Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-02 / 1. szám

1998. j<uár 2.. péntek HATTER Nőszerűség anyagi haszonnal A külkeskedelmi pangásban olykor a megfelelő áru hiánya is szerepet játszik Nyéki Zs< Nyíregyház KM) — Érez­hetően erőJött népszerű­ségünk, arta bizonyossá vált: a bővi Európai Unió keleti hatánazánk, ponto­sabban mejnk lesz. Még olyanok is hkeznek jóban lenni velünlkik egyébként nem szíveseátnak minket itt, a Kárpáiedence köze­pén. Forinl váltható és váltandó sziétia ez. S hogy menre igyekszünk élni a lehetggel, azt a közeimül than^y íregyházán megrendezett krán-magyar üzletember-taiozó is jól példázza. A ki piacokhoz fűződő kapcsoiink a „Tová- risi konyec" óriájának el­múltával új alkon vesznek lendületet. Bővülő kercedelem Az eseménynéaradva Uk­rajna és Magysszág közöt­ti külkereskedő forgalom 1993-tól növeik. évente közel 2000 halvállalkozás köt üzletet ukt partnerrel. Több százra rúzon cégek száma, amelyekrom évnél hosszabb ideje yamatosan és tartósan vannden a pia­con. tehát alkafekodtak a rendkívül gyorsaíltozó uk­rán gazdasági lyezethez. feltételekhez. Legfontosabb Ikereske- delmi partnereinkzött Uk­rajna az összforgii alapján a kilencedik, expan a ti­zenegyedik, ímpun a ti­zenharmadik helyomászta fel magát két éve. ébként a kétoldalú árucsenndkívül dinamikus éve volP5: a ki­vitel 72, a behozatS száza­lékkal növekedett,) millió dolláros passzívumellett összesen 664 milliéA dol­láros értéket ért el -tékeli a változásokat a szál tükré­ben Gálik Imre. a kólátok bővítésén eddig is s mun­kálkodó Expo East, ügy­vezetője. Az Ipari. Kereskmi és Idegenforgalmi Minrium- tól szerzett adatokbóis ki­derül: az export nc;dése elsősorban a szeszest és a használt gépkocsikitelé- nek köszönhető, mí< ím­Munkában a nyíregyházi ukrán-magyar üzletember-találkozó résztvevői Martyn Péter felvétele portban a mintegy 100 millió USD értékű földgázé a vezető szerep. Tavaly ugyan az áru­forgalom lényegesen, mintegy 23 százalékkal csökkent, de még így is magasabb volt az 1994. évinél. A visszaesés oka elsősorban a szeszipari termé­kek ukrajnai forgalmazásának megszigorítása illetve a hasz­náltautó-kereskedelem feltéte­leinek módosítása volt. Vezet az ital Több. mint elgondolkodtató, hogy közel 20 millió dolláros visszaesést okozott a mező- gazdasági és élelmiszeripari áruhiány (!) is. de a kivitel fő termékei továbbra is az élelmi­szerkészítmények. az italok valamint a gépek és mechani­kus berendezések, a vegyipari termékek, műanyag és gumi­áruk maradtak. Az óév a szin- tentartás időszaka volt: au­gusztusig 141 millió dolláros exportot regisztrálhattunk (ami 7.4 százalékkal alacso­nyabb az elmúlt évi értéknél), míg a 213 millió dolláros im­port azonos a tavalyi behoza­tallal. Utóbbi termékpalettája szin­te változatlan: a vegyipari alapanyagok szállítása 20 szá­zalékkal emelkedett, csökkent viszont a mezőgazdasági alap­anyagok behozatala, ez azon­ban nem változtatott a szá­munkra kedvező árustruktú­rán. Lényegesen módosult vi­szont az exportáruk összetéte­le: az élelmiszer-készítmé­nyek és italok megőrizték ugyan vezető helyüket a kivi­teli listán, de összforgalmuk mintegy 33 százalékkal (18 dollárral) csökkent. Ezt a visszaesést bizonyos mértékig kompenzálta a vegy­ipari és a papíripari termékek kivitelének növekedése. Az exportlista vezető terméke 10 százalékos részesedéssel a gyógyszer lett. Örvendetesen nőtt az ukrán feldolgqzóipar számára szállított félkészter­mékek kivitele, ugyanakkor a nagy hagyományokkal rendel­kező közlekedésigép-gyártás pozíciói romlottak. Klub a piacokért A bevezetőben említett ren­dezvényen elhangzott: az áta­lakulás útjának rögös szaka­szával küszködő Ukrajna pil­lanatnyi gazdaságpolitikai helyzetére tekintettel joggal feltételezhető, hogy a közpon­ti gazdaságirányítás szerepe a közeljövőben erős marad. Kü­lönösen azokban a nyers­anyagtermelő ágazatokban, ahonnan importunk döntő há­nyada származik, de az élese­dő konkurencia miatt sokkal több figyelmet kell szentelni az ország- és a termékpropa­gandára. Már ezt a célt szol­gálta az elmúlt év közepén Ki- jevbcn megrendezett üzletem­ber-találkozó, s a nyíregyházi tanácskozás után a folytatásról idén Harkovban gondoskod­nak a szakemberek. A már szintén érintett me­gyei illetve regionális adottsá­gok kihasználására az Ukraj­nával illetve a FÁK-tagorszá- gaival (is) kereskedő cégek képviselői egy klub szervezé­sét is elkezdték. Ebben kezde ményező szerepet vállalt az Ipari, Kereskedelmi és Idegen- forgalmi Minisztérium állam­titkára, ami nem véletlen, hi­szen 7 . Asztalos Ildikó a szom­szédos Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei kötődésű. Ezt nem is tagadva ő vázolta fel a kö­zös érdekek mentén kialakuló együttműködés lehetőségeit, melyhez első körben a keres­kedelmi és iparkamarák mel­lett megbízható, kellő piaci súllyal bíró. 5-5 szabolcsi és borsodi céget toboroztak. A kör később bővülhet Hajdú- Bihar megye vállalkozásaival, illeszkedve az Unió által pre­ferált regionális programok tö­rekvéséhez. Fontosak ezek a lépések, mert a kormányközi megállapodásokat ezek töltik meg igazi tartalommal. F elháborodo lo­bogtatja boizto- sítdsi karts', Ma­gyarországról kőaljai szülővárosába szintiemé átruccanó hatvan örüli ismerősöm. (Nem. t, S nem csencsel, hanemall- mérkőzéseket. nyug,-ta­lálkozókat. humanitáak- ciókat szervez önzetl és köszönetét sem vánDe most ez az újítás őt is>rí- totta. De miről is vcó? Néhány hete a hozzátto- gató külföldinek a Ion biztosítási kártyát kelia- nia. (Egy hétre hal l\a vagy hétszáz forint.) é- be. tudom meg már a ról. ha valamilyen gyo - vősi ellátásra van szín. egészségügyi dolgozóin- ximálisan rendelkezésé- nak a rászorulónak. (A- lés jellege egy arra szá- pon kerül bejegyzésre.) Forgatom a több sí nyomozott néhány U összefűzött dokumenti közben hallgatom Mikló rátom szűnni nem akaró do­bogását. — Ekkora cinizmust! Ami­kor saját kórházai, betegei alapvető ellátását sem tudja biztosítani ez az állam, akkor most meg az idelátogató kül­földiek gyógyítását is magá­ra vállalja. — Nem er­ről van szó — nyugtatgatom. — Hanem arról, hogyha pél­dául itt nálunk valaki rosszul lesz. Mentőt kell hívni stb. az mind pénzbe kerül. —Az már igaz, enyhül meg hirtelen Miklós. — Annyi minden szörnyűséget lát er­refelé az ember, hogy köny- nyen rosszul lehet tőle. Még mindig nálam az uk­rán nyelvű biztosítási ok­mány, de már gondolatban egy másik papírost forgatok a kezembe. Azt latin betűkkel töltötték ki, s nálunk csak szlovákiai belépőnek hívják. Vaucser lenne egyébként a becsületes neve, bár a tisz­tességhez vajmi kevés köze Revans van. Eredetileg azt a eélt szolgálta volna, hogy a kelet­ről jövő külföldi szlovák föl­dön járva — ha hirtelen rá­szakad az est — vaucsere birtokában meghúzhassa magát valamelyik olcsóbb szállodában. Eredeti, sosem volt funkciója rég feledésbe merült, nélkü­le viszont to­vábbra sem léphetjük át a szlovák határt. — Azért fizettetik meg ve­lünk a vaucser árát, hogy érezzük, mi csak amolyan harmadrendű ország állam­polgárai vagyunk — állítja rezignált hangon Kassára készülődő barátom. Emlékezzünk csak vissza annak idején a kishatárfor- galom keretében egy darabig nem volt szükség a gépjár­művek kötelező biztosításá­ra, azóta viszont fizetünk, mint a katonatiszt. — Ki jön majd hozzátok, ha ez a betegbiztosítási kár­tya sokáig érvényben ma­rad? — kérdezi kétségbee­séssel vegyes felháborodás­sal Miklós. — A humanitári­us szervezetek is méginkább meggondolják majd, hogy érdemes-e benneteket támo­gatni. az újabb, teljesen fe­lesleges kiadások már a ha­tárnál lekedvetlenítik az ide igyekvő vállalkozót. Na nem, őket inkább az átláthatatlan és gyorsan váltakozó adó­rendszerünk rémíti meg, vá­laszolnék, de csak hallgatok. — De hát érted te ezt? Ál­lami szintű zsarolás!—kiált­ja a képembe Miklós. — Re­kedt. ahogy ti nevezitek — mondja elcsukló hangon. » j em! — válaszolom f\l határozottan. X V csak revans, meg an­nak a jele, hogy tudunk mi ta­nulni tőletek meg más szom­szédainktól. Meg különben is. a munka nélkül szerzett jövedelmet, ha az állami szintén történik, a világon eddig még sehol sem büntet­ték. Ezt a tavaszt megnézem G yönyörű napra ébredtem az új év első napján. Szó szerint napra. Öles fénysugarak törték át a füg­gönyt és megfürdették az óévbúcsúztatás marad­ványait. Kimentem egy nagyot lélegezni. Alig hittem el emlékeimnek, hogy egy nappal előbb, harmincegyedikén, varjúkárogásos búskomor köd fedte a diófa tar ágait. Hát igen. nyújtóztattam ki tagjaimat. Így illik kezdeni egy bol­dog új évet. Kiseperni a rongyos fellegeket, meghinteni egy kis dérrel füvet és fát — végül is tél volna.'ha hó nincs is... Aztán meg január, február, jön a nyár — mondogatja mindig a tavaszt várva jóanyám. A tavasz, a tavasz... A télből kifelé ballagva mindig azt morzsolgatom magamban, hogy mi minden lesz szebb, jobb. mennyi dolognak kell majd jobbra fordulni. Ebben az áprilisban mindenképpen megállók majd az erdőben, és nem csak átsuhanok rajta, mint már évek óta. Nézek jobb­ra. nézek balra, pillantásom el-el kap egy egy vadonatúj egérfül levélkét, az avarból éppen csak kibúvó vadhagy- ma-nyársacskát, és sietek tova. Sietek, pedig jó volna lehú­zódni az útról, sétálni egyet, rugdosva a lucskos avart, le­törni egy kis darab vérehulló fecskefüvet, hagyni a tenye­remre cseppenni okker könnyiet. megmártózni a gőzölgő párában, és hallgatni a madártorkok csengő-bongó zsiva­ját­Tavaly a Tiszát is csak a hídról láttam... Óévbúcsúztató kézrázás közben megkérdezett régi jó ismerősöm: sok ha­lat fogtál az idén? Nem. nem is peeáztam — válaszoltam. Alig hitte. Nagyon gyors esztendő volt. Úgy látom, más is csak átvágtatott rajta, és alig pillantott fel. Mint én az er­dőn. Nagyon gyors, de úgy tűnik eredményes is. Ha már az elnök is annak tartja... Ő csak nem kampányol talán. Vala­hogy nem illenék hozzá. Vajon gyorsabb, és rohanóbb lesz 1998? Lehet, hogy ehhez a tempóhoz kell hozzászokni? Hej. hajdanában da­nában. Azért volt abban valami megkapó, amikor mélán átballaglunk egy-egy esztendőn. Dúsfürtű arcom néz vissza rám egy dús Túr-parti vadrózsabokor mellől. Virá­gát lányom hajába tűztem. Több tavaszt nem engedek elre­pülni. anélkül hogy megnézzem. Esik Sándor Nem történt semmi Lajos, csak a kéményseprő kívánt BÚÉK-ot Ferter János karikatúrája-----------------| \ ji { i g f i & 'ff" | HÉ > w? Év végi számadás V alószínűleg azok vannak többségben, akik átmu­latott éjszaka után pihenik ki magukat az új esz­tendő első napjaiban, de bizonyára akadnak, akik szomorkásán, magányosan töltötték az új évre virradó éj­szakát. Azt a napfordulót, ami a Himnusz elhangzása ide­jén a számvetésre, a reményteli tervezgetésekre is alkal­mat. lehetőséget ad. A visszatekintésben hivatásbeli és magánéleti örömök és bánatok éppúgy benne vannak, mint anyagi sikerek és/vagy kudarcok, a tervezgetésekben in­kább a jóra igyekszik gondolni az ember. Ha értékeljük az 1997-es esztendőt, sok minden kerülhet a mérleg serpenyőjébe. A jó oldalon a szakmai sikerek, eredmények, a fizetésemelések és pluszjövedelmek, a ma­gánéleti-családi boldogságok (szerelmek, házasságok, gyermekszületések) sorakoztathatok egyebek között, míg a rossz serpenyőjében a munkanélküliség, az elszegénye­dés, a családi szomorúságok, tragédiák sorolhatók. A jó és rossz az egyén életében éppúgy jelen volt. mint szűkebb pátriánkéban, vagy hazánkéban, bár nem egyformán érez­tük az előnyös vagy káros hatásokat. Ha kissé kitekintünk magánéletünkből, és lakóhelyünkre (falunkra, városunk­ra). vagy éppen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére gondo­lunk. akkor is e kettősség jellemezheti számvetésünket. Nagyon sok olyan településről tudunk, ahol — ha nem is könnyen, de — látványos, esetleg „csupán" araszolgató fejlesztéseket hajtottak végre, miképp az ellenkezőjére is akad példa, ahol legjobb esetben is csak vegetáltak. Me­gyénk — ha lépésenként is — kezd felzárkózni, aminek je­le, hogy több területen is elmozdultunk az utolsó helyről. A számvetést a tervek követik. Próbáljuk meg optimistán! Kováts Dénes------------W---------------—-—5---------m I-. • -------——’-----———---------—------r— zzÁ&km.kfiz! ...*lá 2V:r ......._ ..... !

Next

/
Oldalképek
Tartalom