Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-18 / 295. szám

1997. december 18., csütörtök HÁTTÉR Lépcsőzetes lakáscsere A bérlakásukat leadókat kamatmentes hitellel segítik magántulajdonhoz Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Egyre inkább luxusnak számít ma­napság az önálló otthon. Van, aki reális esélyét sem látja annak, hogy belátható időn belül saját lakásának kulcsát tarthatja a kezében. A mintegy három éve meg­emelt, gyerekek után járó szociálpolitikai támogatás ugyan szép summának tű­nik, csakhogy épp az eltelt időszak alatt ezek az össze­gek szépen „be is épültek" a lakásárakba. A legnehezebb körülmények között élők abban bíznak, egy­szer eljön az idő, amikor a névjegyzéken az ő nevük áll az első helyen. Önkormányza­ti bérlakás azonban évek óta nem épül Nyíregyházán, s a meglévők száma is drasztiku­san csökkent az elidegenítések következtében. A lakásmobilizáció érdeké­ben a közgyűlés városi tulaj­donban lévő telkeket kedvez­ménnyel adott vállalkozóknak lakásépítésre. A cél: bérlaká­sok felszabadítása volt. A Moszkva utcán már a lakások második ütemének műszaki átadásánál tartanak, s jövő év első negyedében költözhetnek is az első „fecskék”. Kedvezmények Azok élveznek itt elsőbbségei, akik használt lakásukat az ön­kormányzattal szerződésben álló, s az adásvételt bonyolí­tó mérnökirodának adják el. A használt lakásokat ugyanis azoknak ajánlják fel megvétel­re, akik bérlakásban lak­nak. Eddig tíz önkormányzati la­kás szabadult így fel, illetve öt névjegyzéken lévő család dön­tött úgy, hogy használt lakást vásárol. A polgármesteri hivatal ha­tósági ügyosztályának vezető­jét, dr. Köteles Istvánt arra kértük, számoljunk egy kicsit annak érdekében, hogy a vá­már (áfával) a 70 ezer forintot súrolja az átlagár a száz száza­lékos készühségű ingatlanok­ban. A minőségi csere érdeké­ben leadott használt lakásokat forgalmi értéken számítják az újak vételárába. Nyilván sokat nyom a latba az is. milyen ál­lapotban (felújított, vagy lela­kott) vannak az ingatlanok. A > szocpol természetesen itt is igénybe vehető. Az önkor­mányzat itt viszont már 200 ezer forint kamatmentes hitelt nyújt a költözőknek. A legkeresettebbek a kisebb Kívül már kész... roslakók döntését meg­könnyítsük. Szocpollal Kezdjük a bérlakással! Abban az esetben — de csak abban! -—, ha a család úgy dönt, azok­ból a használt lakásokból vá­laszt bérlakása leadása után, amelyeket a Moszkva utcaia­kért adtak el korábbi tulajdo­nosaik, továbbra is a bérlakás forgalmi értékének ötven szá­zalékát kapják meg lelépéskor, ha a bérleti jogviszonyuk az öt évet meghaladta, s az önkor­mányzat ezt az összeget meg­toldja még 100 ezer forint ka­matmentes hitellel. Például: egy örökösföldi kétszobás la­kás forgalmi értéke most 1.4 millió forint. Ebből követke­zik: a lelépési díj 700 ezer fo­rint. Tegyük fel, a családban két gyerek van, az utánuk felvehe­tő szocpol 1,2 millió forint. Ez összesen kereken kétmillió fo­rint. tehát már „csak” 150-400 ezer forint közötti önerőre vagy hitelre van szükség egy kétszobás használt lakás (áruk ugyanis 2,150-2,4 millió kö­zött mozog) megvételéhez. A háromgyerekeseknél ez az összeg 2,2 millió forint szoc­pollal, lelépéssel, kamatmen­tes hitellel összesen 3 millió forint, ami viszont már egy ...belül rövidesen kezdik a burkolást Martyn Péter felvételei 2,5-3 szobás használt lakásra is elég lehet. Ezeknek az ára 2,7-3,7 millió között mo­zog. A leadott bérlakásokba a névjegyzéken szereplők köl­tözhetnek. A bérlőkijelölés az önkormányzat Piac- és Va­gyonkezelő Irodája lakásügyi csoportjának a feladata ez év májusától. Némi mozgás in­dult meg az utóbbi időszak­ban. ugyanis száz család köl­tözhetett a néhány hónap alatt másik lakásba — köztük bő­ven voltak cserék is. Az új jóval drágább A Moszkva utcai új lakások már jóval drágábbak a hasz­náltaknál, és emelkedett a négyzetméterenkénti ár is a ta­valyihoz viszonyítva. Most alapterületű lakások: az egy plusz két fél-, illetve a kettő plusz félszobásak. A vásárlók ugyanis a megemelkedett energiaárak miatt ma már azt is nézik, mibe kerül majd a re­zsi — főleg télen. A takaré­koskodás lehetőségét úgy biz­tosították ezekben a lakások­ban, hogy valamennyinek egyedi vízmérője, gáz-, illetve természetesen villanyórája van. A rövidesen elkészülő közel ötven lakás eladásától azt vár­ja az önkormányzat, hogy to­vábbi bérlakások szabadulnak fel. Készül ugyanis a jövő évi névjegyzék, ami persze még nem jelenti azt, hogy a rajta szereplők lakáshoz is jutnak, de az esélyeik nyilván nőnek a bérlakásmobilizációval.-m -r éha egyes körök Ame- l\/ rikáig szaladnak pa- 1 y naszkodni, meg Szicí­liába költöznek félelmükben, mert valaki részegen digó- zott. Hát ez legyen az ő gond­juk, az ő érzékenységük. Mi viszont azt mondjuk, hogy et­től sokkal veszélyesebb és szélesebb kört érintő problé­ma — és ezért tiltakozunk a Kormánynál, és segítséget kérünk a Szűzanyától, de fel­megyünk az Atyaúristenhez is—mert legtöbben ebben az országban az anyákat szid­ják. Mindenki a másikét, de valószínű, hogy minden ma­gyar anya szóba kerül egy­szer valahol. És mindenféle jelzőkkel, alaptalan vádasko­dásokkal. Hát ez tarthatat­lan, ez antimutterizmus. Ez ellen a kirekesztő magatartás ellen fel kell venni a harcot, ezt meg kell szüntetni, ezért jött létre szervezetünk a MA­MI, a Megbélyegzett Anyák Mentelmi Intézete. Az embereket gyakran el­ragadja a hév, vélt vagy va­lós sérelmeiket embertársa­inkon igyekeznek levezetni, leggyakrabban a bíró vagy a vitapartner a szenvedő fél. A lehülyézést néha nem érezzük elég erősnek, jobban meg akarjuk sérteni ellenfelünket. Ezért aztán—kicsit magunk­ból is kiindulva és kikelve, a mindenki számára szent és tabu édesanyjukat próbáljuk bemocskolni, mindenféle jel­zőkkel. Aki az anyázok logi­kája szerint abban vétkes, hogy ilyen gyermeket szült, mint ellenlábasunk. És aztán szó szót követ, jönnek sorban kocsmák, gangok, nézőterek alkalmi színpadán. Kapjon ez a probléma nyilvánossá­got és publicitást. A szó el­száll az írás megmarad, mondta egy kihalt nyelv, de mivel leírták ma is használ­juk. Módszerünk ezért a kö­vetkező: intézetünk minden választópolgárnak, aki egy­Antimutterializmus a jó édesanyák pro és kontra — mindenféle sértésekkel. Ebből is látható, hogy még mindig matriárkális társada­lomban élünk. Az apákat ke­vesebbet szidják hasonló helyzetben, legfeljebb azt a szenét, amelyik bűnös lehet vitapartner létezésében. Nos intézetünk az anyák eme évszázados üldöztetését, és a velük szemben kialakult megkülönböztető tiszteletlen­séget szeretné megszüntetni. Hogy ebben a demokratikus országban ne legyen anyázás se, antimutterializmus se. Véleményünk szerint a prob­lémákat nem szabad a sző­nyeg alá seperni. Ha van ná­lunk anyakérdés, beszéljünk róla nyilvánosan, európai módon. Ne legyen ez az alpá­ri és hangos sárdobálás. ben tárgyalófél is, kipostá­zott egy válaszborítékkal el­látott felhívást az alábbi szö­veggel? „Ha bátor vagy, ki ne mond! Csak írd rá, hogy kire gondoltál. És mi eljuttat­juk hozzá, tudatjuk minden­kivel.” Minden ki van pon­tozva benne, csak a neveket kell kitölteni. Ma már százá­val kapjuk a válaszleveleket pl. Kiss Béla szeretetlenül gondol Nagy Géza édesany­jára. Ez azért egy kulturált közlemény. Semmi illetlen­ség, semmi durvaság, semmi nyomdafestéket nem tűrő ki­pontozás. Mi heti közlö­nyünkben közzé tesszük eze­ket az üzeneteket. Lapunk a Mami Híradó valójában egy hirdetési újság, amelyet in­gyen juttatunk el mindenki postaládájába. Ezzel az ügy be is van fejezve, az indula­tok levezetődtek. Aki ettől többet akar mondani, az for­duljon fel, vagy független bí­rósághoz. Aki ezt ráutaló magatartásnak veszi, és aki nem tudja állítását bizonyíta­ni. azt be fogjuk perelni rá­galmazásért. Eddig még nem került sor erre egyszer sem. Másik szolgáltatásunk az átvállalás. Szidják inkább a Mamit, vagyis szervezetün­ket. Mi elbírjuk, ezért va­gyunk, afféle villámhárító, indulatok levezetésére. Ne­künk írhatnak csúnyákat is a rabiátus emberek, nem sértő­dünk meg, mert nincs is szü­lőanyánk. És ezeket nem is tesszük az ablakba, nem is tesszük közé. M unkánkat sokan tá­mogatják, pártok és egyházak, karitatív szervezetek és szimpatizál­nak velünk azok a milliók, akik szeretik édesanyjukat, ügyfeleink. Árváknak ingyen dolgozunk, kurváknak felár­ral. Remélhetően áldozatos tevékenységünk eredménye­ként a huszonegyedik század­ra, az anyák is sikeresen be­integrálódnak társadalmi köztudatunkba, csak tisztelet övezi őket és hála. mmmmmWB A pártok keze M inden szentnek maga felé hajlik a keze. A parla­menti pártok tevékenységét értékelve csöndben hozzátehetjük: meg minden pártnak is. E héttől kivette a téli szünidőt, szabadságra ment a parlament. Jó hosszú pihenőt adtak maguknak, februárig vissza se jön­nek. Mentségükre szolgálhat, hogy a bizottságok január­ban szükség esetén megkezdik, illetve folytatják a munkát. Mentség lehet az is, hogy a képviselők alaposan kidolgoz­ták magukat, hiszen mint a parlament elnöke mondta, az elmúlt csaknem négy évben 465 új törvényt fogadott el a Tisztelt Ház, ami 33-al több. mint az előző ciklusban volt Igaz persze a harmadik ok is, amely ugyancsak nemrég derült ki az Ombudsman véleményéből: hiba volt így dön­teni, nem maradhat titok a képviselői megjelenés. A dolog azért került reflektorfénybe, mert az országgyűlés hivatala nem adott felvilágosítást arról, ki hányszor hiányzott a díszes padsorokból. A főtitkár arra hivatkozott, hogy a je­lenlét szolgálati titok, ha megmondanák az adatokat, sértenék a képviselők személyiségi jogait. A magyarázat­ból még az is kiderült, a titokvédelmi törvény nem teszi lehetővé ezen adatok titkossá tételét, a választópolgárnak nem csak választani volt joga, joga van ahhoz is, ha érdek­li, megtudhassa, hogyan dolgozik az általa parlamentbe juttatott személy. A többpártrendszer demokráciájaként immár a nyil­vánosság ereje is egyre nagyobb, nem csak kérdezhetünk, jogunk van a válasz kiköveteléséhez is. Ezért is teszik szóvá sokan azt az ugyancsak parlamenti határozatot, amelyet maga a parlament elnöke is kritikával illetett, s amely arról szól, nem volt túl szép az a döntés, melyet a pártok költségvetésének harminc százalékos növeléséről hoztak azok, akik az ügyben leginkább érintettek. Nincs másról szó, mint a pártok döntöttek pártokról, s nyilván úgy, hogy lehetőleg ne járjanak rosszul. Az is tény ugyanakkor amit a házelnök mondott: az állami támogatás a legátláthatóbb módja a pártok támogatásának. Ha folytatni vagy kiegészíteni szeretnénk a házelnököt, csöndben akár azt is kérdezhetjük, a többi talán zavaros? Kovács Éva Kettős látást! A magyar olyan nemzet, mely többféle népbetegség­ben szenved. Ezek egyike sem gyermekbetegség, mert korántsem mostanság jelentkező következ­mény a tünetegyüttes — mélyen húzódó történelmi-társa- dalmi-genetikai gyökerei vannak. Az egyik katasztrófa a társadalmi méretű alkoholizmus, a másik a dohányzás. A két halmaznak ismert okokból nagy a közös mezeje, s annyiban is összevethetők, hogy a központi költségvetés szintjén egyformán kiadós dilem­mát okoznak. Már ha okoznak. Mert az egyik oldalon az őszintének feltételezhető humánus szempontok, a megelő­zés, a gyógyítás, szerepelnek, a másik oldalon a milliárdos adóbevételek veszik le azonnal a terhet a lelkiismeretről. Míg egy másik vetületben az egyik sorban növekedési, a másikban fogyatkozó tendenciák figyelhetők meg. Nő a legális drog, a cigaretta fogyasztása, emelkedik az alko­holbetegek aránya, — sarkítva — ugyanakkor fogynak a túlélőik. Elképesztő méretűre terpeszkedett az alkoholos májzsugor és a laphámrák miatt elvesztettek százaléka. A dohányzás elleni törvény általános vitája már lezaj­lott. A jogszabály másodosztályú állampolgárként kezeli azt. aki dohányzik. Szigorú szankciókat, pénzbírságot he­lyez kilátásba arra nézve, aki tiltott helyen füstöl. Hogy az­tán a dohány- és a reklámlobby mit szól majd ehhez, arra kíváncsi vagyok. Mint ahogy az is kérdés, hogy vajon ki ellen kell fordulni: a dohányzó ember avagy a cigaretta, a piás avagy a szesz ellen? Egészséges kettős látás kellene a törvényalkotók részé­ről. Ehhez azonban az szükségeltetik, hogy a kóros-káros jelenségek megfékezésének szlogenje nyílt infomáció- igénnyel és elfogulatlan rendszerszemlélettel, valamint például a hosszú távú társadalmi költségek bátor becslésé­vel párosuljon. Kettős látás, s stílusosan szólva józanság és fölösleges füst nélküliség lenne végre e témában (is) kívá­natos. Szőke Judit Ez nem mese Ferter János rajza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom