Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-10 / 8. szám
1998. január 10., szombat HÁTTÉR mm A gyermekáldás terhei Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — A gyermeknevelés legelső* sorban öröm és felelősség, ugyanakkor igen nehéz, gyönyörű teher is. Gyermekes családok a megmondhatói annak, menynyivel egyszerűbb és olcsóbb az élet ha ketten, s mennyivel drágább ás nehezebb, ha egy vagy több gyermekkel együtt élnek a családban. igaz e megállapítás akkor is, ha nem kényeztetjük, csak tisztességes módon taníttatjuk, járatjuk gyermekeinket. Egy bébicipő alig olcsóbb, mint egy felnőtt lábbeli, ráadásul az előbbit kinövi, mielőtt elnyűné a gyermek. A mindenkori kormányok felismerték a gyermeknevelés terheit, és megpróbálták a lehetőségekhez mérten, különféle módokon enyhíteni azokat. Tény az is, hogy e törekvés nem mindig sikerül, vagy éppen megesik, hogy amit egyik kezével ad, másikkal visszaveszi az állam. Csoda-e mindezek után, ha hazánkban — akárcsak a fejlett országokban — mind kevesebb a gyermek, s hogy sokan mondják, fogyóban a ma- gyar. Az anyagi kiadások ma már szinte nincsenek korhatárhoz kötve. Bölcsődéstől az egyetemistáig folyamatosan nő a teher, az az összeg, amelyet a gyermek iskoláztatására, nevelésére fordítunk. A gyermeknevelés anyagi gondjaihoz jelentősen hozzájárul az állam is. A különféle juttatások természetesen könnyítik is az anyagi terheket, de önmagukban megoldani képtelenek azt. írásunkban arra keressük a választ, ki hogyan képes megbirkózni a feladattal. Segít az állam Vass Jánosné, a nyíregyházi önkormányzat szociális irodájának főtanácsosa, gyermekjóléti referens: — Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a családok egyre nehezebben élnek, egyre inkább rászorulnak az állam, az ön- kormányzat segítségére. Alig győzzük a munkát, amely nem csak több, de egyre nehezebb is, adataink szerint minden egyes napon ötven és száz közötti ügyfél keres fel bennünket. A családoknak nyújtható támogatások közül elsősorban a lakásfenntartási támogatás jelenthet sokat, hiszen a kiadások döntő részét az efféle rezsi viszi el. A gyermekek ürügyén igényelhető támogatások között változatlanul a rendszeres támogatások jelentik a fő segítséget. Ez év január 1-jétől gyermekvédelmi támogatás váltotta fel a nevelési támogatást, melyet olyan családok vehetnek igénybe, akiknél az egy főre jutó havi jövedelem a mindenkori minimál nyugdíj összegét nem haladja meg, ez jelenleg 13 700 forint. Ugyancsak január 1-jétől adható a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, amit akkor kaphat á szülő — akár viszonylag nagyobb összeget is — ha váratlan bajba kerül, olyanba, melynek következményeként a gyerek kikerülne a családi körből. Támogatás — Ez a rendkívüli támogatás nem csak pénz, de a helyzettől függően akár ruha, cipő, vagy pszichológiai tanácsadás is lehet. Az átlagnál is nehezebb azoknak a helyzete, akik beteg gyermekeket nevelnek, s akiknek egy része kiemelt családi pótlékot vagy közgyógyellátást igényelhet. E téren sok gondot okoz, hogy a gyógyszerárak szinte folyamatosan emelkednek, egy-egy drámai helyzetben képtelenség megfizetni ezeket a gyógyszereket. A gyermekétkeztetéshez nyújtott támogatás változó mértékű, de indokolt esetben száz százalék is lehet, attól függ, milyen a család helyzete. Törekszünk arra, hogy egyes támogatásokat ne pénzben adjunk oda, hogy a segítség el is jusson ahhoz, akinek segíteni akarunk, ezért olykor nem a szülőnek, hanem egyenesen az iskolának utaljuk az étkeztetésre szánt összeget. Egyre népszerűbb a gyermeknevelési támogatás, melyet azok a családok kaphatnak, ahol legalább három gyermek nevelkedik, s közülük a legkisebb a három évét még nem, a legnagyobb pedig a tizennyolcat nem töltötte be, s a szülőnek megszűnt a munkaviszonya, vagy ő szünteti meg azért, hogy gyermekeit méltó körülmények között otthonában nevelje. Fontos tudni, hogy a gyermeknevelési támogatásból hat százalékot öregségi nyugdíjjárulék címén levonnak, hiszen az így eltöltött idő szolgálati időnek számít. Az elmúlt esztendőben csak a mi hivatalunk közel hatszáz millió forintot fizetett ki a családsegítés különböző címein. Munkánk legnehezebb része nem is annyira fizikai, mint érzelmi: nehezen tudjuk elviselni, amikor szemmel láthatóan olyanok kérik a segítséget, akik arra egyáltalán nincsenek rászorulva, de papírjaik alapján mégis kénytelenek vagyunk pozitívan elbírálni esetüket. Sokat segítene a környezettanulmány készítése, de ennyi munka mellett arra sajnos nem mindig marad idő. Megyebeli statisztika Kosztul• Józsefné, a Központi Statisztikai Hivatal megyei irodájának társadalomstatisztikai osztályvezetője: — A témához jó kiindulási alapot jelent megyénk demográfiai mutatója, mely helyzetünket igen szemléletesen jellemzi, s amely hosszú évek óta pozitív képet mutat. Szabolcs- Szatmár-Beregben jó ideje több a születés, mint a halál. Az ezer lakosra jutó élveszüle- tések száma 1996-ban 13,7 százalék volt, az országos mutatónál 3,4 fővel magasabb, de még a legmagasabbnak számító megyénél is 1,7 fővel több. Nálunk a gyermekkornak száma a lakosság 21 százalékát teszi ki, azaz a megyében élő 0-14 éves korig terjedő, gyermekkornak száma 121 ezer. Mivel az eltartás nem fejeződik be a gyermek tizennégy éves korában — hiszen jelentős részük legalább tizennyolc éves koráig tanul — elmondható, hogy a gyermekek száma a megyében élők közel egy harmada. Közülük nappali tagozatos oktatásban 124 ezren részesülnek, ezzel a lakosság egy ötödét, 22 százalékot teszik ki. Érdekes fejlemény, hogy eddig alig volt különbség abban, hogy a gyermek böl- csődés, netán gimnazista, hiszen tartása egyformán sokba került, a tandíj bevezetésével azonban ez az arány romlik. Több háromgyerekes — A háztartási megfigyelésekből, főképp a régiós adatokból az is kiolvasható, hogy a mi vidékünkön száz aktív keresőre 111 eltartott jut. Ellenpéldaként hozhatjuk a Nyu- gat-Dunántúlt, Győr és Vas megyét, ahol száz kereső embernek a számok szerint csak 72 nem keresőt kell eltartania. A gyermekgondozási ellátásban, gyes-ben, gyed-ben, gyeiben részesülők a megyebeli lakosság 3,6 százalékát adják, ami ugyancsak a gyermekkornak nagy számát bizonyítja, s azt a szomorú tényt, hogy igen sok a kis keresetű, az állam támogatására szoruló család. 1996-ban népszámlálást is végeztünk, abból kiderült: a száz családra jutó gyermekek száma 122 fő. Érdekesség, hogy a 90-es népszámlálás óta nőtt a három gyermekes családok száma, s csökkent a gyermekteleneké. Ismét végzünk úgynevezett létminimum számítást, amelyből megtudható: az egy főre jutó országos átlag 15 172 forint havonta, s hogy a minimumszint alá kerülés esélye annál nagyobb, minél nagyobb a családban lévő gyermekek száma. Kutatásainkból tudjuk, hogy a szülők gyermekük érdekében sok mindenről lemondanak. Amíg gyermekeik ruháztatására egy-egy hónapban ezreseket költenek, addig önmaguknak hosszú hónapokig nem vesznek semmit. Nem sok könnyebbséget jelent ma már az sem, ha a gyermek felnő, családot alapítva önálló életet él, mert a szülők a saját lakás megvásárlásától az unokának szóló ajándékokig továbbra is jelentős mértékben támogatják gyermekeiket. Komoly veszélynek tartom, hogy bár a kormány mind több pénzt fordít a szociális hálóra, a családtámogatásra, a felsőfokú iskolákban tanulni szándékozóknak egyre nagyobb problémával kell megküzdeniük, ha megyénkhez tartoznak. A tandíjbevezetést ugyanis egyre több család képtelen kompenzálni. Szülői támogatás Gyarmati András, látszerész- mester: — Két iskolás korú gyermekem van, a fiú tíz-, a kislány hétéves. A családunk jövedelme a feleségem és az én fizetésemből, a családi pótlékból jön össze. Én látszerészmester vagyok, nejem adminisztrátor, de lassan hat hónapja van táppénzen, akkor műtötték gerincsérvvel. Éppen most gondolkodik azon, hogy bár állapota még nem engedné meg, visszamegy dolgozni, mert hallotta, átszervezik a cégét, fél, hogy utcára teszik. Családunk legnagyobb kiadása a távfűtés, havonta tízezer forint. Ezután jön a gyermekek étkezési csekkje, ami kettőjüknek hatezer, közben természetesen otthon reggeliznek, s viszik a tízórait. Az iskolakezdéskor nehezedik ránk a legnagyobb teher, hiszen csak egy táska háromezerbe kerül, ehhez jönnek még a könyvek, füzetek, írószerszámok is. Ráadásul a fiam olvasókönyve már az első hónap után széthullott, ragasztott, hitvány minőség, a fél osztálynak kellett másikat venni. Fizetős különórákra egyik gyermek sem jár, úgy gondolom, kiadásból is, feladatból is van anélkül is elég, hiszen fél öt körül jönnek haza. Rendszeres és nagy kiadást jelentenek a ruhafélék. Vásárlásukkor alaposan körül kell néznünk ahhoz, hogy kijöjjünk a pénzből. A KGST- piacon már nem veszek a fiúnak cipőt, mert egy hónap alatt tönkremegy, de a ruhát még gyakran ott választunk nekik. Szerencsére tartozásunk nincs, OTP-kölcsönünk is csak igen kevés. Ez azonban nem annyira a mi érdemünk, hiszen 53 négyzetméteres panellakásunk vásárlásakor nagyon sokat segítettek a szülők. Ha ők nincsenek, sokkal rosszabb lenne a helyzetünk. Igaz, már én is spórolok a gyerekeimnek, születésük óta fizetem nevükön az ifjúsági takarékbetétet, hogy ha eljön az ideje, ők se induljanak útnak üres kézzel. Nekem nagyon jó volt hogy kaptam, ha tehetem, majd szeretnék nekik még annál is többet nyújtani. Takarékosan élünk, minden fillért megfontolunk. Vágyam? Kettő is van. Az egyik egy rendes autó, a másik meg egy kertes ház, amire csak titokban gondolok... Enyhítő forintok A ki járt már nyugdíjfizetés napján a nyíregyházi nagyposta Bercsényi utcai oldalán, látta, milyen sokan várnak a pénzt hozó postásra a kapuban, az bizonyára nem tartja túlzásnak az állítást: jövő héten még nagyobb lesz ezeknek az embereknek a várakozása, az izgalma. Mint a hírekből megtudhattuk, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a fővárosban és a nagyobb városokban már a héten átadta a nyugdíjakról szóló utalványokat a postának. Itt január 13-án, kedden kezdik a kifizetéseket, míg a kisebb városokban, falvakban január 16. a nyugdíjfizetések napja. Azért a felfokozott várakozás, mert, bár sokszor elhangzott már és le is írták, hogy a kormány 19 százalékkal emeli az időseknek járó juttatást januártól, de hát a magyar ember már csak ilyen, hiszi, ha látja, ha valóságosan is kézben tarthatja a több pénzt. Ez a több pénz pedig átlagban 4500 forint. Mégse vigyük túlzásba az őrömködést, hiszen a nyugdíj- emelésről szóló melengető hírekkel egy időben az áremelés hervasztó hírei is megérkeztek a családokhoz, a nyugdíjasokhoz, sőt némelyiket már a boltok pénztárainál tapasztalhatjuk. Éppen lapunkban nyilatkozta a minap egy nyugdíjas, hogy amit adtak a réven, visszaveszik a vámon. Sok igazság van ebben, ám a teljességhez tartozik, hogy a korábbi években pedig jobbára csupán vettek, s ha adtak is valamennyit, azzal csak kiszúrták az ember szemét. Ezért bármennyire is nevezik egyesek választási kampányfogásnak ezt a mostani emelést, ha másra nem, akkor bizonyára arra elegendő, hogy több száz ezer nyugdíjas ne érezze, vagy ne oly mértékben érezze az áremelés-döm- pinget, mint korábban. Ne feledjük azt sem, hogy az idén még egyszer számíthatnak kisebb összegű emelésre nyugdíjasaink, hiszen tavaly 23 százalékkal nőttek a nettó keresetek hazánkban (már ahol emelkedtek ennyivel), ez meghaladja azt a mércét, amihez igazították az eddigi nyugdíj- emelést. (Tudniillik jelentős összeget vettek el az özvegyek még nagyobb megsegítésére az eredetileg tervezett nyugdíjemelési pénzből.) Kampányfogás ide, mézes madzag oda, valószínű a nyugdíjas-társadalom azt kívánja, hogy a leendő magyar kormányok a jövőben se feledkezzenek meg róla, a zömében kiszolgáltatott tömegről. Angyal Sándor Kislányom! Lépj ki az emeletes bakancsodból, ha veled beszélek! Ferter János karikatúrája 1 ' | WMm pMf Wmm m/BBrngm - gggl p m n t 111 kW- ^ttÉMÉÉ* c ■ i Helló, Dolly! B ombaként robbant a hír, amikor az elmúlt év február 22-én a skót edinburgh-i Roslin Intézetben „megszületett” Dolly. A világhírnévre szert tevő barika kedvesnek és kezesnek mutatkozott, noha ő már nem Agnus Dei, vagyis az Isten báránya, hanem nagyon is emberi teremtmény. Fogamzásánál az édesapa nem volt jelen, Dolly ugyanis klónozás révén jött a világra. S most újabb hírbomba robbant. Felelőtlennek és etikátlannak nevezte a Fehér Ház szóvivője Richard Seed chicagói professzort, aki a héten jelentette be, hogy emberi utódok klónozására kíván klinikát létesíteni. A szóvivő hozzáfűzte, hogy Clinton elnök is ezen a véleményen van. „Teljesen erkölcstelennek” nevezte a chicagói professzor tervét a két skót tudós, Harry Griffin és lan Wilmut, azaz Dolly „szülei”, s egyben figyelmeztettek az emberi sejtekkel végzett genetikai kísérletek veszélyeire is. Szerintük gyógyászati és szervátültetési célból lehet folytatni állatokon klónozási kísérleteket, de az a gondolat, hogy ezt a technológiát emberek esetében is lehet alkalmazni, teljesen erkölcstelen. A tudományokban kevésbé járatos elmém azonnali megálljt parancsolna a chicagói professzor tervének, mert valamiféle mélyről jövő intelem azt sugallja: nem szabad megtenni! Hasonlóan veszélyérzetet szül bennem az ennél jóval kisebb horderejű, a géntechnológia mezőgazdasági alkalmazására törekvés is, pedig az mégcsak nem is klónozás, de manipuláció! Dollyt szerethetjük a West Side Storyban, de már (klónozott) bárányként is félelmet kelthet. Mert ez utóbbié, egy egészen más történet! Lefler György
