Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-27 / 301. szám

Made in Pezsgő, konfetti, virsli, ivás, bulizás - az alapté­tel ez. Ám mindenki másképp tsinália. Van, aki ekkor - rendkívül vallásos módon - a sarokba térdepelve görnyed egy érdekes színű és állagú folyadék felett (ezzel is adózván az óév emlékének). Viszont van, aki esak otthon mer kottintani a mamával, papával, nagyanyával, majd az össznépi tévézés után eigányzenére ropja a táncot. Kedves Jövünk-olvasó! Fo­gadjunk, tudjuk, hogy mit csi­nálsz szilveszterkor! A továb­biakban részletes és elemző szociálpszichológiai okfejtést taglalunk ama témában, hogy vajh, ki hogyan tölti a szil­veszternek aposztrofált gran­diózus szórakozási lehetőséget Nosza, vegyük célba a fia­talok társadalmában talán legtöbb szimpatizánssal bíró DISZKÓS fajt. Különleges ismertetőjegyéről, a sárga, zselés hajról, illetve a fültől fülig érő sötétítőszemüvegéről könnyen felismerhető srácok és gólyalábakon akrobatázó barátnőik szilveszterkor cso­portosan tűnnek fel a város különböző non-stop bolt­jaiban. Tömények töméntelen halmaza dudorodik ki fázós testüket bur­koló, fluo­reszkáló dzsekijük­ből, mi­kor du- d a ­séből megtudtuk, hogy ezen időin­tervallumban ba­rátnője túlvilági hangokat halla­tott, és (nyilván kommunikációs célokból) végig- rókázta a taxit. Szerkesztőségünk így csakis ufó általi emlékezet- törlésre gyana­kodhat. A ROCKO- SOK hosszú, bo­zontos hajjal, sza­kadt farmerban vagy talpig gyász­ba öltözve vonul­nak óévet búcsúz­tatni borostás- pattanásos haverjaikhoz. A kedves mama falfehérré vál- tan nyit ajtót fia ismerő­seinek, akik már ér­kezésükkor erős lábszagot tudhatnak magukénak. Van a lakásban minden, mi szem­szájnak ingere; torták, süti, szépen feldíszített szoba, üvöltő Metallica. Ám hiába a család szorgoskodása, éjfélig az élelmiszerszármazékok némi varázslat folytán - közel sem diszkrét módon - újra napvilágra kerülnek a szépen megterített asztalon, a háló­szoba ágyán, illetve a nagy­mamától kapott fehér per­zsaszőnyegen. Miután a Himnusz alatt a család nem csak a meghatódottság kön­nyeit ejti, a csapat úgy dönt, hogy kocsmában foly­tatja az újév kö­szöntését. Élő­ké r ü 1 Szilveszteri egyszeröt 1. Ha lehet, ne éjfél előtt feküdj le. 2. Ne tégy fogadalmat, úgysem tartod be. 3. A Himnuszt ne a Hupikék Tör- pikék előadásában hallgasd. 4. Vermuton, likőrön, sörön, bo­ron, égetett szeszen és pezsgőn kívül más alkoholt ne igyál. 5. Ne az újév reggelén kezdjél gyakorolni a maratoni futóver­senyre. harso­nával és pe- tárdapuk- kanással szegélye­zett útjuk a diszkó­ba vezet. Érdekes sztorival keresett meg bennünket egy 17 éves, debre­ceni diszkós lány, aki min­den valószínűség szerint para- normális jelenségekkel szem­besült a múlt szilveszterkor, hiszen - mint állította - érthetelen módon este tíz és hajnal hat óra között semmire nem emlékszik. A lány barátjának visszaemlékezé­a fű, a fa, és kezükben (ha egyáltalán maradt ilyen a petárdázás után) to­vábbra is szorongatják a csu­pán álcázásra használt bor- sodis üveget, büszkén igazol­va, hogy ők csak lassan, de biztosan akarnak hajnalra élőhalottá változni. Egy rock­er srác mesélte a jövünknek, hogy tavaly mindenáron szüksége volt egy „csajszira”, akivel „végighömpölyögheti” a haveri „brancsot”. Felszedvén egy régi, kedves nőismerősét, nekivágott az éjszakának, majd a buli (no és a szoba) kellős közepén, megfeledkezvén, milyen ünnepet is ülnek, alul-felül „meglocsolta” a lányt. Másnap - ráébredvén szörnyű gaztettére - rögtön kidobta a megrontó spinét barátja la­kásából. A PÉNZES bulizónak sem­mi előkészület nem előzi meg a 31-ei éjszakát. Estefele felveszi fehér selyemgarbóját, rá a sötét zakót, megspékeli magát itt-ott ízléses arany csingilingikkel, majd nyak­kendőtű helyett maroktele­fonját csipteti feszes testére. Később többmilliós BMW- jéből előkászálódva belibben a helyi klubba, hogy az UV- fény segítségével fogai be­ragyogják a termet. Érdekes, hogy soha nem rendez a lakásában bulit. Mert nincs is neki olyan, hisz lepusztult albérletben lakik, és az anyu- cikája mos rá. A FÉLÉNK nem mer a barátokkal tartani, mert: 1. a mama azt mondta neki, hogy az csúnya dolog; 2. vagy az illető is olyan csúnya, hogy sehová sem hívják. Ő bizony már hetekkel az ünnepek előtt megsüti a mézes szeletkéket az anyuval, miközben fél fü­lükkel a Csendes éj taktusait hallgatják. Mire végignézik a nagymama által legérdeke­sebbnek talált műsort, aki elmeséli, hogy ő a harminc­éves háború idején még nem ismerte a televíziót, a papa már elő is áll házilag barká­csolt, kirobbanó sikerű petár­dájával. Később a Himnuszt kizárólag könnyes szemmel és tátogva adják elő, lefekvés előtt pedig átkapcsolnak a kettesre, ahol a „Jó ebédhez szól a nóta” mintájára a szil­veszteri, „Éjfélkor jön fel a róka” című műsor megy, amit •a papa szíves örömest de­monstrál is az erkélyről kiha­jolván. Ez a típus - bármeny­nyire furcsállja is eme sorok írója - nem érzi úgy, hogy elképzelhető, hogy élete egyik talán legfontosabb bulijáról maradt le. Sőt tudunk olyan emberről is, aki képes este kilenckor lefeküdni és elalud­ni! Embertelenség! A LELKES szilveszterező összevásárolta az utcán kap­ható összes dudát, csörgőt, maszkot, és a városban gya­nútlanul sétáló állampolgárok füle felé fordítván gigantikus hangszerét, igyekszik több­szörösen meggyőzni őket arról, hogy: nem tévedés, tényleg szilveszter napja van. Figyelmeztetés! A ki-kikan- dikáló zöldes rudacskák és az eleve a zsebében tartott gyufa súrlódása káros lehet az egészségünkre! Nos, haza­térvén, bozótvágó dzsun­gelkéssel utat szakít magának a mindent átszövő díszsza­lagok halmazán, majd meg­főzi a tavaly szilveszterről megmaradt virsliket. Később — barátai nem kis lelke­sedésére - oda-vissza ször­fözik tévéje távkapcsolóján, hogy le ne maradjon az este legjobb kabaréjáról. Az éjféli Himnuszt már alkoholtól és izgalomtól remegő arccal né­zi, várván, hogy az utolsó hangok is lecsengjenek. Eztán következik nála az eufórikus katarzis. Dudával, petárdával és csillagszórókkal tömött kézzel, félőrült állapotban az erkélyhez robog, majd fel­tépve annak ajtaját, diadalit­tas üvöltéssel a járókelők közé górálja a markában tar­tott összes pirotechnikai eszközt. Negyedóra elteltével, szomszédai ajtaján dübörész- ve kíván artikulátlan hangon boldog új évet és jó pihenést lakótársainak, akik mind­eközben csendben megem­lékeznek agilis szomszédjuk le- és felmenő rokonairól, Az AGGÓDÓ SZERVE­ZŐ alig várja, hogy cgy-egy buli alkalmával felajánlhassa lakását (melynek dicsérete bódult örömmel tölti el); Ám ha csak egy árva pohárka vörösbor is szétömlik kana­péján, máris szirénázó jajve­székelésbe kezd, és mélyen megrendülve, de határozottan utasítja a merénylőt, hogy amennyiben nem hagyja el a lakását, sikítani fog. Termé­szetesen az ilyen emberek sosem cigiznek, így a dohá­nyosok kénytelenek az erkélyt hűen nikotinista barátaikkal felosztani. Az egyéb higiénés rendszabályokról ne is be­széljünk, elég ha megfogadjuk a tanácsot: ilyen buliba csakis steril gumikesztyűvel és erős idegekkel ajánlatos indulni. A TAXISOK sem panasz­kodnak a szilveszterükről. A taxira vágyó embertömeg szinte hömpölyög az utcákon - nyilatkozza egy fiatal sofőr. Persze - mi sem természete­sebb - számítani kell kissé ka­patos egyénekre, akik (nyil­ván gyermekkoruk anális kor­szakának hibájából faka­dóan) némileg összerondítják a taxi ízlésesen kialakított bel­ső dizájnját. Nem is beszélve a sofőr nyakába meglepetés­szerűen zúduló langyos gyo­mortartalomról. Hősünk vi­szont - mit sem törődve anti- patikus vendégeivel - fárad­hatatlanul dolgozik az ünnep­napon, hiszen december 31-e az év egyetlen napja, amikor egy éjszaka leforgása alatt akár több tízezret is kereshet. A RENDŐRSÉGEN is el­árulták, hogy miként töltik közegeink évük utolsó napját. Ők ugyanolyan szilveszteri hangulatban róják az utcákat, mint bármelyikőnk, persze alkoholmentesen - mondta egy alezredes. Nyilván türel­mesebbek ezen a napon ve­lünk, hiszen - mint ahogy azt nevük mellőzését kérő infor­mátoraink megsúgták - nem ritka, hogy éjfél után a közté­ren posztoló rendőrt némi szórakozásra invitálják a spic­ces állampolgárok, amit Ő visszautasít. Dióhéjban ennyi. Helyhiány miatt nem ejtettünk szót a féllábú japán sarkkutatók és a kubai oroszlán- szelldltők társaságá­nak szilveszterezési szokásairól. De ha már a témánál vagyunk, Ideje nekünk is illedelmesen, minden­féle hátsó szándék nélkül tiszta tudatú évkezdetet kívánni: B. Ú. É. K! (Az írás nem türözi írójának jelenlegi tudatállapotát.) Molnár Csaba A képen: leendő ejtőernyősök bevetés előtt m S£EFfELEM eszEX »VERS # ZENE # KÖRNYEZET # KOKTÉL AZ ÉSZAK-MAGYAROitSZÁG, A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ ÉS A KELET-MAGYARORSZÁG IFJÚSÁGI MELLÉKLETE ssatwtissrTm this

Next

/
Oldalképek
Tartalom