Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-08 / 261. szám
1997. november 8., szombat HATTER Nyugati színvonal keleten A Jósa András megyei kórház módszereit osztrák kórházban alkalmazzák Kovács Éva ^MW//mV.V,VWMWiVWJWMMKM1MMnWU»(IUUWiV»A'iWAWAV Nyíregyháza (KM) — Van új a nap alatt — mondhatjuk, ha a megyei Jósa András kórház utóbbi éveire gondolunk. Az a kórházi delegáció ugyanis, amely nemrég a gazdag Ausztria egyik városából, Klagenfurtból érkezett, azzal a szándékkal jött, hogy tanulmányozza a megyei kórházban immár egy éve alkalmazott új finanszírozási rendszert. Arról, hogy éppen Nyíregyházára érdemes látogatniuk, attól a nemzetközileg is neves cégtől értesültek, mely annak idején a kórház átvilágítását végezte, s mely tudta, a nyíregyháziak nemzetközileg is elismerésre méltó eredményekkel büszkélkedhetnek. A klagenfurtiak csak ámultak a nálunk látottakon, s csak gratulálni tudtak ahhoz, amit hallottak, láttak. Modellként A nyíregyházi modell nem csak külföldön, Magyarországon is elismert és sikeres, amit egyebek mellett a népjóléti miniszter érdeklődése és elismerése, valamint a Szegedi Orvostudományi Egyetemen tartott megbeszélés is bizonyít, ahol a nyíregyháziak eredményeivel ismerkedtek a neves szakemberek. — Úgy látszik sokakat foglalkoztat, hogy egy nem is igazán jól megfizetett megyei kórház hogyan képes a legjobbak között szerepelni, a fokozódó elvárásoknak megfelelni. Pedig a magyarázat igen egyszerű: időben megtettük azokat a lépéseket, amelyek nem bántó módon, a beteg érdekeket maximálisan szem előtt tartva ugyan, de a gazdaságosság felé terelték intézményünket. Kellő időben tisztáztuk, mi az a feladatkör, amit fel tudunk vállalni, elkészítettük az ehhez szükséges stratégiát, kidolgoztuk a megvalósításra alkalmas megfelelő módszereket — mondja dr. Séra Gyula, a kórház főigazgatója, akinek szavaiból a továbbiakban kiderül: a rendszer bevezetése hároméves megelőző munka eredménye, két esztendeje pedig már önálló kontrollingrendszert is segítségükre van. Ezzel egy időben a gyógyító szakmákban elvégezték azt az ágyszámleépítést és szerkezet- átalakítást, amely a gazdaságosság alapkövetelménye lehet. A módszer azóta sem változott. Minden évben összegzik az elért eredményeket, megtervezik a következő évi teljesítményeket, s meghatározzák azt is, mindezeknek véghezvitelére várhatóan mennyi pénzre van szükség. A kontrolling legnagyobb feladata és szerepe, hogy a go- lyóstolltól a sebvarró cérnáig osztályokra lebontva mondja meg, hol, milyen költségek jöhetnek szóba. A teljesítmény és a terv összehasonlításával és állandó ellenőrzésével időben fel tudják hívni a figyelmet az esetleges veszélyekre, módot adnak az időbeni beavatkozásra, elkerülik, hogy az osztályok halmozzák, maguk előtt görgessék a hiányt. Mindennek tetejébe — épp a fentiek miatt — a színvonal emelésére is lehetőség nyílik, a gyógyítás megmarad a kórház első rangú szempontjának. Gazdálkodnak — Itt ma már nem az a probléma, lesz-e kifizetetlen számlánk vagy hogy mennyi lesz a mínusz — magyaráz a főigazgató —, ezen mi már rég túlvagyunk. Számunkra a módszer finomítása, a morális eti- ká fejlesztése immár a feladat. A kórházi osztályok komfortjának növelése, a beteg érdekeinek érvényesítése, a szakmai színvonal folyamatos növelése lebeg a szemünk előtt. Tehetjük mindezt azért, mert 1993-ban megtettük azokat a lépéseket, amelyek olykor radikálisak voltak, nagy vihart kavartak, de ma már kimondhatjuk, eredményre vezettek. Kár csűmi-csavami, egy fejlett gazdaságban a kórházakra is szigorú gazdálkodás érvényes, hiszen az egészségügyre fordítható pénzek a legfejlettebb országokban is végesek, az ésszerű gazdálkodás nem nélkülözhető. Annak, hogy a megyei Jósa András kórházban mindez kellő időben megtörtént, természetesen elsősorban a betegek veszik hasznát. Az intézményről ma már elmondható, hogy egyes részlegei az országos színvonalhoz hasonlatosak vagy hogy éppen itt szabják meg a színvonalat. A kézsebészet, a vesekőzúzás, a nyelőcső- és hasnyálmirigy-sebészet, az érsebészet, az onkológia színvonala országosan is elismert, mint ahogyan az ma már a teljes palettát nyújtó fül- orr-gége-, illetve fej-nyakse- bészet, s mint ahogyan hímévre tett szert a belgyógyászati szakmák tömörítése is. Az ittam specialitások, a vesebetegek és szívbetegek gyógyításában az intézményt a legjobbak közé emelik. Az élet persze nem áll meg, tervek és szép elképzelések továbbra is vannak. Okot ad az örömre, hogy amíg az elmúlt esztendőben 4,2, idén már 5,4 milliárdból gazdálkodhat a megyei kórház. A két összeg közötti lényeges különbséget önmaguknak köszönhetik, hiszen az Országos Egészség- biztosítási Pénztár az elvégzett munka, a megszerzett pontok után finanszírozza a kórházat, utalja a pénzt. Fejlesztés Mindezek mellett 220 millió forintot kaptak a kormánytól azért, hogy a legjobbak között emlegetett onkológiai osztály eszközparkját fejleszthessék, hogy a daganatos betegségeknek, mint fő halálozási oknak a számát csökkenteni tudják. Jó hír az is, hogy ezt a pénzt még ebben az esztendőben elköltheti, el is költi a kórház. Tervezik azt is, hogy kidolgozzák azt a minőségbiztosítási rendszert, amely nemzetközi minőségi tanúsítványok megszerzését jelentheti, magyarra lefordítva azt, hogy a nyíregyházi kórházban olyan eszközöket, olyan beavatkozásokat és olyan eljárásokat alkalmazhatnak a szakemberek, melyek a világ bármely kórházában megfelelnek. Ha tervük valóra válik, nem lesz túlzás azt mondani, ebben a kórházban épp olyan körülmények között gyógyul, épp olyan műszerek segítségével épül egy beteg, mintha mondjuk német- országi vagy amerikai kórházban feküdne. A tavaly átadott új szárnyban a legmagasabb szintű gyógyításra teremtettek lehetőséget Balázs Attila felvétele plll i F-I X* i Jffff #•’.TjJatfr' 1Jp.: Ti j agy keletje volt az el- l\l múlt napokban az ap- JL I ró, tenyérben elférő virágnak, az árvácskának. A szivárvány szinte minden színében pompázik ez a gyönyörű kis növény. Sokszínű, látványos, ellenáll hónak, fagynak, keményen állja az őszi szél sodrását. Virít a kertben, a virágcserépben, az erkély- ládában. Mostanában a temetőket díszíti, elment eleink, rokonaink emléke előtt hajt fejet. A kegyelet, az emlékezés virága ez, akár csak a nála százszor nagyobb krizantém. „Az árvácska valahogy szebb, me gindít óbb” — mondta a városi ember a szatmári temető csendjében a falu földjéhez ragadt egykori iskolatársnak, Ferinek. Mindketten a sír rendbetételére jöttek, hajlongtak, dolgoztak, közben folyt a szó élőkről és holtakról. A beszélgetés elején a két gondozás alatt álló sír közt nagy volt a különbség. A helybeli férfi előtt tiszta, szögletes volt a sírhalom, a városi embernek méteres gazokat, elsárgult virágszárakat kellett kitépdesni. Volt rá magyarázat: az örökös hajtás, a dráközeli friss sírhalom. Kissé elkeserítette a válasz: „Ott nyugszik immár két hete Imre, aki 49 évesen hagyott itt minket. Az érrendszerét elzárta egy zsilip, a szíve megállt, mint a vonat a végállomáson.” Imre szorgalmát, Csendes emlékek ga benzin miatt egy évben csak egyszer jut ide az ember. A városi férfi megjegyezte, hogy ez a hely vallásoktól és pártoktól teljesen független, itt nem illik panaszkodni, politizálni, lehet, hogy a benzin árának megemlítése is szentségtörés. Nem is beszéltek másról, csak közömbös dolgokról, meg az egykori közös emlékeket melegítették fel. S nemcsak a szájuk járt, hanem a kezük is. A városi váltig tudakolta: kit takar az a törekvéseit méltatták, amikor egy Opel érkezett a temető széléhez. Ifjú pár szállt ki az autóból, s amíg kikecmeregtek, kivették a csomagtartóból a gereblyét, a vedret, addig is bömbölt, messzire hallott a zene a kocsirádióból. Feri közelebb ment a kocsihoz, szúrósan a fiatalemberre nézett és rosszalóan csóválta a fejét. A fiatalember erre sietve kikapcsolta a rádiót. Valahogy Feri édesanyjára terelődött a szó. Hogy szegény — nyugodjon békében — tízéves korától halála napjáig sokat dolgozott. Eveken át gyalog járt be a járási székhelyre, vitte a túrót, a tejfelt eladni. Túrta a kemény fekete földet, nevelte a gyerekeket. Hát neked hogy megy a sorod? — kérdezte a városi. A válaszból kiderült, hogy Feri három hektáron gazdálkodik. Száz házinyúlra szerződött, a Túr partján összekaszálta nekik a télire valót. Estenként a feleségével diót tesznek a kalapács alá, mert a dióbélnek igen jó ára van. A z árvácskák tövére friss víz löttyent, a gyertya a földig égett és utolsót lobbant. Csillag gyúlt ki az égen, a beszélgetés fonala megszakadt. A városi ember hazafelé tartva arra gondolt: ez a Feri hasonlít az árvácskához. Olyan kicsi, szívós és érdekes. Híd valamit A mélypont 1993 elején volt, akkor 64 ezer állástalan szerepelt a regisztrációban. Ez a szám Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében mostanra 40 ezer alá csökkent, ami több szempontból is jó hír. Olyan időben, amikor a gazdasági megszorítások, a kiélezett piaci verseny miatt sorra mennek tönkre életképtelen cégek; amikor a munkanélküli utánpótlás évenként özönlik az iskolákból, bizony részben hihetetlennek tűnik a foglalkoztatottak számának növekedése ott, ahol még a boldogabb időben sem dúskálhattunk munkahelyekben. Bizonyára a rendelkezésre álló pénz okos, takarékos, célszerű beosztása hozott néhány év alatt ilyen változást. A másik nem kevésbé figyelemre méltó motívum egy hirdetésből üzen:«... Rt a fejlesztés intenzívebb szakaszába jutott. Ehhez, az új iránt fogékony, kreatív munkatársat keres ... vásárosnaményi és nyíregyházi telephelyeire.” Aztán a továbbiakban kiderül, hogy a munkakör betöltéséhez olyan munkatársra van szükség, aki felsőfokú végzettségű (műszaki, vagy gazdasági ismeretekkel), angol- nyelv-tudással rendelkezik és otthonosan mozog a számítógépes programok világában. Lassan-lassan a legtöbb munkahelyen ilyen korszerű tudással, ismeretekkel felvértezett ember jöhet csak számításba; kevés immár bizonyos szakmai ismeretek általánosságban történő birtoklása. Jóformán moccanni sem tud a pályázó az utóbb létesített munkahelyeken, ha nem magabiztos a számítógépes világban, ha nem tárgyalóképes valamilyen nyelven, továbbá nincsenek a munkát megújító ötletei, javaslatai a termékszerkezetre, a munkaszervezésre, a gazdaságosságra. Persze, jobb eséllyel indul egy rendkívül csinos, szép, fiatal hölgy bármilyen versenyen, mondjuk a negyvenen túl munkanélkülivé vált középkorú hölggyel szemben, továbbá a fejvadászok is inkább a huszonévesek vagy a fiatal harmincasok közé dobják ki hálóikat azokra, akik még képesek a fejlődésre, továbblépésre. Hát ilyen követelményrendszerben, amely immár elérte a keleti régiót is, még inkább értékelendő az újonnan munkába állók helyzete, akik között persze nem mindenki kitűnő menedzser, de már tud valamit (továbbképzések eredményeként) s főként alkalmas arra, hogy ismeretbővítéssel sokoldalúan európai színvonalú munkaerővé váljék. Angyal Sándor Papa! Elvinném a kocsidat a dizsibe, mert Totya a műit héten összetörte a verdéjét.. Ferter János rajza „Kidobott" forintok A tények önmagukért beszélnek: a szervezetten beutazó külföldiek számát tekintve az országos statisztikában megyénk a 18-19. helyet foglalja el. (A megélhetési turizmus keretében hozzánk érkezők más idegenforgalmi kategóriát jelentenek, hiszen csak 1-2 éjszakát töltenek itt, s azokat sem kereskedelmi szálláshelyeken.) Ismét hátul kullogunk tehát, pedig a huszadik század egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata szerte a nagyvilágban az idegenforgalom. Kibontakozásának arányaival csak a hadiipar és a vegyipar vetekedhet, ám mivel békés iparágról van szó, mindenhol a turizmus kap nagyobb figyelmet. Megyénk számára sem mindegy, mennyi külföldi fordul meg itt szervezetten évente. A napokban idegenforgalmi vállalkozóknak rendeztek Nyíregyházán tanácskozást arról, hogyan lehetne fokozni a beutaztatást. A találkozón részt vettek a Magyar Turizmus Rt. külföldi irodáinak vezetői is, akik azt vázolták fel, hazánk keleti régiójának milyen lehetőségei vannak az európai piacokon. Több száz kilométert utaztak, hogy elmondják személyes tapasztalataikat, ám nagyon kevesen hallgatták meg őket: az érdeklődő vállalkozók közül mindössze tízen voltak szabolcsiak. Napjainkban már szinte se szeri, se száma az idegenforgalommal foglalkozó vállalkozásoknak, az utazási irodáknak, ám úgy tűnik, egyesek szívesebben foglalkoznak a magyar kirándulók kiutaztatásával. Igaz, ahhoz, hogy a tőlünk északra és keletre fekvő országokban népszerűsíthessék szállodáikat, különböző szolgáltatásaikat, vagy egyáltalán magukat az idegenforgalmi látványosságokat, a külföldiek anyanyelvén megjelenő prospektusokra, szórólapokra lenne szükség, s ezek bizony pénzbe kerülnek. Úgy tűnik, mindezekre sajnálják a forintokat „kidobni", holott minél hamarabb meg szeretnének gazdagodni. Csakhogy elfelejtkeznek arról, amit a magyar gazda már évszázadok óta tud: „Aki aratni akar, annak vetnie is kell.” M. Magyar László Kommentár
