Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-19 / 15. szám

1998. január 19., hétfő HÁTTÉR Kórházi szarkák nyomában Mindent lopnak, amit lopni lehet • Milliós károk az egészségügyi intézményekben A kórház nem tudja minden értékét ennyire szem előtt tartani Balázs Attila felvétele Kovács Éva Nyíregyháza-Mátészalka- Kisvárda (KM) — Mindent lopnak, ami nincs lebetonoz­va — idéztük eddig a mon­dást, melynek módosítása igencsak időszerű. Lopják ma már azt is, amit betonnal rögzítettek, a tolvajok előtt nincs akadály. Ugyanakkor nemrég hallhattuk a felhá­borodott véleményeket, me­lyek szerint tarthatatlan, hogy egyes kórházakba már a kanalat, villát is vinniük kell a betegeknek. Valóban ennyire szegény a magyar egészségügy, vagy más oka is van annak, ha a gyógyító intézményekben va­lami hiányzik? — tettük fel a kérdést megyebeli kórházak illetékeseinek, akiknek vála­szaiból igencsak tanulságos kép kerekedik ki. Pizsamatolvajok — Évente súlyos anyagi terhet jelent a lopásokból eredő hiá­nyok pótlása — summázza a lényeget dr. Csinády László, a mátészalkai kórház főigazga­tója, aki szerint pontatlan úgy fogalmazni, hogy a betegek és látogatók közül kerülnek ki a kórházi szarkák, mert bizony olykor közéjük sorolhatjuk az intézmény dolgozóit is. Tóth László, a szálkái kórház rendé­szeti vezetője konkrét tények­kel is szolgál. — Tudok mondani példát mindenféle esetre. Arra is, amikor egymást lopják meg a betegek, s a távozó „véletle­nül” szobatársának ruháját, kabátját is magával viszi. Gya­kori példa az is, hogy magu­kon felejtik az intézeti pizsa­mát, papucsot, vagy éppen de­rekuk köré csavarják az ágy­neműt, úgy távoznak a kórház­ból. Éppen a napokban történt, hogy az egyik látogatócsoport egy egész zsák szennyest lo­pott el a folyosóról, melynek értéke közel 150 ezer forint. A gyors intézkedésnek köszön­hetően a rendőrség megtalálta a tettest, szinte a mosógépéből szedte ki a ruhát. Változik a divat, tíz éve mást loptak, mint most. A kórházi dolgozók ke­ze között tűnnek el például a dobozonként ezer forintot érő fertőtlenítő sprayk, a fecsken­dők, injekciós tűk is, a tettes felkutatása bizony nehéz. Megdöbbentő, ami történt a tél elején: egy oxigénmaszk oxi­génvezető csövét emelte el va­laki. Hogy mire használja? Az autójába építi be, így a hidege indításnál nem kell felnyitnia a zord télben a motort, a vezeték segítségével az autó belsejéből korrigálhatja a hibát. A látoga­tók magukkal visznek min­dent, amit lehet, a tűzoltóké­szüléktől az elérhető magas­ságban található villanyégő­kig, de kiszerelik a lift gomb­ját, meg a mosdókból a csapo­kat is. Védekezésül megmutat­juk a gyanús személyeknek azt a fényképösszeállítást, melyet a rendőrségtől kaptunk, s me­lyen a notórius tolvajok fény­képei láthatók. Őket már a portán sem engedik be, a hoz­zátartozók viszik tovább a hírt, aminél nagyobb visszatartó erő nehezen létezik. Megerősí­tettük az éjszakai járőrszolgá­latot, így a kórház területén a gépkocsifeltörések és lopások szinte megszűntek. Igaz, alig két hete a pénztárunkba akar­tak betömi, de a riasztó hang­jára elmenekültek a tolvajok. Nem tudhatták, hogy ott nem­igen találnak pénzt, mert már rég kártyával fizetünk. Semmi se szent — A dolgozókat, a bent fekvő betegeket, valamint a kórház­fejlesztésen munkálkodó építő brigádokat is figyelembe véve egy időben majd 1500 ember található kórházunk területén, így nem csoda, ha lopások, ki- sebb-nagyobb értékű eltulaj­donítások gyakorta megesnek — mondja Harsányi Imre, a kisvárdai kórház főigazgatója. Tőle tudjuk azt is, hogy a tol­vajok előtt itt sem szent már semmi. Legfelháborítóbbnak azt az esetet tartja a főigazga­tó, ami nemrég történt: a kór­házi szarka leszerelte az egyik WC tartályát, de még annyi becsület sem volt benne, hogy előtte elzárja a vizet. Zubo­gott, az egész területet elöntöt­te az ár, mire valaki észlelte az esetet, s megszüntethették az árvizet. Ez esetben nemcsak az ellopott tartály, hanem a víz okozta kár is a kórház számlá­ját terheli. — Sajnos, az életszínvonal romlásával párhuzamosan nő a tolvajlások száma is. Ezért is fordítunk nagy figyelmet a rendészeti illetve portaszolgá­latra. s erősítettük meg azt. Összességében azt mondha­tom, ha jelentős egyedi értéket nem is, sok apró dolgot el­emeinek a tolvajok, s bizony sok kicsi sokra megy, a pótlás pedig éves szinten igen sokba kerül. Érdekeltség — Azt, hogy a kórházunkból ellopott holmikat a betegeken, illetve hozzátartozóikon kelle­ne keresnünk, ilyen egyértel­műen nem mondhatjuk, nem is mondjuk ki — fogalmaz Ory László, a nyíregyház megyei kórház műszaki igazgatója, aki szerint csak konkrét ese­tekben lehet valakit tolvajnak nevezni, ilyen konkrét eset pe­dig ritkán akad. A kórházi szarkákat tetten érni nehéz, je­lenleg is mindössze két eset­ben folyik, közel százezer fo­rint értékben — ismeretlen tet­tes ellen — a rendőri nyomo­zás. — Kórházunk nyitott intéz­mény, ennek minden előnyét és hátrányát vállalnunk kell — folytatja Őry László. Szinte hetente kell pótolnunk a mos­dókból ellopott csaptelepeket, WC-öblítőket, a liftek indító gombjait. Sajátos helyzetek alakulnak ki a tavaly átadott korszerű új szárnyban, ahol a legmodernebb dolgok találha­tók. A fotocellás ajtók vannak a legnagyobb veszélynek kité­ve: sokan nem ismerik műkö­désüket, képesek belerúgni, ezáltal használhatatlanná tenni a méregdrága berendezést. Számtalan esetben kell a bete­geket a fürdőszoba használatá­ra megtanítani, a rongálásokat ily módon is megakadályozni. Sokat segített a lopási károk csökkentésében, hogy nálunk szigorú érdekeltségi rendszer működik, belső eltulajdonítá­sok emiatt egyre ritkábban for­dulnak elő. Az enyveskezű- eket kivetik magukból a kö­zösségek, mert az általuk oko­zott kárt mindenki fizeti...-» j emrég zárt ülést tar­lói tott a Legfelsőbb 1 Y Kozmikus Taláros Testület. Nem adtak hírt róla a lapok, nem számolt be az eseményről a tévéhíradó. Nem foglalkozott vele a zu­hanyrádió. Megint elhallgat­tak valami fontosat a köznép előtt. Akár napirendre is tér­hetnénk a homályosnál is ho­mályosabb ügy fölött, de túl sok ügy lapul már úgyis a szőnyeg alatt. Riporterünk egy véletlen elszólás folytán tudomást szerzett a joggal kozmikus­nak is nevezhető tárgyalás­ról. De ne áruljunk zsákba­macskát, abból is van épp elég... Az történt, hogy egy magát Januárnak nevező fel­peres dörgedelmes panaszos beadványt juttatott el a talá­ros testületnek a December nevet viselő tőszomszédja el­len. Január panaszának lé­nyege: elege van abból, hogy örökös bűnbak legyen, s min­den aktuális nyomorúságát az ő nyakába val l janak. Már a koldusok hónapjának is ti­tulálták... Rég nem igazságos, hogy miközben én hozom az embe­reknek az új évet, az új remé­nyeket, távlatokat, mégis en­gem ér a legtöbb vád. Miköz­ben a szomszédos December az utolsó fillért is kiszedi az is a saját elhatározásukból — egyfajta éhségsztrájkot folytatnak. Sokan éppen a már említett alperes. Decem­ber jóvoltából... Nem nem tudjuk mit szól a dologhoz a bepanaszolt, per­Kell egy bűnbak emberek zsebéből, menet­rendszerűen az én tisztem le­nyelni a szokásos áremelése­ket, az üres pénztárcák láttán feltörő szidalmakat. Én va­gyok a kegyetlen zsarnok, a szívtelen Január, amit az em­berek megvetése, legjobb esetben unott közönye kísér... A panaszos beadványból még kiderül, a bűnbak szere­pére kárhoztatott felperes már sztrájkra is gondolt. De hát akkor köztudottan meg­állna az idő. Talán ez sem mindenkinek tetszene. Az éh­ségsztrájk, ami korunk divat­ja, szintén megfordult a fe­jekben, de hamar rájött, ez nemigen hatná meg az embe­reket. Különösen nem azo­kat, akik már évek óta—nem be fogott szomszéd, Decem­ber, de az nagyon valószínű, hogy kézzel-lábbal tiltakozni fog a vádak ellen. Elvégre nem ő tehet róla, hogy az ő hatáskörébe utalták a jeles és költséges ünnepeket. Nem ő bírja rá a szülőket, hogy mobil telefonokat vegyenek a tízéves lurkónak, amit aztán egy tolvaj szépen elemei. De nem ő gurítja a karácsonyfa alá a többi méregdrága ajándékokat sem. Ezekben vétlen. De a szerény ajándé­kokat sem tudja kiegészíteni, mert nincs rá kerete, csak egy az ember hónapok közül, aki a sorban a negyedik. Ta­lán ha ő kerülne az élre, ak­kor igen, tudna tenni ezt, azt... Talán így védekezne a perbe fogott December, de az is lehet, mély hallgatásba burkolózna, mondván, sem­mi köze az egészhez. Ha hin­ni lehet az aprócska rése­ken kiszivárgott hírecskék- nek, maguk a taláros bírák is tanácstalanok. A testület fele elmarasztalja az alpe­res Decembert, míg a másik fele felmentő ítéletet hozna, így persze nem lehet ítéle­tet hozni. Marad hát a már jól bevált szisztéma, ne le­pődjön meg senki, ha egyszer a lapokban megjelenik az is­merős közlemény, melyben tudatják velünk, a taláros testület nem illetékes az ügy­ben. A z aktákat talán elkül­dik az égi hatóságok­nak, a tiszteletre mél­tó naptáralkotó pápának, te­gyenek fent igazságot. Mi pe­dig — mint már nem először — nézhetünk megint felfelé, mert hogy mindig is onnan vártuk az igazságot. Még ha nagyon sokszor hiába is vár­tuk... Siker és életesély N ehéz évünk lesz 1998-ban. Nemcsak abból vonha­tó le a következtetés, hogy még alig telt el két hét az évből, s már össze sem tudjuk számolni, milyen létfontosságú élelmiszerek, nélkülözhetetlen szolgáltatá­sok ára emelkedett, hanem sok egyéb jel is utal erre. Példá­ul a választás. A döntés sem lesz könnyű, kik és mely pár­tok neve mellé húzzuk az x-et, de az is nyilvánvaló — és ez mindenütt így van a világon —, hogy a választás előtti kedvezményekért, könnyítésekért utána kell majd megfi­zetni. Itt van például az energiaár-emelés elmaradása. Jó érv, hogy a világpiaci árak csökkennek, de ugyanilyen jó érv lesz ősszel, hogy a forint leértékelése — ha csökkent is az üteme valamelyest — még mindig tíz százalék körüli veszteséget jelent. Miért e félelem, mikor rendszeresen arról olvashatunk, hogy megteremtettük a kiegyensúlyozott fejlődés feltéte­leit, hogy jelentősen csökkent a külföldi adósságállomány, hogy növekedési pályára állt a gazdaság? Mégsem lett vol­na sikertörténet a Hom-kormány privatizációs gyakorlata? Dehogynem. Persze ha leszámítjuk a botrányokat, a kez­deti kapkodást, amikor minden eladó volt, csak külföldi le­gyen rá a vevő. A Privatizációs Kutató Intézet igazgatójá­nak nyilatkozatában olvastam: „Az elmúlt egy évben a pri­vatizációs vezetés elődjeivel szemben korrekt és eredmé­nyes gyakorlatot valósított meg.” Jó példákat is említ, mint a TVK, mint a Richter meg aztán hibákat is, melyek abból erednek, hogy a privatizációban háttérbe szorultak a hazai tulajdonosok. És ezt nemcsak ő sorolja a bajok közé, ha­nem a Gyáriparosok Szövetségének elnöke is, aki azt is hozzáteszi: az ország makrogazdasági, pénzügyi helyzete, nemzetközi elismerése jelentősen javult, ennek ára azon­ban a társadalom többségének egzisztenciális elbizonyta­lanodása, lecsúszása, életesélyeinek romlása lett. Ezért kell aaz új kormánynak a sikeres gazdasági stabili­záció után sürgősen a súlyos társadalmi problémák megol­dásához látni. Balogh József Hát csoda, ha ilyen kis kerekekkel nem haladunk elő­re? Ferter János karikatúrája ......... ......------------------------------------------------------;------U ">-'g »■ Jogalappal N em szükséges különösebben hangsúlyozni, hogy a feketén dolgoztatott munkaerőre megyénkben igen nagy a kereslet. Már csak azért is, mert a ve­lünk szomszédos országokból úgy tekintenek erre az or­szágra, mint mi a nyugat kapujaként emlegetett Ausztriára. Vagyis a nekünk keleti vidékekről jön boldog-boldogta­lan. hogy az átlagbér vagy a napszám töredékéért munkát vállaljon, s hogy az itt (olykor nem kis nélkülözéssel) összekapart pénzén emelje otthoni életszínvonalát. A ma­gyarok előtt sem ismeretlen ez a koreográfia, csak éppen pár száz kilométernyi differenciával járták s járják honfi­társaink e sajátos táncot. Csupán illúzió, hogy egy ország gazdasága megtisztítha­tó a fekete oldalától, ezt a legfejlettebb államok példája is igazolja, különbség csak a nemzeti össztermékhez viszo­nyított arányokban van. A munkaerő illegális foglalkozta­tása úgy szorítható vissza, ha e gyakorlat gazdasági alapjai megszűnnek — jelentette ki a napokban a munkaügyi mi­niszter, aki olyan adózást és bérszabályozást sürgetett, amely a jogszerű foglalkoztatásban teszi érdekeltté a mun­kaadókat. Akik nem átallanak ma Magyarországon száz munkát vállaló közül harmincat feketén foglalkoztatni, miközben Európa fejlettebb részein a százból a tizet alig haladja meg a simlisek száma. A miniszter az idegenren­dészeti szabályok átalakítására tett javaslatot, amelyek le­hetővé tennék, hogy jogszerű keretek között alkalmazza­nak külföldieket Magyarországon. Szerte a nagyvilágban nagy felháborodást vált ki egy ilyen intézkedés, nálunk viszont eltérő megítélés alá esik: ha mondjuk a már említett sógorok hazájában hozzák meg, könnyen adunk magyarellenes színezetet a döntésnek. Ha viszont itthon lát napvilágot egy ilyen rendelet, akkor a ha­zai munkaerő védelmének jelszavát skandálva lázadozik a közvélemény. Azért csak van valami abban, hogy ez az or­szág egy örök ütközőzóna. Nyéki Zsolt-----------—----------------------------------------------- '■■" "■-------------"'»r™ m % ifit Í," J * ■ , • 'i4 ; . ,' w. ÄÄfc* v &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom