Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-31 / 304. szám

SPORT 1 997. december 31szerda Helló, Sísapka! Mombasa. Ke­nya (KM - M. Cs.) — Helló. Sí­sapka! Előbb kö­rülnéztem, az ébenfa színű srác biztos összetévesztett valakivel és másnak kö­szönt. Vagy lehet, a 35 fo­kos hőségben hőgutát ka­pott. De nem, még elmond­ta háromszor, hófehér, hi­bátlan fogsorával vigyor­gott, közben barátságosan veregette a vállam. Gondol­tam, a fiú Magyarországon tanult valamelyik egyete­men és miután visszautazott hazájába, pont abban a szál­lodában üdül. ahova mi is érkeztünk. Nem, világosí­tott fel angolul, ő kenyai, a szállóban programszervező és az elmúlt évben érkezett magyar csoport erre a szóra tanította meg. Halvány sej­telme azért volt arról, mire használják a sísapkát, meg a havat, mindezt csak tévé­ben látta, el sem tudja kép­zelni, milyen lehet fázni. Miután kellemesen eldis­kuráltunk, meginvitált egy röplabdameccsre a tenger­parti homokba, amely olyan forró volt, az ember önkén­telenül is ugrált. Vegyes csapatokat alkottak, nálunk játszott két kenyai, két finn, meg két magyar, de a háló túloldalán csak öten voltak. Gyorsan visszarohantak a szállodába és elkezdtek kia­bálni angolul, hogy röplab­da. Mivel senki nem akart elmozdulni az árnyékból, huncutul hozzátették: Vol­leyball, no malária! Az ilyenfajta kuruzslás megtet­te a hatását, mert csak összejött a másik gárdánál a hatodik fő is, ott is játszott két magyar. Mivel a kenya­iak a keresztnevekkel elein­te bajban voltak, egyik hon­fitársunkat nemes egyszerű­séggel Sísapkának szólítot­ták, a másikat egy rontott labda után Vizibiciklinek keresztelték el. Ezt a két magyar szót tökéletesen el­sajátították. Bár pár percig a nevetés­től alig, bírtunk játszani, csak folytatódott a meccs. Játékvezető nem volt, a lab­daérintésnél csak az számí­tott, hogy sikerült-e vagy sem átpötyögni a labdát a másik térfélre. Vendéglátó­ink a sikeres névadáson fel­buzdulva újabb magyar sza­vakat kutattak az emlékeze­tükben és boldogan moso­lyogtak, amikor újat talál­tak. Az egyik magyar szur­kolóra mutattak, aki az első napokban nagyon leégett és csak az árnyékban mert mo­zogni. Pecsenye! Kiabálták. A meccset nagy nehezen megnyertük, a térfélcsere úgy zajlott, hogy előbb mindenkit befutott a tenger­be, mert a forróságot más­hogy nem lehetett kibírni. A magyar szavakat tanuló ke­nyai a meccs után azzal di­csekedett, ő bármit ki tud mondani. Rendesen próbára tettük, bár hallatszott, az ö és ü hangokkal tűzdelt sza­vak nem igazán tetszettek neki. azokba beletört a nyelve. Na, akkor figyelj, mondtam neki. Egy dalla­mos és számomra szépen csengő szatmári település nevét hangsúlyoztam neki: Ököritófülpös. Majdnem a szeme is fennakadt a szóra, bár egyszer belekezdett, de aztán iegyintve otthagyott. Néhány perc múlva leküz­dötte bosszúságát és marad­tunk a jól bevált megszólí­tásnál: Helló, Sísapka. Granville (Southampton) és Hughes légibalettje a So- uthampton-Chelsea (1-0) angol bajnoki mérkőzésen AP-felvétel Veszprémi igen Németh Gyulának is vannak kérői Nyíregyháza (KM) — A vá­laszt kedd délig ígérték az NB li­es veszprémi labdarúgó­csapat vezetői, és meg is adták a fent jelzett időpon­tig. Méghozzá igenlőt, vagyis elfogadták a Nyír­egyházi FC által Varga Ta­más kapusért felajánlott összeget. Ezek szerint akkor sem lesz kapusgondja a nyíregy­háziaknak, ha Balázsy Zol­tán eligazolna a Videoton­hoz vagy az MTK-hoz. Ku­limar János ügyvivő elnök hangsúlyozta, hogy szeret­né összhangba hozni az ér­kezőkre fordított és a távo­zókért kapott összeget, emi­att minden igazolást kü­lön meg kell fontolni, így aztán csökkent az esélye an­nak, hogy Pl ókai Mihály mégis a szabolcsi megye- székhelyre kerül, mert bár a játékossal megállapodott az elnök, a Haladás viszont elég magas összeget kér a támadóért. Újabb kérői vannak Né­meth Gyulának. A két évvel ezelőtti házi gólkirályért a Dorog után a Tiszavasvári is bejelentkezett. Előbbi végleg, a megyei rivális vi­szont csak kölcsenbe vinné a játékost. Jöhet hurrikán és földrengés Külhonban, ezernyi veszély közepette • A szállodában vezették le a feszültséget Mán László Nyíregyháza (KM) — Az idei esztendőt sem nevezhetem eseménytelennek, lesz mit mesélni a klubban. A törté­nések közül három igazán emlékezetes, már csak ami­att is, hogy ezek külföldiek voltak. Az első kettő a kara­téhoz, azon belül a kyokus­hinkai szakághoz tartozik. Márciusban a berlini konti­nensviadalon a nyíregyházi Bencze Antal harmadik EB- aranyát szerezte. A szakág versenyeit mindig úgynevezett sayonara-partik zárják. Ezek a kőkemény és fegyelmezett férfiak valamint hölgyek igen­csak ki tudnak engedni. A ber­lini buli az egyik hotel valaha­nyadik emeletén volt. Egy nyugdijascsoportnak igen pechje volt, mert szintén itt szálltak meg. Az öregek nem bírták a hangulatot, a szálló fő­nöke meg mást nem tehetett, mint haját tépve kérte a karate mestereit, egy kicsit csende­sebben, mulassanak. A berlini hoteles bizonyára akkor foga­dott utoljára ilyen csoportot. Van egy vicc! A kocsmázó apa után küldi a fiút az otthon maradt mama. A fater ideges lesz a zaklatásért, megitat a gyerekkel egy felest, meg egy kisfröccsöt, majd miután az rosszul lesz, hány, meg fáj a feje, imigyen szól: látod, lá­tod, nem szórakozás ez nekem se! Ugyanezt mondhatom a tá­voli kirándulásaimról. A júni­usi tokiói utam sem nyaralás volt. hanem munka. Ráadásul nem is veszélytelen, hiszen sa­ját bőrömön tapasztalhattam egy hurrikán oldalszelének erejét, egyik éjjel pedig együtt renghettem a földdel. Ugyan­csak sokáig tartó repülőúttal zártam az évet. hiszen decem­berben tíz napot tölthettem a Hawaii-szigetek egyikén. Oa- hun. A Honolulu Maratonira kísértem el Suba Ernőt és tu­dósíthattam a versenyről. Itt az időeltolódás mellett az időjá­ráseltolódás is nagy akklimati- zációs gondot okozott. Mert elhihetik, mekkora probléma a nullpont körüli szürke télelő- ből a harmincfokos kánikulá­ba csöppenni. Az óceán meg ezernyi veszélyt rejteget, fő­ként a távoli szárazföldről ér­kezettnek (óriási hullámok, cápák, tengeralattjárók, repü­lőgépanyahajók). nem is be­szélve magáról a repülőútról. Az amszterdami repülőtéren odaérkezésemet követően egy Boeing nézte el a landolás, majd a Honolulu-Tokió jára­ton a gép viharba került, 300 métert süllyedt, emiatt egy utas meg is halt. Még jó, hogy mindez utólag történt, mert így is beült a majré a gépünk­re, amikor Los Angelesből jó egy órával később indulhat­tunk valamiféle géphiba miatt. Az első hevesebb légmozgás­nál egyből ez jutott eszembe, mármint hogy a géppel koráb­ban nem volt minden rendben. Szóval veszélyekkel teli a külhoni tudósításokra utazó tollforgató élet, de ezt is vál­laltam és vállalni fogom a Tisztelt Olvasók kiszolgálása érdekében. A százasok klubjában Barranquilla (MTI) — A kolum­biai Carlos Valder- rama a harmincne­gyedik labdarúgó, aki belépett a százasok klubjába. A válo­gatottságok számát tekintve a szaúd-arábiai Majed Abdullah 147-tel éllovas. Valderrama, a veterán középpályás azt mondja: a jövő évi franciaor­szági vb-döntőben még futbal- lozik. Utána nemzeti mezt töb­bé nem húz magára, de továb­bi két idényt tervez egyesületi szinten. Ami nem kis dolog, hiszen jövő szeptemberben tölti be a 37. életévét. A játékmester­középpályás 1985. október 27- én volt először válogatott, ak­kor a Paraguay elleni idegen­beli mérkőzést Kolumbia el­Kábító Madrid (Reuters) — Hétfő este fut- ballcsillagok adtak randevút egymás­nak a spanyol fővárosban. A kábítószerélvezet elleni harc jegyében a két nagy spanyol ibériai rivális, a Real és az Atletico Madrid vegyesgárdát állított össze, és megütközött az úgynevezett spanyol All Stars legénységgel. A mérkő­zés 50 ezer néző előtt a Real- Atletico vegyes diadalát hozta 4-3-ra. veszítette 3-0-ra. A rangos századik válogatottságát idén augusztus 6-án ünnepelte. Az sem kellemes eredményű 90 perc, Jamaicától kikaptak 1-0- ra. A százharmadik viszont döntetlent hozott, Argentína elleni vb-selejtezőn 1-1-re zártak, A kolumbiai találat a veterán középpályás nevéhez fűződött. Nem kevesebb mint öt Copa Ainerica-kiíráson sze­repelt. Az idein azért nem, mert ez a dél-amerikai váloga­tott-torna időben egybeesett a vb-selejtezőkkel, és utóbbiak fontosabbak voltak. Jövőre Franciaországban harmadik vb-fináléjában sze­repelhet Valderrama, aki az Egyesült Államok profibaj­nokságában (Tampa Bay Mu­tiny) szerepel, de a közelmúlt­Nyíregyháza (KM) — Január 9-ig, tehát jövő hét péntekig le­het a Magyar Lab­darúgó Szövetségnél jegyet igényelni a franciaországi lab­darúgó-világbajnokságra. A listán 64 mérkőzés szerepel, az első időpontja június 10-e, amikor a címvédő Brazília Skóciával mérkőzik. A záróta­lálkozót pedig július 12-én tartják. ban visszatért a kolumbiai At­letico Junior Barranquilla együtteséhez. Az őt ismerők azt mondják, a középpályán igencsak energiatakarékosán játszik, szemre keveset fut, de amikor kell, hallatlanul föl­gyorsul. Nagymestere a játék­olvasásnak, az eseményekkel nagyon együtt van, ezért kivá­ló csapatmunka-szervező. — Azon keseregnek sokan, mi lesz 1998-as visszavonulá­som után a válogatottal. Van elég fiatal tehetségünk, bizto­san találnak majd egy ügyes játékszervezőt. Nem olyan nagy ördöngösség az — nyi­latkozta Valderrama, aki 103 válogatottsága során 50 győ­zelmet, 33 döntetlent és 20 ve­reséget könyvelt el. Előkelő statisztika. A jegyek árait a nyugati zse­bekhez szabták, hiszen a nyi­tótalálkozón a legolcsóbb jegy 200, a legdrágább 1250 frank. A többi találkozón nincs ilyen nagy a szóródás, 145 és 350 frank közöttiek az árak. Ahogy élesedik a csata a jegy­árak is emelkednek, előbb 500, majd 750-re, a fináléra a legolcsóbb jegy 350 frank, a legdrágább 2950 frank. Utób­bi kb. 100 ezer forint. Kilökte Nyí r e gyháza (KM) —— Kosár­meccseken rit­kán látni olyan pillanatot, amikor a gyűrű­re akasztott háló nemes egyszerűséggel kilöki a labdát, nem engedi lehullni a parkettára, vagy a inű- anyaa borításra. Az MGF- SC-Szentes NB if-es férfi mérkőzésen kétszer is megtörtént ugyanez az ese­mény, mindkétszer egy há­rom pontos kosárnál. A há­ló oldalra csapódott és a labda a gyűrűn keresztül a palánk mellé hullt. Előbb a szentesiek tripláját, majd az emgések hármasát „köpte ki’’ a háló. Mindkétszer a védők ke­zébe került a labda, akik megálltak, csakúgy, mint a támadók. A két játékveze­tő rövid tanácskozás után mindkétszer feldobást ítélt. — Mehetett volna to­vább a játék — kaptuk a szabálymagyarázatot Far- kasinszki Gvn/ötól, a me­gyei kosárlabda-szövetség főtitkárától. — A védők in­díthatták volna a támadást, a támadóknak pedig még egyszer be kellett volna dobni a labdát a gyűrűbe. De csak akkor van kosár, ha a hálóból kihullik a lab­da. Ritka a jelenet, de a szabálykönyv leírja, mit keli ilyenkor tenni. Jegyek a vb-re A finálén a legdrágább 100 ezer Ft így kaptam harminchetet Még így is lehetnek irigyeim a két nap alatt nyújtott teljesítményemre Bodnár Tibor Nyíregyháza (KM) — Azért a tiszaújvárosi kapuvédő még mindig megirigyelhetné a teljesítményemet. Mert én harminchét gólt kaptam, ő pedig negyvenegyet. Igaz, jó­magam két nap alatt, öt mérkőzésen, a „kolléga" pe­dig tizenkilenc fordulón és az egész őszön keresztül. Az egész úgy kezdődött, hogy jó pár év szünet után ismét összetrombitálták a médiavá­logatottat. Korábban eszten­dőkig nem kaptunk fellépési lehetőséget, most két nap alatt hárman is invitáltak egy kis focizásra. Méghozzá úgy au­gusztus 20-a magasságában. Előbb a megyei médiaváloga­tott kapuját őriztem az Open Doors Kupán, nem túl sok si­kerrel, hiszen hatból hatodikak lettünk, és a legtöbb gólt ka­pott hálóőr különdíját nyugodt szívvel kiérdemeltem volna. Ha lett volna ilyen... Persze az ellenfelek mindent megtettek, hogy túljárjanak az eszemen. Egyszer például ép­pen akkor küldették vissza a kölcsönadott rövidnadrágo­mat, amikor a vetélytárs — úgy emlékszem még egészen szoros meccsállásnál — kapu­közeli bedobáshoz jutott. Ter­mészetesen éppen a holmi el­helyezésének hogyanja kötette le a figyelmemet, miközben az ellenfél tudtomon kívül gólt lőtt. De ezzel még nem volt vége a megpróbáltatásoknak, hi­szen másnap jött a nagyecsedi fellépésünk. A helyiek persze készültek, hiszen az egykor megye verő csapatukat (a két Tarcsa és társai) küldték elle­nünk a füves kispályára. Hiába hittük sziklaszilárdnak a vé­delmünket, soktüdejűnek a kö­zéppályánkat és virtuóznak a csatársorunkat, még egy perc sem telt el. amikor máris szed­hettem ki a labdát a hálóból. Utána még tizenegyszer ismé­teltem meg a mozdulatot a két­szer huszonöt perc alatt. Ennyi „sikerélménnyel” a hátunk mögött következhetett a főmeccs, a nyíregyházi sta­dionban, mindjárt a nagyecse­di próbatételünk délutánján. A főmeccs, hiszen mégis a me- gyeszékhelyszerte ismert poli­tikusok vártak ránk. Akik ké­szültek is belőlünk, ugyan fel- térképezésre nem utaztak el Nagyecsedre, de edzettek. Meg is látszott. Mert vezet­tünk 2-1 -re és a szünet is csak 2-2 volt, de a végén kaptunk (kaptam) egy hatost. így kere­kedett harminchétre az általam alig több mint huszonnégy óra leforgása alatt beszedett gólok száma. A sportszerűségre per­sze figyeltünk, hiszen a hosszú sérülésből felépült Felber- mann Endre alpolgármester­nek mindenképpen kellett egy gólt lőnie. Nem volt nehéz dolga... A kétnapos megpróbáltatás legnagyobb pozitívuma persze az volt, hogy még ezek után is volt erőnk arra, hogy a másna­pi újságot „összehozzuk”. A negatívuma pedig? Ezek után hogyan merjek akár egy rossz szót is ima bármelyik kapus­ról...?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom