Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-27 / 301. szám

1997. december 27., szombat SPORT Bücs, a maláj kupadöntő sztárja Kilencvenezren látták a finálét t Vagy visszatér, vagy a németeknél folytatja Budapest (KM - M. L.) — Bizony bi­zony. „Bübii” felett is eljárogat az idő. Bücs Zsolt már harminc­négy esztendős, az egykori válogatott szókimondásáról és pengés játékáról volt hí­res. Tudása nem kopott, leg­utóbb a messzi malájföldön kamatoztatta. A napokban tértek haza, budapesti ottho­nában értük utol karácsony második napján. — Másodszorr márciusban mentünk ki. Először a maláj Fradiban a Selangorban ját­szottam. most a Pahang játé­kosa voltam — kezdte a be­szélgetést a Rozsályról indult labdarúgó — Sajnos itt már több politikát vittek a fociba, extrákat nem kaptunk mint a Selangomál, igaz a szerződés­ben foglaltakat teljesítette a klub. A bajnokságban a tize­dik helyen végeztünk, de itt a bajnokságnál sokkal fonto­sabb a Maláj Kupa. Ezen a bajnoki sorozat első tíz csapa­ta indulhatott, így mi éppen hogy befértünk. Aztán múlt szombaton saját pályánkon, Phanangban a döntő játszhat­tuk. — Kilencvenezren voltak a nézőtéren, és golfpályaminő­ségű gyepen játszottunk. A rendes játékidőben nekünk állt a meccs, pedig a második fél­időt szinte végig emberhát­rányban játszottuk, aztán a hosszabbításban már nem so­kat izzadtunk, hiszen a 35 má­sodpercben, les után az Arse- naltól kölcsönbe érkezett Kyo­ma aranygóljával az ellenfél nyert. O Milyen szezont zártak a malájföldi magyar focisták. — Répási, Krecska, Boros, Váczi és jómagam rúgtuk a bőrt a messzibem. Váczi ko­rábban hazatért, ám Répási gólkirály lett, engem pedig a kupadöntő legjobb játékosá­nak választottak, úgyhogy összeségében nem vallottunk szégyent. Egyébként labdarú­gásunk mai helyzetében már egy lappföldi bajnokságban elért magyar siker is értékes­nek számít. ü Milyen visszhangja volt a jugók elleni eredménynek? — Milyen lett volna? Éppen repültünk egy meccsre amikor a csapattársak lelkesen muto­gatták a hetesei. Csak annyit tudtam mondani, hogy azért volt, mert nem játszottam. ü Hol folytatja, mi les: a kö­vetkező állomás? — Még nem tudom. Annak ellenére, hogy odakinn jó sze­zont zártam, egy klub sem ke­resett meg konkrét ajánlattal. Vagy hatan érdeklődtek, ám ismerve az ottani helyzetet, csak januárban történhet vala­mi. Addig döntenek a klubok hogy kiket szerződtetnek edzőnek, az milyen játékoso­kat szeretne, ráadásul így egy havi bért is megspórolnak. Ezenkívül egy harmadosztá­lyú német csapat szeretne le­igazolni, így majd csak január végefelé derül ki, hogy hol folytatom. Addig persze kerí­tek valami lehetőséget arra, hogy edzhessek. — Ja még valami! Csak hét­főn értünk haza, így most érte­sültem arról, hogy a Szpari az első helyen zárta az őszt. Gra­tulálok a csapatnak ehhez a szép eredményhez, sajnos ar­ról is olvastam, hogy Kulimár elnök lemondott! Pedig a me­gye megérdemelné az első osztályt, most kellene össze­fogni, amikor erre esély is van. Pelé nagypapa lesz Császári Tokió (Kyodo) — Akihito császár és felesége, Michiko császárné is láto­gatást tesz a jövő februári naganói téli olimpián. Sao Paulo (MTI) — A Folha című brazil napilap szerint nagyapa lesz Pelé, Brazília sportminisztere, a labdarúgás egyik legnagyobb egyénisége. Az 57 éves Pelé 33 éves lánya, Sandra Regina várhatóan au­gusztusban ad életet gyerme­kének. Pelé nem ismeri el, hogy Sandra Regina Machado Arantes do Nascimento Felin- to az ő lánya volna. A brazil bíróság azonban az elvégzett DNS-vizsgálatok után idén ja­nuárban kimondta: az Anizia Machadóval való kapcsolatá­ból született leány igenis az ő gyermeke. Pelé csaknem húsz évvel ezelőtt elvált első felesé­gétől. Új felesége 1996-ban ikreknek adott életet. ■ ■ Önmaguk ellen küzdő hősök Visszapillantás egy maratonira, amely feledhetetlen élményeket tudott adni Mán László Honolulu (KM) — Hadd kezdjem egy lényeges infor­mációval: sohasem szeret­tem futni. Sokat legalábbis nem. Inkább labdajáték köz­ben szedtem magamhoz mérten szaporán a lábam de ez inkább szaladás volt mint futás. A leghosszabb táv amit egyben legyűrtem a Co­oper teszt három kilométer körüli hossza volt. Mivel nem szerettem és nem is na­gyon bírtam sokat futni egy­huzamban, vegyes érzelmek­kel voltam az ezt űzőkkel szemben. Egyfelől érthetet­lennek tartottam, hogy miért kel loholni csak úgy, labda nélkül, másfelől éppen emi­att tiszteltem is a futókat. Utóbbi alaposan megerősö­dött bennem egy különleges élmény során. Mert egy maratoni versenyen való részvétel mindenképpen ennek számít. Főként, ha rá­adásul igen egzotikus helyen történt mindez, ott ahová csak úgy elutazni is igen nagy és fe­lejthetetlen emlék, Hawaii-ra. A verseny rajtja a nyári meleg (25-30 fok) miatt szokatlanul korán, helyi idő szerint hajnali ötkor volt. A hawaii főváros egyik végén található parkból startolt a mezőny. Ágyúszóra, pompás tűzijáték kíséretében. Én ez idő alatt a cél környékén bóklásztam, igyekeztem az egyetlen nyíregyházi induló­nak, Suba Ernőnek megfelelő helyen átadni a frissítőt. Ma­gam is lenyomtam aznap jó ti­zenöt kilométer, igaz nem fut­va hanem sétálva. A sötétben, jóval a rajt előtt indulta,, így láthattam az előkészületek hajráját,. Az útkereszteződése­ket rendőrök és önkéntesek jó előre biztosították. Még sötét volt, amikor az el­ső felvezető kerékpárosok sza­pora sípszava figyelmeztetett: jönnek a kerekesek. Hiszen miként az a naav maratonikon Frissítő zuhany a célba érkezés után szokás, ők jöttek el elsőként a rajttól, majdhogynem szágul­dozva. Mintegy tíz-tizenkét kilométernél az egyik japán kerekes kocsija nagy durranás után megállt. Defekt! Ez bi­zony nagy baj, időkiesés. A két kerékpáros kísérő és jóma­gam nyújtottunk segítséget. A férfi bringás megemelte a ko­csi hátulját, a versenyző lesze­relte a kereket, gumit cserélt, a bringás hölgy pedig előkészí­tett egy fujtatót. (Én a két bicajt fogtam, nem nagy segít­ség, de csak valami). Jópár perc telt el előbb kapkodással, majd egyre inkább bizakodás­sal. Aztán helyére került a gu­mi, levegő is'került bele meg­felelő mértékben és irány a kaptató, mert éppen az egyik meredek aljában történt mind­ez. Az emelkedő egyébkén alaposan megfogta a mezőnyt, szinte araszoltak a kerekesek. Aztán megérkeztek a futók is. Előbb kisebb mezőnyben, majd egyre tömöttebb sorban. Majd ötvenezren startoltak így valóságos emberfolyam kú­szott az úton. Voltak profik, félprofik és amatőrök. Vérbeli amatőrök, akik nem is az idő­vel, hanem önmagukkal csa­táztak. Egy volt a céljuk, telje­síteni az embert próbáló távot. Volt aki maskarában kocogott, akadt aki hatvanon túl amúgy jó kilépősen gyalogolt. El­mondhatatlan érezés volt ott állni az embertömeg szélénél és nézni az arcokat. Ki könnyedén, ki fogcsikorgatva állta a sarat. És ebben a gigászi küzdelemben a nagy harcosok hálásak voltak mindenért. A frissítőért, a buzdításért, az ér­deklődését. Azt is megköszön­ték, ha csak ott álldogált vala­ki az út mellett. Szerencsére sokan keltek fel korán, voltak olyanok akik a milliókat érő tengerparti villák ajtajában, pi­zsamában állva tapsolták meg a az önmaguk ellen harcoló hősöket. Akik közül később jópáran sántikáltak, a görcs fájdalmá­tól eltorzult arccal az aszfalton fekve gyógyították magukat. Mások éppen a fekvő sorstár­sakat istápolták a legneme­sebb sportszerűséggel. Sajnos szirénázó mentőautóra is szükség volt. A célegyenes kezdetén, az utolsó frissítő helyen, egy ki­A szerző felvétele lométemyivel a befutástól már átszellemült, a győzelem ízét kóstolgató arcokat láthattunk, sokan szinten szárnyaltak, re­pültek , a célba aztán eufórikus állapotban érkeztek. Ekkor kapták meg a hősi emlékér­met, majd a frissítő zuhanyo­zás után ölelhették meg azo­kat, akik nekik szurkoltak. Volt akit az elsősegélyhelyen kellett kezelésbe venni, de itt már valamennyi tekintetben a fáradtságot az elégedettség, a siker váltotta fel. En pedig egy fánál ülve csak néztem és cso­dáltam a sorba érkezőket. Leg­szívesebben mindenkivel ke­zet fogtam volna, ám akkor órákig várhattam volna, mert több ezren jóval hét órával a rajt után érkeztek be. De beér­keztek, célba értek, a csúcsra! Mert ez egyfajta csúcs a sport­ban, az emberi teljesítmény próbatételében. Nagy élmény kívülről is, és abban, hogy en­nek részese-lehettem, többek között a következők támogat­tak: Kárpát-Hús, Hansa-Plas- tik, Hotel Centrál, Vela, Open Doors, és nem utolsósorban kenyéradóm a Kelet-Magyar- ország Lapkiadó Kft. , Askelon (KM - M. L.) — Mint ^ ismert, leinon­------— dott Kulimár János, a Nyíregyházi FC elnöke. A csapat a labda* rúgó NB I/B őszi listave­zetője immár kapitány nélkül van. Utódjával kapcsolatosan szóba ke­rült a klub első elnökének, Neumann Gábornak a ne* ve. Az egykori kitűnő fo­cistát Izraelben, Askelon városában értük utol. Az itteni egyetemen tanúi leánya. — Elutazásom előtt a la­pokból értesültem a hírről •— kezdte lapunk tájékozta­tását Neumann úr. — Ezen­kívül annyiról tudok, hogy keresik az utódot. Nem meglepetés hogy felmerült a az én nevem is, hiszen úgy vélem nem sokan van­nak. akik e posztra kerül­hetnek. Kulimár Jánossal jó kapcsolatban voltam. így szinte amolyan nyitott könyv volt a klub helyzete. Ennek tükrében nem vala­mi biztató, hogy Jancsi le­mondott. Főként ha figye­lembe vesszük, hogy az utóbbi időszak legsikere­sebb elnöke volt. így ko­moly bajt jelenthet, ha ő végleges elhatározásra szánta magát. — Olyan csak a mesében van, hogy a pénz összeáll és az elnök elfoglal ja helyét az őt megillető széken. A le­járt lemezt már nem is mon- : dóm, hogy csak összefogás segíthet. — Úgy gondolom, akik tudtak segítettek, de talán még van esély további tá­mogatókra, ám ide már ko­moly garanciák kellenek. O Ha lehetne konkrétan válaszolni, mit mondana, váltatná újra az elnöki posztot, vagy nem? — Innét) a távolból nem mondhatok sem nemet, sem igent. Úgy vélem ez egy megtisztelő feladat. Január elsején, délután érek haza Nyíregyházára. Amennyi-..,: ben vaíóban komolyan fel­merült a nevem, az ezzel a feladattal megbízottak meg tudnak találni. Akkor, konkrétabb tájékozódás | után már többet tudnék : mondani. Szuperbajnokok Nyíregyháza (KM) — A hagyományoknak megfele­lően az idén is megrendez­ték a magyar élversenyző­ket felvonultató szuperbaj­nokságokat. A Fáy utcai sportcsarnokban lebonyolí­tott, különböző játékos fel­adatokat tartalmazó viada­lon hölgyeknél a kézilabdá­zó Takács Gabriella diadal­maskodott az egri röplab- dás Tímár Edit, és a kerék­páros Szabolcsi Szilvia előtt. A férfiak pénteki ver­senyét az ökölvívó Erdei Zsolt nyerte a röplabdázó Mészáros Dömötör és a vi­torlázó Majthényi Szabolcs előtt. Sárban, fényben Lesz ralikrosszverseny vasárnap Máriapócs (KM) — Im­máron bizonyos, hogy csak valamiféle csoda folytán (azok pedig alig vannak) le­het hó és jég a máriapócsi RabócsiRingen. így aztán a hó-jégralikrosszverseny módosul, elképzelhető, hogy villanyfényes sárda- gasztássá. Mert az viszont biztos, hogy vasárnap lesz verseny, mégpedig az or­szágban elsőként villanyfé­nyes. A szervezőktől kapott in­formáció alapján I„ II. és III. osztályú, úgynevezett licenszes autósok mellett amatőrök ülnek majd volán mögé. A pálya tízkor nyit, ekkor indulnak az edzések. Délután egykor rajtolnak a selejtezők, ezeken egyen­kénti indítással köröznek majd az autók. A nagy dur­ranás az erős szürkületben, délután négykor kezdődik, ekkor rajtolnak a pénzdíjas showfutamok. Ezeken pro­fik és amatőrök saját kate­góriáikban, majd egymás ellen is összemérik tudásu­kat. Autósberkekben ismert nagymenők jelezték indulá­si szándékukat, így várha­tóan látványos és színvona­las csatát láthatnak majd a nézők. A meteorológusok által beharangozott esők két kanyarban is izgalmas sár- dagasztást ígérnek. A ha­vas-jeges versenyt remél­hetőleg januárban meg tud­ják majd rendezni a mária­pócsi pályán. Neumann: talán! Külföldön van az NYFC első elnöke I f—-——— j 52. hét 1. Barnsley-Derby County x 2. Blackburn-Crystal Palace 1 3. Coventry-M. Űnited x 2 4. Everton-Bolton 1 5. Leeds-Aston Villa 1 2 6. Leicester-Shefield x 7. Tottanham-Arsenal 1 2 8. Wimbledon-West Ham 1 2 9. Capri-Pistoiese 1 10. Cremonese-Montevarchi 1 11. Fiorenzuola-Livorno 2 12. Alt. Catania-Ascoli 2 13. Palermo-Nocerina 1 14. Avellino-Fermana 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom