Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-02 / 1. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Spájzolásaink H ol vannak már azok az idők, amikór a következő év eleji áremelkedést hallva szinte mindenki megtette az óvintézkedést: ki az összes hordóját teleengedte benzinnel, a másik a fagyasztóját kitömte sertés- és baromfihússal, a harmadik a pincéjét telehordta zöldséggel és gyümölccsel, a negyedik előrehozta a tavaszi ruhavásárlást. Hosszú ideig sorolhatnánk a be- spájzolási tevékenységet, amelyben mindenki kivette részét valami aprócska elővásárlással. Pszichikai hatása óriási volt, hiszen az áremelés első hónapjait könnyítette meg. Akkor mindenki a saját megtakarítását számolta ki, s ha kellett, akár még a szomszédot is túllicitálta. Persze az áremelési dömpinghez mindig társult a magyarázat: világpiaci áremelkedés, infláció hatása, meg egyebek. Ebből az utóbbiból annyi maradt meg az emberekben, ha elseje, akkor kötelezően nagyobb számla. Mindezt évente másképp „csomagolták be ”, volt amikor november végén áradásszerüen zúdították a nyakunkba, máskor óvatosan és cseppen- ként adagolták be. A legextrémebb helyzet akkor állt elő, amikor úgymond kiszivárogtatták az erről szóló híreket, s ráfogták a médiákra, ők gerjesztik a közhangulatot éppen az áremelések kapcsán. Hogy most az óesztendő végén kik spájzoltak be és milyen árukat? Szerintem minimális energiát fordítottunk mindenre, mert minek. Rezig- náltan fogadjuk az újabb áremelést, megszoktuk már az év közben, hiszen sokszor a pénztárnál, fizetéskor derült ki, hogy drágább, mint előző nap. Pedig mostanában a statisztikák, a jól megszerkesztett inflációs görbék az eddiginél kedvezőbb gazdasági mutatókat és valamilyen könnyebbséget láttatnak. A mélypontra, a ’95-ös évre talán halványan emlékeznek, amikor közel 30 százalékos volt az infláció, s a nadrágszíjat a többségnek majdnem nyakig be kellett húzni. Akkor már igencsak megkongatták a vészharangot, hiszen a tartalék tartalékja is elfogyott. Az akkor plafonon lévő mutatók pedig megindultak lefelé, a százalék a tavalyi esztendőben húsz alá süllyedt, s erre az évre akár 13-at is prognosztizálnak. Az évezred végére még elérhetjük a régen áhított 10 százalék alatti inflációt is. Most ehhez mi szükséges? Az infláció leszorítása a bérkiáramlás és a fogyasztás további csökkenését jelenti vagy jelentheti — halljuk az utóbbi egy hónapban magasabbnál magasabb pozícióban lévő személyektől, akikhez csatlakoznak pénzügykutatók, közgazdászok is. A csapásvonal egyértelmű, a végrehajtásnál már nincs ilyen egyezség, ugyanis a bér- és a fogyasztás korlátái nem mindig járnak eredménnyel. Én még mindig azon a véleményen vagyok, jobb ha kézhez kapok az inflációt meghaladó többletbért, aztán majd eldöntőm: mennyire fogjam vissza személyes fogyasztásomat, és abból év végén mit spájzoljak be. A kereskedelmi, vendéglátóipari, idegenforgalmi szakképzés mozdulásai Kállai János A közelmúltban meghitt hangulatú nyugdíjas-délutánon vehettem részt a nyíregyházi Sipkay Barna Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakközépiskolában. Az igazgatónő — az alábbi interjú alanya — meleg szavakkal köszöntötte az intézményben korábban tevékénykedett pedagógusokat, gazdasági és ügyviteli dolgozókat, s miközben visszatekintett a jóhírű tanoda múltjára, a következőket mondta: — Magam is ennek az iskolának a diákja voltam, itt ismerkedtem meg a pályám alakulását véglegesen meghatározó szakmai alapokkal, itt lettem tanár, és idén augusztustól igazgató. — Megyebeli vagyok, Nyírszőlőben születtem, nem titok: 1951- ben. Az egykor volt Kereskedelmi Technikum (ennek a jogutódja a Sipkay) közgazdasági tagozatán érettségiztem, vagyis elmondhatom: felnevelő alma materemben munkálkodhatok jelenleg is. A Kereskedelmi Főiskolát a fővárosban végeztem, kereskedelmi szakon. Első, eddigi egyetlen munkahelyem szakmunkás tagozatára 1973-ban jöttem. Már keresőként folytattam felsőfokú tanulmányaimat a budapesti közgazdaságtudományi egyetem tanári — kiegészítő — szakán. 1978-ban diplomáztam, s még ugyenebben az évben szakmai igazgatóhelyettesi megbízást kaptam. O Ilyen szoros és hosszú időtartamú munkahelyi kapcsolatok, beilleszkedés, elkötelezettség birtokában szinte logikus lehetett önnek, hogy megpályázza az elsőszámú vezetői széket. — Nem volt könnyű elhatározás! Sokat töprengtem, míg végül benyújtottam a pályázatot. Jól tudtam: az iskolánk már évekkel korábban elindult a modernizáció útján. Az új koncepció megszületésén az első perctől fáradoztam magam is. Úgy éreztem: hasznára lehetek az intézményemnek, ha megpróbálkozom az igazgatóskodással. — A családom teljes egészében „kereshassák őket. Szabolcs-Szatmár-Beregben igen fontos, megbecsülendő értékek halmozódtak föl a vendéglátásban, az idegen- forgalomban; az értékeinkről viszont nem elég csupán nekünk tudni, meg kell mutatni őket a világnak. Ez pedig jól képzett szakemberek nélkül nem megy. C.7 A hagyományos értelemben vett kereskedőket — „boltosokat” — már nem is képeznek...? — Dehogynem! A szakmacsoportos oktatás — az alapozó képzés tartalma — teremt még nagyobb lehetőségeket e tekin^ Napjainkban már kevés a „csikós-gulyás- csárdás” — féle romantikára építeni, jy kedelem-fertőzött”. A férjem szakmabeli, a lányom kereskedelmi főiskolás, a fiam pedig itt, nálunk tanul a marketing szakon.< O Említette: a Sipkay — mint szakképző intézmény — alaposan „benne van” a modernizációban. A korszerűsítés konkrétumai mely területeken a legszembeötlőbbek? — Ma a magyar gazdaság úgynevezett húzóágazatainak jövendőbeli specialistáit képezzük. A vendéglátás és az idegenforgalom köztudottan erős, nemzeti jövedelem (GDP) termelő szférák. A kuriozitásokra, a „csikós-gulyás-csárdás”-féle ro- mantikázásra építeni napjainkban már kevés. Profi szakemberekre van szükség mindenhol. — A kereskedelmi képzésben a szakma- csoportos oktatásra, a marketinges vonalra tértünk át. Átfogó, áruforgalmi marketing munkára készítjük fel a diákjainkat, oly módon, hogy ipari vállalatoknál, mezőgazdasági vállalkozásoknál is alkalmazVáradi Istvánné igazgató: Nagyobb súlyt kap az anyanyelvi kommunikációs képességek, készségek fejlesztése Harasztosi Pál felvétele tetben. Vagyis: képezünk kereskedőket, de „ráképzéssel” kereskedelmi technikusokat, külkereskedelmi ügyintézőket, vám- és reklámügyintézőket úgyszintén. Mint említettem: nálunk a modernizáció már az 1987/88. tanévben elkezdődött. Olyan integrált oktatási koncepciót dolgoztunk ki már akkor, ami — kisebb módosításokkal — szerencsésen illeszthető a nemzeti alaptantervhez. Ö Miképpen alakult az iskola belső képzési szerkezete? — A két tanítási nyelvű idegenforgalmi tagozatunkat 1991-ben szerveztük meg. Ez ötéves tanulmányi időt jelent. A célnyelv, melyen a szakmai alapozás folyik, a német. A Külkereskedelmi Képzést Folytató Iskolák Szövetsége (KÜLKESZ) tagjaként működtetjük az üzleti ügyintézői szakközepes évfolyamunkat. A világbanki program keják a szakközepes ágon, illetve a kétéves időtartamú szakmai tagozatunkon. O Sokan fenntartásokkal fogadják a szakmai oktatás ilyetén történő átalakítását. Önnek mi a véleménye a reformokról? — Tantestületünk alapvetően pozitívan értékeli, fogadja a modernizációt. A kétéves időtartamú, az általános műveltséget elmélyítő alapozás csak hasznára lehet a szakképzésnek. A specializációt is magasabb szinten tudja elsajátítani a szélesebb látókörű, felkészültebb diák. — Előrelépés az, hogy idegen nyelvet kell tanulnia mindenkinek. Az alapvizsga, az érettségi megméretés szintén a minőség irányába mutat. Az újszerű tartamakkal megtöltött szakképzésben mindenki számára hozzáférhetőek lesznek az informatikai ismeretek. Az alkalmazott számítástechnika. — Nagyobb súlyt kap az eddigieknél az anyanyelvi kommunikációs képességek, készségek fejlesztése. Az általános műveltség színvonalnövelése, a kommunikáció-teremtés eszköztárának erősítése a szolgáltató ágazatban létfontosságúD Hogy állnak a helyi tantervekkel? — Az oktatási koncepciónkba, a helyi programokba igyekeztünk olyan ismereteket becsempészni, melyek eddig hiányoztak. Pl. egy bolt belső képének kialakítása, image-teremtő ismeretek; kirakat- rendezés; üzlet-reklám; vendéglátós rendezvényszervezés; kommunikáció; álláskereső technikák; felkészítés szakmaváltásra. DA megyében az utóbbi években — nyilván a vélt vagy valós kereslet, nem kis részben pedig a divat hatására — eléggé kibővült a kereskedelmi és vendéglátós képző intézmények hálózata. Szükség van ilyen mértékű „boltos, pincér, szakács”-utánpótlásra? — Ezt megítélni nem vagyok hivatott, de személyes véleményem: a túlképzés — a ... ........................................................... ** Az alapvizsga, az érettségi megméretés szintén a minőség irányába mutat. yy rétében funkcionálnak a kereskedelmi-marketing és a vendéglátó-idegenforgalmi szakmacsoportban szervezett osztályaink. — Rövidesen átalakul a szakmunkás tagozatunk. 1998. szeptember 1-jétől a frissen felvettek a 9. és a 10. évfolyamon ugyanazt tanulják majd, mint a szakközepes gyerekeink; plusz részt vesznek szakmai orientációs oktatásban. Alapvizsgát a 10. évfolyam végén tesznek. Mi már az 1998-ban kezdőket is szeretnénk 2000-ben alapvizsgáztatni. Ezt követően folytathat>> .................................................................................. Osztrák partnerrel közösen szervezzük a tanirodai továbbképző kurzusokat. yy létszámokra gondolok — hosszabb távon nem lehet egészséges tendencia. A világbanki programban való részvétel e téren bizonyos ésszerűsítéshez vezet; lesznek bázisintézmények; mi is pályázunk erre a státusra. — Együttműködésre pedig máris tudok jó példát említeni. A tiszavasvári Váci gimnáziummal közösen készítettünk pályázatot egy holland idegenforgalmi projeetben való részvételre. Remélem, sikerrel! Egyébként is: igen sok továbbképzésben, pályázaton vesz részt az iskolánk. Az osztrákokkal közösen szervezzük a tanirodai továbbképző kurzusunkat. Február 8-tól a Sipkay lesz a házigazdája a tanfolyamnak. — Jómagam a világbanki program égisze alatt szervezett szakmai felkészítésben vettem részt mint a kereskedelmi-marketing szakmacsoport vezetője. Lehet, hogy ez is hozzásegített ahhoz — s ezt most ne vegye hivalkodásnak! —, hogy tavaly elismerésként megkaptam a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét. Mit mondjak? Nagyon kellemesen érintett a dolog. Nem elbizakodottá, inkább reménykedővé és optimistává tett. AKTUÁLIS INTERJÚNK Értékeinket mutatni kell
