Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-22 / 298. szám
1997. december 22., hétfő HATTER Sorompó a szélhámosok útjában Az ügyvéd garanciát vállal, felel az okirat hitelességéért január 1-jétől Györke László Kemecse, Nyíregyháza (KM) — Egy kemecsei olvasónk írja: „Lehetséges-e az, hogy X. Y. bemegy a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Földhivatalhoz, mond egy nevet, pl. az én nevemet, lakáscímemet, és a Földhivatal a számítógépről leolvasva megmondja, milyen tulajdonom van, mi van a nevemen. Minden kérdezés nélkül. Ez nem a személyiségi jogok megsértése?” Olvasónk szerint, ha ez előfordulhat, annak komoly következményei lehetnek: meglehet, csak azért érdeklődik, hogy odavághassa: tudjuk mi, hogy mid van... Nem titok Mivel közérdekű kérdésről van szó, természetesen eleget tettünk kedves olvasónk kérésének. Igaz, nem a megyei földhivatal vezetőjét, hanem annak helyettesétől, Oros Lászlótól, illetve dr. Szabóné dr. Nagy Évától, az ingat- lannyilvánartási és földhasználati osztály vezetőjétől kértünk tájékoztatást. — A megyei földhivatalhoz hiába jön bárki is, hisz nyilvántartással a körzeti földhivatalok foglalkoznak — mondja mintegy bevezetőül Oros László. — Egyébként bármelyik körzeti földhivatalnál ugyanazt tudnák mondani, hogy az ingatlannyilvántartási törvényben a közhitelesség és a nyilvánosság alapelve érvényesül. Az 1972. évi 31. törvény szerint az ingatlannyilvántartást — jogszabályban meghatározott kivétellel — bárki megtekintheti és tartalmáról feljegyzést, illetve másolatot kérhet. O Melyek a jogszabályban meghatározott kivételek? — Elsősorban a már érvénytelen, irattárba került okiratok, például a régi telekkönyvi beA számítógépes nyilvántartásba bárki betekinthet tétek. Ugyanakkor a kárpótlási törvény ezt a tilalmat ideiglenesen feloldotta. Az irattárban lévő iratokat, illetve a megszűnt telekkönyvi betéteket és a tulajdoni lapokat csak akkor lehet megtekinteni engedély- lyel, ha az ügyfél igazolja, hogy ahhoz jogos érdeke fűződik. Azonosító jel O Levélírónk elsősorban azt kifogásolja és sérelmezi, hogy ily módon bárkinek a tudomására juthat, kinek mije van, és az így szerzett adattal visszaélhet. Szerinte ez a személyiségi jogok megsértése. — A szerződésekbe a személyi azonosító jelet bele kell írni —mondja dr. Szabóné dr. Nagy Éva. — Viszont az adatvédelmi törvény értelmében ez nem hozható nyilvánosságra, tehát az ellenérdekelt az iratot tanulmányozhatja ugyan, viszont a személyi azonosító jelet nem ismerheti. Egyébként a számítógépes rendszer ezt a jelet ki sem adja, így a tulajdonilap-szemlén sem jelenik meg. O Az, hogy a nyilvántartásba bárki betekinthet, nem ösz- tönzi-e a szélhámosokat, csalókat a visszaélésre? — Sajnos, igen, de egyúttal ez az alapelv garancia is a jóhiszemű jogszerzők számára. Ezért is módosították három éve az ingatlannyilvántartási jogszabályt, mely szerint például az ingatlan adásvételi szerződés csak ügyvédi ellen- jegyzéssel alkalmas ingatlannyilvántartási bejegyzésre. Sőt, 1998. január 1 -jétől az eljáró ügyvéd garanciát vállal, felel az okirat hitelességéért, másrészt neki is dokumentálnia kell ellenjegyzett okiratait. Egyébként elég sok bűnügy került nyilvánoságra ebben a témakörben, ezért is született ez a jogszabálymódosítás. Bárki betekinthet O Vajon bárki érdeklődő ta- nulmányozhatja-e a térképet is? Oros László: — Az 1996. évi 76. törvény értelmében az ingatlannyilvántartási térképeket bárki tanulmányozhatja, de azokról másolatot csak a földhivatal készíthet. Az állami alapadaMartyn Péter felvétele tokba — ideértve a hivatalos földrajzi neveket is — ugyancsak bárki betekinthet, azokról másolatot igényelhet. Az állami alapadatokat kezelő szervek külön jogszabályban meghatározott díj ellenében szolgáltatnak adatot. Ellenben az állami alapadatok előállításakor készült mérési és számítási adatokba, vázlatokba, továbbá egyéb munkarészekbe és a forgalomból kivont állami alapadatokba kizárólag földmérési, illetve térképészeti tevékenység végzésére jogosultsággal rendelkező személy tekinthet be és igényelhet másolatot. Ez a jog megilleti a műszaki szakhatóságot, a bíróságot, az ügyészséget, valamint a nyomozó hatóságot is. — Sokszor abból származhat bonyodalom, hogy az ingatlantulajdonos nem jelenti be lakcímváltozását. A földhivatal minden változásról értesíti a bejegyzett tulajdonosokat, de ha a lakcímük időközben megváltozott, nem biztos, hogy megkapják az értesítést. Ezért fordulhat elő, hogy egy szélhámos hamisított okirattal eladhatja más tulajdonát. Horányi Zsuzsa tárcája özsi mama—így hlv- ta őt mindenki afalu- ban — a fiatalok fogadott nagymamájaként éldegélt a község utolsó házában. Ha a játszadozó gyermekek megéheztek, Bözsi mamához tértek be egy karéj zsíros kenyérre, nem az édesanyjukhoz szaladtak, hiszen ilyenkor Bözsi mama egy-egy történettel is megajándékozta őket. Bözsi mama ritkán láthatta unokáit, messze éltek a nagyvárosban, de csak saját magának merte bevallani, hogy irgalmatlanul hiányzik a családja. Az idős néni szerette volna felkeresni őket gyakrabban, de a távolság miatt ő is ritkábban utazott, és a gyerekek is egyre kevesebbet jöttek a szülői házba. Közeleg azonban a karácsony, s ilyenkor mind együtt ünnepelnek a kis nádfedeles házikóban, amelynek szomszédja a végtelen határ, s páratlan gazdagsággal is megáldotta a természet: ilyen panoráma egyik szomszédjának sincs. A tornácról még a szőke folyót övező fákat is látni, a naplementék meseszépek. Gondolatban is gyakran üldögél a Tisza partján Bözsi mama, felidézi fiatalsága legszebb pillanatait. Gyakran jut eszébe az a nap, mikor János bácsival megismerkedtek, de már élete párja is a temetőben pihen. Bözsi mama különösen télen merengett el a múltba, de gyakran azon kapta magát, hogy regényhősei helyett is meg akarja oldani a problémákat, pedig most éppen elég gondja van önmagának Alombicikli is. Egy-két nap, és itt a karácsony, hamarosan jön az ajándékozás pillanata, azonban bármennyire takarékoskodott, nem tudta megvenni legkisebb unokájának, Agi- kának a háromkerekű kisbi- ciklit. A meglepetések egyre sokasodtak, hiszen az első ajándékok nyár óta sorakoznak a spájzban megbúvó rejtekhelyen. Gondosan be is csomagolta valamennyit, s minden perc, amit az ajándékok készítésére szánt, boldogsággal töltötte el. Szeretett volna minél nagyobb örömöt szerezni az apróságoknak. Csak hát Agika kívánsága... Törte a fejét, törte, hogyan tehetne szert egy piros há- romkerekűre. Amit lehetett. már mindent pénzzé tett. Kölcsönt ugyan ki adna neki, hiszen nehezen tudná visszafizetni. Különben is irtózik mindenfék hiteltől és köl- csöntől. Ábrándjaiban felfelbukkant, mikor Agika hajtja a kis biciklit a Tiszához vezető úton, szöszke haját lobogtatja a szél, szeme ragyog, mint a napsugár. Úgy szeretné, ha valósággá válna az álma. De mit tegyen? A televízióban annyi szörnyűségről hall, annyian lopnak ebben az országban, miért ne tehetné meg egyszer ő is. Bocsánatos bűn az övé: csak a kisunoká- ja kérését szeretné teljesíteni. Nem akarja ő megcsorbítani senkinek sem a vagyonát. Vad gondolatai addig gyötörték, mígnem tettekre szánta el magát, felszállt a városba induló buszra. Az út alatt tovább szövögette terveit, hogyan lehetne kijátszani az eladókat. Meggyötört lábai már nem valami fürgék, így arra nem gondolhatott, hogy elfut az áhított zsákmánnyal, de majd csak jön magától a megfelelő pillanat, s hazafelé már a piros biciklivel jöhet. A boltban a hatalmas tömegben fel sem tűnt Bözsi mama, senki nem láthatta, hogy a zsebében megbúvó pénztárca igencsak lapos, abból ugyan nem futja nagy vásárlásra. Megtalálta a keresett bringát és ment a pénztárhoz. Tudta, nincs annyi pénze, hogy kifizesse a bringát, de kivárta a sort. A pénztáros beütötte a gépbe az összeget, de addigra már az idős néni korát meghazudtoló fürgeséggel az ajtónál járt. Néhány másodpercig boldog volt, megvan az ajándék... de, a pénztáros tőle is gyorsabb volt, így a kapuban utolérte. Bözsi néni mentegetőzött, kérlelte a kemény szívű eladót, hadd menjen el a biciklivel. Hiába hajtogatta, hogy egész életében becsületesen dolgozott, csak most az egyszer hadd vigye el fizetés nélkül ezt a kisbiciklit a kisu- nokája számára. A háromke- rekűt nem adták pénz nélkül, mindössze annyi kedvezményt kapott, hogy nem jegyzőkönyvezték a történteket. A hirtelen támadt csődületben sem szánta meg senki Bözsi mamát, megszégyenülve visszaadta álmai tárgyát, a piros háromkerekűt. Ajándék helyett így csak szeretetét adhatja Agikának... Csodák és csalódások A z utolsó gyertya is meggyulladt tegnap az adventi koszorúkon, így már négy kis láng imbolygó játékát figyelhették a leoltott villany mellett nagy- nagy áhítattal kicsik és nagyok. Természetesen főleg az apróságok nézték ámulva a fényeket advent utolsó vasárnapján, hiszen számukra még minden olyan titokzatos, varázslatos. Velünk együtt számolgatják ők is visszafelé a napokat, s ahogy csökken a csodálatos éjszakáig a hátra lévő alvások száma, annál nagyobb izgalommal várják a karácsonyt. Bennünk, felnőttekben is fokozódik a várakozás különös érzése, ám mi leginkább a gyermeki szem csillogásának a látványáért figyeljük oly nagyon az óramutatók járását. Ugyanakkor nagyon sok idős, egyedül élő ember azt reméli a közelgő ünnepektől, hogy talán most reájuk nyitják az ajtót a távolabb élő gyermekek, unokák, rokonok, s végre meghallgatják mindazt a sok gondolatot, amit a röpke telefonálgatások alatt nem lehet elmondani, a levelezőlapokra nem lehet leírni. Az év utolsó hónapja azonban nemcsak békességteljes hangulata miatt más, a pénztárcánk is jobban megérzi az év végéhez való közeledést. Elég volt csak aranyvasárnap szétnézni a megyeszékhely központjában, az üzletek nagy forgalma, a karácsonyi forgatag utolsó előtti rohamai is azt bizonyítják: már a „célegyenesben” vagyunk. Többen drága játékokkal, ajándékokkal próbálják kárpótolni szeretteiket a különböző mulasztásokért, pedig többet érne egy közös vacsora, egy közös családi játszadozás. Vajon mit ér a gyermekek számára a drága, távirányítós autó, mit ér a beszélni, énekelni is tudó hajas baba, az izgalmas társasjáték, ha anya és apa nem ülnek le a csemeték mellé játszadozni. Olykor egy olcsóbb meglepetés sokkal nagyobb boldogságot tud szerezni. A közös családi öröm olyan élmény marad a kicsikben, amelyre egész életükben emlékezni fognak. Ne felejtsük el: gyermekeink olyan felnőttek lesznek, amilyennek bennünket látnak. Ügyeljünk arra, hogy a csodák havából ne legyen csalódások hónapja. Csak rajtunk múlik! M. Magyar László Mai háromkirályok Ferter János karikatúrája Begerjedtünk A nnyi forrásból erősítik meg hírt, hogy már az örök hitetlen is kezdi elhinni: a magyar gazdaság valóban növekedésnek indult. Az általános tendencia gerjesztőleg hatott a megye társadalmi-gazdasági folyamataira is, ezt erősítette meg legutóbb a Központi Statisz- A tikai Hivatal megyei igazgatóságán elhangzott tájékoztató. A kimutatások szerint a megye ipari termelése az első háromnegyed évben 12,4 százalékkal haladta meg az előző év hasonló időszakának produktumát, vagyis a rendszer- váltást túlélők gyarapodásnak indultak. A gazdálkodás nyeresége pedig egy sor kedvező változáshoz kiinduló alap: több osztalék a tulajdonosoknak (akik sok helyen maguk a dolgozók), több fizetés az alkalmazottaknak, s persze több adó millió egy helyre. Elméletileg tehát növekszik a visszaosztható keret is, így talán az életszínvonal görbéje újra emelkedő szakaszhoz ér. Hogy mikor érzi majd ennek áldásos hatását az állampolgár, a „legmikróbb” eleme a makrogazdasági javulásnak, azt csak becsülni lehet. Az optimistább szakemberek 2-3 éves távlatokban bíznak, a pesszimisták 10 évre becsülik az idejét annak, amire növekedés hullámainak első gyűrűi elérik a polgári egzisztenciákat. Azt is mondják a statisztikusok: exportáló megye lettünk, az itt előállított termékek többsége külföldön talál vevőre. Ez egyrészt örömteli jelenség, hiszen azt jelenti, másutt is szép számban akad vevő áruinkra, szolgáltatásainkra. Másrészt a már említett gyűrűk hiányát is jelzi, hiszen kiderül: a hazai kereslet pang, alig mozdult el a holtpontról, az átlagfogyasztónak még mindig nincs elég pénze ahhoz, hogy megvegye mindazt, amit pedig neki is gyártottak itthon. Az elkeseredés gerjedelmében könnyebben elragadtatjuk magunkat, ugyanis több balesetet okoztunk, s ezekben többen haltak meg. Kár, ha már kiböjtöl- tük a nehéz éveket, a gyümölcs élvezetét se adjuk át másnak. Nyéki Zsolt
