Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-09 / 287. szám

1997. december 9., kedd HÁTTÉR Kelei-Magyarország 3 Pakuráról gázra álltak át Kijöttek a pénzből a városok • Szigorodtak a gazdálkodás szempontjai Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Köze­ledik az év vége, a leltárok, számvetések ideje. Ilyenkor nemcsak az emberek, de a városok, falvak is kasszát készítenek, szerbe-számba veszik, mit terveztek, mire jutottak a búcsúzni készülő idei esztendőben. Megyénk három városában az iránt érdeklődtünk, miképpen sikerült teljesíteni a terveket, milyen örömökkel és nehézsé­gekkel kell számolniuk, ami­kor összesítik az idei évet. Összefogással — November végén tekintet­tük át városunk háromnegyed éves gazdálkodását, s mind a bevételi, mind pedig a kiadási oldalt időarányosan teljesítet­tük — kezdi az összegzést Há- da Imre, Záhony polgármeste­re. — Örömünkre szolgál, hogy intézményeink gazdasá­gosan működtek, megvalósí­tottuk három nagy tervezett beruházásunkat is. A szilárd- hulladék-lerakó elkészült, mindössze annyi csúszás ke­letkezett, hogy az összekötő út átadása jövőre marad. — A beruházást a környező településekkel összefogva va­lósítottuk meg, értéke 250 mil­lió forint. Súlyos gondot szün­tettünk meg azzal, hogy a ko­rábbi pakurafűtésről gázfűtés­re, egy teljesen új szisztéma alkalmazására térhettünk át a távhőszolgáltatás terén. A költségek hatvan százalékát a MÁV, 40 százalékét az önkor­mányzat adta, az átadással há­romszáz záhonyi lakásban, az összes városi és MÁV-intéz- ményben korszerűsítettük a fűtést, mégpedig úgy, hogy az a környezetvédelmi szempon­toknak hosszú távon is megfe­lel. Ráadásul idén biztosan nem, de várhatóan még jövőre sem kell emelni a fűtési díja­kat. A szakhatóságok sürgeté­sére bővítettük Tiszabezdéd- del és Győröcskével közösen azt a szennyvíztisztító telepet, melynek segítségével immár kétezer köbméterrel több víz tisztítására vagyunk képesek. Mindezen sikerek mellett to­vábbra is gondot okoz, hogy a csapadékvíz elvezetésében nem jutottunk sokkal előbbre, s bár a vezetéképítés befejezé­sét idén szerettük volna, ma már biztos, hogy jövőre ma­rad. Összességében azt mond­hatom, terveinket teljesítettük, a lényeges beruházások után most már a szépítésre, a fino­mításokra is marad pénzünk és időnk. Közmeghallgatás — Közmeghallgatáson érté­keltük az idei esztendőt, mely­nek során 1,3 milliárd forint­ból gazdálkodhattunk — mondja Sulyok József, Tisza- vasvári polgármestere. — Szi­gorúan vettük a költségvetést, ennek köszönhetjük, hogy si­keresen zárjuk az évet. Az in­tézmények működőképesek maradtak, sőt, bizonyos fej­lesztésekre, felújításokra is fu­totta az erőnkből. Sikerült új helyre költöztetnünk a szociál­is szolgáltató központot, amely nem csak küllemében, szellemében is újszerű kezde­ményezés: az egészségügyi irányítás, az idősek klubja, a családsegítő és a házi szociális gondozás is egy fedél alá ke­rült, S máris kiderült, haté­konyságuk lényegesen nőtt. Nagy sikernek tartjuk a szoci­ális otthon közhasznú társa­sággá alakítását, mely igen je­lentős fejlődést és további le­hetőségeket ígér. Az intéz­ményben nemrég új épület- szárnyat adtak át, s máris meg­kezdték a következő építke­zést, egy foglalkoztatóház ki­vitelezését. — Nagyot léptünk előre a város szépítésének, fejleszté­sének ügyében is: utat, járdát, csapadékelvezetést építettünk, jelentősen emelkedett a tele­fontulajdonosok száma. Mind­ezekkel sok lemaradást tör­lesztettünk, tennivalónk azon­ban továbbra is maradt. To­vábbi tantermek kellenének a Vasvári Pál és a Pethe Ferenc iskolákba, új tornateremre len­ne szükség a Kabay iskolában, s kellemes gond, hogy kinőt­tük, így bővítenünk szükséges a zeneiskolát. Sikerként köny­veljük el azt is, hogy erősöd­tek térségi kapcsolataink, jó együttműködést alakítottunk ki a környező településekkel. Kimozdult a holtpontról a munkahelyteremtés ügye is, hiszen a volt csokigyár ismét foglalkoztát embereket, az el­ső ütemben ötven asszonynak ad munkát. Gondjaink persze továbbra is maradtak, mint ahogy megvalósulatlan álmok is. Utóbbiak között az első, hogy gyógyvízzé nyilváníttas­suk a tiszavasvári fürdő vizét, s egy olyan fedett medencét építsünk területén, amellyel megnyújthatnánk a pihenési szezont. Működés, fenntartás — Több mint egymilliárd fo­rintból gazdálkodhattunk az idén. Legnagyobb örömünk, hogy minden nehézség elle­nére talpon maradtunk — mondja Tóth Attiláné, Nagy- kálló polgármesteri hivatala gazdasági irodájának vezetője. — Ehhez azonban ha hitelfel­vételre nem is, de folyamatos pályázatírásra szükségünk volt. Fizetőképességünk meg­maradt, pedig év elején még komoly hiányt jósoltak ne­künk. Tizennyolcmillió forint pluszpénzt tudtunk szerezni az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került települések közül, de több más jogcímen is pályáztunk és kaptunk pén­zeket. Ezzel párhuzamosan minden fillérnek megkerestük a helyét, a dologi kiadásokat igyekeztünk a lehető legala­csonyabbra szorítani. Felada­taink bőven voltak és marad­tak, a Szilágyi István általános iskolában és a Budai Nagy Antal szakközépiskolában kö­zös tornatermet építettünk, fel­újítottuk a szakközépiskola te­tőrendszerét, négy újabb tan­termet építettünk. Mivel élet- veszélyessé vált a Kossuth ut­cai általános iskola építése, teljesen új beruházásként nyolctantermes iskola építését kezdhettük el. A pénzhiányt jelzi, hogy bár utóbbiak átadá­sát erre az évre terveztük, az időpontot jövőre kell halaszta­ni. Régóta volt feladat, idén végre megvalósult a Szakolyi út építése, mely harmincmillió forintba került. — Nem jutott pénz az utak állagának javítására, újak épí­tésére, városunk úthálózata igen lelakott, már rég nem kor­szerű. Szükséges lenne javíta­ni a szennyvízhálózatot is, s szép lenne, ha megvalósíthat­nánk régi álmunkat, s haszno­síthatnánk a káliói gyógyvizet. Már most látszik, jövőre sem lesz a jelenleginél több pén­zünk, közel hasonló összegből gazdálkodhatunk. Legfonto­sabb az elkövetkező évben is az intézmények működtetése, a folyamatosság fenntartása lesz. — Súlyos gondot okoz, hogy a dologi kiadásokra szin­te ugyanannyit kapunk, pedig a víz, az áram és a fűtés díja folyamatosan emelkedik. Ter­veink között szerepel az idén megkezdett beruházások befe­jezése, az idősek szociális ott­honának megépítése és a Lu- das-tó közműves ivóvízzel történő ellátása is. Y y allgatom a metrón vi- i—m tatkozó, vélhetően ér- Á A telmiségi foglalkozá­sú urakat és hölgyeket. A Nemzeti Színház építésén meditálnak. Előbb a helyszín kerül szóba, ami szerintük nem a legalkalmasabb egy ilyen ékszerdoboznak. Aztán a tervezőre, az építészcsa­patra terelődik a szó... —Mégis furcsa, sőt bántó, hogy a vidékiek nyerték a pá­lyázatot. Ok jobban tudják mi kell a fővárosnak? Gondolom nem is tudják melyik város építészei vették a bátorságot, hogy meghó­dítsák a fővárost. A gyanúm hamarosan be igazolódik: — Honnan veszitek, hogy nem pestiek építik a Nemze­tit. Dehogyisnem. Pestiek ők. Legfeljebb néhány évre le­mentek vidékre, most pedig jöttek, láttak, győztek... Más. Egy vidéki megyei új­ságtól egy fővárosi laphoz került tehetséges, két önálló riportkötettel is rendelkező kollégánk mesélte, évekig összemosolyogtak a kollégák a háta mögött. Hiába bizo­nyította írásaival, szerkeszté­si gyakorlatával, szellemi felkészültségével, hogy leg­alább olyan rangú művelője a szakmának, mint a Blaha Lujza téri kollégák. Nem tud­ták elfogadni. — Mikor már végképp nem volt más érvük, látták, hogy ugyanúgy értem a szak­mát, mint ők, szinte ellent­mondást nem tűrő stílusban, nem megkérdezték, inkább kijelentették, ugye te pesti vagy, csak valamikor lemen­téi vidékre és most visszajöt­tél... Hiába tiltakozott a kollé­ga, hogy ő tősgyökeres nyír­egyházi újságíró és itt a me­gyei lapnál ismerkedett meg a szakmával. Nem hitték el neki. Egy tucat vidékről a fővá­rosba került — különböző szakmákat művelő — isme­rőssel beszéltem az évek so­rán, akik keserves beilleszke­dési gondokról, lenézésről, mellőzöttségről, a vidéki jel­ző talán örökidőkre szóló pe­csétjéről beszéltek. Volt kö­zöttük országosan elismert vízügyi szakember, a tudo­mányok külföldön is elismert művelője, író, költő, műfor­dító, festőművész, orvos, naprajzos, tanár, riporter és még egy sor más foglalkozá­sú ember. Többen amiatt jöt­tek végleg haza, mert nem tudták elviselni a kirekesz­tettséget... — Valóban él a pestiek egy jelentős részében az előítélet a vidékről érkezőkkel szem­ben — magyarázta az egyik hazatelepült —> de az ember előbb-utóbh be tudja bizo­nyítani, van olyan legény a gáton, mint ők, a tősgyökeres pestiek. Igaz, elég sokan be­lefáradnak és meghátrálnak. A falak hát bennünk vannak. Persze nem igaz, hogy minden fő­városban élő emberre jel­lemző a már idézett mentali­tás. Már csak azért sem, mert a főváros lakóinak több mint a fele vidékről költözött Bu­dapestre. De az is igaznak tűnik: még tartja magát a bu­dapesti nagyfal. De úgy tűnik olykor a falak mégis átjárha­tók. Érzékeny falak Fényes hanyatlás E zt is megértük: a törtarany ára tizenöt százalékkal marad alatta a tavaly ilyenkorinak. Ha hozzászá­moljuk, hogy az infláció alsó hangon ugyanennyi volt a vizsgált időszakban, még inkább meglepődhetünk. Akkor is, ha tudjuk: a sárga fém forgalmi adója az eszten­dő fordultával csökkent, és akkor is, ha hozzátesszük: a vi­lágpiacon néhány hét alatt ugyancsak csaknem tíz százalé­kot romlott a fontos kincsképző eszköz ára. Az ékszerpia­con még nem néztem utána, mekkora árleszállításokat ta­pasztalni, arról azonban érkeztek hírek, hogy élénkülőben van a forgalom. Valamikor réges rég, a Bretton Woods nevű amerikai te­lepülés nevével fémjelzett egyezmény végnapjaiban a franciák rengették meg a dollár-arany szabad átválthatósá­gát. Ma már semmit sem mond az adat, hogy harmincvala- hány dollárért adták — fogcsikorgatva — unciáját odaát. Aztán annak is vége szakadt. A konjunktúra határozza meg az árat, akár az olajnál, vagy a kukoricánál. Barbár befektetés — mondják mai modem ejemzők. Ósdi mivol­tára céloznak, meg arra, hogy nap mint nap újabb adatok látnak napvilágot arról: ötvözetében talán több a vér, mint az ezüst. Nem csak a konkvisztádorok által megölt indiá­noké, vagy az elégetett zsidóké, hanem az azelőtt és azóta kicsiben kiontott vér is, a mindennapos erőszakban. Vajon ugyanolyan bessz fenyeget az arany piacán, mint sok minden másban, a világpiacon? Egész országok, több is, száztonna számra akarnak eladni — adták hírül a gaz­dasági lapok. A nemesfém, amelynek története szinte az emberiség történetével egyidős, lehet, hogy csillogó de egyáltalán nem drága relikviává válik? Egyszer minden érték megkopik, erre idáig csak az arany volt ellenpélda. Megvan rá az esély, hogy az is ma­rad, és az áringadozás csak egy kicsiny és feledhető epi­zóddá törpül. Éppúgy, mint a lassan mögöttünk maradó nagy ázsiai tőzsdekrach. De meg kell jegyeznünk: az aranynál ehhez nem voltunk hozzászokva. Esik Sándor Szöveg nélkül Ferter János rajza , '>■ . jl 'X !. o,1, V',' - vili Film a magyaroknak M a van a frissiben — jóllehet: nem könnyen! —, amerikai produkcióban elkészült magyar film — A miniszter félrelép — sajtóvetítése, holnaptól pedig kezdődhet az országos forgalmazás. Csak megemlí­tem: hozzánk. Nyíregyházára, a Mandala Nyár folyamán már majdnem betoppant a zseniális Kem-Koltai minisz­tertitkár duó (a filmet ők jegyzik forgatókönyvíróként, rendezőként és főszereplőkként, ami akár Guiness-be kí­vánkozó rekord lehetne), de aztán mégsem jöttek el kies­szép szabadtéri színpadunkra. Sebaj! A moziban majd fá- radásig tapsolhatunk a sikerüknek, merthogy sok biztos jel sejteti: nem lesz benne hiány. A budapesti József Attila Színházban hatvanötször bombasikert aratott Ray Coo- ney-comédia film-adaptációjában Andrew G. Vájná pro­ducer látott óriási és okvetlenül kiaknázandó lehetősége­ket, s ahogyan maga fogalmazott: bizonyítékot arra, hogy igenis teremthető magyar mozi, magyarokkal, a magyar közönség részére, mi több, az egész akción még keresni is lehet. Nos, mint tudjuk: be van fejezve a nagy mű, amit akár a szintézisek opuszának is titulálhatnánk. Merthogy egy iga­zán kvalitásos — honi — művészgeneráció törekvéseinek, szándékainak, álmainak kellett találkozniuk ahhoz, hogy a dolog jól süljön el. Koltai így fogalmazott: nincs titok; több ember összerakja a tehetségét, lehetőség szerint meg­értjük egymást, ha kell meg is győzzük. Aztán hozzátette: külön ajándék, hogy együtt énekelhetek Kern Andrissal; titkos, régi vágyam teljesült. Parádés a szereplőgárda, re­mek a technikai kivitelezés, fülbemászóan kedves a zene, Dés László kompozíciói; szellemesek a dalszövegek — többségükben a Geszti Péteré, de a címadó szám textusát Verebes István színidirektorunk írta —, profi a menedzs­ment, a premier beharangozása — még akkor is, ha kisebb homokszemek becsurognak az olajozott gépezetbe. De, hát aligha szabadna ennek másként lenni. Andy Váj­ná szlogenje: A siker a cél! Azt hiszem, ezzel a mai világ­ban valamennyien így vagyunk! Nagykállóban az utak fejlesztése jövőre maradt... Elek Emil felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom