Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-07 / 260. szám

1997. november 7., péntek HATTER Ez itt nem Vadkelet Nézőpont Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Na­gyon sokszor elmondtam már különböző fórumokon, ahol Nyíregyházáról, vagy Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyé­ről volt szó, hogy ez egy rend­kívül ellentmondásos térség. Egyszerre van itt jelen egy na­kében eredményesen működ­tetünk nem csak a várost szol­gáló szervezeteket. Gondolok itt az Első Nyírségi Fejlesztési Társaságra, vagy az Északke­let-Magyarországi Regionális Fejlesztési Rt.-re, melynek legnagyobb önkormányzati tu­lajdonosa vagyunk. Csabai Lászlóné: Kicsit megszállottak vagyunk gyón erős prosperitás és a gaz­dagodó középréteg, ugyanak­kor az egész megyére és a vá­rosra is elmondható: a munka- nélküliek, a rokkantnyugdíja­sok, a nagycsaládosok magas száma miatt jelen van az a sok szegény, akinek igen nehéz se­gíteni, hogy életük jobb le­gyen — foglalta össze tömö­ren környezetünk jellemzőit Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere.— De az a kez­deményező készség, ami Nyír­egyházán és sok más megye­beli településen megmutatko­zik a pályázatokban és a túl­élés esélyeinek megteremtésé­ben mutatja: itt van vitalitása, ötlete az embereknek. Tőkét hozni O Sokszor hangoztatnak pejo­ratív, s általánosító jelzőket megyénkre és székhely-váro­sára. Ön szerint ezek mennyire helytállóak? — Én nem tudom elfogadni ezeket a jelzőket, mert ha azt mondják, itt a maffia központ­ja, akkor miért Szegeden és Budapesten vannak a robban­tások, a leszámolás jellegű gyilkosságok, s nem itt? Ha azt mondják, itt van az ázsiai befektetők egyik negatív jel­zővel illetett központja, akkor miért másutt keletkeznek az üzleti konfliktusok? Ebben a megyében nincs több konfliktus, több gazdasá­gi visszaélés, mint bárhol Ma­gyarországon. Egy dolog lehet több: talán több az a napszá­mos, aki nem jelentkezik be a társadalom- vagy nyugdíjbiz­tosítónál, s nálunk valamivel több a piacozó, aki nem váltja ki az iparengedélyt. De úgy lá­tom, az újonnan megjelent tör­vények, rendeletek ezeket is próbálják szabályozott keretek közé szorítani. S talán nem vé­letlen, hogy az országban kiváltott őstermelői igazolvá­nyok 20 százalékát megyénk­ben adták ki, ami azt bizonyít­ja, az emberek, ha méltányos lehetőséget kapnak, szeretnek a szabályok szerint dolgozni. OÉrzékelhető-e, s kik részé­ről a megyét előrevivő, az összefogást bizonyító tettek és szándékok? — A város minisztere (Baja Ferenc), az országgyűlési kép­viselők, a megyei és a nyír­egyházi önkormányzatot irá­nyító tisztviselők, fejlesztési társaságok, a Primom, a kama­rák és gazdasági társaságok több vezetője részéről egyér­telmű a szándék, de a cseleke­det is: mindent meg kell tenni, hogy tőkét hozzunk a térség­be, így érezhető legyen a gaz­dasági fejlődés, munkahelyek teremtődjenek, javuljon az inf­rastruktúra — ezáltal az embe­rek életfeltételei. Csupán azt sajnálom, hogy az utóbbi idő­ben bizonyos konfliktusok előtérbe kerültek. CJ Joggal, vagy pusztán egyéni ellenszenvből, érdeksé­relemből? — Nehezen tudom kezelni azokat az ellenzéki képviselői megnyilvánulásokat, melyek a megyét szociális gettóként, el­maradottként értékelik, mert ezzel leszólják annak a több száz ezer embernek az erőfe­szítéseit, melyek nap mint nap tetten érhetők. Önös érdekek CJ Hogyan vélekedik a belső ellendrukkerekről, a Nyírfa­ügy hullámairól, a fejlesztési pénzek körüli vádakról? — A Nyírfa-ügy számomra felfoghatatlan, nem ismerem és nem értem, hogy kinek és milyen szándéka volt, illetve van ebben a nyomozásban. Azért vagyok e kérdésben el­keseredett, mert ha bárkivel szemben valós és bizonyítható tény merült fel, az ellen a jog eszközével már rég el kellett volna járni. Ha pedig ilyen nincs, értelmetlen hónapokig, vagy akár évekig vizsgálódni, állandóan rossz szájízt keltő témákat lebegtetni akár a me­gye, akár az ország előtt. Ami a fejlesztési tanács munkáját illeti, természetes, hogy minden pénzosztásnál megjelennek érdekcsoportok. Én mégis úgy látom, hogy a fejlesztési ügynökség, a szak­értői csoport, az önkormány­zat fejlesztési tanácsi képvise­lői és a kamarák véleményé­nek ütköztetése után a tanács az esetek nagy többségében kellően megalapozott, és a megyét előrevivő döntéseket hoz. Ezek persze sérthetik egy-egy érdekcsoport törekvé­seit, s olyan is előfordulhat, hogy a pályázat nem mindig tükrözi az egyébként pozitív fejlesztési szándékokat. Azt se merném cáfolni, hogy nem fordulhat elő olyan eset, ami­kor a tanács nem rendelkezik mindazon információval, amelyek szükségesek lenné­nek egy-egy pályázat elbírálá­sánál. Abban azonban biztos vagyok, hogy ilyen nem lehet több, mint bármilyen más szervezet által történő pénz- elosztásnál, hiszen itt a bírálat minden egyes szakasza nyil­vános. A Fejlesztési Tanács kerete megyénkben a legna­gyobb. Ezért természetes, ha ebből időnként feszültség adó­dik. Az viszont nem természe­tes, hogy néhány ember, vagy érdekcsoport az állítólagos gazdasági sérelmét politikai sérelemként használja fel, mert ezzel nemcsak a tanács tagjainak, hanem az egész megyének árt. CJ Külön lehet-e választani a megyét és székhelyét a fejlesz­tések, a „tőkevadászat’’ so­rán? Vannak-e komoly ellen- érdekeltségek a két önkor­mányzat között? — Nyíregyházán kevésbé jelenik meg a különböző ér­dekcsoportok közötti harc. En­nek két oka van. Az egyik: itt a gazdaságban lévő emberek, vezetők elsősorban a gazda­sággal foglalkoznak, s nem kí­vánnak politikai hatalmat. Másrészt aki nem kap a fej­lesztési tanácsi pénzekből, az más forrásokat keres. A nyíregyházi önkormány­zat a megalakulását követően átélt néhány traumát, gondo­lok itt a Metropol Üzletházra, s bizonyos vagyonügyekre. De azáltal, hogy a döntések utólag helyesnek igazolódtak, hogy a döntések nyilvánosak, gyakor­ta több fordulósak, sikerül megnyerni a bizalmat, hogy elhiggye a lakosság: a város érdekéért dolgozunk. Szeren­csére az önkormányzatban lé­vő pártok ma ezekben a súlyos és nehéz kérdésekben nem pártalapon döntenek. A megye és a város részben egymásra utalt, együtt lobbi­zik, részben versenyző hely­zetben van. A két testület kö­zött időnként adódnak feszült­ségek, sokszor rosszindulatú és érthetetlen megjegyzések is elhangzanak. Igyekszünk azonban ezeken felülemelked­ni, sorozatban bizonyítani, hogy Nyíregyháza a megye ré­sze. Sokszor megyei feladato­kat vállalunk fel, ennek érde­Megszállottan O Több fórumon elhangzott már, hogy Zilahi József és Csabai Lászlóné jól együtt tudnak dolgozni, nincsenek közöttük látványos érdekellen­tétek, összecsapások... O Kicsit megszállott embe­rek vagyunk, s ez igaz egyes országgyűlési képviselőkre is (gondolok itt Veres Jánosra vagy Lakatos Andrásra) — de mondhatnék másokat is —, bármelyikünk hajlandó akár késő este is felhívni a másikat, ha jó híre van, vagy olyan in­formációt hall, amire ered­ménnyel lehet alapozni a me­gye és székhelye fejlődése ér­dekében. Az, hogy bizonyos dolgokban nem értünk egyet, belefér a jó együttműködésbe, eljutottunk odáig: ezt egymás szemébe mondjuk. O Melyek azok a kitörési pontok, amik révén vonzóvá tehető megyénk székhelye? — Nekünk fontos, hogy az itt lévő gazdálkodó szervek megerősödjenek és fejlődje­nek, mert a zöldmezős beruhá­zás sokkal drágább, és na­gyobb áldozatokat igényel. Vannak itt nagy cégek, a lé­nyeg, hogy exportképes árut termeljenek. Persze a zöldme­zős beruházások is fontosak. Megszállottan hiszem, hogy az ipari park működőképessé válik, nagybefektetőket vonz- va. Elektronikai és környezet­védelmi iparágak meghonoso­dása lenne szerencsés. Nyíregyháza ma is kereske­delmi központ, s egyelőre nem bánjuk, hogy a nagy multik még nincsenek itt. De elkerül­hetetlen a nagy bevásárlóköz­pontok megépülése, ezt meg­akadályozni nem lehet, s nem is szabad. Jelenleg négy cég­gel állunk tárgyalásban. Kitörési pontnak tartom az idegenforgalmat is, talán föl sem tudjuk fogni, milyen lehe­tőségeket rejt. Szükség van persze a megfelelő közlekedé­si lehetőségekre (az autópálya és működő repülőtér nagyon kellene!), szakmai igényes­ségre, kiváló marketingmun­kára, s hogy javuljon kapcso­latunk a szomszédos orszá­gokkal. Úgy is idegenforgalmi központtá lehet válni, ha innen ruccannak át vendégeink Uk­rajnába, Romániába vagy Kas­sára. A tervek megvalósításá­hoz persze rengeteg munkára van szükség. A város az okta­tási intézményei, a sportolók és a művészeti együttesei ré­vén is képes előrébb jutni — mondjuk ha a Cantemus kórus Japánba viszi hírünket... Szelídebben N em hisz az ember a szemének, a fülének, ahogy lát­ja és hallja milyen rohamléptekkel szelídülnek, már már szépülnek menő politikusaink. A minisz­terelnökkel a tegnap reggeli kereszttűzben három újságíró összehangolt és koncentrált támadása sem bírta kimondat­ni: melyik az a párt, amelyikkel semmiképpen sem lépne koalícióra pártja. Egy profi közvéleménykutató ilyenkor cselhez folyamodna. Valamikor réges rég a kis úttörők ki­töltöttek egy kérdőívet, amely egyik pontjában megkér­dezte: melyik ország jár a többi előtt az egész világon? A Szovjetunió, körmölték a gyerekek. És hol élnél legszíve­sebben a hazádon kívül? Nem ugyanazt az országot írták. Ilyen frappáns kis becsapások nélkül is tudjuk ki kit ked­vel. De hát most még nem következett el az odamondoga- tások ideje. Az talán majd a finisben. Ha a közvélemény­kutatások valami meglepőt jósolnak. Addig jön a kozmeti­ka és a smink. Mondjuk ekképp: a földkérdést nem az ut­cán kell elrendezni, hanem a parlamentben... Mert ugyebár jogállamban élünk, és demokráciában, folytatom magam­ban a gondolatsort. Féregirtás csak választások közötti félidőben. Ha pedig nem jön be, akkor hagyjuk reáborulni a feledés jótékony fátylát. Vagyis a választási sikk a következő: kiegyensúlyozott egyéniség, visszafogott hangerő. Mosoly és magabiztos­ság. Kigyomlálni a kirohanásokból az erős kifejezéseket, sőt maguk a kirohanások is elmaradhatnak. Kerülni az erős kifejezéseket (betonba döngölés stb...). Egyáltalán: jobb, ha olyan clintonos, blaires könnyedre vesszük a figurát. Is­ten bizony, jól áll nekik az új forma. Nem tudni, ösztönö­sen vett e új irányt a politikai divat, vagy a tanácsadó cé­gek gurujai dolgozták ki az új kódexet? Ha az utóbbi, ak­kor üzenem nekik, vigyázzanak a fiúkra, mert a végén el szokták veszteni a fejüket, és kárba vész a fáradozás. Ha az előbbi, akkor lehet azt vették észre ott az élen, hogy a vok­solók többsége hasonló figura, de legalábbis ez tetszik ne­kik. Esik Sándor Szöveg nélkül Ferter János rajza Kommentár Egyik kultúrkövetünk, a Cantemus Harasztosi Pál felvételei Hallgatag vesztesek A politikai és gazdasági változások természetes vele­járója a társadalom átrétegződése, az életfelfogás- és stílus, a mentalitás módosulása. Egy nemrégi­ben nyilvánosságra hozott kutatási eredmény a lakosságot magas, alacsony és középrétegre, azon belül hat csoportra osztja. Érdekes tény, hogy az „újonnan kiemelkedettek” táborának létszáma az utóbbi időben 32 százalékkal nőtt. Ezt a csoportot főként olyan fiatalok és középkorúak al­kotják, akik nemcsak a munkájuk terén, a magánéletükben is sikeresek. A „magasak” között több mint félmillió olyan, a társadalomformálódásra erőteljes hatással lévő honfitársunk van, akiknek egyetlen célja a minél több pénz. Ők javarészt (fő)városi fiatalok, menedzserszemlé­letű középkorúak, életművészek. A felmérés alapján az elveszettnek hitt középréteg összesített aránya ugyanazt jelzi, mint 1991-ben, vagyis változatlanul 41 százalékot tesz ki. Ok szétszórtan, itt is, ott is megtalálhatók. Az „alsók”, egy sajátos értékrend kö­vetői, a gyökerekbe kapaszkodnak. Közülük legtöbben er­refelé, a vidék-Magyarországon élnek, az Alföldön, az északi-keleti régióban szoronganak a jövőtől. A felmérés bennünkett igazol: a vidék és a főváros, a rétegek között tátongó távolság mit sem csökkent. Az adatok kitartóak: a két, legmagasabban kvalifikált társadalmi réteg (ahol 40 ezer forint fölött van az egy főre jutó nettó havi jövedelem) Budapesten, vagy közvetlen közelében él. Új, hogy Észak- Dunántúl lakosságának tíz százaléka „rakódik a krémhez”. A legszegényebbek, ez nem kétséges, mifelénk laknak. Mint ahogy az is bizonyos, hogyha nem hat, hanem két­felé osztjuk a társadalmat, mondjuk, győztesekre és vesz­tesekre, mi melyikhez tartozunk. Ezt különben tudjuk ku­tatások nélkül is, a napi gyakorlatból. El is mondanánk szí­vesen. Ha megkérdeznék. Szőke Judit B^KcIet^agyarorsza^^^^^J Csabainé: nincs itt több konfliktus, visszaélés, mint bárhol Magyarországon Vadkelet, sötét Szabolcs, maffiafészek —• ilyen, s hasonló jelzők keringtek, keringenek megyénkről. Ez korántsincs így —- véli a többség, politikusok, gazdasági szakemberek, átlagemberek egyaránt. Az oktalanul ránk aggatott jel­zők arra késztetnek bennünket: oszlassuk el az alaptalan megnyilvánulásokat tükröző gondolatokat. A tények — ellentétben a híreszteléssel — a fejlődés jeleit igazolják, amiért még többet kell tenni. Sorozatunkban vezető be­osztásban lévő személyiségek mondják el véleményüket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom