Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-30 / 303. szám
1997. december 30., kedd HATTER Újból folyó lesz a Batár Az ukránok vállalták, hogy vizet adnak a kiszáradás fenyegette határfolyónak Balogh Géza Uszka-Magosliget (KM) — Van hazánkban egy folyó, amelyről a helybélieken és a szakembereken kívül más alig tud valamit. Pedig bevonult az irodalomba is, Móricz Zsigmond halhatatlan hőse, a magosligeti „Boldog ember”, Joó György e folyócska partjáról leste, miként fürdenek a böké- nyi lányok, s ez volt az a folyó, amelyen át a cseh időkben, a két világháború között oly sok búzát, csizmát, szövetet csempésztek át a határ két oldalán élők. Akkor, a boldog békeidőkben igazi, komoly folyócska volt a Batár. Hatalmas kanyarokkal, öt-hat méter mély kutakkal, kellemes fürdőhelyekkel, és természetesen rendszeres áradásokkal. Visszafelé folyik Most? Most rendkívül elszomorító képet nyújt a kis határfolyó, amely Magyarország és Ukrajna között kanyarog. Magosligetnél simul a magyar határra, és Tiszabecsnél szakad a Tiszába. Valamikor persze teljes egészében magyar területen folyt, a trianoni szerződés után lépett elő határfolyóvá, miután a cseheknek sikerült elhitetni az antanttal, hogy a Batár is hajózható. Persze, akkor sem volt hajózható. most pedig egy csónak is nehezen mehetne el rajta. Vizet legfeljebb a nagy tiszai áradások alkalmával kap, ilyenkor szabályosan visszafelé folyik, de a tiszai árhullám levonultával megint kiürül a medre, s a nyári nagy melegekben sok helyen egész egyszerűen eltűnik belőle a víz, másutt pedig a visszamaradt, pangó tócsák okoznak kellemetlenséget a helybélieknek. Hogy hová lesz a víz a folyóból? Nem messze a határtól egy zsilippel az ukránok elzárják a folyót, és egy másik, mesterséges ágba terelik a vizet. Pedig a határvizek rendkívül kényes helyzetet teremthetnek szerte a világban. A víz felhasználását, kormányzását nemzetközi szerződések szabályozzák, s ahol ezeket felrúgják, nem ritka a fegyveres összecsapás sem az államok között. Kína és a Szovjetunió között például mindennaposak voltak az összetűzések a határfolyók miatt, de a civilizáltabb országok sem igen tűrik meg, hogy kisemmizzék őket. Testvéri országok Nálunk a rendszerváltásig nemigen illett e gondokkal foglalkozni, — a szomszédos baráti és testvéri országok érzékenységét tilos volt megsérteni — a Dunaszaurusz óta azonban igen érzékenyen reagálnak a határvízi problémákra nálunk is az emberek. Évek óta halljuk, hogy tiltakozik a kormány és a környezetvédők népes tábora a Duna elterelése miatt, s ebben még a hágai nemzetközi bíróság is nekünk adott igazat a szlovákkal szemben. Kicsiben bár, de valami hasonlójátszódott le Szatmárban is, mint a Dunánál. Igaz, itt nem volt Bős, meg Nagymaros, meg nemzetközi per, de a következmény szinte ugyanaz: radikálisan lecsökkent a vízhozam, sokszor kiszáradt folyómeder. A Batár kálváriája valamikor a hatvanas években kezdődött. A Szovjetunió meliorálta a Tisza és a magyar-szovjet- román határ övezte ugocsai területet, s a pangó vizek elvezetésére megépített egy durván harminc kilométer hosszúságú csatornát, amely a Batárból ágazik ki. Ezt a magyar határtól vagy tizenöt kilométerre találjuk, ahol egy zsilip is készült. Gyakorlatilag itt törik meg az élő Batár útja, a víz innen már az új mederben folytatja útját a Tisza felé, s valahol Péterfalva alatt ömlik abba. A zsilip alatt viszont a Batár nem kap semmiféle utánpótlást, ha csak nem számítjuk annak azt a pár köbmétert, ami az árkokon át egy-egy kiadó- sabb zápor után jut el a folyóigA Batár miatt, bármennyire is jelentéktelennek tűnik, már korábban is zördültek össze a magyar s az ukrán belügyesek, vízügyes szakemberek. A vízhozam miatt jó ideje nem kell aggódniuk a vízügyeseknek, mégis előfordulnak komoly árvizes helyzetek. Magas vízállásnál a Tisza benyomul a Batár medrébe, s akkora vízmagasságot produkál, hogy hatalmas méretű gátakat volt kénytelen építeni a magyar vízügyi szolgálat. Egyszerűbben is útját lehetett volna azonban állni az árnak. Ha valahol Uszka és Tiszabecs között megépítenek egy zsilipet, elejét veszik a gondnak. El is készültek e zsilip tervei, ám a nagy hatalmú KGB megfúrta. Indok: a zsilipet hídként használva még átszökhet valaki a szomszédos országba. Nagy-Tama Lapunkban is beszámoltunk már arról, hogy a Szovjetunió széthullását követően Ukrajnával egyre gyümölcsözőbbek a vízügyi kapcsolataink is, ennek egyik legfőbb bizonyítéka az a hír, miszerint a Batár hamarosan megint vizet kap majd. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság delegációja, Fazekas László igazgató vezetésével nemrég tért vissza Kárpátaljáról, ahol a határ menti árvízvédelmi létesítményeket szemrevételezte. Ennél azonban sokkal több is történt: megállapodtak az ukránokkal a Batár vízhozamának növelésében. Az ukránok vállalták, ha lesz utánpótlás, kis víznél is másodpercenként legalább egy köbmétert juttatnak az Öreg-Batárba, amelynek a medrét is kitisztítják. Ez esetben pedig — különösen, ha a Romániában eredő, s a Batárba ömlő Nagy-Tama vízminőségén is sikerül javítani a románoknak — egy olyan csodálatos folyóval lesz gazdagabb Magyarország, amelyik párját ritkítja vadságával, szépségével, természetességével. A gyermekek már rég felfedezték a Batárt A szerző felvétele f' yo r*"' “* '' ; J .....;--i\ V y |HT#4 Star Emi k jf"j | f j jjf"; |*| fff | I * 3k ’’m 1 | w~. I ovalcsik Dezső ke- K meny férfi, azt tartják A. jL róla, hogy a jég hátán is megélne. (A gyengébbek kedvéért: léket vágna és halászna.) Öt évvel ezelőtt elveszítette az állását és a türelmét. Az előbbit végleg, az utóbbit csak pár percre. Amikor lehiggadt, ezt mondta: „Majd én megmutatom!" Azóta megmutatta. Felvette az újrakezdési kölcsönt és januárban vállalkozásba kezdett. Vállalkozása augusztusra felvirágzott. A Tisza partján ugyanis egy hektáron virágmagot termelt eladásra. A következő évben a szerény haszonból vett egy lovat és egy stráfszekeret. Fuvarozásra kapott vállalkozási igazolványt. A következő évben a szerény haszonból vett egy kisteherautót, és azzal szállított. Az azt követő évben vásárolt egy használt pótkocsis teherautót, és távolsági szállításra rendezkedett be. A szomszéd megyében és a szomszéd országban is próbált fuvart szervezni. Számítása nem vált be, a nagy menő kamionosok a víz alá nyomták őt. A kudarcon egyet sem búsult. Illetve csak egyet. Eszébe jutottak a költő sorai: pott Zsigulit és boltot nyitott. Akkora terhek és közterhek nehezedtek a széles vállaira, hogy rogyadozni kezdett az egész teste. A baj nem jár egyedül. Minden második garázsban boltot nyitottak. A jég hatan is.. „Ha férfi vagy, légy férfi! / Ne hitvány gyönge báb, / kit a sors kény, s kedv szerint / tesz idébb, odább." Nos, férfiasán elkezdett munkát keresni. Járt a munkaügyi központban, böngészte az újságok álláshirdetéseit. Az újságokban csinos felszolgáló lányokat, meg biztosítási ügynököket kerestek. Gyakran hirdették, hogy „Varrónőket felveszünk”. Gondolta, levágja a bajuszát és elmegy varrónőnek. Am megtudta, hogy a varrónők öt műszakos munka mellett havonta mind- összer 13 ezer forintot keresnek. így a bajusz megmaradt. A garázsból kitette a koNagy lett a kínálat, kicsi a kereslet. A kereskedőigazolványát visszaadta a feladónak. Egyet se búsult, illetve csak egyet. Akkor, mikor olvasta, hogy népbetegség a hungaropesszimizmus. No, ő még nem volt orvoskézben, ezt a betegséget sem fogja elkapni —gondolta. Eszébe jutott az apja meséje, miszerint a hadifogságban meghaltak a pesszimisták, akik elhagyták magukat, és hazajöttek azok, akik foggal-körömmel harcoltak a túlélésért. Felvillant emlékezetében a tv-riport, amelyben egy kezét vesztett ember bemutatta, hogy a lábával megtanult írni és festeni. Eszébe jutott Hemingway öreg halásza is, aki ezt mondta: „Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha.” Nem is hagyta magát legyőzni. Beiratkozott egy átképző tanfolyamra, fajáték- készítőnek tanult. Olvasta a kamarai lapban, hogy nyugati cég bedolgozó fajátékkészítőt keres. A megyei lapban olvasta, hogy önfoglalkoztatási kölcsön vehető fel. Felvette. Fajátékokat készít. Önfoglalkoztat. O a saját főnöke és beosztottja. Újabban hazai piacra is gyárt állatfigurákat, játékautókat, mozdonyokat. (Utóbbiakat nem érinti a drasztikus energiaáremelés). Év végén egy rádiós riportot készített Koval- csikkal a vállalkozási kedvről és az áremelésekről. A riporter végül megkérdezte: —Ön mit emel januárban? így válaszolt: — Emelem poharam a hungarooptimizmusra. Levelezgetünk A z év végi céges számvetések között az utóbbi években egy újabb tétel is szerepel: a szponzori támogatásokat kérő levelek száma és a kérelmezők számára átutalt összeg nagysága. Arra azért sem a kisebb, sem a nagyobb cégeknél nincs energia és persze munkaerő, hogy pontosan összeszámolják, egy évben mennyi ilyen levelet kapnak, de ez a szám napi tíz-tizenöt, néhol akár az ötvenet is eléri. A levelek mellé azért a levélküldők olyan ismerősöket is megpróbálnak felkutatni, akik esetleg rá tudják venni az illető cég felső vezetését, hogy támogassa céljaikat. Ezeket véleményezik, eldöntik, ki érdemli meg, vagy ki nem, ami hosszadalmas munka. A pénzkérés két pólusán lévők ellenkező véleményen vannak. A levélküldők sokszor nem értik, miért nincs az adott cégnek öt vagy esetleg tízezer forintja programjuk támogatására, s ha esetleg csurran valamilyen pénzforrás, akkor miért csak a töredékét kapják az igényelt összegnek. Azért a támogatást kérők jelentős része hálás a kapott pénzért, vagy esetleges természetbeni juttatásért, a többiek megértőek és elfogadják az elutasítás indokát. Néhányan mégis kilógnak a sorból, ők agresszíven, felháborodtan kérik számon, hogy-hogy nem kaptak támogatást? Az adományozók ilyenkor fogadják meg, soha többet senkinek. Aztán valamennyire megnyugodnak és az erre szánt pénzeszközt szépen feldarabolják tíz, néha száz, sokszor akár kétszáz részre is. Ok nagyon is jól tudják, az ígért reklám számukra semmit nem jelent, de mégis adnak, végül is patriotizmus is van a világon. Bár sokan újítanának, legszívesebben az összeget egy városi vagy megyei számlaszámra utalnák és rábíznák egy szakavatott bizottságra, döntsenek ők. Ezzel munkaidejüknek azt a részét, amit a levelekkel kapcsolatos ügyintézés rabol el, inkább arra tudnák fordítani, hogy növeljék cégük bevételét, amiből a támogatásra szánt összeg is duzzadhatna. Máthé Csaba Szilveszteri előkészület Ferter János rajza Ünnepi félidőben E mbert próbáló időszakot élünk. Ezúttal ennek semmilyen drámai színezete nincsen, bár az esztendő utolsó tíz napja elhalmoz bennünket feladatokkal bőven. Még szerencse, hogy az idén elmaradt a havazás, így nem kellett kerülgetni a latyakot, az illetékesek most csakugyan teljesítették a hóeltakarítással kapcsolatos teendőiket. Szaladgálhattunk az ajándékok után, kereshettük az olcsó fenyőfát, mustrálgathattuk a halakat, süthettük a bejglit és a többi finomságot. Takarítottunk, főztünk, csomagoltunk, díszítettünk. Ráadásul tele volt a lakás, mert szünetet tartottak a bölcsődében, az óvodában, az iskolában. Kerülgettük egymást, meg örültünk is, hiszen jó az, ha együtt van mindenki, aki összetartozik. Az ünnepek alatt jöttek a nehéz ételek és italok. Szerencsére nem ültünk gépkocsiba, így aztán kevesebb lett a baleset, mint máskor. Nem mozdultunk ki otthonról, kevesebb lett a betörés is. Szóval az egésznek pozitív a mérlege. Igaz, maradt egy kis fejfájás az ünnepek utánra. De nem volt idő sóhajtozni, mert az utcákon megszólaltak az árusok dudái, trombitái. Ettől nem lett könnyebb, már majdnem szétszakadt a fejünk, de közben azon is gondolkodtunk: mivel készüljünk szilveszterre. Megint kell valamit főzni, gondoskodni kell innivalóról, és persze fel kell hangolni a lelkünket, hogy szilveszterkor, apókor felemeljük a pezsgőspoharat és elmorzsolunk egy könnycseppet a szemünk sarkában, tudjunk örülni az idei esztendőnek. Számvetést készít mindenki. Van, aki egy kézlegyintéssel elintézi az egészet, mondván: volt jobb. Mások viszont joggal lehetnek elégedettek, mert a siker ezúttal is meglátogatta őket. Lehet, hogy ezt a tíz napot ajándékba kellene kapnunk, mert alig folyik valódi munka a munkahelyeken. Akkor legalább tudnánk, hogy nincs semmi dolgunk, mint az ünneplés. Januárban úgyis másnapos lesz a kedvünk, és sokan gondoskodnak majd arról, hogy elfelejtsük: voltak mámoros napok is az elmúlt esztendőben. Nagy István Attila mmmímrnmt
