Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-21 / 17. szám

1998. január 21szerda HÁTTÉR Medertisztító forintok A kártalanítást a vízelvezető csatornák karbantartására kellene fordítani Munkában a kotrógép a nagyhalászi vízelvezető csatornák partján Balázs Attila felvétele Nyéki Zsolt Nagyhalász, Csenger, Dombrád (KM) — Ritkán látható képsorokkal kápráz­tatta el tavaly megyénk az országot: a hatalmas terüle­teket elöntő belvíz szinte az ezer tó hangulatát varázsol­ta a szemlélődő elé. A nagy kérdés az, hogy most a kár­talanításra elnyert forinto­kat felélik a gazdálkodók vagy hasonló esetek megelő­zésére használják föl. A mókázásra a legnagyobb bajban is hajlamos emberek szerint a tavaly távolabbról ér­kező horgászok a víz alá került szántóföldeken vetették be horgaikat, s csak a helybéliek vigyorgó intelmére kerekedtek fel megkeresni az igazi halas­tavat. A helyzet persze koránt­sem ilyen komikus, súlyos milliókban mérhető károk jel­zik: illik komolyan kezelni a természet szeszélyeit. Elárasztott föld — A demecseri vízöblözet és a hozzá közel eső részek síny­lették meg leginkább a bősé­ges esőzést, itt öntötte el a leg­nagyobb területeket a víz — utal a nem is olyan távoli múlt történéseire Káposztássy Atti­la, a nagyhalászi Petőfi Mező- gazdasági Szövetkezet elnöke. A több mint 370 hektár el­árasztott föld nem kis aggodal­mat keltett a halászi gazdák körében, s természetes, hogy a megyei kárfelmérésnél azon­nal jelezték a természeti csa­pást. A Földművelésügyi Mi­nisztériumtól érkező kártalaní­tási összegből közel 8 millió forintot címeztek a nagyhalá­szi szövetkezetnek, ahol előre­látó módon igyekeznek azt fel­használni. — Kotrót béreltünk, amely- lyel megkezdtük a belvízelve­zető csatornák tisztítását. Aki nem így tesz, könnyen úgy jár­hat, mint az 1997-es évben — mutat az elnök a gép markoló­jára, amely minden mozdulat­tal jókora kupac ragacsos isza­pot és bomló aljnövényzetet emel a partra. Itt tehát nem élik fel a pénzt, nem építik be az idei gazdálkodás költségve­tésébe (pedig biztos jól jönne ott is), hanem teljes egészében a karbantartásra fordítják. A jó példa remélhetőleg még számos követőre talál, hi­szen megyénkben általános problémát jelentenek az elha­nyagolt vízelvező csatornák, amelyek feltöltődve, eliszapo- lódva, gazzal benőve képtele­nek ellátni azt a szerepet, ami­re eredetileg szánták. Az igaz­ság az, hogy hozzászoktunk a száraz, aszályos évekhez, a pénznek is mindig volt máshol helye tőkeszegénységgel küszködő mezőgazdaságban, az elhúzódó tulajdonjogi ren­dezés sem tett jót. Az új gazdáknak sokszor ki­sebb gondjuk is nagyobb an­nál, hogy a csatornát tisztít- gassák, s a már kiépített meli­orációs rendszerrel sem törőd­nek. Egy ilyen, tavalyihoz ha­sonló csapás kellett ahhoz, hogy ráébressze az érintette­ket: a föld művelésében nem lehet büntetlenül elhanyagolni a részleteket. Távolabbi helyzet De mi a helyzet a megye távo­li pontjain? Például Csenger- ben is volt belvízkár, annak el­lenére, hogy a belvízelvezető csatornák többségét igyekszik karbantartani az önkormány­zat, s nagy gondot fordít a rendszeres meliorációra. Az elmúlt évben közmunkásokat foglalkoztattunk a medrek tisztítására, a part kaszálására, s a munkát idén is folytatjuk — árulja el Apáti György pol­gármester. Tavaly a belvíz és a jég egy­szerre hozott rossz időket a szatmári gazdákra, mintegy 30 milliós kárt okozva. Ezt együtt jelezték a megyei felmérésnél, ám a kártalanításból kimaradt a keleti szeglet. A megyei kártalanítási igényből ugyanis csak a belvi­zet fogadta el a szaktárca, a jégverés következményeinek enyhítésére nem különített el alapot. A fájdalomdíjtól talán ezért estek el a csengeri gaz­dálkodók, akik nehezménye­zik is a döntést. A demecseri öblözethez kö­zel fekvő Dombrádon a nagy esőzések ellenére belterületen nem okozott kárt a belvíz, kö­szönhetően a teljesen kiépített csatornarendszernek és azok jó állapotának. Ez nem is cso­da, hiszen a dombrádiak 1980- ban kemény leckét kaptak: ak­kor a település harmada, csak­nem 300 lakás került víz alá. Az emberek okultak ebből, s megfogadták, hogy soha többé nem szolgáltatják ki ennyire magukat a terhiészet szeszé­lyeinek — jelenti ki Solymosi László polgármester. Halvány ígéretek Az önkormányzat tavaly 20 közmunkás foglalkoztatásával oldotta meg (pályázattal kie­gészített önerőből) a csatornák rendszeres tisztítását. Az el­múlt évben a hivatal 17 hektár külterületre jelentett be kárt, ezeket ugyanis szociális föld­program keretében műveltet­ték, a pozitív elbírálást köve­tően most várják a kártalanítá­si összeget. Vannak olyan te­rületek is (pl. Kótaj), ahol a gondos felkészülés, az állandó karbantartás révén megelőzték a bajt, ezért a belvíz nem oko­zott nagyobb kárt, de ez több pénzbe került. Ez a többletköltség is elemi csapás rovására írható, hal­vány ígéretek vannak is a tá­mogatásra. Enélkül előállna az a fura (ám Magyarországon mégsem szokatlan) eset, hogy a csatornák állapotával nem törődök s ezért belvízkárt szenvedők kapnak pénzt, a megelőzésre figyelmet, ener­giát fordítók, a bajt ezzel meg­előzők pedig elesnek a kártala­nítástól. Ez ugye, némi logi­kátlanságot rejt magában.-w-T- ét napja olvashatta lapunkban ország-vi- 1\. lág: mindent lopnak a megye kórházaiból, ami mozdítható. És ez még sem­mi. Ismeretlen tettes három darab vizsgálófejet szerelt le és vitt el a keszthelyi kórház röntgenosztályának egyik ultrahangkészülékéről. Betö­rési nyomot nem talált a rendőrség, így feltételezik, hogy a tettes álkulcs segítsé­gével jutott be a helyiségbe. Valószínűleg megrendelésre dolgozott, mert ezek a vizs­gálófejek csak Hitachi-ké- szülékek egy-két típusához alkalmasak. Ilyen márkájú UH-vizsgáló berendezés vi­szont néhány magánrendelő­ben már működik. Hiába, ide is elérkezett a megélhetési bűnözés. Biztos rászorult va­lamelyik szegény klinikatu­lajdonos arra a nyomorult ultrahangra. Meciar már megint keveri a lekvárt. A kisebbség iránt ér­zett szerétéiből most úgy akarja megumbuldálni a vá­lasztási törvényt, hogy ma­gyar párt véletlenül se kerül­hessen a törvényhozásba. Vagy két hónapja olvastam egy újságban, hogy egy há­roméves tel-avivi arab kis­lány beteg szíve helyére egy kilencéves közúti balesetben elhunyt zsidó kisfiú szíve ke­rült. A kislányt mindkét szülő ombudsman rosszallását is kiváltotta, mert olyan kérdé­sekre kértek választ, ame­lyekből nagy hasznot jelentő információkra tehetnek szert a kérdőlapokat elemzők. Az­tán egyesültek az Úttörőszö­vetséggel, ami inkább az úttörőknek kedvez: így ők is látogatja, az anyák néha egy­más nyakába borulva sírnak, a két apa inkább csak beszél­get. Úgy látszik, a kisembe­rek közt nem lenne semmi baj. Míg a nagypolitika bele nem avatkozik. ✓ ✓✓ A Xénia Láz Egyesület pont olyan, mint a fehérvár áru­ház volt: mióta megalakult, mindig történik körülötte va­lami. Az első ellenérzést a nézettségében mára alapo­san visszaesett Űrgammák­kal váltotta ki, aztán belop­ták a kereskedelmet és a rek­lámot az iskolákba, később olyan kérdőíveket tölttettek ki a gyerekekkel, ami még az bejutottak az iskolákba, s még pénzük is lesz, hiszen a Xénia Láz gazdag egyesület hírében áll. Csak ne mozog­na annyit fel-le az a lázgör­be. ✓ ✓✓ Pironkodva vonultak haza az úszó-világbajnokságról a kí­naiak a doppingolás miatt. Azt írták a lapok, növekedési hormonnal kezelték őket, hogy jobb eredményeket ér­jenek eh Vajon nem kellene a mi gazdaságunkban is beve­zetni a hormonkezelést? ✓ ✓✓ Már biztosnak tűnik — olva­som a hírt—, hogy az élelmi­szerüzletekben február elejé­re tolódik az újévkor beha­rangozott kenyéráremelés. A Sütőipari Egyesülés igazga­tója szerint a fehér kenyér ki­lónként legalább 130-135 fo­rint lesz, 100 alatt csak olyan termék kapható, amelyet a feketegazdaság eszközeivel élő pékségek állítanak elő. Igazgató úr! Hát a fekete ke­nyér minidig is olcsóbb volt! ✓ ✓✓ Nézem a volt Damjanich lak­tanyáról, illetve annak ma­radványairól készült képet lapunkban. Siralmas a hely­zet. Nincs egy ép ablak, állí­tólag ajtó sem, hiányzik a va­kolat, a belső állapotokról ne is beszéljünk. Mondja fotós kollégám, alig akarták őket beengedni. Valamikor min­den laktanya előtt kint volt a tábla: fényképezni tilos. A tábla lekerült, a bejutás azonban nem lett könnyebb. Úgy látszik, akik tönkretették, szétverték az épületeket, nem vittek magukkal csak vasru- dakat, pusztításra alkalmas eszközöket. De fényképező­gép egyiküknél sem volt. B m ’—m---------------------------------------------------------------­Tisztek az utcán A napokban a kisvárdai városatyák (is) rábólintottak a megyei rendőrfőkapitány által kiszemelt, eddig megbízott rendőrvezetőként tevékenykedő városi rendőrkapitány személyére. Sokan formálisnak gondolhat­ják a kimondott igent, megjegyezve, hogy igazándiból a települési képviselőknek csak a kinevezendő vezető sze­mélyére vonatkozóan, illetve az általa képviselt program­nak a véleményezésére van módjuk és joguk állást foglalni. Mégsem csupán a forma kedvéért tört lándzsát a felső­szabolcsi város testületé a kapitányjelölt mellett, hiszen mint elhangzott, máris új szemlélet kezd meghonosodni a kapitányság falain belül, sőt azokon kívül is. Talán ez utóbbi még lényegesebb. Erre vonatkozó konkrét példával a város alpolgármestere szolgált. Mint elmondta, számára ez az egyik legszimpatikusabb változás a helyi rendőrség mostani működésében, hogy immár alkalmanként egyen­ruhába bújt osztályvezető tiszteket is látni a járőröző gép­kocsikban. Ez azért is értékelendő és becsülendő — hívta fel képviselőtársai figyelmét a város első emberének he­lyettese —, mert korábban az osztályokat vezető arany­csillagos rendőrök afféle hivatalnokként végezték a fel­adatukat. t Az alpolgármester által citált példa önmagáért beszél, csakúgy mint a kinevezendő kapitány egy elgondolkodta­tó mondata. Villás alezredes ugyanis az ügyhöz illő kellő nyomatékkai jelentette ki: csak feddhetetlen, jól felkészült rendőrökkel hajlandó a jövőben együtt dolgozni. Felme­rülhet a kérdés, hogy a kapitány határozott szándékát hall­ván kinek van inkább oka a félelemre: a korrupt rendőrök­nek, vagy inkább az őket a bűn mezejére csaló rosszfiúk­nak? Bízzunk benne, hogy a besározódottak többsége — itt is, ott is — elnyeri majd méltó büntetését! Addig is — mi. jámbor állampolgárok — reményked­jünk, a tervezett tisztogatás (nevezhetjük persze öntisztu­lásnak is) után valóban igaz lehet, s lesz a rendőrszlogen: Szolgálunk és védünk! Kovács Bertalan Cigaretta nélkül T izenhétezer munkahely forog veszélyben, s több mint ötmilliárd forintos adóbevétel-kiesés fenyege­ti az országot. Van-e ember a hazában, aki nem kapja fel a fejét e hírek hallatán? Tizenhétezer munkahely tökéletesen megoldaná egy nagyobb alföldi megye mun­kanélküliségi gondjait, ötmilliárd forintból pedig el lehet­ne hárítani a magyar rendőrséget fenyegető anyagi csődöt. A fejünk fölött tornyosuló veszélyre az Országos Keres­kedelmi Szövetség hívta fel a figyelmet minapi elemzésé­ben, amit a nem dohányzók védelméről szóló törvényter­vezet várható hatásairól készített. így persze már mindjárt más, mondhatjuk, hiszen a kereskedők természetszerű ér­deke a dohány (ital, cipő...) minél szélesebb körű forgal­mazása, a törvénytervezet alkotói pedig pontosan ezt szű­kítenék. A szövetség jóslatának fenntartással való kezelé­se jogos, hiszen kinek az érdekeit képviselné egy kereske­delmi szervezet, ha nem a kereskedőkét, ám megér néhány mondatot a tervezet egyik abszurd kitétele is, amely ki­mondja: az oktatási, szociális és egészségügyi intézmé­nyekben, illetve azok kétszáz méteres körzetében tilos lesz dohányárut forgalmazni. Jó ideje már, hogy abbahagytam a dohányzást, de még emlékszem a kávé utáni cigaretták gyönyörűségére, mond­hatni semleges, s talán hiteles vagyok hát. Mint ilyen mon­dom, hogy a törvénytervezet alkotói oly távol vannak az élettől, mint Makó Jeruzsálemtől. Jó szándékuk aligha vonható kétségbe, gyakorlati érzékük viszont nulla. Mert ha valóban érvénybe lép a kétszáz méteres tiltás, akkor fal­vak százai maradnak dohányárusító hely nélkül. Egy öt­hatszáz lelkes faluban ugyanis a körön belül van minden: iskola, templom, óvoda, bolt, korcsma. Tehát mondjuk egy Tiszacsécse, egy Győröcske, egy Ura, egy Nyírpilis dohány nélkül marad. Ez pedig, aki ismeri a viszonyainkat tudja, vicc. Ä dohányosok, vannak vagy hárommillióan, nem biz­tos, hogy betegre röhögnék magukat. Legfeljebb a zugáru­sok. Balogh Géza Takaréklángon Ferter János rajza ”—, --------------------------------------r-’T' g§> ' f „ . ' Manat kÄ7hpn ív!cíic I ituiueri

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom