Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-11 / 289. szám

1997. december 11., csütörtök HATTER Az alkohol megágyaz a drognak Egyre több szabolcsi tizennégy-tizenöt éves fiatal jut mind könnyebben kábítószerhez Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Szár­nyalni, emelkedni, repülni... egy kicsit kimenekülni — ta­lán ezekkel a szavakkal le­hetne a legjobban megköze­líteni azt az érzést, melyet azok kergetnek, akik kábító­szerhez folyamodnak. Ok fő­leg fiatalok. Megoszlanak arról a vélemények, hogy Magyarország előlépett-e fő fogyasztóvá, vagy „csak” tranzitszerepet tölt be to­vábbra is. A drogprobléma, mely pusztán első pillantás­ra szól csakis magáról a ká­bítószerről, mindenesetre itt van. Megyénkben sem lebecsülen­dő az a trend, melyet a minap egy tanácskozáson vázolt fel egy kutatási eredmény értéke­léseképp dr. Nyári Katalin kri­minológus. Részegség Szolnok, Hajdú és Szabolcs volt az ismételt vizsgálat tere­pe. Egy 1995-ös szondázás kontrolljaként épp egy évvel ezelőtt kezdődött a célzatos ér­deklődés, melynek célja több mint ezer 16 éves középisko­lás diák dohányzáshoz, alko­holizmushoz és drogokhoz fű­ződő viszonyának tudakolása volt. Tehát nem a leghátrányo­sabb, nem a periférián lévő gyerekekről van szó, a legne­hezebben elérhető réteg kima­radt. Dohányzás, alkohol, drog — és-ekkel összekötve, a há­rom szokás ugyanis okait, végső hatását tekintve közeli rokonságban áll egymással. A megkérdezett szabolcsi diákok egyharmada dohányosnak mi­nősül, ugyanis harmincszor vagy annál többször rágyújtot­tak már. Minden tizedik ka­masz 11 éves kora előtt kóstol­ta meg a cigarettát. Markán­sabbak ezek az ártalmas szo­kások a rossz tanulási teljesít­ményt nyújtók között és azok körében, akiknél ott van a csa­ládban a minta. A megyék adatai megegyeznek a tekin­tetben, hogy minden negyedik válaszadó ivott már alkoholt. A számok azt mutatják, hogy 1995-höz képest 10 százalé­Repülni akarok... kos az emelkedés. Minden ötödik serdülő volt már ré­szeg, sőt százból 13-14 srác 3- 8 alkalommal jutott már el a lerészegedéshez. A fogyasztási szerkezet szempontjából megdöbbentő, hogy a legveszélyesebb alko­holfajtából, az égetett szeszből gyerekeink 35 százaléka 14- 15 évesen ivott. Az első leré- szegedés évét is zömében erre az életkorra tették. Minél rosszabb tanuló vala­ki, annál előrébb jön ez a mennyiségi és gyakorisági időpont. Minden ötödik diák, ha iszik, otthon teszi ezt. Rá­adásul nagyon sokan meg van­nak győződve arról, hogy nem követnének el alkohol befo­lyása alatt bűncselekményt. S hogy mi az élvezet az ivásban? A válasz egységes: az ellazu­lás, ami boldogságérzést köl­csönöz. Ez az, amiért az alko­holt a drog megalapozójának tartják, s ez a tény, mely előre­Elek Emil felvétele vetíti a kábszerhez fordulást. Biztató azonban, s a feladatot ez adja, hogy majd minden második szabolcsi válaszadó bizonytalan abban, hogy a ké­sőbbiekben is fog-e inni. Szélmalomharc A drogfogyasztási adatokból is egyértelműen kitűnik: na­gyon szoros a kapcsolat a do­hányzási és alkoholfogyasztá- si élményekkel. Általában a tiltott drogok kipróbálása 1995-höz képest a három régió közül csak megyénkben nem lett gyakoribb, kivéve az amp- hetaminokat. És csak kis (ez, persze, rela­tív) százalékban emelkedett az LSD vagy más hallucinogének használata, szemben a heroin­nal és a crack-kel. A főleg kedves, játékos figurák formá­jában beszerezhető Ecstasy- tabletták fogyasztása ellenben megnégyszereződött, és a he­roinozás duplájára nőtt. A va­lamilyen kábítószer-használat is négyszer gyakoribb lett az eddigieknél. Jelentősen nőtt a fecskendőzők száma is. Fi­gyelmeztető adat, hogy igen megugrott az orvosi javaslatra nyugtátokat, altatókat szedő fiatalok száma. A hozzájutás módja: a tapasztalatok szerint nem az iskolák környékén van az elsődleges beszerzési for­rás, hanem a bevallások sze­rint vezet az „egymástól kap­juk” módszer. Aggasztó, hogy a válaszok arról tanúskodnak: egyre könnyebb a szerekhez hozzájutni. S hogy hol dohányoznak, isznak és narkóznak a fiata­lok? Főleg saját kortársaik kö­rében károsítják szervezetü­ket, társaságban, szórakozóhe­lyeken, diszkóban. A szélma­lomharcot folytatók között fel­szólalt Szabó Zoltán rendőrfő­hadnagy is, aki csak szomorú, romló statisztikát sorjázott: 1996-ban 657 esetben követ­tek el bűncselekményt kábító­szer hatása alatt, míg 1995- ben 204, addig 1996-ban 288 kábítószerhasználattal össze­függő haláleset történt. A jog engedékeny, s kijátszható... Megyénkben egy vadkender termesztőt lepleztek le, aki azonban pecsétes papírt muta­tott arról, hogy kísérletezett... Ebben az évben is indult bő­ven eljárás kábítószerrel visz- szaélés bűntettében, de bírói szakba csak kettő került. Nem kevésbé döbbenetes — az em­lített kutatással különben el­lentétes — tapasztalata, hogy megint terjedőben a szerves oldószerek inhalálása, a szipu­zás, ezt másképpen szegény­drogozásnak hívják. Nemrégi­ben megkereste a rendőrtisztet egy 17 éves fiatalember, aki két éve nitrohígítózik... Nem szabad lemondani Nyíregyházán a héten egyez­tető tárgyalás folyt drogambu­lancia létrehozásáról, s létezik már a megyében drogpreven­ciós koordinációs csoport is. Mert annak ellenére, hogy a legjobb szándék és nagyon sok pénz sem fogja a fő okokat megszüntetni, a feszültségeket feloldani, a szeretethiányt, a türelmet, az örömöt pótolni, egy valamit nem szabad: le­mondani. Vándorüzlet J avában dúl a karácsony előtt szokásos vásárlási láz, s az egész évben négy fal közé szorított üzletek is job­ban kinyílnak: a tulajdonosok portálokat alakítanak ki a bejárat előtt, külön placcot kerítenek el, sátrat, netán házikót állítanak fel a város legforgalmasabb pontjain. Olyan vállalkozóra is akad példa, aki ilyenkor felke­rekedik, s országos körutat szervez az önzetíen költekezés időszakának kihasználására. Többnyire a helyi önkor­mányzatok engedélyével, vagyis szabályos körülmények között kínálja áruit művelődési házakban, rövid időre bérelt termekben a cserepes virágtól az arany ékszerig. Értékénél fogva ez utóbbi portéka irányítja igazán a fi­gyelmet a időszakos kereskedelem veszélyeire. Gyakorta tapasztalhatjuk, hogy az egy-egy jeles alka­lomra felbukkanó vállalkozó akciót hirdet, s az általa aján­lott ár olykor messze a helyi kereskedelem árszínvonala alatt marad. Hurrá, éljen a szabadpiac! — mondaná a vásárló, aki az üzleti verseny nyertesének érzi magát. Egészen addig, amíg nem jelentkezik az első minőségi probléma, mert ha kiderül: bóvlit kapott, ugyan lesz-e ide­je, energiája reklamációjával nyakába venni a fél orszá­got? Az alacsony ár csábítása más szempontból is elgon­dolkodtató: a helyi üzletek az állandó működés érdekében nagyobb összeget fektetnek be, s nagyobb kockázatot is viselnek. Megvásárolják vagy tartós bérletbe veszik az üzlet helyiségét, ami ínségesebb időkben is bevételhez juttatja a tulajdonost, sok esetben a helyi önkormányzatot. Állandó alkalmazottat foglalkoztatnak, fizetik bérét, annak terheit, adóznak, helyi iparűzési adóval is gyarapítják a köz vagyonát. Ezeket természetesen ki kell gazdálkodniuk, a költségek megjelennek az árakban. De más a vásárlókhoz fűződő viszonyuk is, hiszen egy helyi kereskedő nem tűn­het el, egész évben bármikor elérhető, ezért őrzi a kun­csaftjait. Ez is egy értékelendő szempont. Nyéki Zsolt Energiatakarékosság Ferter János rajza Déli harangszó M ég ha vannak is, akik fölösleges felhajtásnak tart­ják a déli harangszót, sokaknak ez az állandóság szimbóluma, hozzátartozik a mindennapokhoz, mint csillag az éghez, eső a felhőhöz. Mindenki tudja, pá­pai rendelet intézkedett a déli harangszóról, emlékezvén a veszedelem elmúlására, a nándorfehérvári diadalra, ahol Hunyadi János megállította a keresztény Európát fenyege­tő török áradatot. Félezer éve zúgnak a harangok a keresztény világban..., Magyarországon azonban egyre kevesebb településen. Egyre több kis községben maradnak némák délben a tor­nyok, mert nincs aki húzza a kötelet. A nagyobb, gazda­gabb gyülekezetek már régen elektromos berendezést használnak a harangok megszólaltatására, a kisebbekben viszont, ahol a szó igazi értelmében is szegény az eklézsia, a régi módszerek használatosak. Igen ám, de aki mászta már meg egyik-másik katedrális méretű templomunk tornyát, vagy kapaszkodott fel vala­melyik felújításra váró torony ingatag lépcsőin a haran­gokhoz, az tudja, nem éppen hetven-nyolcvan éveseknek való az. Sok kicsi faluban azonban csak az öregekre lehet számítani, hiszen önként, társadalmi munkában ma már a harangokat is csupán kevés helyen kondítják meg. Nem törvényszerű azonban, hogy némák maradjanak a harangok. De ehhez el kellene fogadni az alábbi megál­lapítást: a déli harangszó korántsem csak az egyház ügye. Hála a közmunkaprogramnak, ma már a legtöbb szabolcsi, szatmári kistelepülés is alkalmazhat közmunkásokat, akik sok-sok, pénz és lehetőség híján elhanyagolt feladatot el­végezhetnek az" adott településen. Igaz, a kormány nem ír­ja elő, de nem is tiltja meg, hogy szükség esetén egy-egy közmunkást bízzunk meg a harangozással. Azt a pár percet egészen biztosan nem sínyli meg az éppen aktuális falut- szépítő, rendező munka, és a harangszónak sem kell bú­csút mondanunk. Amely nélkül szegényebb, egyhangúbb lenne ez az amúgy is szürke világ. Balogh Géza jár, menjen már haza, mert várja a fiatal felesége. Ha nem igyekszik, mást talál ott az ágyban. Hallgatott egy ki­csit, csavart egyet a bajszán s a többiek helyeslésével azt válaszolta: régi igazság, ha már az asszonyt vigyázni kell, jelentsd is be gyorsan a károd. S mi van Béla bá­tyánkkal, érdeklődtem, őt is régen láttam. Sokat beteges­kedett, sokáig feküdt, de most már jó hírrel szolgálhatok, hallottuk a házigazdától. Jobban van, a feleségem lát­ta is, hogy a minap már el tu­dott menni a kocsmába is. Ezt örömmel nyugtáztuk, ez a gyógyulás biztos jele. jfél előtt még dalol- i-f tunk egy sort, egyik J—J nagy nótát a másik után, aztán elszállt az utolsó nóta is mint a nyitott tenyér­ből a kibocsátott madár. Ki­jöttünk a meleg konyhából. Odakinn köd és sötétség várt. Mert ők ketten ikrek. Hazafe­lé az őrt álló jegenyesor segí­tett eligazodni a sötétben. tani gazdálkodni — füstöl­gőit. Oktatnak, meg kioktat­nak. Megtanultuk mi apá- ninktól évszázadokon át. Hívjanak meg egyszer ben­nünket is az angilusok, meg mások, megmutatjuk mi is, mit hogyan kell csinálni. Olyan csodát még nem lát­tak. Addig is most segítsenek itthon a feltételeket megte­remteni, meg adjanak kedve­ző hiteleket, náluk ez 5-6 százalék, nálunk meg 30, ha van. Aztán vegyék is meg, vagy adják el amit mi meg­termelünk. Mielőtt elromlott volna a hangulat és hogy oldjuk is azt, másfelé vittük a szót. Ér­deklődtünk András bátyánk­ról, a régi asztaltársról. Róla elmondták, hogy már két éve egyedül maradt, itthagyta az asszonya. Ezért is nem akar újra nősülni, azt vallja, elég egy kenyérből egy sütet. Hiá­ba környékezik meg az utcá­ból is többen. A lánya jár le a falu felső végéről és mos, ta­karít rá. Sándor bácsit meg ugrattuk, hogy lassan éjfélre ben újból drágul a pálinkafő­zés díja. Amikor már a friss hírek elfogytak, visszakanya­rodtak az eredeti témához a most éppen téli álmát pihenő, szendergő földhöz. Mert mi­óta emberek élnek itt, a té­ma mindig a föld. Ez a szent­ség, ez a gond, ez a remény. Minden mindig a körül fo­rog. így csak a hajótöröttek küzdenek az életükért a ten­geren, mint az itt élő embe­rek a földért. A szót a házigazda vitte. Még hogy Angliából jöjjenek a magyar parasztot megtaní­nom, mert kőrisfával tüzeltek az üst alá. Mindig tanul az ember. A friss hírekből, amit az orvos hozott, megtudhattuk, hogy mi történt a pappal, meg hogy nyolcszáz forintért sem kell már a kukorica. Ek­kor többen káromkodni kezd­tek, meg akkor is, amikor megtudták, hogy december­| Oláh Gábor tárcája égi baráti társaság gyűlt össze a szép fa­ji V lusi porta konyhájá­ban azon a decemberi estén. Az asztal körül ültek, előttük telt és üres pálinkáspoharak. Kölcsönös rövid, derekakat ropogtató üdvözlés után foly­tatták a vitát, nekünk, az újonnan érkezőknek egyelőre csak hallgatnunk kellett. Amióta a televíziós csator­nákkal ez a kavarodás van, errefelé a férfiember még ke­vesebbet ül a televízió elé. Üljenek csak az asszonyok ha ráérnek, meg a gyerekek, ők inkább leülnek a szomszé­dokkal egy kis beszélgetésre. 'Egyszer itt, egyszer ott. Arra­felé ezt még ma is úgy hívják, hogy estézés. Hazafelé a2 utolsó betegtől becsöppeni még a társaságba a falu or­vosa, s nemsokára az öreg tanító is. Amire mi is megér­keztünk, velünk együtt népes lett a konyha. Gyorsan kerüli a mi poharainkba is egy nye­let frissen főzött szilvapálin­ka. Miközben ízlelgettük, megtudtuk, azért is ilyen fi­aam mU m ama Sa V ■ 070%

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom