosolyogjon, de lagalábbis ne legyen ideges. Mit lehet erre mondani? Csinálja, aki kitalálta... Kovács Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom