Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-04 / 283. szám
1997. december 4., csütörtök Kelet-Magyarország 3 HÁTTÉR Létük a közbiztonság kritikája Megyénk ötezer polgárőre nyugalmunk érdekében vállalja az önkéntes szolgálatot Pillanatkép a megyei polgárőr-tanácskozásról, előtérben a jutalmazottak Martyn Péter felvétele Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Megyénk polgárőr szövetségéhez 106 szervezet tartozik, több, mint ötezer tagot számlálva, az év első tíz hónapjában 85 200 óra szolgálatot teljesítettek. Az esetek többségében saját gépkocsival, de kerékpárral és gyalogosan is. Az egyes szervezetek pénzügyi lehetőségei az évi néhány ezer forinttól a milliós nagyságrendig terjednek, óriási tehát a szórás, támogatottságuk nagysága. A rendőrök szemei ők — fogalmazott a megyei elnök —, a polgárőrök a bűnmegelőzésben és tettenérésben igyekszenek minél jelentősebb szerepet vállalni, segítve a rendőrök munkáját. Az idei közgyűlést a napokban tartották megyénk polgárőrei, a számvetés számos tanulsággal szolgált, a jövőbe mutató elképzelések is megfogalmazódtak. Gyarapodtak — Megyénk polgárőr szervezetei 1992 februárjában tartották első közös tanácskozásukat, akkor is a megyei rendőrfőkapitányság dísztermében — utalt vissza a kezdetekre Gelsei Gábor, a megyei szövetség elnöke. — Már akkor is hangsúlyoztuk, létünk nem a rendőrség, hanem a közbiztonság kritikája. A rendszerváltó évek idején a szubjektív biztonságérzet romlása, a valóban jelentős nagyságrenddel emelkedő ismertté vált bűncselekmények száma szinte kikövetelte, hogy lépjünk. Az 1989- 90-es években gomba mód jöttek létre és szaporodtak a köz- rend-közbiztonság megszilárdítására. valamint a bűnmegelőzésre szövetkező állampolgárokból a polgárőr szervezetek. Az induláskor nemigen láttuk, mi lesz a munka vége, csak azt láttuk, hogy környezetünk, településünk, családunk érdekében tenni kell valamit. Gelsei Gábor értékelése szerint az állampolgári kezdeményezésekre (többségében) jól reagáltak a polgármesteri, hivatalok, önkormányzatok, hiszen sok helyütt helyiséggel, technikai eszközökkel, pénzzel támogatták a megalakult, s működő szervezeteket. Nem késett a rendőrségi reakció sem, a kisebb meg nem értéseket, nézeteltéréseket leszámítva minden szinten meglátták a polgárőrökben a társat, a barátot. Mert a közért önként fára- dozók eloszlatták a gyanút, hogy nem akarnak kis rendőrség lenni, nem akarják leváltani a hivatásos állományt, nem akarnak törvénytelen szabadcsapat lenni — ehelyett megtalálták helyüket a közrend, a közbiztonság védelme, a bűnmegelőzés területén. Láttatták magukról, hogy nem akarnak a rendőrség kinyújtott karjai lenni, inkább a szeme, s nem az ökle az egyenruhásoknak. A tanulóéveket követően a megyeszerte tevékenykedő polgárőr szervezetek többsége 1995 májusában megalakította a megyei szövetséget, ami ma is nyitva áll minden olyan csoport előtt, melyek tagjai elfogadják az alapszabályt, a polgárőr alkotmányt. Gondok és örömök Sok ülésezés jellemzi a polgárőr szervezetek országos vezetését — derült ki Gelsei Gábor szavaiból —, a választmány ez év márciusában Túrós Andrást, az országos rendőr-főkapitány egykori helyettesét választotta meg elnöknek. A kézzelfogható eredmények egyike lesz heteken belül a polgárőrség működési szabályzata, amit minden polgárőr megkap majd. 1998 a képzés éve lesz, elkészült az alap-, a tovább- és a vezető- képzés vázlata, rövidesen elnyeri végleges formáját a tudnivalók gyűjteménye, az ebben foglaltakat minden polgárőrnek illik megismerni. Gondok és örömök egyaránt jellemzik a polgárőrök mindennapjait. Örvendetes, hogy sok helyütt az önkormányzat és a vállalkozók felismerték a szükségszerűséget, így lehetőségeikhez mérten támogatják a helyi szervezeteket. Több olyan település is van, ahol a polgárőrök szervezete az egyetlen civil szerveződés a sportklub mellett. Sajnos az árnyoldalt sem lehet elhallgatni, egyes helyeken ugyanis nem tudott meggyökeresedni, nem kapott kellő támogatást ez a fajta társadalmi munka. Közöny vagy fanyalgás fogadta az önkormányzat, presztízsféltés a rendőrség részéről. így a kezdeményezők hamar feladták, nem szívesen hajoltak a papírmunkával. — Senki sem tudja cáfolni, hogy a polgárőrök nem hasznos segítői a közbiztonságnak — fogalmazott Szabadfi Árpád, megyénk rendőr-főkapitánya. — Bebizonyosodott, nincs szükség rivalizálásra, mert a polgárőrök nem tudják átvenni a rendőrök, a rendőrök pedig a polgárőrök feladatát. Együtt kell dolgozni a közös célért — ezt mutatják a közös szolgálatok tapasztalatai is. Sok hasznos információt kaptunk már az éber önkéntesektől a bűnmegelőzés, vagy éppen a tettenérés érdekében. Én azon leszek, hogy ez a kapcsolat tovább javuljon. Gaszper Róbert őrnagy, a megyei rendőr-főkapitányság közrendvédelmi osztályvezetője szerint (aki „civilben” maga is polgárőr) sok, eddig még kiaknázatlan lehetőség van az együttműködésre. A polgárőrök képzése egy lépcsőfok ehhez, hiszen a jól felkészült segítők tovább erősíthetik a közös munkát. Támogatás — Mire van legnagyobb szüksége a rendőrségnek? — tette fel a költői kérdést Pásztor Miklós alezredes, Nyíregyháza rendőrkapitánya. — Lakossági támogatásra. Enélkül ugyanis öncélúvá válna munkánk. Ennek jegyében különösen fontos az a segítség, amit a polgárőröktől kapunk a mindennapokban. Én — miképp eddig — továbbra is számítok aktivitásukra, amit a lehetőségekhez mértek minél jobban igyekszek támogatni. A z idén november végének egyik szombatján esett le nálunk az első hó. Vékony rétegben befedte az utakat, a kertek elsatnyult füveit, nedves súlya lehajlította a borókák ágait. Ez a hó hamari olvadásra volt ítélve. Megjelenésével a tél csak üzenetet küldött, hogy hamarosan itt lesz és jeges markával keményen megszorongatja a létező világot. Gyermekkoromban mindig nagyon vártam az első hó leesését. Nálunk az volt az íratlan, de nagyon szigorú sza- , bály, hogy a nyáron eltett befőttekből az első üveget csak ekkor lehetett felbontani. Hiába sorakoztak a polcokon az üvegek teli cseresznye, meggy, szilva, sárgadinnve és zölddió befőttel, azoktól az első hó leeséséig drákói szigorral el voltunk tilna. Azért mindig megkockáztattuk, hogy legalább egy üveg somot, vagy fekete szedret meglovasítsunk. Ezek voltak a legkisebb üvegben, és volt esélyünk, hogy nem veszik észre a hiányt. Volt ágy, hogy sikerült, volt úgy, hogy nem. Az első Inában mindig a szánkózásra alkalmas havak ígérete jelentette számunkra pályát. Ma, amikor én igyekszem homokszórással járhatóvá tenni a jeges utat, tudom mit gondolnak a mellettem elszánkózók. Folyt a szánkózás napestig. Új barátokat, új szerelmeket és új sérüléseket sikeAz első hó a feszült várakozást. Megre- paráltuk a fusiban készült szánkókat, amelyeket a környező üzemekben készítettek és onnan csempésztek ki számunkra fillérekért vagy barátságból. Mert akkor még ilyen is létezett. De felkészültek a télre a szánkózásra alkalmas utak lakói is. Kerítéseik mellett salak- és homokdombokat halmoztak fel az utak leszó- rására. Szidtuk is ezeket az öregeket, akik így tönkretették az általunk jól eljegesített rült szereznünk, feledve a másnapra való felkészülést. Teljesen mindegy volt, hogy sütött a Nap vagy ólomszürke égbolt függött közvetlenül a fejünk felett. Az egyik lánnyal véletlenül. majd egyre gyakrabban, később szándékosan azonos pályára jártunk ródlizni. Egy alkalommal a Győri utcán az egyik fiú rendszeresen nekünk ütközött a szánkójával. Látszott, hogy provokálni akar, mert otthon érezte magát. Előbb szóltam neki, de az ütközéseket nem hagyta abba. Tisztára sportot csinált belőle, ezért kénytelen voltam tettlegesen fellépni. Látszott a lányon is, tart olyan virtiglinek, hogy érvényt szerzek az ő akaratának. Ez úgy is történt, és a Feri gyerek vérző orral, bömbölve ment haza. A mérleg mégis az én károm felé billent. Szereztem egy harag- vó, megsértett családot, elveszítettem egy jó ródlipályát és végül a szerelem sem állta ki az idő próbáját.-m j emrégen a nyíregyhá- l\l zi állomáson találkoz- I Y tam Ferivel. A bíróságról jött, ahol a válóperes tárgyalása volt. Megállapítottuk, hogy az a régi ütés teljesen értelmetlen volt. Az - egykor elcsattant pofonból mára egy megbocsátó barátság, a szerelemből engesztelhetetlen gyűlölet lett. De ez már egészen más történet. Épületes jelek A rendszerváltást követő években, évtizedünk elején a gazdasági elemzők meglepve tapasztalták, hogy megyénkben sok mindent megelőzve a házépítés tért magához először. Nyíregyháza az ország nagyvárosai között egyenesen az élre tört az építési engedélyekért folyamodók számát tekintve. Megyeszékhelyünk arculatán maradandó nyomot hagyott a jelenség. Belvárosban, külvárosban egyaránt gomba módra szaporodtak a szebbnél szebb épületek, és máig sem fulladt ki az építési kedv, bár a kezdeti lendület alábbhagyott. Az örvendetes jelenség mögött erőteljes gazdasági áramlatokat kell feltételezni, ismerve egy egy építkezés anyagi igényeit. Dagadhatott a keblünk: a sötét Szabolcs immár megpróbál lépést váltani, és nyomába eredni legalább az országos átlagnak. Kedvünket csak az szegheti, szeghette, hogy a fellendülésnek eme markáns jele a városhatárt elhagyva legfeljebb Őrösig folytatódott. A megye további városaiban lényegesen kisebb ütemű újlakás-építési ütem volt és maradt jellemző. Ami miatt ez a jegyzet születik, az viszont egy vadonatúj jelenség: az álmos falvakban, ahol a megelőző évtizedekben szinte skanzenné nemesedett a változatlanság, manapság új házak kezdtek feltünedezni. Leesik az ember álla Tivadarban járva. Itt is, ott is fehér falak, piros tetők világítanak: Jó-jó, tehetnénk hozzá szkeptikusan, mégiscsak üdülőfalu, távolba szakadt orvosok, vállalkozók keze nyomán tört elő a változás. És Penyigén, és más szatmári, beregi falvakban? Valami megmozdult, ez tagadhatatlan. Az egyik Namény környéki községben évekkel ezelőtt azért ment csődbe egy tüzép, mert a környéken sem építkezett senki. Persze a megye- székhelyen lezajlott látványos felfutást nehéz volna a végeken lemásolni, ám a jelenséget nem tudomásul venni hiba lenne. Későbbi korok gazdaságtörténészei lényegesen több adat birtokában lesznek majd a gazdasági hátteret elemezve. A módosodásra a valós gazdasági folyamatok mellett, nem a nyilvánosságnak szánt beszélgetésekben szóba kerül a FÁK-országok közelsége, és néhány olyan tényező, amelyet talán még az emlékezés sem fog megszépíteni. Esik Sándor Csak egy legény... E gy, csak egy legény van talpon a vidéken... — írja Arany János Toldi című versében. Ez a sor jutott eszembe, amikor meghallottam, hogy a Mátészalkán az elmúlt héten tartott közmeghallgatáson egyetlen egy ember vett részt. Ez az egy ember kérdezett múltról, jelenről, jövőről, a város működéséről, az intézmények finanszírozásáról, a munkanélküliség helyzetéről, a fejlesztés perspektíváiról. A képviselők, a polgármester, a hivatal dolgozói várták a lakosságot. Felkészültek arra, hogy választ adjanak a városlakók kérdéseire. A törvény által kötelezővé tett közmeghallgatást ugyanis azért találták ki, hogy a település lakosságának lehetősége legyen közvetlenül is értesülni az őket érintő döntésekről. Sajnos, nem egyedi eset a múlt heti. A rendszerváltás után évente többször megrendezett közmeghallgatáson összesen nem jelent meg annyi ember, amely egy kisebb termet megtöltene. Miért nem érzik vajön fontosnak az emberek ezt a fórumot? A közömbösség, a fásultság, vagy éppen a lustaság az oka hogy nem mennek el egy ilyen lehetséges párbeszédre? Azt ugyanis kizártnak tartom, hogy mindenki annyira jól érzi magát településén, hogy semmi nem bosszantja, semmiféle kérdése nem merül fel, amire választ várna. Hangoztatjuk, demokráciában élünk. Jórészt tisztában vagyunk jogainkkal, mégis kihagyunk egy ilyen lehetőséget. Szívesebben várunk külső segítséget, újságtól, rádiótól, hogy mi magunk is tevékeny részesei legyünk sorsunk alakításának. A közmeghallgatás fóruma valóban a közért, a közösségért van. A város életéért felelősséget érző polgárok nem hagyhatják, hogy formalitássá váljon ez a fórum. Szondi Erika Látószög Ferter János rajza
