Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-30 / 25. szám

1998. január 30., péntek HÁTTÉR Ezernyi segítség hitelben Hat év alatt hatmilliárd forint az országban, hatszázmillió forint a megyében Portaszemle: az erőgép mellett Bálint András vállalkozó és Molnár Mihály, az MVA és Kovács István, a PRIMOM ügyvezető igazgatója A szerző felvétele Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Az or­szágos vállalkozásfejlesztési program történelmébe is je- íes eseményként vonult be, hogy a közelmúltban ezredik alkalommal kötöttek szerző­dést mikrohitel folyósítására megyénkben. A konstrukció csak nevében kicsi, a segítség milliárdokban mérhető. A mikrohitel speciális, kis- és kezdővállalkozásoknak cím­zett hitelforma, amely Ma­gyarország minden megyéjé­ben a Magyar Vállalkozásfej­lesztési Alapítvány (MVA) or­szágos hálózatán, vagyis a he­lyi vállalkozói központokon keresztül érhető el. Az 1992- ben indított program közvetí­tője szőkébb hazánkban a PRI­MOM Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Vállalkozásélén­kítő Alapítvány, amely lege­redményesebb központként érkezett el az ezredik szerző­déskötéshez. Kedvező kamat — Az Európai Unió PHARE forrásaira támaszkodva hat éve indult mikrohitel progra­mon belül valóban mérföldkő­nek számít az ezredik vállal­kozóval aláírt szerződés — mondta köszöntő beszédében Molnár Mihály, az MVA ügy­vezető igazgatója, aki munka­társaival együtt személyesen is gratulált a nyertes nyíregy­házi vállalkozónak. Ezt a hitelt egyre nagyobb érdeklődés kí­séri — folytatta az igazgató —, ami számos tényezőnek kö­szönhető. Míg 1992-ben leg­feljebb 500 ezer forintra pá­lyázhattak a vállalkozók, az elnyerhető összeg előbb 800 ezer, majd 1 millió forintra nö­vekedett. Jelenleg tartanak az előkészítő munkálatok a 3 mil­lió forintos mikrohitel beveze­tésére, Budapesten már teszte­lik az új konstrukciót. A népszerűségnek persze ez csak az egyik oldala. Az igaz­ság az, hogy 1 millió forint kö­rüli összeghatárig a pénzinté­zetek nem szívesen foglalkoz­nak hiteligénylőkkel, akik en­nek tükrében még inkább érté­kelik az MVA-tól hároméves futamidővel (fél év türelmi idő mellett), 18 százalékos kamat­ra kapott pénzt. Mindezeknek köszönhetően hat év alatt 6 milliárd forint hitelhez juttat­ * 1 ták a vállalkozókat, akik kö­zül minden tizedik megyénk­ben fejleszthette üzemét, gaz­daságát. Ez azt is jelzi: a lehe­tőségre korán rajtolva itt ala­posan előkészített kihelyezé­seket sikeres végrehajtások követték. A hitel folyósításá­hoz persze megfelelő pénzin­tézeti háttér is szükséges, me­gyénkben a Takarékbank Rt. nyíregyházi fiókjával sikerült nagyszerű együttműködést ki­alakítani. Partneri ellenőrzés — Igyekeztünk jól sáfárkodni a rendelkezésre álló összegek­kel, a sikert igazi csapatmunka eredményeként könyvelem el — vette át a szót Kovács Ist­ván, a PRIMOM Alapítvány igazgatója. A helyi központ vezetője szerint döntőnek bi­zonyult, hogy nem bankári vagy hatósági szemlélettel kö­zelednek a vállalkozói szférá­hoz, de ez messze nem jelenti azt, hogy a kihelyezést nagy­vonalúan kezelnék. A pályá­zókról előzetes információkat gyűjtenek, ezt követi a hely­színi vizsgálat, s csak ezek után dönt a szakértőkből álló bizottság. A kapcsolat a szer­ződés aláírásával veszi igazán kezdetét, mivel a hitel felhasz­nálása is többszörösen ellenőr­zött folyamat. — Az elutasító határozatok is a vállalkozók érdekeit szol­gálják, hiszen egy rosszul elő­készített, kellően nem megala­pozott üzleti terv megvétózá- sával a biztosra vehető későb­bi bukást igyekszünk meg­előzni — szögezi le Kovács István. A következetes szigo­rúság mércéje pedig az, hogy a rossz hitelek aránya 5 százalék alatt mozog. A hitelre tovább­ra is bármely szektorból pá­lyázhatnak az érdeklődők, ha saját vagyonuk legfeljebb 2,5 millió forint, az előző évi árbe­vétele nem haladja meg a 8 millió, kereskedelmi tevé­kenység esetén a 10 millió fo­rintot. Megszűnt viszont a vál­lalkozás korára vonatkozó, ko­rábban alkalmazott kritérium. Termelés és bérmunka Az ünnepélyes alkalomnak sa­játos hangulatot kölcsönzött az, hogy az ezredik mikrohi- telt elnyerő vállalkozó, a Nyír­egyháza-Sóstóhegyen élő Bá­lint András gazdálkodó ottho­nában fogadta a vendégeket. Természetesen ő is szót ka­pott, így bemutathatta gazda­ságát, tevékenységét. — A család megélhetését a mezőgazdaságra alapozzuk, saját és bérelt földeken paradi­csomot, gabonaféléket és nap­raforgót termesztünk. A haté­kony munkavégzéshez folya­matosan fejlesztenünk kellett a gépparkot, az évek során gyarapítottuk erő- és munka­gépekből álló parkunkat — so­rolta a mikrohitelt másodízben elnyerő „Bálint gazda” az ag­rárvállalkozás törvényszerűsé­geit. Első alkalommal traktor- vásárláshoz volt szüksége a segítségre, most kombájnkie­gészítő illetve tartozék beszer­zésére fordítja a hitelt. A földművelés mellett ma már bérmunkára is lehetősége nyílik, s ez újabb igazolása an­nak az állításnak, hogy a me­zőgazdasági termelőknek is követni kell a több lábon ál­lás aranyszabályát. S mivel napjainkban egy gazdálkodó sem nélkülözheti korszerű in­formációs rendszert, az MVA és PRIMOM igazgatói egy számítógépet ajándékoztak az ezredik mikrohitel nyertesé­nek.-,--- ' ,-----­■i^irVTj y | H| 1 g. "T~; 1 fjj Y j an a régi Szabolcs­1 / nak, túl a Tiszán egy V sarka, amelyről a szabolcsiak közül is csak ke­vesen tudnak. Legfeljebb a tudósok, meg néhányon a kö­zeli falvak lakói közül, akik emlékeznek még rá, hogy ré­gen híd ívelt át a Tiszán, és kisvasút kötötte össze Nyír­egyházát Sárospatakkal. A hidat felrobbantották a né­metek, a három falut, Kenéz- lót, Visst, Zalkodot Zemplén- hezt csatolták. Am ez nem jelenti azt, hogy megszűnt volna a kapcsolat a három falu és az anyamegye között. Tímárnál és Balsánál komp jár át a Tiszán, de azt többnyire az odaátiak veszik igénybe. A mieink csak a me­zőgazdasági munkák idején utazgatnak inkább, hiszen jelentős földjeik vannak a tú­loldalt. Igaz, néha-néha fel- kerekednek, átugranak egy- egy rokoni látogatásra, vagy csupán beleszagolni a bod­rogközi levegőbe. Télen azonban csak elvétve fordul meg szabolcsi ember Kenéz- lőn, Zalkodon, vagy Vissen. Pedig akad látnivaló ilyen­kor, tél derekán is a folyó legeredetibb faluja, beéke­lődve a Tisza és a Bodrog csücskébe. Innen már nem vezetnek sehová az utak, leg­alábbis a kövesutak. A ván­dor azért mehet, de már csak dűlőutakon, kacskaringós Hattyúk a szomszédban mások oldalán. Különösen anmk, aki szereti a vizeket, az ősi állapotokat. Igaz, kell ehhez egy jókora áradás, hogy a Bodrog kijöjjön a medréből. Az ember mintha jó másfél évszázadot lépett volna vissza az időben. Víz borít mindent, nézzünk délre, nyugatra, vagy északra. Csak hátunk mögött van szá­raz talaj, igaz, ott akkora halmok magasodnak, hogy nincs az az ár, ami oda fel­settenkedhetne. Oda települt Zalkod. A Bodrogköz legeldugottabb, csapásokon, zsombékról zsombékra ugrálva. Ha pedig kiönt a Bodrog, még-úgy sem. Akkor víz borít mindent egészen Tokajig, Keresztárig, Kisfaludig. Mint most is. Délután van már, egyre hosszabbak az árnyé­kok. A nap még fent van ugyan, de már sötétülnek a tokaji, keresztúri, bényei he­gyek, s különös, narancsos fényben játszik a horizont. És lent a tenger is. A fen­ti fényeket megsokszorozva veri vissza a mozdulatlan víztükör, ha nem lennének a bokrok, áfák, tényleg azt hi­hetnénk, Zalkodot nem csak felülrül, de alulrul is ég fedi. A fenti égen bánatos varjú­csapat száll, de messze van­nak nagyon, itt lent csak hal­vány foltjukat látni. Látni vi­szont mást is a lenti égen. Tömérdek libát, és egy nagy csapat hattyút. Vannak vagy ötvenen, és oly magától érte­tődő természetességgel úsz­kálnak a falusi libák között, hogy nem is akarja hinni az ember. Közel azért nem en­gednek magukhoz, de azt hagyják, hogy gyönyörköd­hessünk bennük. M ajd szép lassan, méltóságteljesen úszni kezdenek a messzi hegyek felé. Mire a nap lebukik a hegyek mögött, már csak az apró fehér folto­kat látni. Aztán azt se, beleol­vadnak a bámuló alkonyat­ba. Szexelnök I gazából nem is tudom, az irigység, vagy a kifejezet­ten ártó szándék vezérli-e azt az össztüzet, amit ismét az amerikai elnökre zúdítanak „szoknya-ügyei” mi­att. Ellendmondóak a kommentárok, a külföldi lapjelenté­sek, mert míg egyesek elítélik, mások majdnemhogy ter­mészetesnek veszik, ha nem oly önmegtartóztató valame­lyik vezető politikus. A japánok szerint a politika velejáró­ja a hazudozás és a „gésázás”, legfeljebb, ha kellemetlen­né válik, sűrű bocsánatkérések közepette hajlonganak az érintettek. Az oroszok majdnemhogy dicsérendőnek tart­ják a nőügyeket. Igaz, Clinton esetében nemcsak a nőkről van szó — a hírbehozottak fotói bejárták a világsajtót —, de arról is: vajon hamis tanúzás, illetve arra biztatás tör­tént-e. Támadás és ellentámadás jelzi a személye körüli éles küzdelmet, utóbbiban (elgondolkodtató!) élen jár az elnökfeleség. Könnyen megeshet: az elnök olykor valóban félre-félre lépett. Bár korántsem bizonyos, hogy annyira óvatlanul, mint a híradások sejtetni engedik. Egyébként — mondhatnánk — ez magánügy, még akkor is, ha a világ legnagyobb hatalmának első embere az érintett. Arról nem beszélve, hogy meglehetős fáziskésésekkel röppennek fel a hírek, a „molesztált” nők ugyanis nem siettek azonnyom- ban kiteregetni elnök-ügyüket. Amiről feltételezhető, hogy nem igaz, de az is: csupán a szereplésvágy, esetleg anyagi érdek motiválja a nyilvánosságra hozatalt. Szóval az állítólagos partnerek fölöttébb megérik pénzüket... Az elnök mégiscsak elnök, illene legalább visszafogot­tabban udvarolnia, ha már nem tud kitartani felesége mel­lett — véli a másik oldal, akár továbbmenve: legyen az el­ső ember feddhetetlen! A lényeg azonban nem a szexügy, s talán nem is a hamis tanúzás. Mindez csak ürügy Clinton lejáratására, akár jól szervezett összeesküvés, akár csupán személyes ambíció áll a háttérben. Hiszen valószínűleg sok vezetőt lehetne hasonló dolgokkal gyanúsítgatni nem­csak az Államokban, de bárhol. Más kérdés, hogy a szok- nyabolondéria ellenére lehetnek jó politikusok, s esetük­ben elsősorban ez (lenne) a lényeges. Az azonban elvárha­tó, hogy legalább szavahihetőek legyenek... Kováts Dénes Bermuda háromszög Ferter János karikatúrája Kisebbségi ügy A nemzetiségi és etnikai kisebbségek országgyűlési képviselőinek megválasztására az 1998-as parla­menti választásokat követő első általános tör­vényhozási választásokat javasolta időpontként Bihari Mi­hály szocialista képviselő az erről szóló törvényjavaslat hatpárti egyeztetésén. Az előzményekről annyit: a minisz­terelnök a kisebbségek képviselőivel abban állapodott meg, hogy az idei önkormányzati választásokkal egyidő- ben szavazunk a kisebbségi országgyűlési képviselőjelöl­tekre is. Ezzel szemben a mostani új szocialista javaslat 2002-re tenné az első kisebbségi választást. Megszólalt az ügyben Kovács László külügyminiszter is, s azt mondta: komoly károkat okozhat Magyarország nemzetközi meg­ítélésének és kisebbségi politikája hitelességének, ha to­vább halogatjuk a kisebbségek képviseletének megterem­tését. A nemzetközi hírű alkotmányjogásznak, Bihari Mi­hálynak, vagy az elismert külpolitikának van igaza? A ma érvényben lévő alkotmány szerint nyilván Biharinak, de vajon olyan helyzetben, mint amiben vagyunk, szabad-e mindent a merev paragrafusok szerint értelmezni? Gon­doljuk csák végig az elmúlt napok történéseit. Magyar Bálint kiment Pozsonyba, s olyanokat mondott a magyar­ság érdekeinek védelmében, ami nemzetközi feljelentgeté­sekhez vezetett. A két külügyminiszter nem is haladt előre a budapesti találkozón. Aztán román vendégeink voltak, akik nem mondták, hogy alkotmányossági kérdést vet fel, ha engedélyezik a legalsótól a legfelső szintig a magyar nyelvű oktatást, hanem szeptembertől már tanulhatnak is három új főiskolán. Szlovéniában és Horvátországban is megoldották a magyarok parlamenti képviseletét, pedig ott igazán elenyésző számban élnek. Az igazi, minden tekintetben szabályos megoldás a két­kamarás parlament volna. De ha az nincs, akkor a mai kö­rülmények között kell megtalálni az európai normáknak megfelelő megoldást. Mert itt nem annyi a tét, hogy beül- e néhány cigány képviselő a parlamentbe, s hogy a határon túli magyarok támogatása során erre hivatkozhassunk. Balogh József

Next

/
Oldalképek
Tartalom