Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-13 / 291. szám

AKTUÁLIS INTERJÚNK Reális programot adni Kuncze Gábor belügyminiszter a „gátakról”, a koalícióról, az ellenzékről Kovács Éva Két napon át volt megyénk vendége Kun­cze Gábor belügyminiszter. Rólunk kér­dezett, velünk ismerkedett, számos fontos eseményen vett részt. Az ország helyzeté­ről, a párt dolgairól, s még számos más, érdekes kérdésről mond véleményt az aláb­bi interjúban. O A szabaddemokraták közül is több­nyire támadják, Lotz Károly miniszter azonban mintha éppenséggel védelmébe vette volna Nemcsók János miniszteri biz­tos kétgátas ötletét. Ez azt jelenti, párton belül sem egységes a véle­mény Bős kérdésében? — Semmi ilyesmiről nincs szó. Lotz Károly nyilatkozata arról szólt, hogy a Nemcsók által java­solt kétgátas megoldást is meg le­het építeni. Ez egyfajta vízügyi szempontnak tekinthető. Szerintem inkább azt kellene vizsgálni, van- e nekünk ötszázmilliárd forintunk a két gát megépítésére, milyen kör­nyezetvédelmi szempontok létez­nek, s van-e még szükségünk újabb gátakra Bős-Nagymaros után? Hangsúlyozni szeretném, a vízügyi lobby véleményét csak egy szem­pontnak tartom, emellett még szá­mos más, fontos szempont létezik, melyeket egy ilyen horderejű kér­désnél illik figyelembe venni. O Vannak, akik nem tartják megfelelőnek, ha úgy tetszik, őszintének a vízlépcsővel, a hágai döntéssel kapcsolatos hivatalos tá­jékoztatást... — A hágai bíróság döntése nem annyira kedvezőtlen számunkra, mint egyesek állítják, hiszen ki­mondta: nincs szükség a csúcsra- járatásra, Bős-Nagymarosra, s ki­mondta azt is, hogy a szlovák fél nem helyezhette volna üzembe az úgynevezett C variánst. Tény, nehéz tár­gyalások elé nézünk. Az is biztos, húsz év telt el a kezdetek óta, és ez alatt nemcsak a gazdasági, politikai helyzet változott meg, de alaposan felértékelődtek a környezetvé­delem szempontjai is. O A vízlépcső ügye még el sem csitult, itt az újabb koalíciós vita, a Bűnüldözési Igazgatóság önállóságának ügye... ^ A Bűnüldözési Igazgatóság önállósága az egységes bűnüldözésben is zavart okozna. — Sokan szeretnének koalíciós vitát kre­álni ebből az ügyből. Az igazság az, hogy a Központi Bűnüldözési Igazgatóság ön­állóságáról, plusztámogatásáról szóló mó­dosító indítványt igazából mindmáig sen­ki nem vállalja magára az előterjesztő kép­viselőn túl. Az önállóság megvalósításához önálló költségvetésre is szükség lenne. Sze­rintem ma nem újabb adminisztrációt kell létrehozni, abból már van elegendő. Az ön­állóság az egységes bűnüldözésben is za­vart okozna, holott e területen a rendőr­ségek összehangolt munkájára lenne in­kább szükség. Nekem az a meggyőződé­sem, hogy a KBI-nek sincs több problémá­ja, mint általában a rendőrségnek, s önál­lóságának véghezvitele, a pénzek átcsopor­tosítása azt is jelentené, hogy már megkez­dett beruházásokat kellene leállítani, a rendőrségre fordított pénzeket csökkente­ni, holott a jövőben mi komoly összege­ket szánunk mindezekre. Nemcsak a rend­őrség létszámának növelésére, de újabb rendőrőrsök kialakítására is. O Nemrég tartotta küldöttgyűlését a párt, melynek Ön elnöke, egyben immár miniszterelnök-jelöltje is. Milyennek látja az SZDSZ állapotát a küldöttgyűlés után? — Sokak véleményével egyetértve én is az utóbbi évek egyik legsikeresebb ren­dezvényének tartom legutóbbi küldöttgyű­lésünket. Megfogalmaztuk 1998 utánra vo­natkozó programtéziseinket, melyben a küldöttek igen nagy aktivitással vettek részt, amit a közelgő kampány szempont­jából igen biztatónak tartunk. O Mit ígér az SZDSZ a választópolgá­roknak a győzelem reményében? — Ahogyan eddig, az SZDSZ ezután sem ígér, ígérget semmit, reális programot fog adni, melynek központjában egy jól mű­ködő gazdaság áll, melyben enyhülhetnek a feszültségek. 1997-ben fenntartható mó­don elindult a gazdaság növekedése, ami ebben az esztendőben várhatóan négyszá­zalékos lesz. Ezt az emelkedő tendenciát szeretnénk folytatni, a kisvállalkozásokat helyzetbe hozni, hogy motorjai legyenek az ország fejlődésének. Programunk része az a szándék, mely szerint határozottabb áta­lakulásra van szükség az egészségügy terü­letén. Kiemelkedő figyelmet fordítunk az európai csatlakozás előkészítésére, mely az elkövetkező ciklus legnagyobb feladata lesz, hiszen a végére kézzelfogható közel­II —........ .......................................... Olyan embereket szeretnénk megmérettetni, akik környezetükben _____elismert emberek, yy ségbe kerül a csatlakozás, ami meggyőző­désünk szerint az ország érdekeit szolgál­ja. Az EU-csatlakozási szándékunkból kö­vetkezik az újabb feladat, a lakosság fel­készítése a csatlakozásra: a nyelvtudás fej­lesztése, az informatikai ismeretek gyara­pítása, a konvertálható tudás megszerzése. O Egyesek szerint a szabaddemokraták arányukhoz képest túl nagy befolyásra tö­rekszenek a kormányzásban, az ország éle­tének alakításában. Egyetért e megállapí­tással? — Komolytalan véleménynek tartom, amivej nem érdemes foglalkozni. O Milyennek látja a mai ellenzéket? — Nem az én feladatom az ellenzék mi­nősítése, azt majd szavazataik leadásakor a választók megteszik. Szeretnék azonban arra emlékeztetni, hogy az elmúlt három és fél évben az ellenzék sokszor támadta a kormányt olyan vádakkal, amelyekről azután egyértelműen kiderült, hogy alap­talanok. Elgondolkodtató lehet ezek után, hogyan készültek, készülnek fel az ellenzé­ki pártok az annyira várt kormányzásra. O A napokban a párt megyénk­ben jelöltjeivel találkozott. Kik ők, és milyen tulajdonságok alapján lettek kiválasztottak? — Pártunk 1998-ban is a 94-es módszert alkalmazza: a jelöltek ki­választása a helyi szervezetek fel­adata marad: olyan embereket sze­retnénk megmérettetni a választá­sokon, akik környezetükben elfo­gadott, elismert emberek, s pártunk irányvonalával egyetértenek. Ami­kor a lehetséges jelölteket kiválasz­tottuk, egyfajta tesztrendszert is se­gítségül hívtunk, hogy biztosak le­hessünk abban, az illető alkalmas a feladatra, elfogadott a helyi cso­port számára. Akiről mindez el­mondható volt, annak jelölését az ügyvivő testület jóváhagyta. ÍJ A székesfehérvári Rádió ut­cából kilakoltatott romák ügyében komoly vádakat címeztek Önnek. Válaszára azért is kíváncsi vagyok, mert a mi megyénkben különösen nagy számban él ez a kisebbség... — Szívesen beszélek a témáról, mert a közvéleményben sok és igen téves információ kering, s az eset nem minden tanulság nélküli. Lé­nyeg az, hogy szerintem a székes- fehérvári Rádió utca ügyében az a veszély fenyegetett, hogy a kilakol­tatás csak rendőri segítséggel lesz lehetséges, a tiltakozók élő kordont kíván­tak vonni az épület köré. Sem belügymi­niszterként, sem magánemberként nem sze­rettem volna, hogy ilyen tévéképek járják II 11 """ .............................. Nem utasítottam az önkormányzatot semmire, saját döntésük volt ______a harmincmillió, yy be a világsajtót, keltsék ismételten orszá­gunk rossz hírét. Ezért hívtam fel a polgár- mestert, kértem őt, hogy a konfliktusok élezése helyett azoknak a megoldására tö­rekedjen inkább. Ő ezt megígérte, meg is tette. Az embereket szerintem inkább az a harmincmillió forint irritálja, amit a kila- koltatottak a székesfehérvári önkormány­zattól lakásvásárlásra kaptak. Sokan vá­doltak azzal, hogy a harmincmillió forin­tot az én utasításomra adták oda, holott arról már az eset előtt egy hónappal hatá­rozott a helyi önkormányzat. Nem utasí­tottam az önkormányzatot semmire, saját döntésük volt a harmincmillió. Úgy gon­dolom azonban, azt a jogomat senki nem vitathatja, hogy békére szólítsam fel egy város lakosait. Érdemes emlékeztetni arra is, hogy Székesfehérváron két éve húzódó probléma végére került ezáltal pont. O Kezdődik a kampány, mely komoly fi­zikai, szellemi megterhelést jelent. Hogyan készül a fárasztó napokra? — Nincs különleges módszerem, ha csak az nem, hogy szerencsés alkat vagyok, ne­kem kevés idő is elég a regenerálódásra. Beérem hat óra alvással is. Kuncze Gábor Stúdiófelvétel MAGÁNVÉLEMÉNY Születésnap H ányas vagy? Ötvenkilen- ces? Akkor mi félszavak­ból is megértjük egymást. Talán együtt katonáskod­tunk Kiskőrösön, együtt koptattuk a „téká” padjait, vagy kerültünk el elő­adásokat. Bizony, jó néhány esztendő eltelt azóta'. Az évek múltak, álmainkból, terve­inkből vagy lett valami, vagy nem. Persze azért még bizakodunk. Van, ki boldog családban él, mások többször is megpróbálták, hogy a helyes vá­gányra terelődjön életük. Egyesek sí­nen vannak munkájukat illetően is, mások ide-oda csapódtak, vagy ették- eszik a munkanélküliek keserű kenye- rét. Hányas vagy? Ötvenkilences? Ak­kor mi félszavakból is megértjük egy­mást. Kerestük a boldogulás útját, ta­lán zömünk rá is talált. Tanárként, menedzserként, igazgatóként — vagy akár újságíróként. Persze azért nem mindenben lehe­tünk elégedettek. Hiszen látjuk ma­gunk körül a bizonytalanságot, a gyorsan meggazdagodókat és a hirte­len lecsúszókat, a törvényt kijátszó­kat és a becsülettel élőket, példákat talán magunk között is találunk. Ugyanabban a társadalomban, még­is más erkölcsi normák között, más közegben élve. Beálltunk a hatalom, az uralkodók támogatói sorába elv­ből vagy érdekből, esetleg ellenzéki nézeteket hangoztatunk. Megeshet persze, hogy dacból, érdektelenségből vagy más okok miatt teljesen kívül maradunk a politika színházából. Mert tudjuk, színház az egész világ, de nem mindenki született színésznek. Hányas vagy? Ötvenkilences? Ak­kor mi félszavakból is megértjük egy­mást. így, harmincas éveink vége fe­lé járva. Belepottyanva gazdagságba, szenvedve szegénységtől, vagy éppen gürcölve-serénykedve azért, hogy vi­szonylagos jólétben éljünk. Sokan az elején megkezdett úton járnak, má­sok egyszer vagy többször is váltot­tak már a nekik való pályát keresve, egyesek karrierje meredeken ívelt fel­felé. Mérgelődünk és bizakodunk, mert szeretnénk biztosítani gyereke­ink jövőjét. Jövő? Valamilyen biztosan lesz. De nem mindegy, milyen. Szeretnénk — s talán éppen ezért dolgozunk nem is keveset —, ha leányaink és fiaink megtalálnák számításaikat. Ne úgy fe­jezzék be tanulmányaikat, hogy rög­tön pálya nélküli pályakezdők lesz­nek, ne kelljen szinte nyugdíjas koru­kig saját lakás nélkül élni, hisz nap­jainkban az otthonteremtés az igen nehezen megszerezhető kategóriába tartozik sokak számára. Hányas vagy? Ötvenkilences? Ak­kor mi félszavakból is megértjük egy­mást. Mondhatnánk: talán most va­gyunk a legjobb korban. Már keserű és hasznos tapasztalatokkal egyaránt felvértezve, tetterősen, ambíciókkal tele. Nemcsak a jelen, de még a jövő is a miénk. Főleg, ha van ambíciónk. Mert sokan közülünk tudják és hi­szik, hogy a minket gyakorta érő bosszúságok ellenére azért van kiút. Persze nem akkor, ha ölbe tett kézzel várjuk a sült ga­lambot, hanem ha próbálunk tenni is ennek érdekében. S miért ne pró­bálnánk? A KM I hétvégi j melléklete j '97. XII. 13. I Kováts Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom