Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-24 / 300. szám
1997. december 24., szerda HATTER Érlelődnek a szalámirudak Két hónap múlva készül el Aranyosapátiban a Kárpát-Hús Kft. szárazáruüzeme Aranyosapáti (KM - M. Cs.) — December 19-től részvénytársaságként működik a nyírpazonyi székhelyű Kárpát-Hús Kft., amely Aranyosapátiban EU-szabvány alapján 1995-ben szárazáruüzem építésébe kezdett. A 12 lerakatot működtető és közel 300 főt foglalkoztató rt. idén kb. 3,5 milliárd forint árbevételt könyvelhet. Az aranyosapáti beruházásról az átadás előtt két hónappal Baráth László elnök-vezérigazgatót kérdeztük. — A szárazárúüzem jelentősen bővíti a cég termékpalettáját, hiszen Szaryason az rt. saját üzemében ilyen fajta készítményeket a klímakamra hiányába nem tudunk gyártani. A szárazáru fogalma sokak számára megtévesztő. A hús szakmában hosszabb (tíz-ki- lencven napos) érlelési idejű, több hónapig eltartható kolbász és szalámiféleségeket jelent ez a kifejezés. Az üzem átadásával az eddigi évi négyezer tonnás saját gyártás kb. 35-40 ezer tonnára emelkedik. Az üzem nemcsak szárazáru készítmények gyártására alkalmas, hanem hurkaféleségeket, májas készítményeket, disznósajtokat és egyéb készítményeket (pl. Párizsi, Zala) is itt fogunk gyártani. O Korábban a cég több területet is kinézett magának az üzem telepítésére, végül miért Aranyosapáti mellett döntöttek? — Ebben több tényező is motivált bennünket. A kormány döntése alapján Záhony környékén vállalkozási övezetet hoztak létre, amelybe ötven település, közöttük Aranyosapáti is beletartozik. Az itt beruházók tízéves adómentességet kaptak, emellett a helyi ön- kormányzat ugyanilyen időre elengedte az iparűzési adót. Ez volt az egyik tényező. A másik az személyes motiváció, hiszen tizenöt évig az aranyosapáti tsz-ben dolgoztam, ismertem azt a telepet, amelyet végül a felszámolótól vásároltunk meg. Bár az is igaz, hogy hiába vásároltuk meg olcsón a telepet, többe került a leves, mint a hús, hiszen a hozzá kapcsolódó infrastruktúra kiépítése a tervezettnél jóval többe kerül. A harmadik indok: egyre dinamikusabban nő a keleti exportunk, s emiatt olyan helyre akartuk telepíteni a gyártóbázist, amely közel van a határhoz. O A cég az elmúlt években lépcsőzetesen építette fel tevékenységét, hiszen kereskedelemmel foglalkozott, majd Szarvason húsüzemet vásárolt és most új beruházásba kezdett. Mennyire tudták mindehhez a finanszírozási oldalt megteremteni? — Három forrásból finanszírozzuk a beruházást: saját rész, hitel, és támogatás. A saját rész 30 százalék, a hitel egy részét a Magyar Fejlesztési Banktól kaptuk, exportfejlesztésre ugyancsak hitelhez jutottunk, de ez kamatmentes, a külső infrastruktúrára (elektromoshálózat, gáz- és vízbevezetés, 10 ezer négyzetméter úthálózat) is átutaltak ötvenmilliót, ami vissza nem térítendő támogatás. A területfejlesztési alapból 65 millió forintot utaltak át munkahely teremtésre, ami 300 fő plusz foglalkoztatását jelenti. Eredetileg 640 millióra terveztük a beruházást, ami várhatóan 720 millió lesz. Mire teljes kapacitással fogunk dolgozni a beruházási összeg kb. 800 millió forint lesz. O Manapság ha bárki valamilyen beruházásba kezd, figyelembe veszi az EU-szabványt, és azokat az előírásokat, amelyek nélkül exportálni lehetetlen. Önök mennyire készültek fel ezekből a szabványokból? — Vétek lenne olyan üzemet megvalósítani, ami csak a belső piaci igényeket veszi figyelembe és elfelejti az EU szabványt. Mivel Záhonynál lesz az Európai Unió keleti határa, természetesen mi is olyan követelmények alapján terveztük és valósítjuk meg a beruházást, amely megfelel az EU szabványoknak. Azt talán sokan tudják, hogy ennek az üzemnek a keresztapja George Pataki, New York állam kormányzója, akinek szülei Aranyosapátiba valók. Az ismert politikus rakta le az üzem alapkövét. Az ő inspirálására az EU-szabványok mellett az amerikai földművelésügyi minisztérium által meghatározott előírásoknak is megfelel a létesítmény. Elmondtam kollegáimnak, ennek az üzemnek nemcsak akkor kell megfelelni az előbb említett szabványoknak, ha bejelentkezik egy szakértői bizottság mondjuk Brüsszelből vagy New Yorkból, hanem az év minden napján. Emellett a jövő évben bevezetjük az ISO-9001-es minőségbiztosítási rendszert. — A gyártási stratégiában szerepel a nyugat-európai export lehetősége, de egyelőre a belső piac maximális kiszolgálását, valamint a keleti export minél nagyobb bővítését céloztuk meg. Az utóbbinál nagyon fontos az, hogy ki- lenc-tíz napos érlelésű termékeket jelentős mennyiségben tudunk úgy eladni, hogy először kifizetik az áru ellenértékét, és csak utána viszik el a terméket. A pénz forgási sebessége az ilyen eladásoknál sokkal nagyobb, mintha mondjuk kilencvennapos érlelési idejű termékeket szállítanák Nyugat-Európába. OAz elmúlt egy évben az országban jelentős húsipari cégek egyesültek és hoztak létre olyan gyártóbázisokat, ahol akár évi egymillió sertést is levágnak. Ónok milyen stratégiát dolgoztak ki a felvásárlásra, az integrátori szerepre? — A sertésfelvásárlásnál jelenleg a keresleti oldal erősebb, mint a kínálati. Ez a megyénkre hatványozottabban érvényes, ugyanis az utóbbi években jelentős szabolcsi gyártóbázis miatt igencsak lecsökkent a sertéstenyésztés. Ennek visszafordítása kedvező árakkal, hosszú távú szerződésekkel a mi feladatunk. Nekünk egy olyan vertikumot kell megteremteni, amely a takarmány alapanyagtól a késztermék eladásáig terjed. Ebbe a termeltetés, a saját vágóhíd (a már üzemelő mellé 1998-ra készül el az új) működtetése, az új üzem beindulása és a nagykereskedelmi raktárak bővítése is beletartozik. Terveink szerint kb. kétezer családot vonnánk be a termeltetésbe, akik a vágóhídunk egymű- szakos működéséhez szükséges 125 ezer sertést nevelnék fel. Az ehhez szükséges takarmány alapanyagot pedig legalább ugyanennyi gabonatermesztő kistermelő állítaná elő, ennek területi igénye kb. tízezer hektár. A sertéstenyésztés jövedelmezőségét évi 100 malac felnevelésénél kb. 500-600 ezer tiszta jövedelemre taksáljuk, ami a beregi térségben jelentős gazdasági felemelkedést jelenthet. Az integrációs kódex alapján a jövő év elején kezdjük a termeltetési szerződések megkötését, a próbaüzem várhatóan márciusban indul. Már jövőre új termékekkel jelentkezünk a hazai és a keleti piacon, ami az idei eladások kb. dupláját jelenthetik. Épül a szárazáruüzem Aranyosapátiban Balázs Attila felvétele Y Y °8yan lett a nyolc- / 1 vanéves, egykori ru- A A hagyári varró, majd vasalónőből, Margit néniből néhány éve eleven karácsonyi ajándék? A történet azzal kezdődött, hogy jó három éve az idős asszony feladta a saját, megszokott otthonát. Két évig tartott ahogyan minden bántó cél nélkül megjegyezte, az „agymosás”, míg beleegyezett, hogy megválik a kétszobás, erkélyes, déli fekvésű, első emeleti, csendes környezetben lévő otthonától. A három lánya közül főleg az idősebb szorgalmazta a változtatást. Ha valaki e sorok után a szülőt kisemmiző, kegyetlen gyermekek sajnos nem éppen ritka esetére gyanakszik, téved. Az édesanyáról gondoskodni akaró, neki kellemes otthont adó szerétéiről szól a történet. És mégis. Úgy látszik, bár a gyermekek tiszta szándékkal, felelősen gondolkodva jót akartak a mamának, valami közben mégis örökre elveszett, amitől szegényebbé vált az ember... — Nyugodtabbak lennénk, ha nem egyedül tetszene élni. Nem tudunk minden percben a mama mellett lenni, és bármi megtörténhet. Ez a lakás is nagy már a mamának, nem Élő ajándék tetszik bírni a rezsit. Valami megoldást kellene találni — meditált egyre gyakrabban az idősebb lánya. De az ötletével még nem akart előhozakodni. Inkább mintha tesztelni akarná a mamát, arra volt kíváncsi, mit szólna, ha változna az élete. De a mama jó két évig hallani sem akart semmilyen változásról. Még az is szóba került, érdemes lenne egy kisebbre, egy garzonra cserélni a lakást. De Margit néni sem akart erről a megoldásról hallani. Börtöncellában érezné magát, ha nem tudna az egyik szobából átmenni a másikba, érvelt. Márpedig a garzon. Különben is, ott is ugyanúgy egyedül lenne... — Tessék hozzánk költözni, elég nagy a lakásunk, és ami a legfontosabb, jobban tudnánk gondoskodni a mamáról. Ezt a középső lánya kockáztatta meg, nem is elő% szőr, aki elég ritkán látogat haza, I mert Pesten él, és a vonatozás egyre drágább mulatságnak számít. Csak a legfiatalabb lánya kerülte a témát, nem akart sem igent, sem nemet mondani. Mint aki tudat alatt megsejtett valamit abból, talán nem is létezik megnyugtató megoldás. — Mi lenne, ha a mama lenne minden évben az élő karácsonyi ajándék? — Az ötlettel ■már régóta foglalkozó legidősebb lánya tette fel a szokatlan kérdést, amin valamennyien jót derültek. Még hogy karácsonyi ajándék. Aztán kifejtette, úgy képzeli, az lenne a legjobb, ha anyjuk minden év karácsonyától a következő karácsonyig az éppen soros lányánál élne egy- egy évet. így mind a három lány gondoskodhatna róla és a mama se érezné, hogy bármelyiküknek is a terhére van. De még így is két év telt el közös meditálásokkal, míg végre az idős asszony megbarátkozott a gondolattal. Azóta már mind a háromnál eltöltött egy-egy évet. Az első esztendő igen keserves volt. Sokat sírt. Hiányzott a régi otthona. — Nagyon szeretnek a lányaim, én is őket. Egyetlen fillért sem vettek el a lakás árából, betettük a bankba, ott kamatozik, de még nem kellett hozzányúlni. Jól megvagyok én velük, de valami mégis örökre elveszett. Meg se tudom fogalmazni mi ez. A zelőtt sokat szenvedtem a magánytól, most pedig igen-igen hiányzik az egyszemélyes otthon. Három otthonom is van, mégis néha egy kicsit, sértés ne essék, hontalannak érzem magam... Emelt lélekkel A ranyvasárnap után, hétfőn délben bemondta a rádió, aki csak teheti ne menjen Debrecenbe, kerülje ki, mert az ünnepi bevásárló forgalom miatt szinte megbénult a közlekedés a cívis város utcáin. Ugyanezen időben Nyíregyházán sem volt különb a helyzet: kilométernyi kocsisor kígyózott a Rákóczi úton, a piac irányába... A tévében meg azt láttuk, milyen nagy tömeg tolongott a Máltai Szeretetszolgálat ajándékcsomagjaiért s az újságok is telistele voltak karitatív hírekkel: hol, milyen segélyhez juttatják karácsony előtt a rászorulókat... Hát akkor most mi van? Gazdag vagy szegény-e az idei karácsonyunk? Vajon az őszinte szeretet megnyilvánulása-e a Váci utcai óriásbeigli, méterenként tízezerért, s miként viszonylik a pénzügyminiszter, meg a kormányfő optimista helyzetértékeléséhez, derűs jövőbe látásához a családja által magára hagyott idős hölgy nyilatkozata? Ő csak egy kis húsra vágyik karácsonykor, csirkemellre, amiből levest és tejfölöst csinálhatna az ünnepen. Ha privatizált fenyőfámat szódíszekkel kezdeném teleaggatni, most minderre azt mondhatnám: ez van. Tipikus kép ez egy langaléta, kamaszosan pattanásos, még jórészt szakadt vagy bohócosan harsogó ruhás, közép-kelet-euró- pai vadkapitalizmusról. Ama torlódó kocsisorokban együtt pöfékeli tele a levegőt a kivénhedt Lada, a csillogó Mercé- des, a rozsdás Kadett, meg az egykoron sokak álmát jelentő Trabant magyar, ukrán, román, cseh meg szlovák rendszámokkal. Karácsonyi népvándorol ugyanis ez a földrész a határon vám nélkül átmentett csempészárujával, hogy aztán átcserélje olyanra, ami neki otthon hiánycikk. Ma már nemcsak a szegényebb népréteg tolong a legalalizált csencspiacon (KGST), a sznobok kivételével odajár az úri réteg is, mert annyira ő sem őrült, hogy ugyanazért az áruért dupla pénzt dobjon ki a belvárosi shopban, ahol a vevő a süldő eladólányok miniszoknyáját is csak emelt áron szemlélheti, leginkább áfás számla nélkül. Talmi ez a csillogás, annyi szent, de már van fénye, mégha helyenként ijesztő az árnyéka is. Mert az emberek egy része a pénzkiadó automatánál áll sorba, mások a szociális irodánál várnak a nyitásra; vannak, akik elegáns dobozokban cipelik a tévét, a videót, a százezres bundát karácsonyi meglepetésnek (többségük szorgalmukkal, tehetségükkel kereste meg a rávalót), mások a Vöröskereszt címe után érdeklődnek, ahol „osztás” van. A piaccsamok húspultja előtt sokan a farhátat szemlélik („Főnök, ha lehet, ne a zsírosat!”,) vannak, akik a hátsó ajtón előrecso- magoltan viszik az egybekarajt, a pulykacombot, a háromezres libamájat. Ez van! -—Meg van még újabb szódísz gyanánt körülkerített Dal- las-villasor a Korányin, Guszev-lakótelep. Rádió utcai romák; estélyek, avatások, bálok a polgárosodók társasági életéről s 30 milliós pénzrablás, vérbefagyott 73 éves áldozat a konyha kövezetén. S ott vannak a szájjal-lábbal festők megdöbbentő képeslapjai: ők még így sem akarnak a társadalom nyakán élősködni; s hányán vannak, akik a kikukázott „göngyölegből” minden nap csak ráöntenek, némelyikük már azt sem tudja, volt-e családja valaha...„Maguk keresték maguknak, nehogy már a társadalom szégyenkezzék miattuk!” A „fa” tetejébe a szeretet szódísz illik, ugye. Még jó, ha megmaradt tavalyról, vagy legfeljebb elrepedt, de használható. Jó, ha látja ezt minden keresztény vagy nem keresztény, politikus és nem politikus, ellenzéki és kormánypárti, aki — mint tudott — csakis a krisztusi szeretet, a megértés, a szerénység, a tiszta erkölcs, a közösség érdeke, a nemzet java jegyében serénykedik az év háromszázvala- hány napján. Advent után aztán így emelt lélekkel idézheti maga elé a betlehemi jászolt, gyönyörködhet a gyertya, a csillagszóró fényében. Mert a karácsony mégiscsak a család, a békesség és a szeretet szent ünnepe. Angyal Sándor Kis karácsony Ferter János rajza Kelet-Magyarország 3 ]
