Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-09 / 287. szám

1997. december 9., kedd TÁRSASÁGI ÉLET Malacpecsenye kakastaréjjal Múltat idéző gasztronómiai nagyrendezvény a (be)csalogatás jegyében nem vették feszesre a figurát, de az is lehet, hogy a jóféle nyírségi étek mozgástakaré­koskodásra késztette, hisz az emésztés bizony komoly ener­giákat köt le. Mészáros András né Fehér- gyarmatról és Papp Sándorné Ujfehértóról szemmel látható­an jól mulattak. A két család már harmincvalahány éve összejár, ezt az alkalmat sem hagyták volna ki a világ min­den kincséért sem. Csak hát — mint rendesen — a hölgyek többet szerettek volna táncol­ni. Az urak egyébként — kevés kivételtől eltekintve — sötét öltönyben voltak, sőt, láttunk egy-két szmokingot is. Válto­zatos volt a hölgyek öltözéke a kosztümtől a nagyestélyiig, a fekete (egyéb, ám sötét árnya­latú szín) itt is dominált. Álta­lában mindenki egyéniségé­nek megfelelő ruhát választott a szűk fiatalostól, a lezsereb- big. Igen csinos volt egy piros- fekete miniruhás hölgy, mint ahogy a nadrágkosztümösök is igen jól mutattak. A díszítés többnyire szalag, flitter, gyöngy volt. Egyébként nem mondható el, hogy túl lettek volna éksze­rezve a hölgyek, hisz ők ma­guk tündököltek. Oláh Bertalanná főrendező, a Riviera-Tours ügyvezetője — aki stílusosan és az ese­ményhez illően sujtásos, feke­te ruhában volt — elmondta: a beutaztató turizmust szeretnék megeleveníteni ide, azaz Sza- bolcs-Szatmár-Beregbe csalo­gatni a vendéget belföldről, külföldről egyaránt. A népi gasztronómia olyan értéke a vidéknek, amelyet életre híván piacra lehet és kell vinni. A nyíregyházi az első ilyen jelle­gű rendezvény, jövőre a me­gye több városában terveznek hasonlót, 2000-től pedig sze­retnék teljessé tenni, az egész megyére kiterjeszteni a csalo- gatót. Nyíregyháza (KM - Gy. L.) — „Érkezhet múlthoz méltóan hintón, lóháton...” — adja tud­tunkra a meghívó, mely a Ri­viera-Tours gasztronómiai nagyrendezvényére invitál a Korona Szálló (Kodály) nagy­termébe. A vendégek azonban inkább a „hagyományos” gépi lóerőket, azaz az autót részesí­tették előnyben, így aztán a le­hetőség, hogy mégis lovagol­hasson valaki, annak jutott, akinek neves belépőjét kihúz­ták. A terem bejáratánál nem pezsgővel, hanem eperhordó­ban érlelt szatmári szilvapálin­kával kínálták az ér­kezőket. És rendületlenül húz­ta Benczi Jenő és cigányzene- kara, azaz ő, meg a brácsás és a bőgős. Aztán, ha már az ele­gáns estélyibe (fekete, mély dekoltázzsal, magas sliccel) öltözött csinos, kedves, figyel­mes és szép hölgyek az asztal­hoz kísérték a vendéget, rög­tön haraphatott a zsemle nagy­ságú pálinkaúsztatóból, azaz a tepertős pogácsából. Nem ma­radhatott ki senki a pálinkából, legfeljebb a keményebb ital­hoz kevésbé szokott hölgyek keményebb fából faragott ga­vallérjaik elé varázsolták a ku­picát. így aztán volt, aki előtt a nyírségi almapálinka után im­megágyazott neki a pálinka. Némi szusszanás után jött a bőrös malacpecsenye kakasta­réjjal, almás párolt (vörös)ká- posztával, paprikás krumpli­val (legalábbis a krónikás an­nak látta, bár a menü szerint párában sült burgonya volt a köret). Nem sajnálták róla a sült szalonnát. Aki ezzel jólla­kott, az rosszul járt, mert alig öblítette le a zsíros falatokat egy korty sóstóhegyi rizling- gel, és/vagy barabási Otelló­val, máris jött a kakukkfüves kacsacomb mustban párolt aszalt szilvával, szalonnás pu­liszkával. Aztán ez utóbbiból már nemigen bírt enni rende­Jókedv a tetőfokán Csúszott a vörösbor Martyn Péter felvételei mar négy stampedli sorakozott. Gőzölögve jött a zöldsé­ges libale­ves, benne a kukoricás húsgombóc, 1 ú d g é g e , amelyből fo­gyott is ren­desen miután sen. Hacsak nem koplalt előt­te. Míg fogyott az étel-ital, a hangulat emelkedéséről Kará­csonyi Irén gondoskodott nép­dalaival, nótáival. Kitört a tapsvihar, mikor az örökös aranysarkantyús Tiszavirág Néptáncegyüttes megmutatta, hogyan is kell(ene) ropni a kedves vendégeknek is a csár­dást. Ropta is mindenki, ahogy tudta és bírta. Voltak, akik Mostantól már szalag a divat Tiszavasvári (KM - K. J.) — Ismét felcseperedett, beérett egy középiskolás generáció. Mi sem jelzi ezt jobban, mint a múlt hét végén elkezdődött szalagavató széria. Az egyik első fecske e jeles ünnepségek sorában Tiszavasváriban leb- bentette szárnyait, méghozzá a reprezentatív Sportcsarnok­ban. A tűzős ceremónia ala­nyai pedig a helybeli Vasvári Pál Középiskola, Szakiskola és Kollégium végzős diákjai voltak: szám szerint kettőszáz- hetvenhárman. A rendezvény iránti hatal­mas érdeklődést sejteni lehet­ted a csarnok előtt szinte egy­másba érő gépkocsik tömegé­ből; szinte mindeki menő jár­gánnyal érkezett, parkolóhely alig akadt. Nos, a vasvári parádénak több különlegessége volt. Idén először fejezik be tanul­mányaikat a világbanki prog­ram keretében felkészült in­formatikus növendékek. Első alkalommal maturálhatnak a vegyész osztályban végzők. Bizonyítvánnyal térhet haza huszonkét érettségiző Erdély­be és a Kárpátaljára. Hét tárgyból az Európai Unió elő­írásainak megfelelően hitelesí­tik a vizsgaeredményeket Brüsszelben. Ennyi talán ele­gendő is az egyébként oldott hangulatú avatóünnepség ko­molyságaiból. Ja, még talán annyi: a húsz legkiválóbb ta­nulónak Oleár László igazgató saját kezeivel biggyesztette fel a szalagocskát. Műsor közben betoppant a Mikulás is! Ajándékot hozott — na, nem a puttonyában. Oda ugyanis a Suzuki Mana­ger gépkocsi — ez volt a meg­lepi! — nem fért volna be. E csodás négykerekűt kapta az intézmény tantestülete — munkafeltételeik könnyítésé­re. Aztán, amit még feltétlenül el kell rebegni: sugárzóan szé­pek voltak az ünnepeltek! Tíz osztály — tízféle ruhában. Kék és szürke színek, prakti­kusan elegáns fazonok mind a lányos mind a fiús oldalon. Jó volt rájuk nézni. És virág, vi­rág, ahová csak pislogott az ember. A báli hangulatról Orosz Mihály és zenekara gondoskodott: a rocktól a ha­gyományos táncdalig, a kerin­gőtői a csárdásig minden ben­ne volt a repertoáijukban. A tanári szobában adott ál­lófogadás svédasztalos teríté­kéről sem hiányoztak az ilyen­kor már dukáló fogások: sül­tek és ínycsiklandó saláták garmadája, édes és sós süte­mények hegyei, valamint kó­lák, vizek, sörök, és egyéb fo­lyékonyságok. Balázs Attila felvétele Polgármester a rulettasztalnál Nyíregyháza (KM) — Pénteken délután Csabai Lászlóné, Nyíregyháza pol­gármester asszonya próbál­ta ki szerencséjét férjével a város kaszinójában — talán a költségvetés mérlegén próbált egy keveset billen­teni. Nagy nyeremény nem üthette a markát, gondol­juk két okból is. Egyrészt hétfőn reggel, mint rende­sen megjelent munkahe­lyén, másrészt a képen ugyan nem látható, de be­mutató keretében játékzse­tonokkal szórta meg a ru­lettasztalt. A Pa-dö-dő is a puttonyban volt Balázs Attila felvétele Színpadon a Pa-dö-dő Nyíregyháza (KM) — Forró hangulatot varázsolt a fagyos, hideg decemberi Nyíregyházára az elmúlt héten szombaton a Pa-dö- dő együttes. Igaz, 45 perc késéssel kezdődött az elő­adásuk, de ez cseppet sem zavarta azokat a kicsiket, akik a Bujtosi Szabadidő Csarnok Mikulás-műsorára érkeztek, hiszen vidáman, felszabadultan rohangáltak a küzdőtéren. Legfeljebb azok az idő­sebbek bosszankodtak, akik kizárólag a magyar könnyűzenei élet két „ne­hézsúlyú” sztárjára, Falusi Mariannra és Lang Györ­gyire voltak kíváncsiak, s a fellépés időpontjául meg­hirdetett 20 órára pontosan érkeztek. Természetesen a késésről az énekesek tehet­tek a legkevésbé, mégis úgy érezhették, hogy kárpótol­niuk kell a közönséget, így a pódiumra lépést követő másfél órában szinte egy kis szusszanásnyi időt sem hagytak a közönségnek a mozgalmas műsorral, egy­más után csendültek fel a népszerű slágerek: Úszká­lunk, Nálam szebbet soha többet. Fáj a fejem, Szabó János, Kell egy jóbarát, Ki­abálj. így aztán azon sem lehe­tett csodálkozni, hogy a koncert végén újabb és újabb ráadást követelt a lel­kes közönség. Elek Emil felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom