Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-08 / 6. szám

1998. január 8., csütörtök Sokoldalúan képzett egyén a cél, aki könnyebben tud válaszolni a kihívásokra Meglopták a dalszínházát Nyíregyháza (KM) — Az ünnepek idején alkalmam volt néhány szót váltani Bó- dis Gabonái, a Mandala Dalszínház ügyvezető igaz­gatójával — tájékoztatta la­punkat Vincié András, ér­pataki tanító. A beszélgetés tartalmát felidézve, az amatőr társu­lat tevékenységét régóta fi­gyelemmel és szimpátiával kísérő pedagógus az alábbi­akat mondta el. Bizony a keserűség érző­dött a Mandala ügyvezető­jének „beszámolójából”. „A szegény embert még az ág is húzza” közmondás teljességben igaz a Manda­la Dalszínház társulatának hétköznapjaira. Nehéz anyagi helyzet jellemzi őket. Sajnos, nem rendel­keznek állandó — stabil — pénzügyi háttérrel. Ugyanis a meglevő és a még be nem folyt forintjaiknak már jó előre megvan a helyük. Nemrég azonban újabb csapás érte őket: kb. 4-5 millió forintnyi anyagi ká­ruk keletkezett. Ismeretlen személyek a kihelyezett raktárukból olyan fontos eszközöket loptak el, sem­misítettek meg, mint a ke­verőpult, kábelek, fény- technikai berendezések, fejgépek, csatlakozók, dísz- j letek, kellékek. Még „sze­rencse”, hogy a megsemmi­sített és eltulajdonított esz­közök a Mandala Nyár elő­adássorozatának kelléket voltak. A következő nyári évad kezdése még távol van, így most azon törik a fejüket — miközben oszlanak-szoroz- nak —, hogy a tervezett százhúsz előadásukból be­folyó pénzösszeg elegendő lesz-e hogy legalább a kár egy része megtérüljön. A Mandala Dalszínház min­den tagja becsülettel készül minden nap; szívügyüknek érzik a közönség szórakoz­tatását. Rajtuk tehát nem múlik a sajnálatos eset lehe­tőség szerinti rendbetétele. Nyíregyházi KisKelet Oktatás büntetés nélkül Nyíregyháza (DM) — A Waldorf-iskola államilag el­ismert, saját irányítású in­tézmény, amelyet a szülőök, a tanárok és a pártoló bará­tok működtetnek. A 12+1 osztályos egységes iskolatí­pus egyesíti magában az ál­talános és a szakmai előkép­zést, s mind politikai, mind vallási felekezetekre nézve független. A Waldorf-iskola tanterve és módszertana nemzetközi és helyi sajátosságokra épül, és Rudolf Steiner emberismereti, pedagógiai és szociális kutatá­sain nyugszik. Tananyaga és módszertana a gyermek élet­kori sajátosságaihoz igazodik. Napi ritmus — A nyíregyházi Waldorf Pe­dagógiai Egyesület szülői kez­deményezésre 1995-ben ala­kult meg — emelte ki Tóth Jó­zsef, az egyesület nyíregyházi elnöke. — Munkánk eredmé­nyeként jelenleg a Sóstó-erdei Szabadidőparkban iskola (há­rom évfolyamban 37 tanuló­val) és a Kert köz 16. sz. alatt egy 20 fős óvodai csoport mű­ködik. A Steiner-féle nevelésmű­vészet figyelembe veszi a gyermek napi ritmusát. A ta­pasztalatok szerint a tanulók reggel a legfogékonyabbak a gondolkodásra, a nap éppen ezért azokkal a tantárgyakkal kezdődik, amelyekben külö­nösen fontos szerepet kap a megértés és a képzetalkotás. Az egyes időszakokat gyakor­latok egészítik ki. Ezek adják meg a gyermeknek az elége­dettség érzését, hogy már tud valamit, vagy ezek sarkallják, hogy szorgalmasabb legyen, többet gyakoroljon. Az iskola célja nem az, hogy egy zárt világképet közvetít­sen, hanem kifejlessze a gye­rek képességeit, amelyekkel egykor önállóan is szemügyre veheti és megítélheti mindazt A Nyíregyházán is látható volt Waldorf-kiállítás egyik rajza KM-illusztració amiben él. Az írás és az olva­sás eszköz, segítség, hogy az ember felfedező útra induljon. A matematika viszont realitás, benne a világmindenség való­ságos titkai tárulnak fel. Taní­tása szorosan összefügg az ér­zékeke fejlesztésével. A Wal- dorf-pedagógia szerint az út a fontos, a folyamat és nem a végeredmény. Az első osztá­lyos gyerekek még fejben szá­molnak, a négy alapműveletet tanulják meg, először huszas, majd százas számkörben. A másodikosok átlépnek az ez­res tartományba, megismer­kednek a műveleti jelekkel és az írásban történő számolás­sal. A szeretet ereje A pedagógia lényege még, hogy a szeretet erejével kíván hatni, formálni. Lemond a fé­lelemkeltő büntetésről és a becsvágyat ébresztő jutalma­zásról. A tanulók az első tanév végére általában ismerik az ábécé nyomtatott betűit, és ilyen szavakat, mondatokat, rövid verseket el tudnak olvas­ni. Második és harmadik osz­tályban tanulják meg a kisbe­tűket, valamint az írott formá­kat. Az alsóbb osztályokban minden tantárgyban helyet kap a festés, rajzolás, zene, kis jelenetek eljátszása. Civilizációnk egyik jellem­zője az egyhelyben ülés, ez el­len az első két osztályban kör- és egyéb ritmikus játékokkal, harmadiktól pedig testnevelés­sel „védekeznek”. Különleges tantárgynak számít az eurit- mia, a nyelv hangzóira épülő művészet. Minden magán és mássalhangzónak megvan a maga mozdulatbeli kifejezé­se. Az első három osztályban még szoros kapcsolatban van­nak a tanulók a környezetük­kel, ennek a korcsoportnak ki­zárólag direkt módszerrel le­het nyelvet tanítani. Kilenc­éves kor után viszont gyökeres változás történik a gyermek­ben, elérkezett az idő, hogy az eddig ösztönösen begyakorolt beszédfordulatokban felismer­je a nyelvtani szabályokat. A fiúk, lányok egyaránt kézi­munkáznak, melynek eredmé­nyeként később már ruhadara­bokat is meg tudnak varrni. Az iskola különös színfoltja a hó­napzáró ünnepély, ezeken mu­tatják be az osztályok egymás­nak és szüleiknek, hogy meny­nyit haladtak a tanulásban. Kihívások — A Waldorf-iskolában nem kész szakembereket akarnak képezni — tette hozzá az el­nök, hanem sokoldalúan kép­zett, érdeklődő egyént, akik könnyebben tudnak válaszolni az élet kihívásaira, vagy gyor­sabb váltásra lesznek képesek. A több országban, illetve Ma­gyarország városaiban — így Nyíregyházán is — megrende­zett kiállítások bemutatták, hogy az idejáró gyerekekben hogyan „születik meg újra a világ, a természet a szabadság érzésével”. A félelem a legke­gyetlenebb emberi érzések közé tarto­zik. Állandóan rettegni va­lamitől vagy valakitől, fe- lőrli a legkeményebb ideg­zetű férfit és nőt egyaránt. Különösen akkor igazán szomorú ez, ha valamelyik családtag ad okot minderre. Reszkető kézzel írt sorok tükrözik, hogy a levél nehe­zen született. Az apa vette a bátorságot, s amit évek óta takargattak, most elmondta. Egyetlen fia nagyon jó gyermek volt. Taníttatták, bekerült a városba. Talán itt hibáztak először. Észrevet­ték, rendszeresen hazudik, kimarad az iskolából. Bi­zony megtörtént, hogy ők fedezték csínytevéseit. Rá­szokott a cigarettára, s már megivott néhány üveg sört is. Majd csak benő a feje lá­gya — mondogatták egy­másnak. De csak nem ko­molyodott, a durva beszéd, a követelőzés mindenna­possá vált. Fellélegeztek, mikor bejelentette: a fővá­rosba megy dolgozni. Persze, a munka nem igen tetszett a fiatalember­nek. Mint annyiszor, most is a könnyebb megélhetést kereste. Mikor először hal­lották, hogy börtönbe ke­rült, napokig sírtak. A szomszédok előtt titkolták, valamiféle külföldi munká­ról beszéltek. Aztán letelt a kilenc hónap. A fiú ismét hazajött. Úgy tűnt, megvi­selte a bezártság, segített apjának a mezőgazdaság­ban. Tervezte, házat épít, még egy helybeli lánnyal is összebarátkozott. Talán ha fél évig bírta, vitte a vére. Újra csavarogni kezdett, züllött alakokkal járt kocs- mázni. Később ezeket a saját la­kásukra is elvitte. Hiába volt minden rimánkodás, már alig józanodon ki. Mindig csak pénzt követelt, s ha nem adtak neki, emelte a kezét. Fenyegetőzött, rá­juk gyújtja a házat. Mára felőrlődött a két idősebb ember, gyakran felteszik maguknak a kérdés: hol hi­báztak? Nem tudnak kitől segítséget kérni, nem tud­ják, kihez forduljanak. De így sem élhetnek... V alóban nehéz taná­csot adni, hiszen mindez nagyrészt a család belügye. Kívülről beavatkozni bárkinek nem lehet. A hatóságok jogköre nem érvényesül, míg vala­mi nem történik. A kény­szerelvonókúra az érintett beleegyezése nélkül szinte lehetetlen. Pedig a fiú nem fog megváltozni, s lehet hogy egyik borgőzös pilla­natában valóban beváltja fenyegetéseit. Marad tehát a félelem, s a szülői szívből soha ki nem haló remény­kedés: hátha egyszer csoda történik! Dankó Mihály Raducziner Lászlóné nézi, nem a saját zsebeit tömi. A következetlen intézkedések velejárója, hogy minden a visszájára fordul. Raducziner Lászlóné (nyug­díjas): — Fel vagyok háborod­va az árak láttán. Hiába adnak 19 százalékkal több nyugdíjat, sokkal több kellene. Emelke­dik a víz, a gáz, a villany és a szemétszállítás díja. Mit tehe­tünk? Valahogy előteremtjük a pénzt, 72 évesen is munkát vállalok, hogy meg tudjak él­ni. Botrágyi László (buszveze­tő): — Nem tudok mit szólni az áremelkedésekhez. Az em­bereknek továbbra is mindent meg kell venniük, hiszen las­Nyíregyháza (KM - HZs) — Lassan hozzászokunk, az új esztendő velejárója az áremel­kedés is. Ez évben is ezt ta­pasztaltuk. Annak jártunk utá­na, mi a véleményük a nyír­egyháziaknak az áremelkedés­ről. Hegyesné Pogácsás Ildikó (kereskedő): — Az inflációval együtt jár az áremelkedés. Mindenki tudja, milyen nehéz gazdasági helyzetben van az ország, elkerülhetetlen az árak növekedése. Ehhez a gazdasá­gi helyzethez nem ilyen kor­mány kell, mint a jelenlegi. Egy profibb vezetés kellene, amely a magyar nép érdekeit Hegyesné Pogácsás Ildikó san már nem tudjuk tovább összehúzni a nadrágszíjat. VOLÁN-os kollégáimmal az egész országban sztrájkot ter­vezünk ebben a hónapban a magasabb bérért. Ha az árak lom, hogy másodállást válla­lok. Szabó Nikoletta (főiskolai hallgató): — Eddig is magán- tanítványokat vállaltam, hogy ki tudjam fizetni az albérlete­met. Nem tudom, mi lesz ezt követően. Az áremeléseknél talán a csillagos ég a határ? Nem tudom meddig lehet ezt csinálni. Arra már nem is me­rek gondolni, ha végzek a főis­kolán, családot alapítok, ho­gyan és miből fogok megélni. Ha a tanári pályán egyáltalán találok majd állást. A pedagó­gus béreket ismerve, az sem egy szanatórium... Botrágyi László emelkednek, a fizetésünk is növekedjen. Tóth József (biztonsági őr): — Hamarosan csőd lesz eb­ben az országban, ha továbbra is így folytatjuk. Mindennek ugrott az ára, kezdve ott, hogy egy liter benzin ára 160 Ft. Az autóról még könnyebben le le­het mondani, amikor csak te­hetem, gyalog járok, de nem lehet nagyobb távolságot gya­logosan megtenni. A többi ár- Tóth József növekedést azzal kompenzá- Martyn Péter felvételei Takarékos izzók a minisztertől Nyíregyháza (KM) — A karácsony az ajándékozá­sok ideje. Nem volt ez más­ként a Nyíregyházi Gondo­zási Központban sem. Mint azt Román Deme- terné, a gondozási központ igazgatónője elmondta, a legnagyobb meglepetést és egyben örömet dr. Baja Fe­renc, Környezetvédelmi és Területfejlesztési miniszter nagylelkű támogatása je­lentette. A miniszter úr több száz idős, nehéz szociális körülmények között élő embert ajándékozott meg energiatakarékos izzókkal. Csak a csillagos ég a határ Rettegésben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom